Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)

1925-12-02 / 273. szám

salai nön&m A körjegyzői állásokat kénytelen volt szaporitani a meneküllek és idő­sebb körjegyzőhelyettesek érdekében. Most már leépítés következik. Vissza­fejlesztették a megüresedő körjegyzői állásoknak. Majd Rupert Rezső szól hozzá az igaz­ságügyminiszter által felvetett egyes kérdésekhez és erős kritika tárgyává tesz egyes dolgokat. A nemzetgyűlés nagy többsége el­fogadja általánosságban a költség- vetést. Elnök ezután elparentálja Matla- korics Sándort, akinek emlékét a Ház jegyzőkönyvileg megörökíti. Majd bemutatja a népjóléti mi­niszter átiratát, hogy a kormányzó ur Ő főmélíósága a miniszterelnök ideiglenes helyettesítésével Vass Jó­zsef népjóléti/a kultuszminiszter he­lyettesítésével Rakovszky Iván belügy és a pénzügyminiszter helyettesítésé­vel Walko kereskedelmi minisztert bízta meg. Majd az interpellációs könyvet ol­vassák fel, melybe Lendvai István „Petricsevich Horváth Emil báró és a magyar városoktól szedett karitativ- adó“ címen jegyzett be interpellációt. Ülés vége egynegyed 8 órakor. Haíler István összeférhetetlenségi ügye A nemzetgyűlés összeférhetetlen­ségi állandó bizottsága december 3-án déli féltizenkettőkor ülést tart. Az ülés napirendjén Pakots József nem­zetgyűlési képviselő által Haller Ist­ván nemzetgyűlési képviselő ellen tett összeférhetetlenségi bejelentés folytatólagos tárgyalása szerepel. Ez­után a bizottság megválasztja az előadót a Szabó Imre nemzetgyűlési képviselő által Haller István nemzet­gyűlési képviselő ellen tett összefér­hetetlenségi bejelentés ügyében és kitűzi a tárgyalás határnapját. Elmaradt az interpelláció a Zichy Raffael féle bűnügyben Györki lane nemzetgyűlési képvi­selő, mint ismeretes, interpellációt jegyzett be a Zichy Raffael bünperé- ben hozott birói Ítélethez. Györki úgy tervezte, hogy interpellációját szerdán mondja el. Több társával folytatóit tanácskozás után úgy határozott, hogy ettől az interpellációtól eláll és be­várja a másodfokú bíróság Ítéletét. üELFÜLOl HÍREK Lévay József emlékezete. Arany János iskolájának egyik leghivatottabb lantpenge- töje, a rövid hét éve elhunyt Lévay József emléke felett kigyulladtak a centennáris ünneplés országszerte fel-fcllobbanó szö- vétnekei. Születésének százéves évforduló­ját a Magyar Tudományos Akadémia ün­nepi ülésén ülte meg. 1825-ben született. A költészet berkeiben a magyar haza iránt érzett olthatatlan szeretete vezette. A ma­gyar múzsa egyik kedves lantosának sírja felett ma különös öntudattal ünnepel szá­zados évfordulót az újabb irodalmi gene­ráció. Ma minden értékünket nem csak büszkén, hanem dacos erőfeszítéssel is kiáltjuk bele a múló napok szürke forga­tagába. Bizonyítani akarjuk velük a reánk fenekedett nagyvilágnak, hogy termelő, al­kotó, értékek garmadáját rejtő föld ez a megtaposott magyar föld. Ezért ünnepeljük meg ünnepét minden fejszecsapásnak, ami­vel kelet földjéről a magyar kultúra utat tört magának, hogy odajusson méltó helyé­re : a többi európai kulturnépek sorába. A dr. Hegedűs—Rassay párbaj epilógusa. Budapestről jelenük: Rassay Károly nemzetgyűlési képvi­selőt 10 napi áilamfogházra ítélték, mert a múlt esztendőben a Fodor­féle vívóteremben kardpárbajt vívott néhai dr. Hegedűs György nemzet­gyűlési képviselővel és dr. Tóth Dezső miniszteri osztálytanácsossal. Hege­dűs meghalt. Tóthot 3 napi állam fogházra ítélték. Rassaynál súlyosbító körülménynek vette a bíróság, hogy ismételten követett el párbaj vétséget. Rrssay felebbezett a bíróság Ítélete •ellen. Az erős tél. A november végei rendkívüli erős tél Magyarországon a legnagyobb ritkaságok közé tarto­zik. A Meteorológiai Intézet feljegy­zései szerint november végén 1892. óta nem szállt a higany olyan mélyre, mint ebben az esztendőben. 1892 ben 14 fok hideget mutatott a hőmérő és a hétfői éjszaka sem igen maradt el ennél. Az 1921. évi rendkívül és korán beköszöntő tél sem érte el ezt a fagyrekordoí. Ausztria delegáltjai a népszö­vetségi üléseken. Bécsből jelentik: Genfben a Népszövetség decemberi ülésszakán az osztrák kormány ré­széről résztvesznek Ramek szövetségi kancellár, Ahrer pénzügyminiszter, Mataja külügyminiszter és Reich, a Nemzeti Bank elnöke. A delegátusok csütörtök este fél nyolckor kelnek útra. addig, amig a pártokat az ellenszenv és gyűlölet heviti, nem lehet vissza­állítani az esküdtszék intézményét, rnertneinlehetarrabizniaz ügyek elin­tézését, hogy a véletlen milyen es­küdteket hoz össze. O lesz a leg­boldogabb, ha ismét át fog lehetni térni az esküdtbirósági rendszerre. Az ügyészség utasítást kapott, hogy a letartóztatás kérdését a legrigoró- zusabban kezelje és súlyos ok nélkül senkit se tartóztasson le. Azzal a váddal foglalkozik, mintha a magyar bíróság osztálybiróság lenne. Nem a bíróság vonja be a politikát az ügyekbe, hanem a pár­tok nézik politikai szemüveggel az ügyeket. Amikor Márffyt halaira ítél­ték, a baloldal nem panaszkodott, hogy ez politika. Amikor felmentet­ték, politikát emlegettek. Ha a Nép­szavát elitélik, politika. Ha felmentik, nem politika. Amikor egy asszony megsérti az Erger-bergert éneklő tisz­tet és a bíróság felmenti az asszonyt, ezt talán tudomásul sem veszik, de amikor az Önök cikkíróit elitélik, az politika. Éppen csak a divergáló ítéletek mutatják, hogy a birói állás­pont érvényesül. — Félve nyúlok a Nagy-Magyar- országról ránkmaradt jogszabályok megváltoztatásához — mondja. Ami a birói siátusrendezésí illeti, kijelenti, hogy nemcsak érzelmi momentumok, de tárgyi indokok alapján is a külön birói status elvi álláspontján áll, mert ezt tartja fontosnak a birói független­ség körülbástyázása szempontból. Részletesen ismerteti ezután a stá­tusrendezést, hogy alig van eltérés a békebeli és a mostani birói fize­tések között. Rendeletileg intézkedett a kormány, hogy az árdrágításokra vonatkozó rendkívüli intézkedések visszafejlesztessenek a rendes birói útra. Kijelenti, hogy a polgári tör­vénykönyv reformjával is foglalkozik a kormány, ez is rövidesen elkészül. Az ügyvédkérdéssel foglalkozva részvétet érez az ügyvédi kar tagjai iránt. Sok gondot okoz neki az ügy­védi kar. Nagy baj az, hogy a fia­talság nem látja be, hogy a jogi pá­lyákon kenyerét megtalálni nem tudja. Az ifjúság kerülje el ezt a pályát, amely sok gondot és kevés kenye­ret ad. a A női szem a költészetben Irta és a Zrínyi Irodalmi és Művészeti Kör folyó évi nov. 22-iki liceális előadásán fel­olvasta: Kemény János kegyesrendi tanár (5) Mikor felébredt boldog és vigasz­talhatatlan volt egyszerre. Mikor most az álomra gondolt, világos lett előtte, hogy neki egy pillanatig sem szabad vesztegelni. Atyjától Alketestől és anyjától Molossától hevenyében el­búcsúzott, testvérének megmondta, hogy készítsen elő mindent az uta­zásra szükséges holmikat, ő maga pedig újra húrozta és felhangolta kyt- haráját. Azután aranyos zarándok ru­háját vette fel és útnak indult. Éjjeli álmát költeménybe foglalta, beléje ön­tötte szive fájdalmát és szilaj lelke­sedésében szerzett hozzá még soha nem hallott ioni dallamot, tele a leg- gyengédett érzelmekkel és mámorral teli szerelmi vággyal. Ez a csodaszép szemek himnusza volt és megeskü­dött, hogy az égi szerelem e kapuit csakhamar föl fogja nyitni. És most útnak indult terv nélkül, cél nélkül, de nem egészen tévesen. Hirt szerzett Antaja illír királynő ud­varáról, mely kypercosa fensikon volt, ahol az illír és dalmát előkelő ne­meseinek legszebb szüzei vettek részt. Mikor ebbe a kéjvárba érkezett, az élnivágyó ifjú királynő női kísé­retének épen ünnepélyt rendezett, annak emlékére, hogy ily kora tavasz- szal hóvirágot talált. A lánykák épen körtáncot lejtettek. Arybas várt a szünetig, azután el­kezdett tiz huros kytharája kíséreté­ben énekelni. Az ő tenor-bariton hangit, zenei tehetsége és Apolló ter­mete mindnyájukat bámulatba ejtette. A királyi asszony és a lányok remeg­tek, mikor dalát meghallották. Oh, hol időztök szemek. Igéző napok? Álmatag messzeségbe ? Égi csillagok .Tündöklő források Mindenhatóság hírnökei Üdvösség kútfői. Az udvarhölgyek, kik a királynő férfialatvalói közül senkit sem ismer­tek, izgatottak és meghatottak voltak és mindegyike úgy vetett szemet az ábrándozó hiíharoidesre, hogy lehe­tőleg érvényesüljön. Volt közöttük kék, barna, fekete, szürke, sőt zöld is. Dicsősségtől sugárzó, fártelen, ér­zéki, vidám, szomorú, ragyogó és olyanok, melyek nedves fényben úsz­tak, olyan szemek, melyek szerelem ittasan könnybe lábadtak és olyanok, melyek parancsoló diadallal követel­ték az őket megillető hódolatot. De azt a szempárt, melyet Arybas keresett, melyért szive dobogott nem találta közöttük. Nem találta azt az égi szép hírnököt. Volt itt sok cso­daszép szempár, de szive nyugodt veréséből ismerte fel, hogy távol van a céljától, ezek között egyik sem az. Tovább haladt utján fáradhatatla­nul egyre tovább anélkül, hogy meg­nyugvást remélhetett volna. A hercegkisasszonyok, Hellas pol­gárlányai, pásztorlányok a virágos völgyekben mindnyájan hallottak róla és áldatlan szenvedéseiről, őróía a szem ámbrándozójáról, aki Polyhym­nia parancsára egy álomképei kerget országből-országba. A maga szórakoztatására és főn- tartására számtalan uj szöveget köl­tött Arybas a legszebb szemek hym- nusához, de mindez nem tudta eny­híteni szive fájdalmát. Bolyongásá­nak 1000-ik napján a le nem csil­lapult vágytól és szenvedélytől elfá- radtan és erőtlenül Lesbos szigetén Myteluiében Artemis templomához ért, mely 2 stadiumnyira volt a vá­rostól, hegyek között sürü erdőség­ben. A sziget három legszebb lánya volt az istennő papnője. A megva- kittatás terhe alatt nem volt szabad férfinek a szentélybe hatolni és aki merészelt megszólítani egyet a pap­nők közül, annak nyelvét kivágták és homlokára Artemis nevét égették. Virágillatos nyári hónap volt Ap­hrodité napja. Mély csend és jóleső hűvösség uralkodott a szent csarnok­Kállay Tibor díszpolgári oklevele Nagykanizsa, december 1 Tegnapi számunkban helyszűke miatt nem volt módunkban ismertetni azt a művészi kézre valló, világoskék alapfónusban díszes, nehéz aranyo­zással keretezett, fehér kutyabőrön készült oklevelet, mellyel Nagykani­zsa város ajándékozta meg nemzet­gyűlési képviselőjét díszpolgárrá való választása alkalmából. Az oklevél szövege gazdagon dí­szített XIV. századbeli gót fraktur és uncial írással készült. A keret díszes rajzát ugyanezen korbeü motívumok adják. A keretben egyenlő távolsá­gokban beosztott körökben a város címere, a kegyesrendi réálgimnázium, a m. kir. postapalota, a jobb- és bal­oldalon a vízvezeték, háttérben a vá­rosháza kontúrjaival és a fémipari iskola jelvényei láthatók. Lent, az oklevélen ásfüzött színes zsinór fe­lett dr. Kállay Tibor cimere zárja be a szöveget. Az ezüst- és piros selyem­ből font zsinóron lóg fatokban a vá­ros pecsétje „Nagykanizsa város kö­zönsége“ felírással. Az oklevél szövege : „Mi, Nagykanizsa rendezett taná­csú város képviselői, Nagykanizsa város közönsége nevében tudtára ad­juk mindazoknak, akiket ille*, hogy az Ur 1925-ik esztendejének október havi 17-ik napján rendkívüli dísz­közgyűlésre Összejővén, nagyméltó- ságu dr. Kállay Tibor urat, városunk nemzetgyűlési képviselőjét azokért az örökbecsű szolgálatokért, amelyeket szerencséden csonkahazánk gazda­sági talpraáilitása érdekében a leg­nagyobb hozzáértéssel oly eredmé­nyesen teljesített és azért a lelkes, önzetlen munkásságért, amelyet vá­rosunk fejlődésének elebbrevitele ér­dekében kifejtett, hálánk, tiszteletünk, nagyrabecsülésünk és szeretetünk je­léül egyhangú lelkesedéssel városunk díszpolgárává választottuk. Miről a nagyobb hitelesség kedvéért kiadjuk ezen saját kezünk aláírásával és vá­rosunk pecsétjével is megerősített ok­levelet. Kelt nagykanizsán, a városi képviselőtestületnek 1925. évi októ­ber hó 17-én tartott rendkívüli köz­gyűlésében. Nagykanizsa város kő­1925 December 2. bán. Az oltáron Artemis istennő ál» lőtt Kararai márványból az ifjú atti­kai mesternek Praxitelesnek sokszor csodált műremeke. Arybas bűnbánóan térdre esett az oltár lépcsőinél. Kezébe fogta kytará- ját és halkan egész halkan kezdette meg zarándok énekét; szelíden, éde­sen mint a szellemek lehellete hatott át a hang a templomon és az oltár előtt igy imádkozónak úgy tűnt fel, mintha az istennő észrevétlenül mo­solyogna. Végre bágyadság és jóleső álom fogla el. Úgy érezte mintha lá­bai nem bírnák tovább és örökké itt kellene maradnia. De tüstént fölébresztette őt egy megnevezhetetlen érzés. A hunyó nap az Okeanosba merült és a ma­darak ezer meg ezer hangon csicse­regtek a platánok ágain. Ekkor lépett a templomba Orthosia. Cukleia és Ktesilla, hogy az istennőnek tömjént áldozzanak és hymnust énekeljenek. A rémület éles sikolya hangzott el, mikor a szentségtörőt a tiltott helyen észrevették. Ijedten tova akartak futni, hogy segítséget hozzanak az erősza­kos ellen. Mikor Arybas megpillan­totta őket, újból játszani kezdett és ez alkalommal oly megható dalla­mot énekelt hozzá, hogy a papnők a játéktól és daltól megigézva kö­zeledlek hozzá. (Vége köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom