Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)
1941-05-03 / 100. szám
ÄRA 8 FILLÉR lummm II. év folyam, 100. szám. ^ POLITIKAI NAPILAP #> 1941. május 3. Szombat. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tittőssy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 1.40, 3 hónapra 4 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. Juhtenyésztés — gyapjúfeldolgozás Nyugat-Zalában A nemzeti vagyon védelme Háborús gazdálkodás idején szükséges, hogy a kormányok bizonyos kilengéseknek gátat vessenek, á rakat szabályozzanak, takarékossággal és a nyersanyagelosztás tervszerűségével megakadályozzák a pénzduzzasztást és azt, hogy a gyengébb gazdasági alanyok a legszükségesebb cikkeket is nélkülözni legyenek kénytelenek. A magyar kormány hosszú ideje végzi azt a felelősségteljes munkát, amit a nemzeti vagyon védelme jelent. És ez a tevékenysége nem merül ki a mindennapi élét olyan beteges tüneteinek felismerésében és orvoslásában, amilyen például az árúforgalomban való rend- teremtés és az üzérkedés lehetetlenné tétele. A Bárdossy-kormány gondoskodása a vagyonvédelemnek olyan területeire is kiterjed, amilyeneket az egyszerű polgár szabad szemmel meg sem tud látni. Ennek igazolására csak egy példát hozunk fel. A Bárdossy-kormány az ország egyes részeiben megtiltotta az üszőborjuk levágását. Az egyszerű ember tudomásul veszi ezt a tilalmat, a szakember azonban kellőgn értékelni is tudja nem csekély jelentőségét. Tudni kell ugyanis, hogy amikor a kereslet meghaladja a kínálatot és az árak fölfelé szöknek, az előre nem látó gazda pillanatnyi haszonért hamarosan hajlandó mészárszékre vinni azt a növendékállatot is, amelyet levágni bűn, mert kiváló tenyészanyag vált volna belőle. Ha tehát a szarvasmarhaállományban rejlő nemzeti vagyont védeni akarjuk, nem szabad megengedni a nem tervszerű gazdálkodásnak ilyen botlásait. Különösen pedig akkor nem, ha a tilalom a gazdát nem károsítja, mert hiszen a tenyésztésre nyilván alkalmatlaini borjukat engedéllyel levághatja és az alkalmasakat sem köteles fölnevelni, mert azokat felajánlás esetén az állam a tenyészborj-úhoz való juttatás számlájára átveszi tőle. De ne feledjük el azt sem, hogy például Anglia a maga kiváló állatállományát a többi közt annak is köszönheti, hogy ott nem engedik meg a lefejő tehenészeteket, tehát az elsőrendű tehenek levágását és mindig tilos volt a féléven aluli borjuk vágása. A féléves borjú ugyanis már annyira fejlett, hogy tenyészeti szempontból is értékelhető, megtartható tehát a java és mészárszékre kerül a selejtje. Ha ezt a példát figyelembe vesszük, megérthetjük, hogy az üszőborjuk levágásának tilalma még békeidőben is 'egyenlői a nemzeti vagyon védelmével. Féláru kendervefőinag * háziipari célokra A földművelésügyi miniszter a háziipari kendertermelés fokozása céljából a Magyar Háziipari Központ útján 500 métermázsa kender- vetőmagot oszt ki 50 százalékos kedvezménynyel. A vetőmagot métermázsánként 60 pengős áron olyan kisgazdák vehetik igénybe, akik saját házi szükségletükre, vagy háziipari feldolgozás céljából r ostk e n de rter me lé s s el kívánnak foglalkozni. Az igénylők forduljanak a vármegyei közjóléti szövetkezethez, vagy a Háziipari Központhoz (Budapest, IV., Esküjét 6.). (Szemelvény Pörneczi József gazdasági tanácsosnak sajtó alatt levő könyvéből.) Az élelmiszerek mellett a legfontosabb közszükségleti cikk a ruhaféle. Alig találunk országot, amelyben minden közszükségleti cikk a megfelelő arányban föllelhető, de valamennyi törekszik az önellátás megközelítésére. Magyarországon a ruházati cikkek nyersanyagai közül a fonalas növények termése mellett a sefyemtermelés és juhtenyésztéssíeli a gyapjútermelés nagyban fokozható-. Volt idő, amikor e nyersanyagok teljesen fedezték ruházatunkat. Az igények növekedésével azonban a fentiekhez a gyapottal új nyersanyag járult és a termelés nem tudta a szükségletet kielégíteni. Nemzetgazdaságilag végtelenül fontos, hogy a kielégítést megközelítsük. A jövőben a tengerentúli verseny csökkenése miatt a gyapjútermelés fokozásának a lehetőségei beláthatat- lanok. A finom gyapjún kívül behozatalra szorulunk, de földrészünk se tudja ellátni magát. Emiatt a juhtenyésztésnek nagy jövője van. Elsősorban a durvább, hosszú szálú gyapjúkat keresik, amelyekből a szükségletnek! alig tudjuk a felét fedezni. Zala a múltban nagy juhtenyésztő vidék volt. A gazdálkodás belterjessége a legelő- feltörések miatt nem kedvezett ennek az állat- tenyésztési ágnak. A tengerentúli verseny miatt a gyapjú ára is annyira leesett, hogy nem volt kifizetődő a juhtenyésztés. A mai háborús kornak kellett jönnie, hogy újra e tenyésztési felé terelje a gazdák figyelmét. A gyapjú ára olyan magas, hogy a tenyésztés mindinkább kifizetődik. Belterjesr gazdálkodás kenetébe nagyszerűen beleillik a tej és gyapjú hasznosítású fríz juh. Vidékünk nagyon alkalmas a juhtenyésztésre. Olyan vidékeken, ahol a szarvasmarhatenyésztés külső körülmények miatt nem alkalmas a kiterjesztésre, a juhtenyésztésnek még kisgazdák körében is megvan a létjogosultsága. Zalaegerszeg életterében mintegy tízezer juh van. Ez a szám legalább megháromszorozható anélkül, hogy a többi állattenyésztési ág fejlődésének a rovására menne. A 25—30 ezer juh gyapjútermiélése évi 1200 mázsa. Ez a gyapjúmennyiség ma a fővárosi gyapjúfonók felé vándorol, mert Alsódunántúl- nak nincs gyapjúíeldolgozó üzeme. A juhtenyésztés fokozása mellett a gyapj úfelel olgozó telepek is szaporodnak. Egészen természetes, hogy olyan város jön etekintetben számításba,, amelynek vidékén a juhtenyésztés nagyobb arányú és a vidék — értve alatta a, szomszédos megyéket is —• ilyen üzemet nélkülöz. Zalaegerszeg tehát elsősorban számításba jöhet. Nemrégiben -a pinkafői pokrócgyár akart hozzánk vándorolni. Szívesen fogadta volna a város, de valamiért elment a kedve ettől a helytől a vállalatnak. A jövőben meg kell jobban ragadnunk az alkalmat, hogy hasonló kopogtatást, bármily szerény formában jelentkezik is, kellőképpen fogadhassuk. Boncolgassuk a lehetőségeket a gyapjúfeldolgozás terén. Az élettér 1200 mázsa gyapjútermeléssiel alapja lenne a feldolgozó nyersanyagának. A vidéken több megyében nincs gyapj úfieldol- gozó. A juhtenyésztés eléggé fejlett e vidéken és a jövőben még tovább fejlődik. Az élettér gyapjútermésének többszöröse vándorolhatna Zalaegerszeg felé. Zalaegerszegen sokan gondoltak és gondolnak hasonló üzemre. A népies ipar fejlesztése is rökon a fonó-szövő üzemmel, pedig alig múlik el hónap, hogy ennek lehetőségéről ne beszélnének, ne írnának. Nekünk a jövőbe kell tekintenünk. És ha nyitott szemmel nézünk, akkor látjuk azt, hogy a gyapjúfeldolgozás terén vannak lehetőségek. Beleillik ez olyan város keretébe is, amelynek nem volt és nincs még fővonala. A legkisebb súlyú nyersanyaggal dolgozik és az előállított termék még kisebb súlyú és többszörös értékű. Egy métermázsa gyapjú ára 400 pengő. Akár napi egy vagon forgalom se köti a gyártelepiét fővonal mellé. A pinkafői gyár, ami pokrócot állított elő, csak harmadrangú vasút mellett virágzott. Ha gyapjúfeldolgozásra gondolunk, akkor az ellenvetés — csak fővonalunk lennie! — minden komoly alapot nélkülöz. Az élettérnek sűrű a lakossága. Innen a végekről máshova mennek munkára az emberek. A magyarság szempontjából létfontosságú kérdés a magyar nép helyhezkötése. Csak iparosítással lehetséges ez. Legtöbb munkást a szövő-fonó iparok foglalkoztatnak. Tódul ki a száz és száz, ezer és ezer munkás egy- egy fonógyárból. Ha a jövőben a magyarság sorsával többet törődünk, mint a világháborút megelőző kórban, akkor Zalaegerszeg joggal várhatja azt, hogy a délnyugati végek magyarságát lekötő fonógyár e város falain belül kapjon elhelyezést, ahol nyersanyagának nagyrészét is a közelben szerezheti be. Kik kaphatnak Erdélyi Emlékérmet Kormányzó urunk Kelet-Magyarország és Erdély egy részének Mátyás király jubileumi' esztendejében történt felszabadulása emlékére alapított Erdélyi Emlékérem alapszabályait legfelsőbb elhatározásával jóváhagyta. Az Erdélyi Emlékéremre jogosultak: 1. Mindazok, akik 1940 július 2-ika és szeptember 30-ika között legalább 28 napon át tényleges katonai, vagy csendőrségi szolgálatot teljesítettek. 2. A katonai közigazgatásnál alkalmazott nyugáComá- nyúak, vagy szolgálaton,kívüliek, akik a 28 napos tényleges katonai szolgálatot csak 1940 szeptember 30-ika után érték el, de a trianoni határt a honvédség csapataival együtt 194-0 szeptember 4-iké és 13-ika között lépték át, továbbá azok a polgári tisztviselők, akik mint szakelőadók teljesítettek 28 napos szolgálatot és egyébként a trianoni határt a fenti időpontban átlépték. 3. A m. kir. rendőrségnek és pénzügyőrségnek mindazok a tagjai, az Államvasutaknak és a Postának mindazok az alkalmazottai, akik a trianoni határt 1940 szeptember 4-ike és 13-ika között hivatás|ukból kifolyólag átlépték.
