Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)
1941-06-21 / 139. szám
1941 június 21. MactMelet Zalai viszonyok a legújabb eredmények tükrében A Magyar Statisztikai Szemle legutóbbi számában dr. Thirring Lajos »Az 1941 évi nép- számlálás előzetes eredményei« címen terjedelmes tanulmányban dolgozta fel1 a megnagyobbodó Magyarország népessége első számbavételének adatait. Népünknek ez a seregszemléje természetesen csak a második bécsi döntés utáni országterületre szorítkozhatott. A jóval az összeírási munkálatok1 befejezése után — 1941 április 11 -ét követően — felszabadított délvidéki rész népességéinek megszámlálása még hátra van. Legújabb (népszámlálásunk a természetszerű hiányosságának ellenére is az az 1941 január 31-i számlálási területre vonatkozó előzetes eredményeivel fokozott figyelmet érdemel meg. Ugyanis a számok híven és jól jellemzik a népesség fejlődését, valamint felhalmozódását és szerteszóródását is $ így alkalmunk van következtetéseket vonni belőlük a népesedés arculatának mélyebb vonásaira is. Az ország Iélekszáma a visszafoglalt délvidéki területek nélkül 1941 január 31-én 13,643.620 fő volt. Déli határainknak módosítása folytán ez a szám 14 és fél millióra, sőt a 15 millió közelébe emelkedhetik. A Központi Statisztikai Hivatal az előzetes eredményeket községenkénti tagolásban állította össze. Az igen bő adatkincsből a legfontosabb területi csoportosításra vonatkozó eredményeket Thirring Lajos dolgozata több táblázatban foglalja össze. Részletezi törvény- hatóságonként is a népszámlálás fő eredményeit s így a népességfejlődés legjellegzetesebb vonásai ezekből az adatokból is felismerhetők. Összefüggő területen nagyobb nép- gyarapodás nyomait csak: az ország északkeleti sarkában és a székesfővárosban, valamint környékén látjuk. Szabolcs és Szatmár néhány székelyföldi vármegyével együtt már csak jó közepes helyet foglal el, míg a Dunántúl déli és nyugati részén, valamint északnyugaton feltűnően lanyha népesedés mutatkozott. Zala sorban a hetedik Reánk nézve elsősorban fontosak1 azok az érdekes adatok, amelyek Zala megyére vonatkoznak. Ezekből kiderül, hogy vármegyénknek 1910-ben 335.978, 1930-ban 365.266 lakosával szemben a mai létszám (leszámítva természetesen a visszakerült murai részeket) 369 ezer 336 lélek. Így Zala megye lé lek szám tekintetében az ország hetedik vármegyéje. A sorrend ugyanis a következő: Pest, Bihar, Szatmár, Szabolcs, Jáisznagykún-Szolnok, Somogy, Zala. A különbség annyi, hogy 10 évvel ezelőtt lélekszám tekintetében a hatodik helyen állott vármegyénk. Jó tudni azt is, hogy 1910—1930 között a tényleges szaporodás 29.288 lélek volt 8.2 százalékkal, a tízéves átlag 4.4, 1930—1941 között a szaporodás 4070 lélek, 1.1 százalékkal. Az erős csökkenés tehát fájdalmasan tapasztalható. A visZ- szaesés egyébként következetes és általános: minden megyei törvényhatóságinál megfigyelhető, itt-ott igen nagy méreteket ölt, különösen Baranyában. Nagyon érdekes az a kimutatás is, amely törvényhatóságonként ismerteti a tényleges és természetes szaporodást. Ebből kitűnik, hogy a tényleges gyarapodás a természetes szaporulatét a vármegyék egész sorában pem érte el. Tehát csaknem mindegyik megyei törvény- hatóságunknak veszteséges volt a vándorlási mérlege. Ezt a szabályt csak azok a megyék törik át, amelyek ipari, vagy bányakincsek tekintetében kedvezőbben állanak. De megvilágítva látjuk azt is, hogy a vidék iparosodása népesedési tekintetben Igen komoly hivatást tölthetne be. Sajnos, Zala is azok' között a megyék között van, amelyeknek még az erősen megcsappant természetes szaporulat megtartásához sem volt erejük és az évtizedet legalább 5 százalékos vándorlási veszteséggel fejezték be. Zala megyében a tényleges szaporodás az utolsó évtizedben csak 4.070 lélek volt, ami 1.1 százaléknak felel meg, a természetes szaporodás pedig 23.223 lélek (6.4 százalék), úgy hogy a vándorlási különbözet 19.153 lélek, 5.3 százalék veszteséggel. Nagykanizsa megfogyatkozott, Keszthely előretört Nézzük már most a statisztika tükrében Zalaegerszeg, Nagykanizsa és Keszthely adatait. Zalaegerszegnek 1910-ben 11.235, 1930- ban 13.457, 1941-ben pedig 13.950 lakosa van. 1910—1930 között a tényleges pépszaporodás száma 2.222 (19.8°/o), a 10 éves átlag 9.9 o/o. 1930—1941 között a tényleges népszaporodás száma csak 493 (3.7o/0). A visszaesés; tehát erősen tapasztalható. De még inkább látjuk ezt a visszaesést Nagykanizsa megyei városnál, ahol a népesség száma 1910-ben 26.524, 1930-ban 30.869, 1941-ben pedig 30.767. A lakosság száma tehát a legutóbbi 10 év alatt 102 személlyel fogyott, ami 0.3o/o veszteségnek felel meg. Ezekkel szemben gyönyörű fejlődést mutat Keszthely nagyközség. Ebben a balatoni fürdővároskában 1910-ben 9.378, 1930- ban 10.644 lakos volt, 1941 januárjában pe'dig a lakosság száma már 11.983, ami 1339 lélekszám szaporulatnak felel meg 10 év alatt 12.6 százalékkal. Ebben a szép fejlődésben mindenr esetre nagy része van azon természeti adottságoknak, amelyekkel Keszthely rendelkezik, ahol a nyugdíjasok telepedése számbavehető gyarapodást idéz elő. Zala megye járásai sorában az utolsó 10 esztendő népszaporodási adatai a következők: Az alsólendvai járásban 1930-ban 19.209, 1941-ben 19.059 a lélekszám, tehát a tényleges fogyás 0.8o/o. Ugyancsak fogyás van a nagykanizsai járásban, áhol 1930ban 34.217, 1941-ben 33.834 a lakosok száma, a fogyás százaléka 1.1. Ennél is nagyobb a fogyás száma a sümegi járásban, ahol 1930- ban 28.469 volt a lakosok száma, 1941-ben pedig 27.930, ami 1.90/0 veszteségnek felel meg. De legnagyobb a fogyás a zalaszentgróti járásban, ahol 1930-ban 25.451 lélekkel szemben 1941-ben 24.616 lakost számláltak össze, ez tehát 3.30/0 veszteségnek felel meg. Fogyás van a pacsai járásban. Itt 1930-ban 32.129, 1941-ben 31.906 a lakosok száma, a veszteség 0.70/0. A tapolcai járásban a fogyás O.20/0, mert az 1930-ban számlált 39.939 lakossal szemben 1941-ben 39.876 a lakosság száma. Legnagyobb szaporulatot ért el a balatonfüredi járás, ahol a 10 év előtti 13.813 lakossal szemben ma 14.973 a lélekszám (8.4o/0). Utána következik a keszthelyi járás 5.9o/o-kal, mert 33.228 lakossal szemben ma 35.189 áll. A letenyeiben 4.90/0 a szaporulat, 32.592 lélekkel szemben ma 34.195. A novaiban 2.7o/0 a tényleges szaporodás, mert 21.174 lélekkel szemben ma összeszámláltak 21.741-et. A zalaegerszegi járásban I.40/0 a tényleges szaporodás, mert amíg 1930-ban 40.720 volt a lakos, 1Ó évvel később 41.300. Természetesen a járások kedvező, vagy kedvezőtlenebb népgyarapodását sok esetben egy-egy nagyobb lélekszámú tömörülés gyakran rendkívüli okokból kiugró, vagy elakadó fejlődésének tudhatjuk be. így 3 biztosítson tűzkár ellen, KÁRA MEGTÉRÜL! GONDOSKODJÉK CSALÁDJÁRÓL, van ez a nagykanizsai és a balatonfüredi járás példájában. Nők, akik Zalában is többségben vannak További mérlegelést érdemel a férfi és nőnem aránya is a legújabb népszámlálás előzetes eredményeiben. Ismeretejs, hogy a nőtöbblet a férfinépesség nagy háborús vesztesége következtében sokkal magasabb, mint volt a régi békeidőkben, az arányszáma azonban fokozatosan csökken és lassan, kiegyenlítődik. 1.000 férfira a trianoni területen 1920-ban 1.062, 1930-ban 1.045 nő jutott. 1941-ben a megnagyobbodott Magyarországon 1.028 nő jutott 1.000 férfira. Erős háborús utóhatásokra utál tehát az a körülmény, hogy a békeidőben 1910-ben 1.000 férfira mindössze 1.005 nő' jutott. Zalamegyében 1910-ben a férfiak száma 169.000, a nőké 166.978 volt. Ebben az időben tehát sokkal több kilátása nyílt minden nőnek a férjhezmenetelre, mert akkor 1.000 férfira csak 988 nő jutott. Most pedig 1941-ben a férfiak száma Zalában 182.102, a nőké pedig 187.234, úgy hogy az idén már 1.000 férfira 1.028 nő esik. Amíg a ‘férfinépesség 1910— 1941 között 13.102 számmal szaporodott, ami 7.8o/o-nak felel meg, addig a nők száma a jelzett időszakban 20.256 lélekkel szaporodott, ami 12.1.%-nak felel meg. Ne csodálkozzunk tehát azon, hogy mostanság a nőnek1 miniden hódítási és szellemi képességét elő kell vennie a boldogulásához. ; Átlagban javultak a lakásviszonyok Adataink vannak a lakóházak és a magánlakások számáról is. Rendkívül nagy a különbség a lakóházak 1910 és 1941 -ik évi száma között. A háború után országszerte megindult, többféle módon elősegített lakóház építkezési mozgalom hatásaképpen a házak országos végszáma 1.8 millióról csaknem 2.6 millióra rúgott, tehát 42.9 0/0 -kai nagyobbodott meg. Ugyanakkor a népesség 22.2o/0-kal gyarapodott. A tömeges lakóház építkezések üdvös eredménye tehát a zsúfoltság bizonyos mértékű csökkenése volt. Egy lakóházra 1910- ben 6.2, 1941-ben pedig mindössze 5.3 lélek jutott. Sajnos, a zsúfoltság enyhülése nem érvényesül az egész vonalon mindenütt és minden társadalmi rétegben egyenlő mértékben. Zala megyében is több községet találunk, ahol egyes házakban összezsúfolódnak a szülők és a megházasodott gyermekek is. Ennek az egészségtelen állapotnak a megszüntetését célozza a földbirtokreform kapcsán a házhelyhez való juttatás, amelynek minél előbb váló megoldása itt, Zala megyében elsőrendű szociális kötelesség. Zalában a lakóházak száma 1910- ben 56.265 volt, 1941-ben 75.706. A különbözet 1910—1941 között 19.441, ami '34.5 százaléknak felel meg. A magánlakások száma 1941-ben 93.294, egy lakóházra jutott magánlakás 1941-ben 1.23. Egy lakóházra jutott személy 1910-ben 5.97 volt, 1941-ben 4.88. Egy magánlakásra 1941-ben 3.96 személy esik. Ismételjük, hogy ez csák az átlag, mert elszórtan egyes területeinken rosszabb viszonyok is van, nak, viszont a zalai átlagnál jobb helyzetben van az országban 21 vármegye. Thirring tanulmánya rámutat még arra, hogy 1941-ben népességünk elhelyezésére az intézeti háztartásoktól eltekintve 3.5 millió magánlakás szolgált az országban, vagyis egy lakóházra 1.4 magánlakás, egy magánlakásra pedig 3.9 lélek jutott. Minthogy a' lakásoknak túlnyomó része országszerte egyszobás, a 3.9 átlagos lakottság áltálában egészségtelen, zsúfolt lakásviszonyokra mutat és zsinórmértékül szolgálhat a lakáspolitikai célkitűzéseknél.
