Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)
1941-05-16 / 111. szám
ÄRA 8 F!LL£R Iff. szám. politikai napilap & f®4f. másus 16. Péntek, Szerkesztőség és kiadóhivatal: Zalaegerszeg, Tittőssy-utca 12. Telefon 80. Előfizetés: 1 hónapra 1.40, 3 hónapra 4 P, Postatakarékpénztári csekkszámla: 30.454 sz Felelős szerkesztő: Dr. PESTHY PÁL A Zalában is jár a magvar élet átszervezésének módjairól Lemen a tanítói pálya a legjobban fizetett foglalkozás Baráti kapcsolataink Olaszországgal Két érdekes és tanulságos pohárköszöntő hangzott el azon az ünnepi vacsorán, amelyet Varga József iparügyi miniszter adott Riccardi olasz valutaügyi miniszter tiszteletére. Varga József meleg szavakkal köszöntötte a Budapesti Nemzetközi Vásár meglátogatására hozzánk érkezett olasz államférfiut és gazdasági szakembert, akinek köszönhető volt egyben az is, hogy a vásáron olyan tekintélyes nagyságú pavillonnal, sok áruval vett részt Olaszország. Varga József mindenekelőtt hangsúlyozta, hogy Olaszország volt az első állam, amely Magyarország szomorú, súlyos gazdasági elszigeteltségében baráti jobbot nyújtott felénk. Olaszország — hangoztatta a miniszter — megértő támogatásban részesítette a trianoni kényszerbékével porbasujtott hazánkat és mint egyenrangú féllel tárgyalt velünk. Mussolini lángesze tüntette el politikai elszigeteltségünket s a gazdasági kapcsolatokat már 1934 ben • felvette egymással a két baráti ország. 1934- ben, amikor a világválság a legsúlyosabban nehezedett a magyar közgazdaságra, Gömbös Gyula idejében Írták alá a hires római jegyző könnyvet, amely mérhetetlen hasznára volt a Magyarországnak Az olasz megértés tette a római egyezmény alapján lehetővé, hogy a magyar buzafelesleget a világpiaci ár felett értékesíthettük s erre alapozódott aztán Magyar- ország gazdasági megerősödése. Azóta is élénken fejlődtek gazdasági kapcso lataink, az olasz és magyar termelés szerencsésen egészítik ki egymást, mert sikerült a legteljesebb összhangot teremteni közös érdé keink területén. Riccardi néhány közvetlen, őszinte szóval köszönte meg a meleg üdvözlést és nagy, igaz elismeréssel szólott arról a hatalmas teijesh- ményről, amellyel a magyar ipar és kereskedelem mutatkozott be a budapesti Nemzetközi Vásáron. Hangoztatta, hogy Olaszország népének és vezetőinek az elmuit húsz esztendőben minden szándéka és tette élő bizonysága volt az együttműködés ama szellemének, amely valóban összeforraszíotla a magyar és olasz népei és az igazságon alapuló jövendőnek békés várásában. A mi összetartásunk — hirdette Riccardi miniszter — a politikai síkról átterjed! a gazdasági síkra is s az éppen most zárult Budapesti Nemzetközi Vásár messzehangzóan hirdeti és bizonyítja a két ország közgazdaságának egymást kiegészítő voltát. Nemcsak a politikus, a gazdasági szakember is szólt, amikor rámutatott a két ország közötti árucsere tágkörü lehetőségeire Gazdasági kapcsolataink fejlesztésére most újabb tehetőségek nyíltak, amikor mindkét ország megnagyobbodott és fizikailag is közelebb került egymáshoz. A magyar közvélemény rokonszenvvel fogadta az olasz miniszter budapesti látogatását s a legszélesebb néprétegekben keltenek meleg visszhangot^ ünnepi vacsora két pohárkö- szöníőjében megnyilvánult baráti kijelentések. Magyarország és Olaszország között politikai és gazdasági téren egyaránt szoros és meleg kapcsolatok vannak, amely kapcsolatoknak őszinteségét és mélységét mind a két fél javára csak fejlesztik az ilyen baráti találkozók és megnyilatkozások. Mé;g léiéink emlékezetünkben van dr. Orel1 Géza Inyug. főigazgatónak ealaegerszegi látogatása, amely alkalommal iá Baross Szövetség iszékházában sok hasznos gyakorlati tanácsot ladott a keresztény ipar és kereskedelem fellendítésének lélektani tényezőiről |é|s arról, hogyan keli ránevelni az ifjúságot a gyakorlati életpályákra. A rendkívül nagy tapasztalatokkal! rendelkező szakember nemcsak közismert könyvei révén szolgálja a gyakorlati életpályákra való előkészítés fontos munkáját, hanem országszerte tartott (előadásaival is gyakorlati nemzetnevelő munkát végez. Legutóbb a fővárosban tartott két előadásában világította meg igen érdeeksen a hivatásvá 1 asztástiak kérdéseit. Fontosnak tartja Orel Géza, hogy a kitűzött célt gyakorlatilag is képzett tanítóság által vezetett iskolákkal és az öregségi biztosítás megteremtésével igyekezzünk elérni. Az oktatókat tanfolyamokon kellene átképezni és azokat, akik ilyen tanfolyamokon resztvettek:, a nyugdíjba beszámítható fizetési előnyben részesíteni. Általában minden tanítót út kell képezni, mert mindaddig, amíg áz oktatók a gyakorlattól nincsenek átitatva, gyakorlati nevelést sem adhatunk. A pievte'és célja nem az, hogy magoltassák ja diái.'Okai, hanem az, hogy ‘felébresszék ]a szunnyadó i épe:slégieket és a, ok használatára megt&níírá.c a gye. elambert. Amerikai tanulmányútján tapasztalta a főigazgató, hogy ott ,az iskolákban még a seprésre, portörlésre, főzésre és mosogatásra is. tanítják a zsengékorűakat. A kolumbiai egyetemen a hallgatók látják el diákétkezőkben a főzést, kiszolgálást, mosogatást és a veteményeskert gondozását. Ennek az iskolai rendszernek köszönhető, hogy Amerikában nincs lenézett munka. Az iskolákban kapus van, de nincs iskolaszolga, miért á növendékek végzik a munkákat, amelyért még fizetést is kapnak. Nálunk még mindig úgy van, hogy a szülők otthpn ócsárolják, lekicsinylik a gyakorlati pályákat, mindenki csak közpályára akarja adni a gyermekét, mert az szerintük1 úri foglalkozás, kényelmes, tekintélyes és nyugdíjjal jár. Még a kereskedők is elkedvetlenítik saját hivatásuktól a gyermekeikét, azért nem fejlődnek ki nálunk, úgy mint például Németországban,, kereskedő dinasztiák. A tankönyveket úgy kellene megírni, hogy jazokon keresztül a fiatalság kereskedelmi szellemet szívjon magáiba* Ez a szellem nemcsak a jövő kereskedőjét látná el irányítással, hanem megművelné az iskola padjai között magát a későbbi vevőt is. Hogy a tankönyvek a nagy nemzeti célnak; megfeleljenek, legyenek rövidek, könnyű stílusúak és magyarosak. Megírásuk előtt a gyakorlati emberek véleményét is ki kell kérni, azokét, akik valóban ismerik is az életet. A tankönyvírás akadémiai pályázattal történjék, mint azt Kossuth Lajos 100 esztendővel ezelőtt is sürgette. Minden iskolában legyen titkos felvételi vizsga, ez majd elvégzi az egészséges! rostálást. A felvételi vizsga ugyanis csökkenteni fogja a. gimnáziumok számát és szaporítani fogja a gyakorlati jellegű iskolákét, amelyekre az életben sokkal nagyobb szükség van. Át kell alak ülni ok a polgári iskoláknak kereskedelmi, ipari, mezőgazdasági írá- ; nyű tanintézetekké, mint az nyugaton már mindenütt megvan. Ezek fogják előkészíteni a tudatos pályaválasztást. Aki elvégezte a négy polgárit, vagy 8 elemit, azt sem szabad szabadijára hagyni, hanem mindegyik iskolának tanoncközvetítő irodát is kellene nyítani, felfektetni! nyilvántartási naplót, gondoskodni a fiatalok elhelyezéséről és munkájuk szemmeltartásáról egészen a felszabadulásig. A párisi férfi és női polgári iskolai tanárképző elsőrangúan van fölszerelve műhelyekkel, ezekben valamennyi hallgató gyakorolja magát, így aztán nem idegen előttük a vállalkozási, az üzleti szellem és ezt a szellemet ültetik át nagy lelkese-* déssel növendékeikbe is. Múlunk a gyakorlatiasságot inkább elnyomták, mint elősiagítsti&k, azért lett |a polgári iskolából korcs gimnázium. A kereskedői pályát a tankönyveken kívül meg lehet még kedveltetni jutalmakkal, továbbá az önképzőkörök és szülői értekezletek felhasználásával is. Ne csak könyveket ajándékozzunk, amelyeket rendszerint úgy sem olvasnak e! a megajándékozottak, hanem szerszámládákat, gazdasági eszközöket is, amelyeket rögtön használatba is tudnak venni a jutalmazottak. Lélektani megfigyelés is bizonyítja, hogy a gyermek szívesebben fúr, farag, kézimunkázik, semhogy könyveket olvasna. Külföldön a kereskedelmi kamarák díjtalan, filmelőadásokat rendeznek és ezeken propagálják a kereskedői és ipari pályákat. Az előadásokon a szülőik is résztvehetnek, sőt tájékoztató röpiratokat is osztogatnak, amelyekből ki-ki alaposan megismerheti a választandó foglalkozási ágat. Nálunk bizony gyökeliiesqn meg kell változtatni a közszieLermet, a megcsoníoso- dlott előítéleteket, amelyek miatt vagyonosabb szülök és közép- osztálybeli hivatalnokok, sőt hovatovább már a földmívesek sem akarják gyermekeiket a kockázattal, de sok esetben nagy haszonnal járó független gyakorlati pályáikra adni. Ezt a
