Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-11-26 / 268. szám
a____________ . (Klebelsberg minisztert a Ház hosz- szasan ünnepli). Napirendi indítvány után néhány interpelláció hangzik el. Cserthy József azt kérdi, van-e tudomása a kormánynak arról, hogy az országban erős Habsburg-propa- ganda folyik és hajlandó-e annak gátat vetni ? Hegymegi-Kiss Pál: Nyilatkozzék a kormány, hogy eljött-e az ideje az államfői hatalom végleges rendezésének és ha nem, helyénvalónak tartja-e, hogy Albrecht herceget oly impozáns keretek között ünnepelték ? Bethlen István miniszterelnök rámutat arra, hogy a királykérdést az 1921:47. t.-c. rendezte. A kormány ma is ezen az alapon áll. Ettől nem tér el. A királykérdés személyi részének elintézése nem lehet aktuális addig — mig a nemzet minden külső befolyástól menten nem dönthet ebben a kérdésben. A nemzet érdeke azt kívánja, hogy amikor a döntés ideje eljött — a nemzet törvényes képviselete döntsön, még pedig lehetőleg egyhangúlag. A kormány addig nem tehet előkészítő lépéseket és ma sincs abban a helyzetben, hogy ilyesmit tegyen. A kormánynak kötelessége vigyázni arra, hogy időelőtt bevégzett tények elé a nemzet ne legyen állítva. A kormány kötelessége minden olyan lépést lehetetlenné tenni, amely arra törekszik, hogy a nemzetet és a nemzetgyűlést befejezett tények elé állítsák Vannak társadalmi tényezők, amelyek a maguk felfogásának híveket toboroznak és ugyanakkor azt hirdetik, hogy nem gondolnak arra, hogy a nemzetet befejezett tények elé állítsák. ,, MIM l _ i iii i ...mu---------—■ A Habsburg-család Magyarszágon élő tagjai a mai napig távol tartották magukat a politikától és semmi olyan nyilatkozatot nem tettek, amelynek politikai vonatkozása lett volna, különösen a királyi családdal kapcsolatban. Rupert Rezső: Arról beszéljen, hogy Albrecht kir. herceg hü-e Ottóhoz vagy sem ? Bethlen: Az én kötelességemet Ön összetéveszti Albrecht kir. herceg kötelességével. Mi az ő felfogása családi ügyekben, ahhoz nekem semmi közöm. Nem szabad semmi túl nagy jelentőséget tulajdoniíani az eseményeknek. Térjen csak mindenki napirendre az események felett. Ebben a kérdésben két döntő tényező van. Az egyik a kormány, a másik a törvényhozás. Mig ő a helyén lesz, ez igy is marad. Több felszólalás és Bethlen gróf viszonválasza után a nemzetgyűlés ülése este 8 órakor véget ért. A kényszeregyezség reformja Csütörtökön tartják meg az igaz- ságügyminiszteriumoan a kényszeregyezség reformjára vonatkozó an- kétot. Elmaradt bizottsági ülések A nemzetgyűlés közoktatás- és pénzügyi-bizottságának szerda délután öt órára kitűzött gyűlése, közbejött akadályok miatt elmarad*. Magántisztviselők nyugdíjtörvénye. Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter a magántisztviselők nyugdíjügyében fontos tárgyalást folytat Búd János pénzügyminiszterrel. Walkó Lajos errevonatkozólag a következőket mondotta: A tárgyalás célja az, hogy a két minisztérium előkészítse a magántisztviselők nyugdíjtörvényét. Ha a pénzügyi kormány hozzájárulását biztosítjuk, akkor semmi akadálya nincs annak, hogy az említett törvényt elkészítsük. i§25 November 26. Léderer Gusziávnét életfogyt g tsr!ó egyima ítélte a ia Budapest, november 25 A kir. ítélőtáblán emberemlékezet óta nem gyűlt még össze oly hatalmas tömeg, mint a mai napon, amikor „a szép Mici“ Léderer Gusztávné bűnügyében hirdette ki ítéletét a másodfokú biróság. Már korán reggel megostromolták a tábla folyosóit és botrányos jelenetek játszódtak le a terembe való bejutás miatt, mig egy kivezényelt rendőrszakasz helyreállította a rendet. A rendcsinálás legizgalmasabb perceiben érkezett oda két szuronyos fogházőr kíséretében Léderer Gusz- távné, aki az óriási tömeg láttán szinte megdöbben. Földre szegzett szemekkel lassan lépked a lépcsőkön felfelé. 12 órakor nyitja meg az ülést Kdllay Miklós kúriai biró, táblai elnök és siri csendben kihirdette az ítéletet : A királyi tábla Léderer Gusztávné született Schwarz Máriát bűnösnek mondja ki a Btk. 278. § ába ütköző gyilkosság bűntettében, mint bűnsegédet és azért őt — megváltoztva az elsőfokú biróság ítéletét — életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítéli, Léderer Sándor felmentő Ítéletét pedig helybenhagyja. Finn-ugor kulturkongresszus Budapesten. A harmadik finn-ugor kongresszus előkészületei az egesz vonalon megindultak. Klebelsberg Kunó gróf vallás és közoktatásügyi miniszter az elnöki tisztségre Teleky Pál gróf egyetemi tanárt, volt miniszterelnököt kérte fel, aki a megbízást örömmel fogadta el. Az előkészítőbe zoltság úgy határozott, hogy a harmadik finn ugor kulturkongresszust Budapesten 1927. év junius 6—20 a körül nyitják meg. Eső után köpönyeg Jövőre megkezdik a Zala szabályozását — Az árvíz késői tanulságai Nagykanizsa, november 25 Mikor a Zalai Közlöny a tűzbiztonsági berendezkedés tökéletesítését sürgette, mikor testvérlapunk, a Za- lamegyei Újság, a zalai vizek szabályozását követelte, (mindegyik hosz- szu időn át sokszor megtörtént) olyankor illetékesek csendes befelé mosolygással néztek a bajokat jósló hasábokra s legfeljebb azzal a megjegyzéssel tértek felettük napirendre: — Hát hiszen az újságoknak csak kell írniuk valamiről! Aztán a sors bizonyítékokat produkált. Szomorú, sok nyomorúságot, szenvedést okozó, sok gondatlanságról a takarót fellibbentő bizonyítékokat — akkor egy pillanatra felszisszent a köztudatba a mi igazolásunk. Csak egy pillanatra. Aztán ment minden tovább a maga utján. Aztán ^eljött a most lezajlott borzalmas pusztítás: az árvíz. Emberek ezrei és ezreinek gyöt- relmes napjai és éjszakái, gyermekeiket féltő anyák velőtrázó sikoltása, keserves munkával apró vagyonkát gyűjtött emberek keserű fogcsikorga- tása, összedült házak, elsodort hidak, tönkretett mezők kellettek ahhoz, hogy ma illetékes helyen úgy nyilatkozzanak a Zalamegyei Újság részére, hogy a jövő évben megkezdik a Zala szabályozását. Nincs már semmi baj! Az idén sok milliárdra menő kárt okozott az árvíz, de jövőre megrendszabályozzák a rakoncátlan vizeket. Legyen már nyugodt mindenki, akinek mindenét tönkretette a veszedelem, aki a nyomorult életét is alig tudta megmenteni a nagy katasztrófából. Mindenki nyugodt lehet ma AZ ŐSZ Irta: Böhm Margit Egy darab fát tett a tűzre és visszafeküdt előbbeni helyére, a pam- lagra. Rövid ideig hallgatta a tűz zenéjét, de az esőcseppek durva kopogása az ablaküvegen visszatérítettek rossz gondolataihoz. Figyelte, hogy nem-e hall ismerős lépteket. Hiszen öt órára Ígérkezett s most már a hatot is kikiáltotta a kakukos óra. Felkelt, az ablakhoz ment, türelmetlenül nézett ki az utcára, de nem látott lenn mást, mint egy öreg asz- szonyt, ki az ut egyik oldaláról a másikra akart menni, a nagy sártól azonban nehezen ment. Felhúzta durva szövetruháját úgy, hogy a sajátkezűig kötött színes vastag pamutharisnya madzagkötőjével együtt látható lett. Amint minden nagyobb veszély nélkül átjutott a másik oldalra, visszatekintett a megtett útra, meglátta az asszonyt selyempongyolában erősen kihajolva az ablakból. Egyet félhangosan káromkodott. Hogy elmúlt fiatalságának szólt-e ez, vagy csupán fájt neki, hogy mig ő 'kapuról-kapura koldulni jár hidegben — esőben, addig másnak olyan módja van, hogy fülheti nyitott ablakon keresztül az utcát. Az asszony pedig talán fázva, vagy talán inkább valami belső hideg borzongatta, becsukta az ablakot és visszafeKüdt a pamlagra. Eszébe jutott most minden áldozat, mit érte már hozott. Gyűlölte. Hiszen miatta kellett leányszobáját elhagynia. Édesanyját, azt a kedves jó asszonyt, egyedül hagyta öregségére. A gazdag kérőket, mind, mindent. Most itt él egyedül ebben a kis szobában, a város legelhagyatot- tabb részén. Mig azalatt ő talán most látogatja meg unokanővérét, azt az elegáns szép asszonyt, mert kénytelen rá. Nem igaz az. Hazudik. Már nem szeret. Nem, talán nem is szeretett soha! Miért is jöttem vissza? Milyen szép volt elutazásom előtt az utolsó este. Akkor is ilyen csúnya idő volt, de mit törődiünk mi vele. Észre sem vettük, hogy átáztunk. Csak mentünk. Már elhagytuk a várost s a hervadó ligetet jártuk. Nem fájt nekünk a falevél hullása, nem vettük észre az őszt, mert lelkűnkben tavasz volt. Miért is mentem el ? Igen; már tudom; féltem, hog/ a lelkűnkbe is eljön az ősz. Már itt is van nála. Hamar jött. Pedig még nyár sem volt benne. De azért még mindig várt. Egyszer csak lénteket hallott. Kopognak. Igen ez Ó. Nem csak a portás. Az ő írása. Bizlos, beteg, nem jöhet. Talán senki sincs mellette. De mi lehet még benne, hiszen nagyon vastag. Egy ideges mozdulattal feltéple. Négy részben összehajtott karton lap volt benne. Eljegyezte magát. Igen eljegyzési kártya vagy gyászjelentés ? Nem tudta hirtelen, de az utóbbit szívesebben vette volna. Elfelejtette elveszett becsületét, el- i hagyott anyját, bosszút, mindent, csupán egy vágya volt: minél előbb elhagyni a földi életet, ahol már nem várhat semmit... A tűz kialudt. Borzongva kelt fel a pamlagról. Fázott, de mit tödődött ő most ezzel. Hisz már nem vár senkit. Eddig sem magáért gondolt magára, hanem másért. Elővett íróasztalából egy félve őrzött acél tárgyat. Forgatta. Megrázta jól s szépen odaillesztette a homlokához. Ekkor hirtelen eszébe jutott valami; Hiszen el is kell búcsúznia. Gyors kuszáit betűket vetett a papírra. Édes anyjához intézett búcsúlevelet. Röviden, hidegen. Nem akarta az egyszerű öregasszonynak megírni, hogy miért tesz pontot életére. Nem értené ő azt meg; hiába magyarázná is, hogy nélküle élni nem tud. Aztán elgondolkodott, hogy néki mit is Írjon ? Másik papirt vett elő. Halvány lila merített papirt. És irni kezdett. — Búcsúzom Tőled. Letelt az idő. Sietve mennem kell. Durva ember, már nem volt türelmed bevárni mig kis virágom teljes pompájával virít? Letörted gonosz átkozott kezeddel. Miért nem engedted élni, hogy balzsamos illatával feledtesse velünk a sok nagy megpróbáltatást. Átkozom a tavaszt, a rózsás utakat, ahol anynyit jártunk együtt. A tengert, amiért olyan nyugodtan tűrte hátán bárkánkat. Az őszt, felhős, borús egével, mert sötétség leple alatt még szebbek voltak sétáink. Hazug ajkadat, mely örök szerelmet ígért. Átkozok mindent-mindent, ami előidézte nagy szerelmemet. Mégsem! Nem, nem átkozom, áldom, azért a néhány boldog óráért s feledem, hogy szenvedésben százszorosán megfizettem érte. Belenyugszom sorsomba. Miért legyen az én életem hosszabb a| virágomnál ? Ősz van. Sietve mennem kell. * A zene elhallgatott. A vőlegény kiment az utcára. Hideg van, esik az eső; semmi különös. Folytathatjátok cigányok. Megint öngyilkos lett valaki s érte mentek a mentők... Másnap a helyi újság öngyilkosságok rovatában megemlítette, hogy többek közt egy 22 éves fiatal leány öngyilkos lett. Tettének oka ismeretlen. Temetése csendben történt. Ki megy el esőben temetésre, hisz nem lehet oda elegánsan felöltözni. A temetőárok különben sem az a hely, ahová szívesen kisérünk valakit. Egy-két nap azért még foglalkoznak vele a társaságok, de aztán újabb öngyilkosság következik s az eset —- feledésbe megy. Csak egy öregasszony sírja befelé keserű könnyeit, mig hozzá is beköszönt az ősz...
