Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)

1941-04-21 / 89. szám

ARA 8 FILLER

II. évfolyam, 89. szám. # politikai napilap # 1941. április 21. Hétfő.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 1.40, 3 hónapra 4 P.

Tittössy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz.

közérdekű fogyasztással. Ma termelt javaink nagy részét hadseregünk felszerelésére, ellátására és szükségletei állandó pótlására kell fordítanunk.

Azt pedig minden állampolgárnak meg kell értenie és helyeselnie, hogy azokat a javakat, amelyeket a hadsereg fenntartására fordítunk, meg kell vonnunk saját egyéni fogyasztásunktól. Le kell tehát mondanunk minden fölösleges fényűzésről. És le is mondunk könnyű szívvel, mert bizonyos, hogy nincs ennek az országnak olyan polgára, aki bármit is megvonna a hadseregtől, azaz az egyetemes nemzet életének és létének legfőbb biztosítékától csak azért, hogy ő maga jobban éljen, duslakodjék és többet fogyasszon.

Emlékezés az

ellenforradalom

Az alsóleridvai ellenforradalom évfordulóján, április 23-án, szerdán a zalaegerszegi plébánia- templomban reggel 8 óra kör szentmise lesz.

Érdemesnek tartjuk ez alkalomból, hogy megemlékezzünk néhány szóval az országban legelsőnek kitört kommunistaellenes aüsólend- vai ellenforradalomról, amely — ha sikerül — megtisztíthatta volna égési Dunántúlt a kommunistáktól, elháríthatta volna az ország nagyrészéről a román megszállást és más irányba fordíthatta volna szegény hazánk sorsát.

F angler Béla és Sebestyén Jenő 1919 április 21-én megjelentek Alsólendván és összehivatták a tiszteket, mert Alsólendván 3 század határőr, egy üteg tüzér, egy gépfiegyveres század, körülbelül 6—700 fegyveres sorkatona tartózkodott, az ellenforradalmárok kezén pedig körülbelül 1000 puska, 2 vagon kézigránát, 4 vagon töltény volt. Meg volt szervezve Zalaegerszeg és egész kornyéke, a lakosság felkészült, hogy minden pillanatban kövesse a vezéreket az egész Dunántúl felgöngyölítésére. Alsólendván a tisztek, majd az egész katonaság az ellenforradalom mellé állott, lefogták a direktóriumot, a pofit'jkai megbízottakat, a kommunisták hangadóit és lefoglalták a postát, a vasutat. Összeállítottak egy nagy szerelvényt, amely az ellenforradalmi csapat szállításárai kellett, összehivatták az elöljáróságot, átadták a polgári hatóságoknak a hatalmat, beszedették a polgároknál kint levő fegyvereket, azokat a megbízhatók között kiosztották, a környező falvakat fölkelésre szították, összegyűjtötték a harcba állani kész fehéreket, népgyűlést rendeztek, ahol a vezérek1 lelkes szónoklatára eskü alatt fogadott engedelmességet a nép. Bizottságot küldtek a szerbekhez, nehogy azok hátbatámadást intézzenek. A szerbek meg is ígérték, hogy az ellenforradalmárokat nem zavarják működésűkben, sőt hadianyagot is helyeztek kilátásba.

A szerencsésnek induló kezdetnek mégis szomorú vége lett. Árulás folytán a vörösök kerekedtek felül, a vezetőket elfogták, láncra verve Budapestre hurcolták, bebörtönözték, Sebestyén Jenőt és Tangier Bélát halálra ítélték, a többit hosszú, súlyos kényszermunkára. A halálraítélteket Romanelli olasz ezredesnek! erélyes közbelépése mentette meg a haláltól, de ők és börtönben sínylődő társaik csak augusztus 3-án, a kommunizmus búkásakor kerültek szabadlábra.

A zalaegerszegi plébániatemplom Szentsír kápolnájának keleti falán márványtábla hirdeti az alsólendvai derék ellenforradalímárok emlékét, akiknek vezetői közül Sebestyén Jenő már nincs az élők sorában,. A nemzet pedig hálás szívébe zárta azoknak önfeláldozását, akikben magasra lobbant az örök magyar erény lángja. Évenként szentmisét szoktak mondani a történeti jelentőségű napon, amely most, Alsólend- vának a magyar szentkoronához való visszatérésével fokozott időszerűséget is nyert.

Az a terv, hogy jövőre megfelelő keretek! között Alsólendván, az események történeti színterén fogják az évfordulót megünnepelni.

A Levente Egyesület keretében rövidesen megindul Zalaegerszegen is

a repülő élet

Termelés és fogyasztás

Miként viharban bizonyul be, vájjon elég erősek-e a fának talajba kapaszkodó gyökerei, úgy rendkívüli, főleg háborús időkben tudhatjuk meg, hogy a gazdasági életnek melyik írott és tanított törvénye a valóban helyes és jó törvény. Baranyai Lipótnak, a Nemzeti Bank elnökének ezévi közgyűlési beszédére azért térnek vissza hónapok múlva is a gazdasági élet emberei, mert ma, amikor nálunk is, mint majdnem az egész világon, hadigazdálkodás folyik, bebizonyosodott, hogy jegybankunk elnöke helyes és jó gazdasági törvényt tanított és hirdetett. Sót nem is egyet, hanem egymással szorosan Összefüggő több súlyos igazságot ajánlott mindnyájunk figyelmébe.

Emlékezünk még arra a beszédére, amely megmagyarázta, hogy a pénz csupán csereeszköz, tehát nem a pénz, hanem a közszükségleti cikkek mennyiségét kell fokozni, nem bankót kell préselni, hanem árut kell elegendőt termelni, ami pénzért, mint törvényes eszközért beszerezhető.

Ezúttal különösen két olyan, ebből a beszédből kiszakított gazdasági alapigazsággal akarunk foglalkozni, amelyek azért is időszerűek, hogy mindenki belássa, miért kell ma nekünk, a termelés és a fogyasztás között a helyes arányt mindenképpen megóvni. Azért, mert először is nem lehet többet fogyasztani, mint amennyit termelünk, másodszor pedig azért, mert nem lehet áruszükségleteinket pénzzel fedeznünk. Ma, amikor hadigazdálkodást kell folytatnunk, nem is gondolhatunk arra, hogy akár külföldi valóságos követeléseink ellenében, akár adósságra idegen államból bármiféle közszükségleti cikket szerezzünk be. Nekünk nincsenek külföldi követeléseink, de ha volnának, alig tudnánk velük rendelkezni, adósságcsinálásra pedig a mai viszonyok között természetesen gondolni sem lehet.

Azt kell tehát fogyasztanunk, amit termelünk, ami azonban nem zárja ki, sőt szükségessé teszi, hogy feleslegeinket odaadjuk más országnak olyan árukért, amikből itthon nem termelhetünk eleget. Például, ha búzánk van felesleges, a többletet elcserélhetjük petróleumért, vagy benzinért.

Meg kell értenie mindenkinek a második igazságot is, hogy pusztán pénzzel nem fedezhetjük áruszükségleteinket, mert hiába gyártanánk akármennyi pénzt, pénzzel nem fütheiünk és bankjegyekből nem csinálhatunk ruhát. Mindenféle közszükségleti cikket azonban megszerezhetünk pénzért, ha csak annyit fogyasztunk, mint amennyit termelünk. Pénzre, mint csereeszközre azért van szükség, hogy ha a bortermelőnek például csizmára van szüksége, ne kelljen olyan csizmadiát szereznie, akinek viszont borra van szüksége, hanem adhasson el annyi bort, amennyinek áráért csizmát vásárolhat.

Ha pedig annak okát kutatjuk, miért van ma minden közszükségleti cikkből kevesebb, mint rendes körülmények között, rá kell jönnünk, hogy azért van ma mindenből kevesebb, mert a hadigazdálkodásfiak különleges törvénye van. Rendes időkben a fogyasztás túlnyomó százaléka úgynevezett magánfogyasztás volt, minden szabadon rendelkezésre állott a polgárnak, a magánegyénnek, amit az ország termelt, sőt a külföldről behozott áruk is. Ma azonban számolni kell a hadsereg szükségleteivel, tehát a

A Zalaegerszegi Levente Egyesület tegnap tartotta 'közgyűlését dr. vitéz Tamásy István polgármester elnökletével. Elnöki megnyitójában megemlékezett ja. Délvidék és Muraköz visszatéréséről. Hálával adózott kormányzónknak, aki bölcs mérsékletével immár 'negyedszer is gyarapította az országot. A levente ifjúságot, amelyből az országnak jövő- védelmezői Tesznek, még fokozottabb mértékben kell nevelni.

A megnyitó után rátértek a közgyűlés tárgysorozatára. Rigler Mihály társelnök bejelentette, hogy az egész ország területére a levente egyesületeknek közös alapszabályt adott ki a honvédelmi miniszter.

Bodnár Sándor pénztáros a költségelőirányzatot terjesztette elő, amelyből kitűnik, hogy a személyi kiadások 2968 pengőt, a dologi kiadások pedig 10.823 pengőt tesznek ki. A kiadások fedezésére szolgál *a testnevelési alap évi 5000 pengővel ,és a pálya jövedelme. A lövölde 'építése a legsürgősebb, el is határozták, hogy akkora összeget állítanak be a költségvetésbe, hogy megépülhessen.

Szükségesnek tartják tagok gyűjtését is. Csekély 20 filléres havi tagsági díj szépen hozzájárulna a kiadások fedezéséhez kellő számú tag mellett.

Tóth Gyula a jövedelem emelését műkedvelő előadások tartásában is látja. Indítványozta még énekkar megszervezését is.

Hevesi Ferenc bejelentette, hogy a vissza-