Zalai Magyar Élet, 1941. április-június (2. évfolyam, 77-146. szám)
1941-05-10 / 106. szám
1941 május 10. A művészetiek sokféleségének legfiatalabb J hajtása, az elgépiesedett újkori művészetnek | viszont legelterjedtebb válfaja a fotóművészet, fényképészet, amelynek örökre felülmúlhatatlan mestere s viláigviszonylatban is első helyen szereplő tehetsége volt a néhány napja Zalaegerszegen fiatalon elhunyt Serényi Árpád. 1897 április 28-án született a vasmegyei Hegyfalun, mint a tragikus család harmadik fiúgyermeke. A vasúti szolgálatban álló édesapát szolgálati érdek hozta a család ősi székhelyéről, a temesmegyei Zsombolyáról át a Dunántúlra, ahol előbb Hegyfalun állomásfőnök volt, majd rövid idő: múlva az üzlet- vezetőséghez került be Szombathelyre. Itt azonban nemsokára járvány következtében 35 éves korában meghalt. Az özvegyen maradt 21 éves édesanyát ekkor az egyéves Árpáddal' a sors korán próbára teszi, amikor a nagyszülők ősi sopronhorpácsi kúriájukból kiutasítják. A gyereket ott fogják, az anya kénytelen Szombathelyre visszamenni s állást keresni magának. A kis Árpád nevelését a tanító nagyapa és a nagynénik veszik kezükbe, ők azonban az anya akaratuk ellenére történt férjhez- menetele iránt táplált bosszújuknak minden mérgét a kis Árpádon töltik ki. S teszik ezt oly módon, hogy az a mesebeli képzelőerőt is felülmúlja. Az alsófokú iskolai tanulmányokat ily körülmények között végzi el, hogy aztán a középiskolai tanulmányok folytatása céljából apai nagybátyjához Zsombolyára költözzék, ami egyszersmind a szenvedésből való menekülését is jelentette. A középiskola elvégzése után valami ellenállhatatlan vágy űzi a fényképészet felé, amelyet ő maga később úgy fejezett ki, hogy »ha százszor újra születhetnék, akkor is csak fotográfus lennék ...« Ez a leküzdhetetlen elhivatottság bírja rí, hogy Zsombolyát otthagyva, visszatérjen édesanyjához Szombathelybe s a fényképészet alapelemeinek elsajátítása céljából beiratkozzék aZ akkor legismertebb szombathelyi műterembe Knébel mesterhez, aki rövidesen fölfedezte fiatal tanítványának különleges tehetségeit. Itt nyerte el aztán a fiatal Serényi Árpád a'szak- képzettséget bizonyító oklevelét is. Nemsokára a nagy világégés a szerteszóródott háromféle féltestvért a katonaságnál hozza össze s fiatalon kikerülnek az orosz frontra, ahol idősebb1 fivére rövidesen hősi halált is halt. A fronton is hamar fölfedezték a kivételes tehetségű fotográfust, akit ezután már csak mint hadi- tudósítót és megfigyelő fotográfust szerepeltetnek. Mint ilyen résztvesz a legveszélyesebb hadműveletekben s egyik nagy előretörésnél súlyos sebesüléseket szenved: tüdolövést kap. A zubbony felső gombján elcsúszott golyó szétroncsolva több izomszalagot és idegcsomót, oldalán át távozott. A roncsolás végzetesen súlyos volt: jobbkíeze megbénult, Kares ujjizmai összehúzódva megmerevedtek, a szemidegei meggyöngültek, amit csak fokozott a légnyomás következtében beállott dobhártya- szakadás. A végzet aztán tovább sodorta. Föl se gyógyulhatott, sebesülten orosz fogságba kerül s Szibériába hurcolják, le egészen a mongol határra. Gépeit az oroszok — lőfegyRaffia, ! rézgálíc, | rézmészpor beszerezhető Simon Géza terménykereskedőnél, a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete bizományosán’! Zalaegerszeg, Rákéczi-utca 17. Telefon: 374 vernek gondolván — elkobozták, de azt sem tudták, hogy mire valók, cs-ak forgatták és nézegették. Szibériában, sérüléseiből felgyógyulva, munkára adták ki s — mint mondani szokta — igen kapós portéka volt a naigyon is' ázsiai színvonalon mozgó szibériai fényképészek között egy képzett európai fotográfus. Jóllehet nem szenved hiányt, hisz jólfizetett és keresett szakember volt, a magasabb hivatástudat a leküzdhetetlen honvággyal párosulva a Kínán keresztül váló szökés megkísérlésére ösztönzi. Ez azonban sikertelenségbe fúl, a ináp bomladozó orosz közállapotok miatt. Végül is csere Keretében a svéd vöröskereszt őt is megszabadítja szibériai számkivetettsé- géből. így került aztán vissza Svéd-, Finn- és Németországon keresztüli Magyarországra, az ekkor mindössze 21 éves Serényi Árpád. A háború utáni zűr-zavaros évek és helyzetben való tapogatózás közben vetődik el Zalaegerszegre, hogy aztán elválhatatlianul ösz- szeforrjon vele s működésével dicsősége legyen. Itt 1922-ben történt házassága után nemsokára önálló műtermet rendez be. Házasságkötése szabta meg aztán művészetének új és végleges irányát, kifejlődését. Bekapcsolódott csakhamar a cserkészmozgatomba is és haláláig oszlopos tagja maradt annak. Lassan virágzó műterme lesz és széles körben ismert a neve. Igaz, — saját bevallása szerint -— a műtermi sablonos fototechnikát nem szereti, ennek csak irányítására szorítkozik s fejlesztéstechnikai részét végzi, a részlet- és sablon kidolgozásokat a tanítványai végzik. Ő maga inkább a kötetlen, gátlásmentes s a fotoművészetnek inkább megfelelő »arnatör«- ködést űzi — hivatásból. Ez a működése tette aztán halhatatlanná nevét. Szinte naponként »kedvenc kis masinájával« járja be Göcsej különböző részét s csinálja páratlan szépségű felvételeit. Örákhosszat elüldögél egy-egy kedvenc tárgyul szolgáló alkalomra várva, felhőket lesve. Ma már kétségtelen, hogy képei nyomán ismerte meg az ország és a külföld Göcsejt. Ezek a részben mqzgóíeívé e’ek ma már az ország határain tűi is ráiieréltS’k a közfigyelmet a festői Göcsejre, amelynek nemcsak megválni nem tudó szerelmese, de leghívebb romantikus tolmácsolója is lett. Göcseji képeivel aratta a legszebb sikereket is. Képeiért, illusztrációiért a fővárosi képeslapok1 s művészeti szaklapok versengenek egymással s így keresik fel előbb belföldről, má d több külföldi helyről jövő meghívásokkal, előnyös fizetéssel járó szakbeosztás felajánlásával1 s világviszonylatban is tekintélyes tisztségekbe való beosztással — hiába. A mű\észek közismert szabadságvágya, Göcsej szeietete mindent visszautasíttatott vele. Nem engedte magát lekötni, ízlését, tudását börtönbe zárni s mások — anyagi előnyöket hajhászó — ízléséhez alkalmazkodni, a zűr-zavarban tolongani. Az írások után jöttek a megbízottak s újra. kérlelték. Majd riporterek jelen .ek meg, hogy hasábos cikkeket, interjúkat közöljenek a »lencse misztikus művészé«-ről -— műit egy kritikus elnevezte — s a mester, igazi művészi nagyságoktól megszokott s minősíthetetlen' szerénységgel misztikus művészetének sötét- kamrájába zárkózik előlük. Máskor műtermen, laboratóriumon keresztül menekülve a padláson bújik el előlük. A nyilvánosságo'i:, a reklámot nem bírja. A világkiállításokon való részvételre is csak mások unszolása, a magyarság dicsőségére való hivatkozással, viszi rá. így vesz részt a Becsben, Berlinben, Párisban, Csikágóban, Buetios-Ayresben, majd Tokióban, legutóbb pedig Sydneibien rendezett világkiállításokon, ahol képeit első helyen minősítve, mindenütt megcsodálják. Nem csoda tehát, ha Franciaországból, Ausztriából s a fényképezés hazájából, Németországból nagyszámmal keresik fel szakértők s árasztják el kidolgozásra küldött filmjeikkel az amatőr fény- képezők. A megsokasodott érdeklődő s a tanácskérők tudásszomjának kielégítésére sajátos íotóiskolát hoz létre, amelyben a levélben érdeklődőket körlevélben oktatja ki a fényképezés alapelemeitől kezdve annak csodás titkaira. (jellemző, hogy az új világégés új poklaiból: a lengyel, francia és görög harcterekről mind a mai napig jönnek a megkeresések, filmek stb.) Utolsó három évét állandó betegeskedésben tölti el: 50 százalékosnak nyilvánított (a valóságban még súlyosabb) rokkantsága mellé a szibériai fogságban szerzett új, belső bajok! járulnak, amelyeket az operációs művelet sem’ tud már elhárítani s héthónapos súlyos szenvedés után végzetes lesz rá. Betegsége közben a néhány hetes javulási időt is állandó munkában tölti el s halála előtt — mint hattyúdalát — készíti el egyik helybeli orvos kérésére legszebb paszíelozott munkáját: »A segítség allegóriája«-! Alig fejezte be ezt, állapota súlyosra fordul s egyhetes nehéz haláltusa után 44. születésenapjának előestéjén ragadta el a halál. Serényi Árpád, az ember — mint a művészegyéniségek általában — azok közé tartozik, akik eszményi világban élnek és az eszményi célok érdekében minden mást feláldoznak s mindent háttérbe szorítanak és akiket a sors sokszorosan próbára tesz (mert éneikül általában nincs nagyvonalú kifejlődés, ihletettség), hogy aztán utána életük nagy szárnyalását a halál különféle nemének tragédiája törje le. Nagyvonalú értelmesség, érzékeny lelkűiét, éles elemző-készség, különleges sokoldalúság, nagy szívjóság s páratlan bájos modor jellemzik. Fiatalon végigmegy a szenvedés minden állomásán: a hontalanságon: szereteted, boldogságot nem nyújt senki és semmi. A házasságban végre eléri. Amit hosszú ideig nélkülözött, azt magából termeli ki és két kézzel nyújtja másoknak. Az emberi jóságnak páratlan megtestesítője volt, aki »nem«-et talán nem is ismert. Az új ruhák titokban való elajándékozása és hasonlók mellett talán a legjellemzőbb, hogy a külföldre kért képeket se tudta soha megtagadni, pedig azok kifizetése már régen lehetetlenné válí. Nem is tudott soha meggazdagodni. Az idealistákat jellemzően szentül hitt az emberekben, akik pedig visszaéltek hitével, jóságával. Igazi emberi nagysága azonban a szenvedésében mutatÄMGORAGYAP3UT i az Árkormdnybiztosság á’tal megállapított légin?- HB gasabb árakon előnyös osztályozással készpénzért vásárol vagy angorafonalra átCSeré! gróf KÁROLYI JÓZSEFNÉ gépüzemtí fonod áj’, az „ANGORATEX" Budapest X , V?.sl<ppu-utca 33 Mégegyszer a lencse halhatatlan mesteréről, MM—a——MBBBHPWBMWMMWMWBBWBaBBOWMB————— ii11mi iiiiihiii i i mi iimiii■Mimii vnii"nirn~T'"iirírmrnmninn'un mini iiniii '"i~ ini~iii iiiwmr i in ti 1111111111111 aki Göcsejt és a Balatont közelebb hozta a világhoz
