Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)

1941-05-02 / 99. szám

2 tlAíStfJtllLET 1941 május 2. A műit hónán ingatlanforgalma Zalában A közigazgatási bizottság gazdasági árbizottságához április folyamán a következő ingatlanforgalmi ügydarabok érkeztek: Az ELIDEGENÍTŐ — A SZERZŐ FÉL AZ INGATLAN TERÜLETE, NEVE ÉS LAKÓHELYE: MŰVELÉSI ÁGA, ÁRA: Tóth Gizella, Budapest — Jakabffy Domokos, Budapest, 222 Q öl, szántó, 850 pengő Kocsis Ernő, Tűrje — Tóth Ida Mária, Tűrje, szántó, 460 pengő ; Csákány Máténé, Szentlőrinc — Somogyi Lajos, Kemendollár, 1.600 pengő Vizy János, Tapolca — Hollós! Ferencné, Milej, 100 pengő Sink,a Istvánná, Balaton magyaród — Bozzai Jánosné, Zalaszentiván, szántó, 500 penlgő Sinka Istvániné, Balaton magyaród — Némethi Ferenc, Zalaszentlőrinc, 500 pengő Tóth Kálmán, Zalaegerszeg — Sifter József, Zalaegerszeg, 517 Q] öl, 600 pengő Dabronyi Lajosné, Söjtör — Balogh Franciska, Söjtör, 215 pengő Berzsenyi István, Zalaegerszeg — Szabó Jenő, Zalaegerszeg, szántó, 500 Q öl, 1400 P Farkas Ferenc, Babosdöbréte — Berta István, Bazita, szántó, 800 pengő Gróf Károlyné, Sümeg —• Krápic József, Nemesapáti, szántó, 1600 pengő Szíva József, Pölöskefő — Szíva Imre, Pölöskefő, szántó, 100 pengő Tóth Gyuláné, Kemendollár — Balogh József, Gyűrűs, szántó, 750 pengő Dr. Fürst Béla, Zalaegerszeg — vitéz Kocsis Gyula, Bazita, 360 pengő Spiegel Gusztáv, Keszthely — Lévay Ferenc, Zalatárnök, kert, 8.000 pengő Bujtor Jánosné, Sümegcsehi — Túri Imréné, Sümeg, rét, 120 pengő Rúzsa Aranka, Zalagyömörő — Pánczér Imréné, Zalagyömörő, 250 pengő Markó Mária, Budapest — Éri József, Sümeg, 200 pengő Végh József, Sümeg — Kiss Gyula, Sümeg, szántó, 1.692 pengő 1 Szigeti Bertalan, Zalagyömörő — Pánczér Imréné, Zalagyömörő, 250 pengő Horváth Ferenc, Tapolca — Bakos Lajos, Sümeg, 1100 pengő Németh Kálmánná, Sümeg — Somogyi József, Sümeg, szántó, rét, 366 [H öl, 150 P Dörnyei Józsefné, Sümeg — Pilipár Károly, Szalapa, 893 Q öl, 125 pengő Kovács Béla, Kamosd — Horváth Lajos, Rigács, szántó, 200 pengő Horváth Pál, Mihályfa — Horváth Jolán, Mihályfa, 600 pengő Csikós Jenő, Döbrőoe — Molnár József, Döbrőce, szántó, szőlő, 500 pengő Winkler Ferenc, Sümeg — Lengyel Ferenc, Sümeg, szőlő, pince, 1400 pengő Bódis Gábor, Somogyudvarhely — Bárány Józsefné, Kisvásárhely, 700 pengő Makkos Lajos, Sümeg — Komáromi Kálmánná, Sümeg, szántó, 100 pengő Marton Soma, Kővágóörs — Welker István, Budapest, szőlő, 16.500 pengő Kovács Bálint, Badacsonytomaj — Padányi Zoltán, Budapest, szántó, 6000 [jj] 800 P Erhardt József, Esztergom — Móri András, Zalahaláp, szőlő, 1000 pengő Sárdi Péter, Tapolca — Németh János, Tapolca, kert, 20 pengő Kardos József, Nemestördemic — Németh Gábor, Gyuläkeszi, rét, 200 pengő Csökli Kálmánné, Nemestördemic — Simon Józsefné, Tapolca, 300 pengő Győri Sándor, — Keresztúri Béláné, Kékkút, rét, 600 pengő Pollák Emilné, Tapolca — Patkó Józsefné, Tapolca, szántó, 35 pengő Marton András, Nemestördemic — Pandur János, Badacsonylábdihegy, kert, ház, 4000 P Fodor Henrikné, Tapolca — Figura Sándor, Révfülöp, 7713 pengő Jakabfi Ferenc, Zalaszentjakab — Jakabfi Ferenc, Zalaszentjakab, 1600 pengő Sinkovics János, Orosztony — Gyönge György, Orosztony, szántó, 1200 pengő Gyurkó Bertalanné, Budapest — Baranyai Zsófia, Budapest, szántó, 170 pengő Kaszás Árpád, Felsőörs —. Beck György, Felsőörs, szántó, 1000 pengő Dr. Thuri Béla, Budapest — Rulf Géza, Budapest, rét, 894 [j] öl, 3300 pengő Murai Istvánná, Csopak — Simsolics Károly, Balatonfőkajár, kert, szőlő, 500 pengő Tömör Mihály, Rákoscsaba — Scheich Károlyné, Budapest, szántó, 554 Q öl, 1000 P Dr. Somogyi Henrikné, Alsóörs — Bogár János, Nagykanizsa, szántó, 2604 pengő Hirschl Ignác, Páka — Tóth István, Dömefölde, szántó, 340 pengő Godina Mihályné, Damása — Godina István, Damása, 300 pengő Steier Dezsőmé, Hottó — Vince Imre, Hottó, kert, ház, 2200 pengő Vértes Sándor, Tapolcafő — Modler József, Tűrje, kert, legelő, 1068 pengő Böhm testvérek, Zalaegerszeg — Kajtár Istvánná, Zalaegerszeg, házhely, 625 pengő Rosenberg Samu, Kuszthely — Pék István, Keszthely, 270 [H öl, 400 pengő Takács István, Zalahaláp — Hegyi Kálmán, Sáska,, erdő, 210 pengő Lajer György, Kékkút — Lajer Ferenc, Kékkút, erdő, 750 pengő Lajer György, Kékkút — Lajer, János, Kékkút, erdő, 900 pengő Guttmann Lászlóné, Bécs — Farkas Ferenc, Bakod, erdő, 1200 Q öl, 8126 korona (Folytatjuk.) Tóih kabát divatos ízléses ©lesé — A múlt század egyik legfenségesebb, de egyben legáldozatosabb kalandjáról írt Sem­per Victor izgalmas és érdekes cikket gróf Bethlen Margit képes szépirodalmi lapjának, az Ünnep-nék most megjelent új számában. — A tavaszi színházi idény minden új­donságáról írásban és képben pontosain be­számol a Délibáb színházi hetilap legújabb száma. Hivatalos szemle a visszakerült zaiai részek közúti vonalain Ma Zalaegerszegről bizottság utazott ki autón a visszakerült zalai területekre, hogy hivatalos szemlét tartsanak a közúti vonalakon. A bizottságban a kereskedelemügyi miniszté­rium részéről résztvett Szendrey Gyula minisz­teri osztálytanácsos, kerületi felügyelő és Hindy Kálmán miniszteri osztálytanácsos, a vármegye részéről dr. Tomka János főjegyző, dr. Kováts László fogalmazó és Énekes Béla főszámvevőhelyettes, az államépítészeti hivatal1 részéről pedig vitéz Botos Gábor műszaki ta­nácsos, hivatalfőnök és Lőrincz György kirá­lyi mérnök. + Közbeszéd tárgya a virágos tavaszi Schütz kirakat, amelyben szebbnél szebb szövetek, selymek és női kabátok láthatók. FERENCJÓZSEF KESERŰ VIZ Kitünően beváltak a szövetkezeti hídmérlegek A földmívelésügyi minisztérium a múlt év­ben elhatározta, hogy hídmérlegek felállításiá­val segíti elő a gazdaközönség érdekében álló értékesítést. A Hangya szövetkezetek közül többen vállalkoztak arra, hogy a földmívelés­ügyi minisztérium által 'juttatott kölcsönből a hídmérlegeket felállítják és kezelésüket vál­lalják. A kölcsönöket bizonyos idő múlva ter­mészetesen a földmívelésügyi minisztériumnak vissza kell fizetni. Törlesztésükre elsősorban a mérlegelési díjat fordítják. A múlt év fo­lyamán 72 községben állítottak fel szekér híd­mérleget és a beérkezett jelentések szerint nemcsak a gazdaközönjség teljes megelége­dését vívták ki, hanem a törlesztésre is szjá- mottevő összeget sikerült biztosítani. A ked­vező eredmények alapján a földmívelésügyi minisztérium úgy határozott, hogy a folyó évben újabb hídmérlegek felállítását teszi le­hetővé. Erre vonatkozólag az érdekelt köz­ségek az értesítéseket meg is kapták. A tengeralattjáró háború Churchill angol miniszterelnök 1940 őszén mondott beszédeiben nyíltan bevallotta, hogy Anglia a német tengeralattjárók támadásainak fokozódásával számol. Célzott arra, hogy ezt valószínűleg sem a hajókaravlán rendszer be­vezetése, sem a kereskedelmi hajók fölfegy- verzése, sem az Egyesült Államok által átenge­dett torpedórombolók, sem vizi bombák, de még a német hadikikötők ellen intézett légi- és aknatámadások sem akadályozhatják meg. Már ekkor megjövendölte azt, hogy az angol ke­reskedelmi hajózás veszteségei az 1941. év­ben tetemesen meg fognák növekedni. Jóslása bevált. A hajóveszteségek valóban megnövekedtek, mert a német tengeralattjárók és egyéb tengeri egységek azóta már egész hajókaravánokat pusztítottak el. Ma már német segédcirkálók veszélyeztetik az Atlanti, az Indiai óceán és a Déli-tenger vizeit. A »Car­narvon« nevű angdl segédcirkálót a németek súlyosan megrongálták és a montevideói ki­kötőbe való menekülésre kényszerítették. — Nauru angol szigetet német egységek lődözték, a Déli-tengeren pedig, ahol egyébként béke idejében csak kisebb hajók teljesítettek szol­gálatot, a németek 10—15 ezer bruttóregiszter- tonnás angol gőzösöket süllyesztettek el. A német segédcirkálók jelenléte az angolokat arra kényszeríti, hogy a hajókaraván rend­szert az Atlanti óceán déli részére, Délamerika keleti partjainak környékére és az Indiai óceán területére is Tdterj esszék. Az angol szigetország helyzete egyre sú­lyosbodik, már pedig a brit birodalom az anya­országgal áll, vagy bukik. Ma éppúgy, mint 200 évvel ezelőtt, amikor ezt az idősebb Pitt, Anglia neves államférfia már megállapította. A korlátlan tengeralattjáró háború súlyos meg­próbáltatás elé állítja az angol flottát. Ezt könnyen megérthetjük, ha emlékezetünkbe idézzük Lee angol lordnak az 1922 évi wa­shingtoni leszerelési értekezleten tett ama ki­jelentését, amely szerint az ebben az időben megvolt csak mintegy 10—12 német tenger­alattjáró esetleges támadásának elhárítására Angliának 3000 különböző nagyságú tenge­részeti egységet kellett volna szolgálatba állí­tania. Mivel a német tengeralattjárók száma 1922 óta a sokszorosára megnövekedett, nem lehet vitás, hogy azok hatásának megakadályozása 1941 -ben már olyan súlyos feladat lesz, amely- lyél az angol haditengerészet — még a jelen­leginél tevőlegesebb amerikai segítség mellett is — nehezen fog megbirkózni tudni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom