Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)

1925-11-06 / 251. szám

Ékíáí RŐtóft

í^5 November 6.

keltése eszközeitől.

Egyébként úgy halljuk, hogy a Filz párt iíeiőieg Fitz Artur dr. petícióval megtámadni készül Somogyi dr. megválasztását.

SOMOGYI BÉLA dr.-t

kilencvenhéf szótöbbséggel választották meg Letenyén képviselővé

Pénteken délelőtt hirdetik ki hivatalosan az eredményt

Általános meglepetést keltett a választás eredménye Fit? Artúr dr. pártja megpeticionálja a választást A választás és szavazatok aránya egyes községekben

Nagykanizsa, november 5

A hetek óta tartó választási izgalmak ma végei ériek: a póíválasztá- son legtöbb szavazatot nyert két jelölt, Fitz Artur dr., a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt és Somogyi Béla dr., a fajvédők jelöltje közül

Somogyi Béla dr.-t 97 szótöbbséggel a letenyei kerület nemzetgyűlési képviselőjévé választották

A választás eredménye főleg Nagykanizsán nem kis meglepetést kelteit, mert bár mindenki tudta, hogy a f ajvédők jelöltjének nagy pártja van, még sem hitte senki, hogy — főleg Pozsogár dr. Nyiií levele után — legyőzi Fitz Artur dr., a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt jelöltjét.

Mi, kik a délelőtti s a kora délutáni órákban kinn jártunk a kerületben, az egyes községekben nyert közvetlen benyomások után ugyan magunk sem -jósoltunk Fitz dr.-nak 50—100 szavazattöbbségnél többet, de hogy felette 97 szótöbbséggel Somogyi dr. fog győzelmet aratni, ezt nem hittük volna. Délután ugyan egyre jobban meggyőződtünk róla, hogy Fitz dr. nagyon kis szótöbbséggel győzhet, de erre az eredményre még sem voltunk elkészülve.

A kerületnek 10—12 községében nyert impressziónk azonban meggyőzött bennünket arról, hogy Fitz pártja biztos győzelmének tudatában nagyon hiányosan dolgozta be a kerületet s emberei kevés fáradsággal és még kevesebb taktikával intézték a választás ügyét. Somogyi

j dr.-nak nagy előnye volt Fitz dr.-ral szemben az a tömeghangulat, melyet úgy ő maga, mint emberei ügyesen tudtak a maguk előnyére felidézni és kihasználni s az a fürgeség, melyet a választásnál is tanúsítottak. Somogyi dr. iskolapéldáját adta annak, hogy hogyan kell a váiasztók rokonszen- vét megnyerni a jelöltnek s ha egyes munkatársai korteskedésük hevületében túl is lőttek azon a célon, melyet szem előtt kellett volna tartaniok, ha a közfelfogásban jobban népszerűsíteni akarják pártjukat, mégis el kell ismerni róluk, hogy alapos munkával és a néppsichológián alapuló ügyes mesterkedéseikkel el tudták érni céljukat: meghódítani a kerületei a maguk számára.

Nem mondhatjuk ugyanezt el a Fitz-pártról. Pedig végeredményében mindketten — Fitz és Somogyi is 4- idegenek a kerületben s ha csak a kerületnek Hegedűs György megválasztásakor megnyilvánult állásfoglalását nem tekintjük némileg erős bázisnak arra, hogy a fajvédő jelölt sikert arathat benne, Fitz dr.-nak nagyobb kilátásai voltak a győzelemre, mert mellette országos aktiv politikusok szálltak síkra s programja a maga nyugodt mérsékletével mindeneseire általánosabb visszhangra talált, mint a fajvédőknek sokszor túlságosan kiélezett szélsőségeik.

Ez a választás is megmutatta, hogy egy képviselőválasztás mennyi és minő esélyeknek van kitéve s annak sorsa mennyire összefügg a választó- polgárok hangulatának megfelelő fel*

Letenye, november 5 (Kiküldött munkatársunktól)

Langyos őszi napsütésben robog velünk az autó a letenyei kerület községeiben. Minden falu népe érzi a nagy erőpróba izgalmait, mikor az utolsó lázas próbálkozások folynak a szalmafedeles házak között.

Erre az utolsó legújabb küzdelemre már csak a jelölt autói járják a csendes utakat. Párthiveik ezt is, azt is őszivirág özönével fogadják, miközben lelkes zsivajzással éltetik a maguk jelöltjét.

A szavazóheiyiségek körül csoportba verődött polgárok cserélgetik ki politikai nézeteiket és izgatottan várják a szavazatok állásáról szinte percénkint kiszivárgó híreket.

Rendbontás, incidens nélkül folyik a választás. A feivirágozott, felpánt- likázott autók, kocsik nyargalásában leli örömét minden falu óriási gyermekhada és az ablakok mögött megjelenő kiváncsi asszonyfejek.

Amig megérkezünk Letenyére — Fitz Artúr dr. győzelme domborodik ki nemcsak az összegyűjtött hivatalos adatokból, hanem az általános hangulatból és a többi öt és fél órás impresszióból is.

Letenyén találkozunk a legerősebb választási küzdelemmel. Letenye ugyanis a választás első napján legnagyobb részben Pozsogárra szavazott Az akkor reá esett szavazatoknak megosztásáért folyt most a harc. Mindegyik párt érezte, hogy ez nagyot fog fordítani a kockán.

Délelőtt 10 órakor Letenyén Somogyi Béla dr. 77 szavazatot kapott Fitz Artur dr.-nak 16 szavazatával szemben. Tizenkét óra körül a szavazatok aránya ez volt. Fitz: 74, Somogyit 114, 3 órakor: 101—134, a szavazás végén : 177—166.

A déli órában a letenyei nagyvendéglő — a Somogyi-párt főhadiszállása előtt — akkor már tiz község eredményeképen hirdették Somogyi biztos győzelmét. A nagyvendéglő előtt egész nap gyermekek, leányok, fiatal legények hatalmas tömege várta a híreket és éljenzi a Somogyi-választókkal, kortesekkel szüntelenül futkározó autókat. A Somogyi-autókról délután-hosszat üdvlövések hallatszanak és a jó letenyei nép az izgalom mámorában harsogja bele Somogyi nevét, a győzelemhir hallatára az elkomorult Főutca esteledő csendjébe.

Egymásután érkeznek az egyes községekből Somogyi dr. javára a hírek.

Autónkkal bejártuk a kerületnek tizenkét községét s általában mindenütt azt tapasztaltuk, hogy a szavazás a délelőtti órákban vontatottan ment s csak záróra felé élénkült meg a hangulat. Bánokszentgyörgyön például 11 órakor mindössze csak 176 an szavaztak még le s 12 órakor a szavazatok igy oszlottak meg a két jelölt között:

Fitz dr. 90.

Somogyi dr. 103.

A zárórát déluán fél 4 órára tűzték ki s ekkor Fitz dr.-nak 129,Somogyi dr.-nak 134 szavazata volt.

Egyes kisebb községekben még korábban zárult a választás s néhány községtől eltekintve,, a legtöbb helyen Somogyi dr. többségével végződött.

A hangulat a záróra kitűzésekor kezdett mindenütt megélénkülni, amikor is a Fitz-párt is már komolyan munkához látott, de az ellenpártnak mozgékonyabb tevékenységét már csak kevés eredménnyel tudta ellensúlyozni, bár az utolsó órákban lényegesen megjavította elmaradottságát. így történt, hogy a délutáni körülbelül 300 szavazatkülönbséget le tudta morzsolni.

A választás mindenütt rendzavarás nélkül zajlott le s az esti órákban már néma csend borult a községekre. Csak az egyes házakban találgatták az általános eredményt: Fitz-e vagy Somogyi ?

Az autók sebes vágtatással száguldanak át az egyes községeken s

céljuk — Nagykanizsa.

*

Szerkesztőségünkben egész nap állandóan csilingelt mindkét íeiefon s szakadatlanul érdeklődtek a választás állása és eredménye felől, bár hirtáblánkon félóráról-félórára közöltük a lezárt szavazatok eredményeit.

Nyolc óra körül aztán már 26 községből álltak rendelkezésünkre a véglegesen megállapított szavazatok, melyeknek eloszlását következő adataink tüntetik fel:

kísért a föld

Irta: Váth János (2)

A tilos időnek vége szakadt. Megkezdődött a halászat. Utolsót fordult Póta az öreg fisérnél. És csodálkozhatott, hogy ócsárlás helyett megveregette a vállát. Dicsérte és megkínálta pálinkával. Becsületes és tisztességes név járta, Póta nem bírta mire vélni, csak érezte, hogy éppen nem illeti meg a két jelzőt. Az öreg pislogott. Dörzsölte vörös-szeplős, szőrös kezét, legazemberezte a ro- koságát, szomszédot, meg a vizbér- lőket, halászgazdákat, végre előhúzott egy újdonatúj lakatot. A kulcsa is az volt. Megkínálta még egy kupicával Pótát, aztán leült az asztala mellé és kisütötte Póta alföldi származását a szavajárásáról. Elkérdezte halászorsba jutását, magasztalta előtte a földet és unszolta Pótát a birtoka visszavásárlására:

Mert tudja Póta, a föld minden. Ha nincs, földönfutó az ember. Ma itt, holnap ott. Egy senki. No látja, hogy magát is ma ide, holnap oda dobják. Olyan, akár a kutya. Rúgják. Rághatta magát magaurasá- gában valaki ? No látja, maga böcsü- letes ember. Tudom én, György. Megbecsülöm én magát. Tudja, a földjét

a gyerekének vissza köll szerezni. Akkor lesz aztán tisztességes ember. Mo lássa, ez a kulcsa! Itt a kulcs.

Póta kíváncsisággal várta, hogy babonásodik ki a föld az uj, egyszerű lakatkulcsból.

— Tudja, György, hogyan jutottam hozzá? Igen egyszerűen. A keszthelyi halászgazda lakatot vásárolt a Kohn vaskereskedőnél. Kérdem tüie, mindek? Azt mondja a halrejtőre. Mondok, nekem is köll egy kulcs. Adjon csak, Kohn!

Póta elkedvetlenedve hallgatta már, reményvesztetten nézte a vén zsidó hunyorgó arcát, tétova kerengőséből nem értette ki, hogyan szerezhetné vissza az a lakatkulss a földjét. Tékozló, könnyelmű lelke még nem ravaszodott el, a vén fisér cini- kusságáig még nem stilyedt le, azért nyílt naivsággal bámult rá. És ábrándul» Sággal. Mert inkább mesés, vará- zsos megoldást várt a kulcstól. Most a mesésség szélfoszlott. A vásárlás leírása verte le a ködösségét. A vén fisért nem birta gondolatában követni. Boszankodott és magában össze- vaksizta, gójozta, parasztozta. Utóbb is a végére járt és homályos célzással ment neki.

— György, van maguknál használatlan csónak, fölösleges?.

— Van. — bökte rá Póta.

— No látja. A fia már nem egészen gyerek.

— A tizenhatba fordul a nyáron.

— Tudja már a csónakot huzni?

— Maga is.

— No. Ezt a kulcsot magának adom.

Derengett Póta fejében.

— Aztán ?

— Aztán — maga okos ember.

— Attól még nem következik, hogy a ténsur fejében olvassak.

— Nem. Hanem lemennek a Zalán. Le a fenekesi halásztelephez. Éjszaka. Itt a kulcs.

Póta akaratlanul nyúlt érte és nézte magyarázatvárón a befejezést.

De a zsidó nem arra tért. A földre. Az elveszett, vert, itt visszaszerzendő birtokra.

— Gondolja meg, György... a fia... a birtok... Még nern késő. Maga teljes erejében van. Mit, mikor én negyven esztendőt tiportam, az egész világot a magaménak hittem.

A vén fisér jól számitott, Pótán végigrezgett a földszeretet delejes árama. Látta a Tódülőt, a Szigetet, a Rétközt és a házát. Rajta gólyafészek, fecske csiripel az eresz alatt. És illat, földillat áradt, pára, füszag, szénapor terjengett körűié. Es unoka

gügyög az ősi porban. A csalétket jól pedzette a vén fisér. A zsákmány már hálójában volt, csak partra kellett húznia.

— No, gondolja megl Másnak oda nem kínálnám.

Póta elvette a kulcsot s mellényzsebre csúsztatta.

— Halljuk a módját, világosabban, ne olyan ködösen. Mondott szóból ért az ember.

A fisér szeme megvillant. Zölden, macskásán.

— No, György, ezt már szeretem. Derék ember maga. Hajnalonkint várom a kocsimmal. Maga leusztat csónakán. Evvel a kulccsal kinyitja a rejtőt. Elhozza a nagy szilfához a halat. Ott átveszem. Nyomban ki is fizetem. Tudja, hogy szoktam. Pontos fizető vagyok.

— Jól van, jól. Csak ne dicsérje magát. — Mérgelődött Póta lelki- erőtlen s idegenkedett a vén zsidótól, de a markában volt. Teljesen. Gyűlölte, de a föld... sehogy se ment ki a fejéből. Belevarázsolódott minden gondtalansága, előnye, szépsége, kényelme; a jog kötelességek nélkül.

Másnap fiát is maga mellé vette és este tiz óra tájra húztak ki először. Gyönyörűséges, holdvilágos estén. (Folyt, köv.)