Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)
1941-05-31 / 123. szám
4 MactoMÍxet 1941 május 31. Minden autótulajdonos érdeke, hogy szavatossági biztosítást kössön, mert úgy személyben és tárgyban okozott kára megtérül! HOGYAN FOLYT LE ZALABAN AZ „ADÓZÓK” ÉS „NEM ADÓZÓK" KÖZÖTTI HÁBORÚ? Irta: DARNAY KÁLMÁN. Hatvanöt éve, hogy székesfővárosi, híres, megszokott agglegény-fészkében, az Angol királyné szálloda emeletén elbúcsúzkodott a földi élettől vármegyénk nagy szülöttje, Deák Ferenc. A haza bölcse öregedő korában a nyári pihenő hónapokat a Városliget árnyas sétaútjain töltötte, amíg a halál szívbajának több hónapig tartó kínos szenvedéseitől meg nem szabadította. A nemzeti gyászünnepségen történeti hagyomány szerint résztvett I. Ferenc József és Erzsébet királyné is. Megjelent ott Nagyma- gyarország 72 vármegyéjének kiküldöttje, egy- legy magukkal vitt marék földet hintettek sírjába, hogy nemzetünk nagy halottja szeretett hazája földjén pihenhessen. Sőt, még egykori politikai ellenfele, a Torinóban élő Kossuth Lajos is behódolt Deák Ferenc emlékének, a sírjára küldött zöld ciprusággal bizonyítva ezt. A lángelméjű hazafitól könnyező szemmel búcsúzkodtak el Magyarország nagyjai, képviselő társai, író, költő, tudós és politikus barátai, akikkel régebben, ifjabb korában a Petőfi Sándor által híressé tett Pilvax kávéházban, későbbi években a Sándor-utca sarkán levő Kispipa-vendéglőben étkezés előtti sörözés közben és az alkonyati órákban szellemes tréfálkozás közben szórakozott. E vidám hangú, gondtalan társalgások emlékei át is öröklődtek — félszázad év után — Deák Ferenc barátainak késő unokáira is. * Ezelőtt hatvanöt évvel, kisdiák koromban boldogan töltöttem el éveimet anyai nagyapám, eiteritzi Eitner József társaságában. 1844 tavaszán ő kisérte el utolsó baglyashegyi sétaútjára az élete alkonyát járó, őszfejtü költő barátját, Kisfaludy Sándort. A padányi Bíró Márton veszprémi püspök által építtetett kastély terén át a Szent Ferenc- kolostor menti utcát és a romkoronás sümegi vár alatt terpeszkedő, gyümölcsiákkal beültetett Kisíáludy-major gyepes útját végigtaposva mesélte el nagyapámnak, szívéhez nőtt, fiatal barátjának Deák Ferenc zászlóbontásának ha- za'ias történetét. Ez az érdekes politikai esemény most, öreg koromban is újra kiszínesedik agyamban, ha a sümegi Kisfoludy-múzeum több termet betöltő, történeti okmányokat bemutató üvegtárolóiban és szekrényeiben rápillantok Deák Ferenc levelezéseinek kiállított gyűjteményeire. Ennek legértékesebb darabja az 1867-iki kiegyezés törlésekkel ellátott kéziratos fogalmazványa, úgyszintén az 1861-ben kiadott »Felírás« című művének eredeti nyomtatványa. 1843 tavaszán: Adózunk! Nem adózunk! — jelszótól volt hangos egész Zala vármegye. A nemesi kúriákat átjáró »ricsajos kortesek« kiáltó szava visszhangot vert a boltíves folyosókon. Sőt, még a nemzetes asszonyok csicsergése is beleperdült a politikai harcok ökölvívásába. Hites uraik meggyőződését eleven szócsőként — alt-wien-poreellán csészékből való kávészürcsölgetés közben — továbbították asszonytársaiknak. • ' A pozsonyi diétán elhangzott lelkes beszédek a nemzeti élet föllendítését célozták. A közteherviselés jelszavának zászlóbontói Deák Ferenccel élükön Wesselényi, Eötvös, Teleki, Batthyány, Wenckheim, Ráday, Beöthy, Pá- lóczy, Bónis, Szentkirályi, Kossuth és Szalay László voltak. A haladók és maradiak nagy háborújának színhelye nemes Zala vármegye lett. A másodszori összeütközés után- Zalaeíglar- szeg—Sümeg postaútján 6—7 vérbafla- gyoít kuríanlemest szedtek össze. A sebesülteket zúzott koponyával, betört bordával, kéz-lábficamodással szállították haza sa- roglyás kocsikon. A két pártra szakadt Zala vármegyében a haladóknak vezére Deák, Kerkapoly, Csány László és zalabéri Horváth János volt. A nem- adózók vezére Forintos György földesúr volt, akit hathatósan támogattak a Sümegen székelő veszprémi püspöknek, Zichy Domonkosnak uradalmi tiszttartói és erdészei. A főhadiszállás Kisgörbőn, az akkori Forintos-kúriában volt. A lánglelkű Forintos György maga fogalmazta meg a köznemességhez intézett alábbi buzdító felhívást: »Isten megáldja és minden jókra vezé- rellye Nemes Uraimékat!« »Az adó elválalásából következhető veszélyek: Mihelyest annak csak egy részét elválásuk, azzal vérrel szerzétt s felséges királyunk által biztosított nemesi szabadságainknak m. csorbítására alkalmat adunk stb.« A felhívás befejező pontja: »Nem csak fejünkre és birtokunkra törvényeket alkotnak, hanem vérrel szerzett Nemesi szabadságunkat is eltörlik, végre nemességünket megsemmisítik, ennek következtében nem kétlem, ki utódjai átkát magára vállalni nem akarja, a 3-ik áprilisi közgyülekezetben Zalaegerszegem meg fog jelenni. A nemes urakkal egyetérteni kívánó barátjuk Forintos György m. p. Kis Görbőn 17. Marc. 1843.« A haladó párt vezetősége felhívásának kezdő mondata így hangzik: »A közteherviselés Hazánk egykori felvirágzására első és legfontosabb lépés volna. Az adóügynek még ezen országgyűlés alatti kivívását megyénk becsülete megkívánja.« A nemadózók másik fészke Zalaszántó volt. A gyöngyösi csárdából kivágódó nótás mu-' zsikaszó beleolvadt az ősi jussra koccintható szőlősgazdák pohárcsengésébe. Legjobban mégis a Sümegen lakó Herte- lendy György püspöki fiskus volt megakadva. Szívvel-lélekkel barátjához, Deák Ferenchez húzott, mégis kénytelen volt Zichy Domonkos püspök úr felszólítására a balatonmenti községekben kortesútját járni. Tapolca vidékének nemadózók csoportjához Nyirádon felkoszorúzott zászlójával csatlakozott Polgár Dénes vezetésével a kurtanemesek csoportja. A Sümegen átvonuló nemadózólkat a belváros címeres várkapuja alatt Fehér uradalmi ispán csapravert tízakós hordóval várta. Másik áldomás a türjei be fordulónál volt, ott találkoztak Zalaszántó, Görbő, Óhíd szavazóival. A felpántlikázott zászlót Forintos György uram csengős négyesfogata hozta. De a Csány László, zalabéri Horváth János vezetésével augusztus 31-én tartott vármegyei gyűlésen nagy erőfeszítéssel mégis diadalra vitték Deák Ferenc hazamentő eszméit, sőt Kerkápollyal együtt újból követté is megválasztották a haza bölcsét. A kehidai kúria csipkefüggönyén besugárzott a koraőszi nap. Deák Ferenc kezében másfél napig sercegett a lúdtoll. Akkor írta 22 oldalas levelét a pozsonyi diétán vele érző barátaihoz. Mert vármegyéjében aratott diadala az egész nemzet győzelme volt. Szerénységével telített szívéből kiáradó nagy keserűséggel később írt levelében így okolja meg, hogy miért utasította vissza vármegyéjének első ízben való követté választását.: Kehida, sept. hó 3-án 1843. Kedves Barátom! Zúzott kebellel irom e sorokat s kiöntöm előtted szívem keserű fájdalmát, feldúlt kedélyem még tegnap nem engedé, hogy tolihoz nyúljak, de most lesz talán annyi nyugalma lelkemnek, hogy néked írhatok. Én is a korteskedés sok oldalú mesterségének köszönhetem jelen állásomat, én is hordókban s barátaim erszényében leltem fél a közbizodalmát, az én választásom is 30.000 forintba került s áldozatul választásom előtt és utána 6 vagy 7 enibernek, sőt fájdalom! talán még többnek is el kellett esni, s hogy az emberek százanként el |nem hullottak, csak a katonaság közbenjöttének tulajdonítható. Istenem! Ha én ilyen előzmények után a követséget elvállalnám, ösz- szeroskadnék az első ülésen, szégyen és fájdalom miatt, s érzem, hogy eszem kifordulna sarkaiból, s ezt lelkemre mondom, betű szerint értem, mert még a gondolatnál is, most midőn ezeket írom, szívem sebesebben dobog, s agyam ég stb. Isten veletek: hű barátok Deák Ferencz m. p. U. i. Levelemet küldd el másolatban Wesselényinek is. * Mire a sümegi Baglyas-hegyen felöltötték kék dolmányukat az illatos kadarka-fürtök, a követté választott haza bölcse is lehiggadt. Újra ajkára kelt leikéből kisugárzó régi humora. Elment újra lombsuhogást hallgatni a nyírlaki csendes kúriába, ahol a nemzetes asszony csicsergő szavai elfeledtetik lelki gyötrelmeit. Hiertelendy György püspöki fiskus agyából is őszinte örömet váltott ki a nemadózók augusztusi bukása. De Zichy Domonkos püspöki urának neheztelése nélkül még a kaszinózó táblabírák társaságában sem adhatott kifejezést szívbeli örömének. Különösen Deák Ferencet kerülte, mert szégyenletes hallgatásával úgyse merne szemébe nézni. De a szüreti hét mégis összehozta őket a kaszinó tarokk-asztalánál. Hertelendy fiskus bensejé- ben szinte felujjongott az örömérzet, amikór a haza bölcse kezet nyújtva neki, szellemes, tréfás kijelentésével így simította el barátjának kétkulacsos viselkedését: i — Hallod, Gyuri öcsém, te is csali olyan vagy, mint a bajuszod alatt ácsorgó szád! Egy lyukból ereszti a hideget és a meleget is. Ezzel a szellemes tréfával dőlt el Zalában az »adózunk« — »nem adózunk« háborúsága.. 80 év óta fosalommá vált Andor Béla úri szabó üzlete olcsó és finom, szakszerű kiszolgálásával aranyéremmel kitüntetett
