Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)
1941-06-14 / 133. szám
2 lIG^RKíTT 1941 június 14. Jégverés előtt biztosítsd termésedet! Zalaszentmlhályi példa a nyilas maszlagról A pacsai főszolgabírói hivatalban nemrég megjelent két erdélyi menekült, névszerint Kovács Vilmos és Schiller Sándor és előadták, hogy még a püspökladányi menekült táborban fölkereste őket Sütő Gyula nyilaspárti ország- gyűlési képviselő és azt mondotta nekik, hogy ha Budapestre mennek, majd keressék fel őt, mert segítségükre akar lenni. Bizonyos idő múlva a két erdélyi menekült tényleg fel is utazott Budapestre és fölkereste Sütő Gyula képviselőt, hogy Ígérete szerint kérjék tőle a támogatást. Sütő aztán Zalaszentmihályra irányította őket egy téglagyárba, á*nol állítólag jó megélhetésük lesz. A képviselő még azt is mondta nekik, hogy anyagi támogatásban is részesítené őket, ha a nemzetiszocialista párt- nák tagjai volnának. Mindenesetre ajánlotta nekik, hogy Zalaszentmihályon lépjenek be a nyilaskeresztes pártba, mert szerinte ott a gyárnak egész -személyzete nyilas. A két menekült az ajánlat értelmében el is jött ide Zalába, Szentmihályra és jelentkeztek Gálosi József téglagyárában alkalmazásért. Gálosi arra való hivatkozással, hogy törvény szerint nincs kötelezve arra, hogy lakást biztosítson a menekülteknek, az égető kemence tetőzete alatt levő fülkében adott nekik férőhelyet és szalmát fekvőhelynek, mert annak a helyiségnek berendezése nem volt. Az egyik munkást Gálosi rövidesen elbocsátotta azon a címen, hogy az szerinte nem hajlandó szorgalmasan dolgozni, die a másik munkás sem látta megélhetését biztosítva, mivel a gyáros kijelentette, hogy csak az üzemi napokon fizeti meg a napszámot. Az üzemi munka pedig az esős idő miatt bizonytalan volt. Ezekután a menekültek arra kérték a pacsai főszolgabírót, állítson ki nekik igazolványt, hogy annak alapján Budapestre visszautazhassanak. A főszolgabíró teljesítette is kérelmüket, mire szegény sorsüldözött menékültek hitükben és reményükben csalatkozva, fájdalmas érzéssel tértek vissza Budapestre. Ha a panaszosok szerint így áll a dolog, akkor ez kitünően megvilágítja a gyakorlatban a nyilas támogatást. Jó, ha ezzel szemben viszont rámutatunk arra az "igazságra, hogy a zalai hatóságok rendre elhelyezték teljes megelégedésre mindazokat az erdélyi menekülteket, akik őket fölkeresték. Körülbelül 300 erdélyi menekült talált itt otthont és kenyeret azoknak a kormányhatóságoknak emberbaráti Napok óta az egész Dunántúlon sorozatosan fordulnak elő patika-betörések. Tapolcán egy éjjel két patikát dézsmáltak meg. A mára virradó éjjel meg a zalaegerszegi Sperlágh-féle Szent Antal patikát látogatták meg ismeretlen tettesek. Valószínűleg az udvaron keresztül jutottak be, de nyomot sehol sem hagytak1 maguk után. A patikában kihúzták a pénzes- fiókot és azt az egyik szoba díványán ürítették ki. Azt egyelőre nem tudta a tulajdonos megw \ :E kENCJOZSE KESERÜVIZ F Férli és női ruhavásznak Férti és női ballon kabátok Férfi és női szövetek Tóth Gyulánál és hazafias intézkedéseiből, akiknek tekintélyét pedig a nyilasok állandóan rongálni igyekeznek. A dolgozniakarók munkaalkalmat nyernek', a munkaképtelenek és elaggottak segélyt kapnak, de a nyilasoknak csak a szájuk jár, a hozzájuk fordulókon segíteni nem tudnak. Az említett két erdélyi menekült csak példány azon sok közül, akik póruljárnak a nyilasokban való bizakodásukkal. állapítani, hogy hány pengőt zsákmányoltak. Egy másik fiók, amelyben több pénz volt, sértetlen maradt, úgyszintén a szobából sem tűnt el semmi. A nyomtalan betörők kézre- kerítésére széleskörű nyomozás indult meg. A Zalaegerszegen egyre fokozódó lopások krónikájához tartozik még az is, hogy ma éjjel ugyancsak ismeretlen, de mindenesetre! istentelen, kegyeletsértő személy az ólai temetőben ellopta a sírokról a virágokat, míg a hét elején az új temetőben a kriptákra kiültetett értékesebb dísznövényeket lopták el. A napokban viszont több kertben rózsatolvaj- lást követtek el. Valakinek, úgy látszik, szép keresete lehet a lopott virágokból, mért mar szinte üzletszerűig csinálja. Jó, ha a közönség is résen lesz és megnézi, kitől vásárol virágokat. Zalaegerszegen is garázdálkodott a patika-betörő Fűszer, csemege, kitűnő fajborok, A LEGJOBB MINŐSÉGBEN A FEHÉRKÉPI CSEMEGEHÁZBAN, Németh likőrök Józsefnél Gézáéknál Irta: ANGYAL BÉLA. Van annak már harminc éve is, hogy első halálos szerelmemet éltem át meglehetős szerencsével és mikor így megmenekülve az ánnyira óhajtott (és egyedül boldogító) haláltól, Géza barátommal együtt sétálgattam a kék Duna partján. Én mindig arról beszéltem, hogy legközelebbi szerelmemet okvetlenül feleségül veszem (a szülők minden ellenszegülése ellenére is), Géza barátom pedig konokul kitartott amaz erős elhatározása mellett, hogy sohasem nősül meg. A séták és az idők elmúltak és amikor negyedszázad után újra összehozott a figyelmes sors Géza barátommal, kisült, hogy én egyedül vagyok, ő ellenben negyedmagával. A rendelkezésre álló szavakkal le sem tudom írni, mennyire örültünk1 egymásnak és azonnal elmondtuk élettörténeteinket. Mikor a dunaparti séták bölcseleti emelkedettségű megbeszéléseire tereltem a szót, azonnal közbevágott: — Hidd el, kedvesem, nem bántam meg! — Igazán örülök — mondtam meggyőződéssel. — Tudod, a nyugodt családi élet mégis a legszebb a világon. Addig-addig ecsetelte a nyugodt családi életet, hogy mikör hazamentem, eddig ragyogónak tartott magányomat kezdtem ridegnek érezni. El is határoztam, hogy elmegyek, megnézem Gézáékat. — Hiába, — gondoltam magamban — öreg fejjel sem késő a tapasztalatszerzés. Akkor még divat volt a cilinder és a zsakett, tehát fölvettem legszebb zsakettemet és legdrágább cilinderemet. Így kikészülve, becsengettem Gézáék lakásába. A csengetés nyomán nagy riadalmat hallottam belüliül, majd nagysokára lassan kinyílt az ajtó és Gézám állt a küszöbön. Az öröm ismét leírhatatlan volt. Bementünk. A lakásban tényleg a legteljesebb csend uralkodott. Jó ideje beszélgettünk már, mikor megjelent Gézáné. — De hol vannak a gyerekek? — tűnődtem magamban. Azonban nem sokáig kellett várnom, mert egyszercsak megszólalt az egyik szekrény. — Apa, — süvöltött ki belőle a gyerék — nem a végrehajtó van itt? Géza, de különösen az asszony, úgy láttam, röstelte a dolgot és a szekrényből élő- búvó gyereket megnyugtatta, hogy nem vagyok végrehajtó. Erne a másik szekrény is megszólalt: — Anyuka, nem "fog megverni a bácsi, ha kimegyek? — Dehogy verlek, kedvesem, — szóltam most már én — csak gyere ide. Kibújt ez a gyerek is. Majd előjött a harmadik is valahonnan az ágy alól. Remekül viselték magukat. Odaültek az asztalhoz és lesték szavaimat. — Ez a Laci — mutatta be Géza a legnagyobbat. — Második gimnazista. — Ez a Sándor, most jár negyedik elemibe. — És ez? — kérdeztem a legszelídebbnek látszóra mutatva. — A Géza! Furcsa, gondoltam, hogy a legutolsó viseli az apja nevét, ámbár lehet, hogy családgazdasági elvet akar ez kifejezni. Gézával ugyanis bezáródott a gyerekek száma. Laci közben odasomfordált hozzám. — Bácsi, nem ver meg? — Ugyan, fiacskám! Nem azért jöttem^ hogy téged megverjelek. Géza barátom is közbeszólt. — A bácsi a legjobb barátom. Szeret titeket. Erre a gyerekek bátorságot éreztek a természetes megnyilvánulásra. Laci elvette az órámat, Sándor a késemet és a legszelídebb, a kis Géza, kiosont az előszobába és a cilinderemmel tért vissza. Kicsit nagy volt néki, de azért büszkén viselte. Járt az asztal körüli és a cserkészindulót énekelte. Egy ideig nem volt semmi baj. A gyerekek szórakoztak. Az egyik az órával, a másik a késsel, a harmadik a cilinderrel. A baj akkor kezdődött, amikor mindenik megúnta a maga játékát és váltani szeretett volna. Nosza, lett kis kavarodás. Egymás kezéből úgy tépték ki a játékokat. Az óra leesett a földre, a cilinderből harmonika lett és a kés eltűnt. Amíg ez a kis családi ejtőernyős harc dúlt,
