Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)

1941-04-12 / 83. szám

ARA 8 FILLÉR IIm évfolyam, 83. szám. # politikai napilap ^ 1941. április 12. Szombat. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Felelős szerkesztő: Előfizetés: 1 hónapra 1.40, 3 hónapra 4 P. Tittőssy-utca 12. Telefon 80. Dr. PESTHY PÁL Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. tPPPPPPPßßfipßpppßm^PPMtPfiPPPPßPPPPPPPPPPP0PPPPPPß0PPPPPPßßPPPPPPAAi^PPAPPPß0PPPPPPPßPßßßPPPPPPi*fP^PPPA Hírek Muraközből, amelynek népe várja honvédőink \ Magyar alleíuja Húsvéíot ünneplő magyarok1 diadalmas alle- luja-énekébe belevegyül dicső honvédeinknek újabb menetelése kormányzó urunknak paran­csára az ezeréves határok felé. Jugoszláviának! állami élete megszűnt, a történelem dübörgő szekerei alatt darabokra tépődött és Szent Ist­ván koronájának újabb fénye gyullad ki. A Duna-Tisza közének áldott termékenységül földjén, a baranyai háromszögben és a Mura­közben ismét magyar Zászlók lengenék, a 22 év óta sóvárgó anyatest ölelkezik össze má­moros örömmel a 22 évi megpróbáltatást és szentségtörő bitorlást átszenvedett, erőszakkal leszakított testrészekkel. Ismét aZ egységbe visszatért örök magyarságnak illatoznak a tavasz virágai és magyar föld kenyerébe harap bele a magyar államiság mellett hűséggel, áldozattal kitartó minden jó lélek. Felcsendül szabadon és boldogan nemzeti Himnuszunk Szabadkán, Zentán, Zomborban és a többi városban és falvakban, ahol magyar hadaknak csonthalmain járt egykor a török, de ugyan­csak magyar hadak zenglek győzedélmi éneket s ahol olyan jól megtartották az utódok mind­máig a kötelességet, hogy hazádnak rendü­letlenül légy híve, ó magyar! De kétszeres örömmel dobban meg a szí­vünk nekünk, zalaiaknak, amikor ismét a mien- kének mondhatjuk a Muraközt, amelyet még Árpád fejedelmünk magyarjai szálltak meg. Már nem végződik Rédicsnél a magyar határ, hanem az ősi jog önérzetével járhatunk a Zrínyi és Gasparich Márk emléke által meg­szentelt területen. Csáktornyáról indult el a magyar önfeláldozás ihletett hőskölteménye a halhatatlanságba, innen indult el az állandó nemzeti hadsereg eszméje és innen hangzott el a bátor jelmondat, hogy »Ne bántsd a magyart!« Krisztus feltámadása a mi keresztény hi­tünknek szikla-alapja, az igazság győzelme és bizonysága. Milyen lélekbemarkoló párhuzam, hogy a trianoni Golgotá n keresztre feszített igazságunk feltámadásába vetett rendíthetetlen hitünk újabb győzelmét is a húsvét hozta meg. És ha visszatért a Krisztus király — olvassuk! Giovanni Papini világhíres könyvében, — ak­kor új tüzek gyulladtak a lagymatagokban is, napfényesebb napok elevenedtek új életre. Az ember egyszerre olyan megkönnyebbülést érez, hogy, megölelje és szeresse egymást. Ha a Mester feltámadott, akkor a tanítványok sem halhatnak meg, ha ö ki tudott lépni a sír­boltjából, akkor az ő ígéretei az Isten Ígé­retei és bizonyára teljesíti is azokat az utol-i sóig. Nem hiába hittünk és immár nem va­gyunk egyedül. A keresztrefeszítés napja csak egyetlen nap elsötétedése volt, hogy aztán a fényesség minden születendő napok számára annál hatalmasabban ragyogjon fel. Két parthoz csapódik életünk vize. Egyik a múlandóság, amelynek látása, érzése állan­dóan körülvesz bennünket, a másik az örök megújulás, a feltámadás, amely folyvást mun­kál a természetben és az emberi lélekben egyaránt. A halál csak átmenet, az anyag nem veszik el, csak átalakul, a. lélek pedig, amely az embert emberré teszi, örökké él. A fel­támadás hite adja meg a lélek egyensúlyát, edzi meg az idegeket, hogy az elesettségbeni is a feltámadást reméljük. Hisszük, mert a A történeti igazság kedvéért a múlt napokra visszamenőleg el kell mondanunk bizonyos eseményeket, amelyek Zalában történtek és amelyek az események további alakulására nézve döntő fontosságúak volltak. Április 8-án négytagú küldöttség jelent meg a lenti főszol­gabírói ‘hivatalban és előadták Alsólendva és környéke lakosságának nevében a következő­ket : — Mivel az átvonuló német csapatok ásó- lendvai tartózkodása nem végleges, előállhat az !a helyzet, hogy az ellenséges érzületű s Jáv lakosság az élet- és vagyonbiztonságot veszé­lyeztetheti. Ennek megakadályozására intézke­dést kérnek, hogy a magyar honvédség csapa­tai s ezzel egyidejűleg a magyar közigazgatás) szervei minél előbb vonuljanak be Atsólend- vára. Mivel az ottani lakosság élelmezése csak rövid időre látszik biztosítottnak, szükségessé válik az is, hogy az elsőrendű fontosságú közi­ellátási cikkeket magyar területről szerezhessék! be. Mivel pedig déli irányban szünetel a vas­úti és a postaforgalom, mert a szerbek a hi­dakat felrobbantották és Alsólendva is elszige­telődött a postaforgafomtól, ebben az irányban is sürgős intézkedések megtétele kívánatos. Egyébként a község lakosságának zöme nyu­godt és alig várja, hogy a magyar honv édség és a közigazgatás bevonuljon. A küldöttségnek ezt a kérelmét jegyző­könyvbe foglalták, a kiküldöttek, valamint a főszolgabíróság részéről aláírásukkal megerő­sítették. Ez a történelmi értékű okmány csütörtökön délelőtt került a kezünkbe, be is mutattuk a cenzúrának, azonban a közlését nem vélemé­nyezték. Lapunk szerkesztője azonban felis­mervén az események rendkívüli fontosságát és messzemenő jelentőségét országos szempont­ból is, jelentette az eseményt a Magyar Táv­irati Irodának. így történt aztán az, hogy alig 3 óra leforgása alatt a rádión keresztül már a kormány, az egész ország, sőt az egész világ értesült arról, hogy fajtestvéreink szörnyű bi­zonytalanságban vannak a jugoszláv katonai hatóságoktól elhagyott azon területeken, ame­lyeknek birtokához ezeréves jogaink fűződnek. A rend felbomlásával csetnikék, dobío, oljákok (önkéntesek), komitácsi bandák és mindenféle rablószervezet kezdett erőszakoskodni, egyes helyeken már gyújtogatások és mindenféle erő­szakos cselekmények történtek. A rádió ezt az eseményt a nap folyamán, sőt az éjtszaka is bizonyságok igazolják, hogy a szenvedésekből örömek születnek, a könnyek harmatozása hozza meg a gazdag aratást, a hősi önfeláldo­zás nemzedékeket megtermékenyítő eszmévé magasztosul és a fájdalmas kereszt egyúttal a diadalmasan felragyogó győzelmi jelvény is. A történelem mostani igazságszolgáltatásá-' ból, az események legújabb alakulásából is az a bizonyság árad, hogy az erős hit fegyvere fölényesen győzedelmeskedik az állatiasságba többször megismételte a magyar nyelven kívül németül, szlovákul és románul is. Csakhamar értesülésünk jött arról is, hogy Lendvavásárhely, Kámaháza és Göntérháza községekből is küldöttség indult az alsólíendvai járásnak ideiglenesen Lentiben működő főszol­gabírói hivatalához, hogy a tarthatatlan hely­zetet feltárja és segítséget kérjen. A küldöttség a rossz utak miatt Reszneken elakadt. De ott betért vitéz Turza Antal Iendvavásárhelyi szár­mazású igazgató-tanítóhoz és onnan telefonion léptek érintkezésbe a főszolgabírói hivatallal. Hírek jöttek szerte a Muraközből, hogy fegyveres szerb bandák csatangolnak az erdők­ben. Ezek elkeseredésükben fosztogatnak és a lakosságot rettegtetik. Ez a helyzet annál ve­szélyesebb, mivel a községek magyar érzelmű lakosságát a szerbek még a március elején kezdődött mozgósítás alkalmával lassanként egymásután elvitték katonának Délszerbiába, úgy hogy csak asszonyok, öregek és gyerme­kek maradtak hátra, akik félelmükben bezár­kóztak házaikba. A jugoszlávok által megszállva tartott más területeinkről is jajkiáltások érkeztek a magyar kormányhoz, közben pedig a szerbek részéről több légitámadás érte országunkat és a grani- csárok is határsértéseket követtek el. Kormá­nyunk több ízben utasította a belgrádi magyar követet a szerb külügyminiszternél való leg- erélyesébb tiltakozásra, mindez nem használt annál kevésbbé, mixel a lesújtó német cköl hatása alatt fejvesztve menekült szerb kor­mány sehol sem volt található. Ekkor történt, hogy a horvátok, akik 22 éven át csak kény­telen-kelletlen tűrték a szerb igát, kimondták Jugoszláviától való elszakadásukat és kikiáltot­ták függetlenségüket. Mivel így Jugoszláviának állami léte megszűnt, Horthy Miklós, Magyar- ország kormányzója kiadta a hadparancsot,, hogy honvédőink meneteljenek előre; az ezer­éves határig. A hadparancs és honvédeink megindulása leírhatatlan örömet és lelkesedést keltett min­denfelé az országban és a megszállás alatt so­kat szenvedett lakosság körében is. Zalaeger­szegen a délelőtti órákban már lobogódíszt öltött a város, amelyet az érzelmi szálakon kí­vül igen fontos gazdasági kapcsolatok is fűz­nek a Muraközhöz. Az az élénk vasúti forga­lom, amely Trianon előtt Zalaegerszegen át bonyolódott le Csáktornyán keresztül Zágráb, (Folytatás a 6. oldalon.) részegedett önzés gyűlölet-világának minden Belzebubja és mammonja fölött. Soha még annyifa nem éreztük a hit üdvö­zítő voltának emésztő szomjúságát, mint nap­jainknak ebben a tűzzel, füsttel, romokkal és csontvázakkal borított világában. De sohasem bizonyosodott be talán olyan metsző élességgel az az igazság sem, hogy legnyomorultabb! ember mégis csak az, aki a hitét veszíti. Dr. PESTHY PÁL.

Next

/
Oldalképek
Tartalom