Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)
1941-05-26 / 118. szám
ARA 8 FILLÉR Magyar elet II. évfolyam, 118. szám. 4 POLITIKAI NAPILAP 4 1941. máius 26. Héttő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Ttttőssy-utca 12. Telefon 80. Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL Előfizetés: 1 hónapra 1.40, 3 hónapra 4 P. Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz. A magyar élniakarás ünnepe volt a zalai leventefogadalomtétel és hősi ünnepély Zalaegerszeg megyei városban tegnap tartották a »levente napot«, amely külsőségeiben és hensőségébien tartalmas megnyilatkozása volt annak, hogy a lelkileg és testileg egyaránt edzett fiatalsággal kivívjuk az álmodott szebb magyar jövőt. Ünnepe volt ez a nap nemcsak a város polgárainak, hanem a leventéknek is, akik már eddig is komoly, eredményes munkát fejtettek ki hivatásukban. Az ünnepséget reggel 6 órakor zenés ébresztő vezette be. A leventezenekar bejárta a város főbb útvonalait. 9 órakor a leventepátyán felállított és virágokkal díszített oltárnál tábori szentmisét mondott dr. Litván Sándor gimnáziumi hittanár. Az oltár mellett ott volt az a két zászló is, amelyet a levente egyesület az alsólendvaiaknak fog átadni. Hosszabb idő után most lengette először a szél az egyesület saját zászlaját is. Szentmise alatt a levente- zenekar egyházi énekeket adott elő. Mise után dr. Litván Sándor magasan szárnyaló beszédet mondott. Valamikor — úgymond — az angol világkiállítás alkalmával hatalmas föMgömbön mutogatták Anglia világhatalmát, gyarmatait. Mi, magyarok, ezzeel nem dicsekedhetünk, de büszkék lehetünk arra, hogy vannak hőseink, akiknek szelleme és emléke kisért bennünket a történelem folyamán. Volt Hunyadink, Lo- sonczi Istvánunk, Rákóczink és mások, akiknek hősiessége a külföldön is csodálatot keltett. Katonai vitézségünknek1 köszönhetjük, hogy annyi balszerencse, Mohi, Mohács, Világos és Trianon után is élünk. Most, amikor a hősöket ünnepeljük, gondolatban helyezzünk el egy szál virágot a nagy haditemetők jeltelen sírjaira. Mindig magasan hordhatjuk fejünket, mert apáink életükkel védték meg ezt a hazát. Tőlük vegyünk példát, legyünk méltók a nevükhöz és tetteikhez. Az oltár mögötti emelvényen foglaltak helyet a katonai és polgári előkelőségek, élükön báró Gaudeijnak Emil ezredessel és dr. vitéz Tamásy István polgármesterrel. Az emelvényről Vö- nöczki Zoltán polgári iskolai tanár mondott értékes beszédet a magyar fiatalság, a magyar leventeifjúság feladatairól. Hőseink dicső fegyverforgatásának élő tanúi itt vannak velünk, — mondotta többiek között — akiket tisztelettel veszünk körül, ők még mindenütt ellenséges földön rohamoztak, amikor benn az országban nemzieti erkölcseink kufárai, történelmünk hazátlan, átutazó kalózai a magyar népi lélek ellenálló erejét rideg, erkölcstelen üzleti számítással zülesztették, nemzeti értékeinket rombolták, hadseregünket leszerelték. A világtörténelem legnagyobb szélhámosai a legégbekiáltóbb hazugságokkal készítették elő Trianont, amelyben megcsúfoltak bennünket. Ezt a nemzetet azonban nem lehetett elpusztítani, mert a belső rend helyre- állítása után dicső hagyományainkra támaszkodva elindultunk a megújhodás útján. Az országvisszaszerzés szellemében tanítottunk és neveltünk az iskolákban, erre pengett a magyar arató kaszája, ennek nemzeti ritmusát verte a munkás kalapácsa, ennek reményében ringatta bölcsőnket édesanyánk, ezért imádkoztunk két évtizeden át. Egységes nemzetté, magyarabb magyarrá kellett lennünk. Harmadik hoüa'apítónk, vitéz nagybányai Horthy Miklós kormílnyzó urunk a történelmi jövőbe látással életrehívta a iievente- m'.ézményt, amelynek célja a magyar ifjúság nagy egységének megteremtése, az ifjúság szellemi és testi adottságainak előkészítése a honvédelemre. Ez az intézmény több mint másfél évtizedes életében nem egyszer kénytelen volt a sportegyesület álarcában járni a külföld katonai ellenőrzése miatt. Mert szinte sejtették, hogy a magyar ifjúság tömörülése komoly erőt jelent. Az intézmény félrelökte útjából azokat, akik csak félvállról néztek rá, megtörte a szülő és munkaadó közönyét. A Felvidéket, Erdélyt és a déli részeket visszaszerző derék honvédeinknek nagyrésze már a leventesorból került ki. így a levente intézmény történelmi szerephez jutott, nemzeti kinccsé lett, mert ennek az Intézménynek már hősi híalottai is vannájk. A levente intézménynek élete nem szűnhet meg az egységes Magyarország visszaállításával sem, mert mindig lesznek történelmi feladataink, amíg nemzetünk él. Ki kell építeni a magyar leventének imádkozó hittel, nemzeti, faji öntudattál, tiszta erkölcsi érzéssel, önfeláldozó hazaszeretettel a vasbetonnál is sokkal erősebb erődvonalát a nemzeti életnek. A beszéd elhangzása után a leventeifjúság letette a fogadalmat. A felolvasott esküminta nyomán a csillogó szemű ifjak ajkáról felharsant bátor hittel: »Fogadom, hogy teljesítem kötelességeimet, melyekkel Istennek, hazának és honfitársaimnak tartozom.« Majd a leventezenekar ütemére a középiskolák ifjúsága és a leventék díszmenetben vonultak el a katonai és polgári előkelőségek előtt. Hősi emlékünnepély 11 órakor a hősök emlékkövénél folyt le a virágba borult május utolsó vasárnapján évről- évre megtartott emlékünnepély. A hálás nemzet ezen a napon azoknak az emlékét idézte, akik a világháború vérzivataraiban a legdrágábbat, az életüket áldozták. Most, amikor az újabb országgyarapítással újabb hősök ír- ták.be nevüket a nemzet t örté n etk ö nyvébe, különösen büszke érzéssel emlékeztünk. Mert a magyar vitézség és önfeláldozás örökkévaló és ezen épül fel a nemzet örök élete is. A téren helyet foglaltak a hatóságok képviselői, a kivonult alakulatok és az ifjúság. A k- veníezenekar a Magyar Hiszekegyet játszotta, Gergely Margit polgári iskolai és Lugosi József gimnáziumi tanuló megragadó szépséggel szavalt, az iparos dalárda pedig Bálint Béla karnagy vezetése mellett lelkét gyönyörködtető módon énekelt. Fekete Károly református lelkész rövid és minden ízében tartalmas, nemesveretű és költői képekkel megtűzdelt beszédet mondott. Kifejte Lie, hogy a magyarság történetében mindig az a kérdés vetődött fel, éljünk-e, vagy nem. Tragikus gondolat volt mindig magyarnak lenni. A végzet árnyéka sö- tétlik nagyjaink lelkén, mindig nyugatért vé- rez.tr nk, de azért nyugat nem becsülte meg a mi áldozatunkat. Saját sorsunkért mindig csak úgy tudtunk küzdeni, ha másokért is véreztünk. A magyar hősiségnek ragyogó példáiról majd nemzedékek fognak regélni további századokon át. A kihullatott vér a nemzeti élet legdrágább értéke, amely nem vesz el nyomtalanul. Majd felsorolta ,a világháború indítóokainak és a trianoni békeparancs ellen- mondásait és odakövetkeztetett, hogy jóvá kell tenni mindazt, amit ellenünk vétettek. A jóvátétel az emberiség becsületkérdése. Ez az) oszlop, amely alatt állunk, a végletekig menő kötelességteljesítés emléke. Nekünk a komolyság népének kell lennünk továbbra is, nem szabad apró politikai kérdéseken civódnunk. Die a magyarság az elszántság népe is. Állandó életveszedelemben levő nemzetek nem engedhetik meg maguknak azt a fényűzést, hogy féljenek. Sőt, a végső elszántság népe kell, hogy legyünk, mert hem lehet kényelmesen megharcolni a lobbiéiért való végső tusát. A pokol tüzes kemencéjéből ki kell lépnie annak a nemzetnek, amely megérdemli ezt a nevet, hogy: magyar. "'Következett az emlékmű megkoszorúzása, amelynek során a m. kir. honvédség nevében báró Gaudernak Emil, a város közönsége nevében dr. vitéz Tamásy István, a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák1 nevében Zsomboly József, az öreg és ifjú tűzharcosok nevében Jakabffy Antal, a zalaegerszegi leventék nevében (pálmaágat egy szál virággal) az egyik levente, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége nevében özv. Barthelmes Valterné tett le szebbnél-iszebb koszorút. A nyilaskeresztes párt nevében Eitner Sándor képviselő is megkoszorúzta az emlékművet. A hazafias ünnepélyt a Himnusz és a díszelvonulás fejezte be. Nagykanizsán a hősi emlékünnepélyen a honvédzenekar és a Zrínyi-kör vegyeskara is közreműködött. Rábai Egon és Csiszár Sándor szavalt, az'ünnepi beszédet Küronya István kereskedelmi iskolai tanár mondta. Tapolcán Berta Vince tanító, Balatonfüreden
