Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)

1925-11-06 / 251. szám

Ékíáí RŐtóft í^5 November 6. keltése eszközeitől. Egyébként úgy halljuk, hogy a Filz párt iíeiőieg Fitz Artur dr. petí­cióval megtámadni készül Somogyi dr. megválasztását. SOMOGYI BÉLA dr.-t kilencvenhéf szótöbbséggel választották meg Letenyén képviselővé Pénteken délelőtt hirdetik ki hivatalosan az eredményt Általános meglepetést keltett a választás eredménye Fit? Artúr dr. pártja megpeticionálja a választást A választás és szavazatok aránya egyes községekben Nagykanizsa, november 5 A hetek óta tartó választási izgal­mak ma végei ériek: a póíválasztá- son legtöbb szavazatot nyert két je­lölt, Fitz Artur dr., a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt és Somogyi Béla dr., a fajvédők jelöltje közül Somogyi Béla dr.-t 97 szó­többséggel a letenyei kerület nemzetgyűlési képviselőjévé választották A választás eredménye főleg Nagy­kanizsán nem kis meglepetést kelteit, mert bár mindenki tudta, hogy a f aj­védők jelöltjének nagy pártja van, még sem hitte senki, hogy — főleg Pozsogár dr. Nyiií levele után — le­győzi Fitz Artur dr., a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt jelöltjét. Mi, kik a délelőtti s a kora dél­utáni órákban kinn jártunk a kerü­letben, az egyes községekben nyert közvetlen benyomások után ugyan magunk sem -jósoltunk Fitz dr.-nak 50—100 szavazattöbbségnél többet, de hogy felette 97 szótöbbséggel Somogyi dr. fog győzelmet aratni, ezt nem hittük volna. Délután ugyan egyre jobban meggyőződtünk róla, hogy Fitz dr. nagyon kis szótöbb­séggel győzhet, de erre az eredményre még sem voltunk elkészülve. A kerületnek 10—12 községében nyert impressziónk azonban meg­győzött bennünket arról, hogy Fitz pártja biztos győzelmének tudatában nagyon hiányosan dolgozta be a kerületet s emberei kevés fáradság­gal és még kevesebb taktikával in­tézték a választás ügyét. Somogyi j dr.-nak nagy előnye volt Fitz dr.-ral szemben az a tömeghangulat, melyet úgy ő maga, mint emberei ügyesen tudtak a maguk előnyére felidézni és kihasználni s az a fürgeség, melyet a választásnál is tanúsítottak. Somogyi dr. iskolapéldáját adta annak, hogy hogyan kell a váiasztók rokonszen- vét megnyerni a jelöltnek s ha egyes munkatársai korteskedésük hevületé­ben túl is lőttek azon a célon, melyet szem előtt kellett volna tartaniok, ha a közfelfogásban jobban népszerű­síteni akarják pártjukat, mégis el kell ismerni róluk, hogy alapos munkával és a néppsichológián alapuló ügyes mesterkedéseikkel el tudták érni cél­jukat: meghódítani a kerületei a ma­guk számára. Nem mondhatjuk ugyanezt el a Fitz-pártról. Pedig végeredményében mindketten — Fitz és Somogyi is 4- idegenek a kerületben s ha csak a kerületnek Hegedűs György meg­választásakor megnyilvánult állásfog­lalását nem tekintjük némileg erős bázisnak arra, hogy a fajvédő jelölt sikert arathat benne, Fitz dr.-nak na­gyobb kilátásai voltak a győzelemre, mert mellette országos aktiv politi­kusok szálltak síkra s programja a maga nyugodt mérsékletével min­deneseire általánosabb visszhangra talált, mint a fajvédőknek sokszor túlságosan kiélezett szélsőségeik. Ez a választás is megmutatta, hogy egy képviselőválasztás mennyi és minő esélyeknek van kitéve s annak sorsa mennyire összefügg a választó- polgárok hangulatának megfelelő fel­* Letenye, november 5 (Kiküldött munkatársunktól) Langyos őszi napsütésben robog velünk az autó a letenyei kerület községeiben. Minden falu népe érzi a nagy erőpróba izgalmait, mikor az utolsó lázas próbálkozások folynak a szalmafedeles házak között. Erre az utolsó legújabb küzdelemre már csak a jelölt autói járják a csen­des utakat. Párthiveik ezt is, azt is őszivirág özönével fogadják, miköz­ben lelkes zsivajzással éltetik a ma­guk jelöltjét. A szavazóheiyiségek körül cso­portba verődött polgárok cserélgetik ki politikai nézeteiket és izgatottan várják a szavazatok állásáról szinte percénkint kiszivárgó híreket. Rendbontás, incidens nélkül folyik a választás. A feivirágozott, felpánt- likázott autók, kocsik nyargalásában leli örömét minden falu óriási gyer­mekhada és az ablakok mögött meg­jelenő kiváncsi asszonyfejek. Amig megérkezünk Letenyére — Fitz Artúr dr. győzelme domborodik ki nemcsak az összegyűjtött hivatalos adatokból, hanem az általános han­gulatból és a többi öt és fél órás impresszióból is. Letenyén találkozunk a legerősebb választási küzdelemmel. Letenye ugyanis a választás első napján leg­nagyobb részben Pozsogárra szavazott Az akkor reá esett szavazatoknak meg­osztásáért folyt most a harc. Mind­egyik párt érezte, hogy ez nagyot fog fordítani a kockán. Délelőtt 10 órakor Letenyén So­mogyi Béla dr. 77 szavazatot kapott Fitz Artur dr.-nak 16 szavazatával szemben. Tizenkét óra körül a sza­vazatok aránya ez volt. Fitz: 74, So­mogyit 114, 3 órakor: 101—134, a szavazás végén : 177—166. A déli órában a letenyei nagyven­déglő — a Somogyi-párt főhadiszál­lása előtt — akkor már tiz község eredményeképen hirdették Somogyi biztos győzelmét. A nagyvendéglő előtt egész nap gyermekek, leányok, fiatal legények hatalmas tömege várta a híreket és éljenzi a Somogyi-válasz­tókkal, kortesekkel szüntelenül fut­kározó autókat. A Somogyi-autókról délután-hosszat üdvlövések hallatsza­nak és a jó letenyei nép az izgalom mámorában harsogja bele Somogyi nevét, a győzelemhir hallatára az el­komorult Főutca esteledő csendjébe. Egymásután érkeznek az egyes köz­ségekből Somogyi dr. javára a hírek. Autónkkal bejártuk a kerületnek tizenkét községét s általában minde­nütt azt tapasztaltuk, hogy a szava­zás a délelőtti órákban vontatottan ment s csak záróra felé élénkült meg a hangulat. Bánokszentgyörgyön pél­dául 11 órakor mindössze csak 176 an szavaztak még le s 12 órakor a sza­vazatok igy oszlottak meg a két je­lölt között: Fitz dr. 90. Somogyi dr. 103. A zárórát déluán fél 4 órára tűzték ki s ekkor Fitz dr.-nak 129,Somogyi dr.-nak 134 szavazata volt. Egyes kisebb községekben még korábban zárult a választás s néhány községtől eltekintve,, a legtöbb he­lyen Somogyi dr. többségével vég­ződött. A hangulat a záróra kitűzésekor kezdett mindenütt megélénkülni, ami­kor is a Fitz-párt is már komolyan munkához látott, de az ellenpártnak mozgékonyabb tevékenységét már csak kevés eredménnyel tudta ellensúlyoz­ni, bár az utolsó órákban lényege­sen megjavította elmaradottságát. így történt, hogy a délutáni körülbelül 300 szavazatkülönbséget le tudta morzsolni. A választás mindenütt rendzavarás nélkül zajlott le s az esti órákban már néma csend borult a községekre. Csak az egyes házakban találgatták az általános eredményt: Fitz-e vagy Somogyi ? Az autók sebes vágtatással szá­guldanak át az egyes községeken s céljuk — Nagykanizsa. * Szerkesztőségünkben egész nap állandóan csilingelt mindkét íeiefon s szakadatlanul érdeklődtek a válasz­tás állása és eredménye felől, bár hirtáblánkon félóráról-félórára közöl­tük a lezárt szavazatok eredményeit. Nyolc óra körül aztán már 26 köz­ségből álltak rendelkezésünkre a vég­legesen megállapított szavazatok, me­lyeknek eloszlását következő ada­taink tüntetik fel: kísért a föld Irta: Váth János (2) A tilos időnek vége szakadt. Meg­kezdődött a halászat. Utolsót for­dult Póta az öreg fisérnél. És cso­dálkozhatott, hogy ócsárlás helyett megveregette a vállát. Dicsérte és megkínálta pálinkával. Becsületes és tisztességes név járta, Póta nem bírta mire vélni, csak érezte, hogy éppen nem illeti meg a két jelzőt. Az öreg pislogott. Dörzsölte vörös-szeplős, szőrös kezét, legazemberezte a ro- koságát, szomszédot, meg a vizbér- lőket, halászgazdákat, végre előhú­zott egy újdonatúj lakatot. A kulcsa is az volt. Megkínálta még egy kupi­cával Pótát, aztán leült az asztala mellé és kisütötte Póta alföldi szár­mazását a szavajárásáról. Elkérdezte halászorsba jutását, magasztalta előtte a földet és unszolta Pótát a birtoka visszavásárlására: Mert tudja Póta, a föld min­den. Ha nincs, földönfutó az ember. Ma itt, holnap ott. Egy senki. No látja, hogy magát is ma ide, holnap oda dobják. Olyan, akár a kutya. Rúgják. Rághatta magát magaurasá- gában valaki ? No látja, maga böcsü- letes ember. Tudom én, György. Meg­becsülöm én magát. Tudja, a földjét a gyerekének vissza köll szerezni. Akkor lesz aztán tisztességes ember. Mo lássa, ez a kulcsa! Itt a kulcs. Póta kíváncsisággal várta, hogy babonásodik ki a föld az uj, egy­szerű lakatkulcsból. — Tudja, György, hogyan jutot­tam hozzá? Igen egyszerűen. A keszt­helyi halászgazda lakatot vásárolt a Kohn vaskereskedőnél. Kérdem tüie, mindek? Azt mondja a halrejtőre. Mondok, nekem is köll egy kulcs. Adjon csak, Kohn! Póta elkedvetlenedve hallgatta már, reményvesztetten nézte a vén zsidó hunyorgó arcát, tétova kerengősé­ből nem értette ki, hogyan szerez­hetné vissza az a lakatkulss a föld­jét. Tékozló, könnyelmű lelke még nem ravaszodott el, a vén fisér cini- kusságáig még nem stilyedt le, azért nyílt naivsággal bámult rá. És ábrán­dul» Sággal. Mert inkább mesés, vará- zsos megoldást várt a kulcstól. Most a mesésség szélfoszlott. A vásárlás leírása verte le a ködösségét. A vén fisért nem birta gondolatában követni. Boszankodott és magában össze- vaksizta, gójozta, parasztozta. Utóbb is a végére járt és homályos célzás­sal ment neki. — György, van maguknál hasz­nálatlan csónak, fölösleges?. — Van. — bökte rá Póta. — No látja. A fia már nem egé­szen gyerek. — A tizenhatba fordul a nyáron. — Tudja már a csónakot huzni? — Maga is. — No. Ezt a kulcsot magának adom. Derengett Póta fejében. — Aztán ? — Aztán — maga okos ember. — Attól még nem következik, hogy a ténsur fejében olvassak. — Nem. Hanem lemennek a Zalán. Le a fenekesi halásztelephez. Éj­szaka. Itt a kulcs. Póta akaratlanul nyúlt érte és nézte magyarázatvárón a befejezést. De a zsidó nem arra tért. A földre. Az elveszett, vert, itt visszaszerzendő birtokra. — Gondolja meg, György... a fia... a birtok... Még nern késő. Maga teljes erejében van. Mit, mikor én negyven esztendőt tiportam, az egész világot a magaménak hittem. A vén fisér jól számitott, Pótán végigrezgett a földszeretet delejes árama. Látta a Tódülőt, a Szigetet, a Rétközt és a házát. Rajta gólya­fészek, fecske csiripel az eresz alatt. És illat, földillat áradt, pára, füszag, szénapor terjengett körűié. Es unoka gügyög az ősi porban. A csalétket jól pedzette a vén fisér. A zsákmány már hálójában volt, csak partra kel­lett húznia. — No, gondolja megl Másnak oda nem kínálnám. Póta elvette a kulcsot s mellény­zsebre csúsztatta. — Halljuk a módját, világosab­ban, ne olyan ködösen. Mondott szóból ért az ember. A fisér szeme megvillant. Zölden, macskásán. — No, György, ezt már szeretem. Derék ember maga. Hajnalonkint vá­rom a kocsimmal. Maga leusztat csónakán. Evvel a kulccsal kinyitja a rejtőt. Elhozza a nagy szilfához a halat. Ott átveszem. Nyomban ki is fizetem. Tudja, hogy szoktam. Pon­tos fizető vagyok. — Jól van, jól. Csak ne dicsérje magát. — Mérgelődött Póta lelki- erőtlen s idegenkedett a vén zsidó­tól, de a markában volt. Teljesen. Gyűlölte, de a föld... sehogy se ment ki a fejéből. Belevarázsolódott min­den gondtalansága, előnye, szépsége, kényelme; a jog kötelességek nélkül. Másnap fiát is maga mellé vette és este tiz óra tájra húztak ki elő­ször. Gyönyörűséges, holdvilágos estén. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom