Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)

1925-10-04 / 223. szám

HALAI KÖBLÖN*

1925 Október 4.

szóró elemiiskolai leánykák. Tiz ízléses diadalkapu nagyban emelte a város díszítését. A Transdanubia, a Merkur, a Sörgyár, a Pátria, a Frank- kefegyár, a város, a postások, a vasutasok, a Weiser-gyár, az Ipartestület — emeltek egy-egy diadalkaput a főpásztor és a harangok tiszteletére.

Vargha plébános a katolikusság hódolatát tolmácsolja

Valóságos diadalmenet volt a főpásztor bevonulása a város lakossága ezreinek üdvrivalgása közepete a püspöki biztosságra, ahol a püspök kíséretével és a tisztelgőkkel leszállóit a kocsikról és felmentek a a püspöki biztosságra, ahol először Zichy Ödön gróf köszöntötte a főpásztort, majd P. Vargha Theodorich dr. Nagykanizsa plébánosa hosszabb beszédben üdvözölte a város kato- likussága nevében a hivek közé érkezett Atyát és hódolatát tolmácsolta.

Rótt Nándor dr. rendkívül meleg tónusban válaszolt a plébánosnak.

Ezután a tisztelgők eltávoztak és a püspök szűk kíséretével a püspöki biztosságon megebédelt.

A püspök látogatásai Délután a megyéspüspök látogatásokat tett. így meglátogatta Krátky István dr. polgármesterhelyettes főjegyzőt, majd az Ipartestületbe ment, ahol nagyszámú iparosság jelent meg. Bazsó József ipartestületi elnök meleg szavakban köszöntötte a megyéspüspököt az iparosság otthonában. Dr. Rótt püspök válaszában megköszönte a nagykanizsai iparosság szeretetteljes fogadtatását. Majd rövid ideig elbeszélgetett az iparosokkal. A főpásztor azután a piarista rendházhoz hajtatott, ahol Eberhardt Béla házfőnök fogadta. A piaristáknál hosszabban időzött.

Nagykanizsa ünnepe Ezalatt a város utcái mindjobban megélénkültek. A máskor elég csendes város utcáin hömpölygött az

1

__________________

Mar

git

Irta: Váth János (5)

Irigyen csapott le rá a másik kettő szeme:

— Na ereggy ; hízzál egy mázsát! — tuszkolták sárgultam

Szinte elnyujtózott a kis papucshajó a vizen, a lapát pedig izgatottan meritődött a szőke Zalába. Az asszony odafaroltaíta partra a csónakot s az árokmester beleszáll!. Ellökte Juli a megbillent csónakot és sikoltva mondta:

— Vigyázzon tekéntetes ur, föl- burulunk.

Az alatt a két asszony összesúgott, hogy fölültetik az árokmestert s Margittal küldik el.

Alighogy kiszállt, bizalmaskodóan kezdték vele:

— Még most se házasodott meg ?

— Na ná, pedig vagyunk négyen is, kicserélhetné velünk a szakács- néját.

— Az ám, a szakácsnőről eszembejut, hát a halászgazda ?

— A téns ur rosszkor gyütt zsidó.

— Hal sincs, rossz fogások esnek.

— Aztán csak most eresztőznek, azt meg hajnalba szedik föl.

— Úgy se várja meg a tekénte- es ur — uszították az asszonyok,

embersokaság, amely mind a teherpályaudvar felé tartott, ahol virágokkal díszítve hatalmas hatos fogatú szekéren a négy harang felállítva volt. A merre csak a szem tekintett, mindenütt élénk embercsoportok, virégdiszes kapuk, kivilágított ablakok és házak. Valóban Nagykanizsa ünnepe és noha elsősorban a város katolikusságának ünnepe volt, részt vettek azon összes máshiívallásu polgártársaink, akik együtt örültek és lelkesedtek a kath. polgártársaikkal. Igen, a. béke, a szeretet, a megértés, a megbecsülés napja volt az. Az uj harangok összekovácsolták valahogy on a sziveket és mind-mind egymáshoz tartozóknak éreztük magunkat.

A rendezés elsőrangú volt, amely minden dicséretet megérdemel, mert óriási arányok mellett minden legkisebb dologra is kiterjedt figyelme. A diadalkapuk, a város feldíszítése, a beosztás és rendezés nehéz és fáradságos munkája.

A harangok diadalutja

És künn a teherpályaudvaron csak gyűlt, gyűlt a tömeg. A hatóságok fejei, a számos egyesületek, iskolák, testületek zászlaik alatt. A „Transdanubia" fuvózenekara Arnberger Rudolf vezénylete alatt. Alkonyaira fordult — és kigyultak a lámpák, a villanykörték, a gyertyák, a kandeláberek — ahová csak nézni lehetett: egy velencei éjre emlékeztető pazar kivilágítás, amely mindenkit megkapott.

6 óra volt amikor Gazdag Ferenc püspöki biztos és Krátky István dr. polgármesterhelyettes megérkeztek — és a végeláthatatlan menet megindult. Elől a festői lovasbandérium, majd a programszerűen felállított testületek — végül a szekér a harangokkal. A szekéren bájos magyarruhás leánykák álltak a harangok mellett. A harangok után a hatóságok fejei és közéletünk kitűnőségei.

mert ami halat elvisz, azt nem velünk adatják el s nem kapnak utána fiséi pénzt. Pedig volt hal a rejtőn is, még pedig szép, első-, másodrendű. Az asszonyoknak volt esze a halászgazdával együtt a tehetetlen árokmester ellen. A parton halászhatásért a tiz kg. hallal kellett megajándékozni, a jövő címén mindig a dupláját szedte ki a vén magánzó. Szóval két évet evett előre.

— Most is előre van ? okvetetlen- kedett Juli, mert meg se csiklandta eddig egyiket is.

Az agglegény rossz hangulatba esett s rámorgott:

— Előre ! Mi gondja rá ?

— Csak úgy mondom, engedje meg tekéntetes ur, ha szómmal sértettem — tette hozzá s gúnyosan a csípejére tette kezét.

— Rossz kedve van téns ur, csipkelődött a másik asszony. Talán a halálán busul ?

Nevettek az asszonyok.

— Pedig kár, — évődött tovább, mert úgyse halhat még...

— Mért ? kíváncsiskodott a le- hangoltságából.

— Mér ? nevette ki az asszony. — Mert kétesztendei hallal előre van. Má pedig azt esak leköll szolgálnyi.

A felsőtemplomnál

Lépésben haladt a páratlan szépségű menet. A sötétségben a pazar- kivilágitás feledhetetlen volt. Fé..y- Irban úszott minden. Az emberek csak a testvért látták a mellettük haladó embertársukban. Különös fényt kölcsönzött a diszruhás, gyönyörű tartásu honvéd diszszázad.

Amikor a menet a felsőtemplomhoz ért és a tízezer ember elhelyezkedett, a dalárda rázendített a zeng- zetes Magyar hiszekegyre. Majd Rácz János főkántor a toronyból tárogatón több egyházi éneket adott elő.

Krátky István dr. polgármesterhelyettes ezután felállott a harangok mellé és .messze hallhatóan köszöntötte az uj „a visszatért“ harangokat. Magas szárnyalásu beszédben kifejtette mit szimbolizálnak a harangok és azok jelentőségét az emberi életben. Majd vallásosságra és haza- fiságra buzdította a megjelenteket. A hatalmas néptömeg lelkesen megéljenezte Krátky István dr. szép beszédét.

Az ünnepély ezen része ezután a dalárda Himnuszával véget ért.

Este a megyéspüspöknek a Fütő- házi Kézművesek vegyeskara hangulatos szerenádot adott. (B. R.)

Árzuhanás a chicagói tőzsdén.

1 Szeptember utolsó hetében megkezdődött Chicagóban a gabonaárak rohamos áresése. Egy hét alatt a búza ára 152 centről 139 centre, a rozs 91 92-ről 73 75-re zuhant. Ez az árzuhanás nem tudta a budapesti tőzsdét magával ragadni, mert a magyar búza az idén sem kereskedelmi, sem átlag cikként nem szerepel a különböző piacokon. Az áresés napjaiban a tiszta magyar búza minden piacon jóval magasabb áron eladható. A román gabona külföldi elhelyezését a rossz minőség tette lehetetlenné. Az osztrák gabonakereskedők vagy a szombathelyi, vagy a budapesti tőzsdén szerzik be szükségleteiket.

De tekéntetes ur mindig előre eszik, talán sohse hal meg.

— Ulyan az, — feketítette Juli — csak igen adja az ártatlant.

Nem aludt már Margit, mikor rárontott kisértője, hanem mosakodott.

— Ejnye hugomasszony, épen jókor kelt. Az árokmester erőszakoskodik, hogy vigyük el a part hosz- szában. Má igy szokás a, lelkem- aranyom, — mézeskedett neki hogyha az emberek nincsenek idehaza, hát mink hordozzuk. De nem ér rá egyőnk se, mert mosunk. Vigye el galambom.

— Hát ha szokás — helyeselte ráhagyón, — mi csináljak ?

Az asszony sietett vissza s mesz- sziről jegyezte vihogó társai örömére :

— Csinoséíja már magát a szentem. Pedzi, pedzi az ártatlan lelke, hogy csuka van a tóban.

— Csak akadjon horogra egyszer. A se különb a másiknál. Vagy azt más vérből szabták volna?

— Na azért jó szeme legyen, aki horgon kapja.

Jött a kis menyecske. Sunyitotta rá a vén kujon s csiptetett felé szemével, hogy jó falat. Pihenéstől s a mosdástól kipirosodott Margit. A szeme alján a mély kék karika érdekesebbé tette. Könnyű kis felső

belföldi hírek

Megszűnt „A Nép“. A Nép mai

számát már a munka ársak sem tudták kiadni.

Országos tanfelügyelői értekezlet lesz október 8—10 én, melyet a kultuszminiszter hivott egybe az uj tanterv életbeléptetésének megbeszélésére.

A magyar termés számokban.

A hivatalos vetésjelentés szerint búza 183.800, rozs 79.400, árpa 49.200, zab 34.100, tengeri 234.900, burgonya 230.500, cukorrépa 152.500 vagon termett, vagyis az eredmény a becsléseknél jobb lett.

Olcsóbb lesz a patika. Hetek óta folyik a gyógyszeráruk revíziója. Az alacsonyabb árakat tartalmazó uj tarifa valószínűleg november elsejére megjelenik.

Rákosiék Kun Béla bécsi tartózkodásáról. Rákosi Mátyás volt népbiztos és nyolc társának vallomása is megerősíti Kun Béla bécsi tartózkodásának hírét. Kun Béla a bécsi kommunista szemináriumban előadást is tartott s most kecskeszakáit, felfelé kunkorodó magyar bajuszt visel és térdig érő nadrágban jár. — Tegnap megkezdték a kommunista foglyok átszállítását az ügyészségre.

A főbiztos XIV. jelentése. Smith főbiztos elkészült augusztusi jelentésével, mely holnap kerül nyilvánosságra. A jelentés kedvező képet fest az ország helyzetéről.

Mezőgazdasági hitel. A pénteki minisztertanács megállapította a mezőgazdasági hitel végleges feltételeit 7Va százalék kamat, 86* l/a százalék kibocsátási árfolyam, 35 éves törlesztés, bármikor felmondható az adós részéről és záloglevelekben is visz- szafizethető.

Repülőkatasztrófa. A szombat- helyi repülőtéren egy pilóta-növendék, ki első egyedüli iépüléséit végezte, lezuhant és szörnyethalt.

ruhája alól ezer gömbölyű vonal hajlósodott ki. Csupa kívánság volt. A vén kocsis majd fölfalta izgalmában s csak tipegett-topogott egy tengely körül, ludlábán, a pepita nadrágjában. A szemüvegét folyton igazgatta s bánatosságának finom fátyolozása szinte megbabonázta.

Margit egyszerűen, tisztességgel köszöntötte.

Az asszonyok megcsípték :

— Na, el ne olvadjon ám, téns ur.

— Mire visszagyün, inkább mink is aluszunk egy nótát.

— Aztán kimosdunk.

— Tűiéin ugyan ki is pirosíthattok cédák — csettintett nyelvével az árokmester — ráfér a ráncos képetekre. . .

— Na, nézzétek a vén! — dü- hösködött Juli. — Még le se nyugodott a nap.

— Csak hadd, hadd; adja e még alább is — fordítottak a kormány rudján.

— Tessék beszállni. Oda hátul — mondta Margit.

Az öreg szót fogadott s elindultak folyás ellen.

— Arra előbb találnak kanyarodót, ugy-e? ott az ófolás! — öblögettek ludas gágogással. (Vége köv.