Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-11-26 / 268. szám
1925 November 26 tÁíAi m$iom 3 már. A sokat hánytorgatott hiányok megszüntetésére van már, ha más nem, ígéret. A pénz azonban, mint eddig is, valószínűleg újból cserben fogja hagyni az Ígéreteket. Mert ma csak szanálás van, de pénz nincs. Ami pénz meg van: másra kell. Zalában, Vasban, a Tisza mentén évtizedes munkák eredményét dönti romba az áradás, de azért a szanálás folyik a maga medrében tovább s naponta könyvelünk el újabb és újabb eredményeket. * Az említett illetékes nyilatkozat szerint a hatóságok régóta tudják már, hogy a zalamegyei vizek, elsősorban a Zala és a Kerka szabályozatlansága nagy veszedelmek lehetőségeit hordja magában. A nehéz gazdasági helyzet azonban csak szerfelett lassú menetben engedte előbbre jutni a terveket. A Zala-torkolatnál megkezdődött ugyan a szabályozási munka, amint azonban a most dúlt árvíz bebizonyította, ezt a nagy területek községeit érdeklő kérdést csupán jóakarattal elintézni, a fékevesztett vizeket készen álló tervekkel szabályozni nem lehet. Amig a földmivelésügyi minisztérium egy az alispán által még a tavasszal beadott feliratot, mely a Kerka, Cserta, Válicka szabályozáshoz 10 milliárd állami kölcsönt kér, november végéig válaszra sem érdemesít, addig hiába tanácskozik a törvényhatóság, hiába akar mindent megtenni a fenyegető veszedelmek elhárítására. A minisztérium a veszélyeztetett területek népére hárítja a terheket. Elfeledkezik azonban arról, hogy az adóprés mellé ezt a különben is szegény vidéket évek óta megismétlődő rossz termés sújtotta. A Zala szabályozását is a pénzkérdés hátráltatta. Ma már ott tartunk, hogy 1926-ban teljes erővel megindul a szabályozó munka s egy sok milliárdos kárt okozott árvíz tanulságait levonva, talán készen is lesz a következő áradásig. A teljes ármentesités eléréséhez azonban a törvényhatóság egymaga kevés. Mikor a terhek különböző fajtáit egymásután a törvényhatóságra hárítják, nem ártana talán, ha a kormány is tenne valamit azok érdekében. Az államkasszát hiába szanáljuk, a népszövetségi kölcsönből megtakarított sok millió aranykoronát hiába őrizzük, ha ezalatt meg az ország lerongyolódott népe még azt a kis nyomorúságos vagyonkáját is elveszíti kis gondoskodással kivédhető elemi csapások következtében. Az árvízzel sújtott zalai nép most abban bizik, hogy a tapasztaltakon okulva a kormány megértő kézzel fog belenyúlni ebbe a kérdésbe s hogy a tavaszra a földművelésügyi minisztérium visszavonja azt az elhatározását, mellyel a múlt tavasszal hozzá juttatott kérelmet ad acta tette. (bl) A román államvasut tartozása. A román államvasut tizenötmilliárd koronával tartozik a MÁV-nak. A forgalmiadó és a munkanélküliség Nagykanizsa, november 25 Az adófizetési kötelezettség pontos teljesítése sohasem tartozott a magyar nemzet közismert kiváló erényei közé; mert valljuk meg őszintén, fizetni — ha van pénz — köny- nyü dolog, azonban pénz nélkül rendezni valami tartozást, nem erény, legfeljebb finánc-művészet. A múltban az összes egyenes adók alapját képező földadó kivetése körül égbe kiáltó igazságtalanságok történtek. És ez a földadó képezte a múltban az I. és II. osztályú kereseliadó, az általános jövedelmi, a községi, a megyei pótadó alapját s mert igazságtalan volt az alapja, többé-ke- vésbbé igazságtalan volt a többi adónem is. Az adókivetéseknél princípiumnak kell lennie az egyenlő elbánás elvének, mert lehet az adó rendkivül súlyos az adófizető polgárra, mégis megnyugvást kelt benne annak tudata, hogy a terhet igazságos megosztással közösen viselik. A régi adórendszer megszűnt. A pénzügyi kormányzat törölte az I—II. osztályú keresetiadót; megszűnt az általános jövedelmi, a betegápolási pótadó, de nem szűnt meg az az igazságtalanság, mely az uj forgalmiadóban még jobban tapasztalható, mint a múlt idők adóztatásánál. A különféle aránytalanságokat e cikkünk szűk keretében felsorakoztatni ezúttal nem óhajtjuk, mégis reá akarunk mutatni a forgalmiadó kezelőség azon helytelen rendszerére, mellyel a kivetésnél az alkalmazottaknak, főleg pedig a tanoncoknak a számát veszi kizárólagos alapul, minek folyománya lett, hogy egyes iparosok elbocsátották alkalmazottaikat, mig mások, kik a tanoncnevelés terén kitüntető érdemeket szereztek, ma már nem tartanak tanoncot. Elismerjük, hogy a forgalom nagyságának elbírálásánál fontos tényező az alkalmazottak száma, de viszont a forgalmat nem lehet kizárólag csak ezeknek számától függővé tenni. Ami pedig a tanoncokat illeti, ezek az első két évben tehertételt képeznek a mester költségvetésében és csak a harmadik évben jöhetnek számba, mint segéd-munkaerők. A mesterek közt vannak olyanok, kik részben öregség, betegség, részben kényelemszeretetből tartanak, illetőleg tartottak segédet és vannak olyanok is, kik a csekély munkabírású segédet, esetleg rokonfiut csupán könyörületből tattották. Most mindezek a rendkivül terhes forgalmiadóra hivatkozással elbocsátották alkalmazottaikat. Ha valamikor megállt a latin közmondás igazsága: „Qui bene dis- tinguit, bene docet", úgy az alkalmazottak munkabírásának mérlegelésénél fokozatosan megáll ez ma, mert például egy beteg mester két gyenge segédjével és egy tanon- cával együtt nem képes oly nagy forgalmat produkálni, mint egy elsőrendű fiatal mester egymaga. Ismételjük, hogy vitán felül áll az a tény, hogy a forgalom helyes megállapításánál elsőrendű tényező az alkalmazottak száma, de az eredmény viszont nem kizárólag ettől függ. Kívánatos tehát, hogy az illetékes körök az adózó polgárok előtt ne folyton csak az alkalmazottakat emlegessék, mert ennek az eljárásuknak ma már az a szomorú következménye, hogy a munkát kereső tisztességes fiatal emberek kezeiből igy kiveszik a mindennapi kenyeret. Munkaalkalmakat teremtsünk, hogy mennél több adóalanyunk legyen, de adóztatásunk legyen igazságos, arányos és mindenekelőtt: összhangban álljon az adófizetők kereseti lehetőségeivel és tényleges jövedelmeikkel. Veritas %> Keresztrejtvénymegfejtés Nagykanizsa, november 25 November 17-iki számunkban közölt, Ács József (Nagykanizsa) által beküldött keresztrejtvényünk megfejtése a következő: I. Vízszintes sorok : l.Bonyhád, 3, adó, 5. toka, 7. Lear, 9. pá, 11. Bars, 12. tó, 13. Kató, 14. ir, 19. móló, 20. ami, 21. Salamon, 22. amen, 23. 24. esp., 25. őr, 26. ács, 30. rim, 31. Ács, 35. Ihre, 36. Kalocsa, 38. Imre, 39. Tas, 40. id , 41. krep, 44. Róma, 45. tá, 46. ma, 49. szőr, 50. őre, 51. ez, 53. koporsó, 54. pata, 57. roi, 61. eső, 63. izr., 65. ok, 66. la, 67. ad, 68. R. B., 69. őrm., 70. ok, 71. im! 72. ne, 73. ön. II. Függőleges sorok: 1. Balaton, 2. yen, 4. hadi, 6. adok, 8. apa, 10. Sió, 11. bók, 15. akó, 17. kamarás, 18. domb, 22. al, 23. ima, 24. érem, 26. Árpá(d), 27. Se., 28. sors, 29. ki, 32. cc!, 33. Mahl, 34. iró, 37. Odessza, 40. irat, 42. ri, 43. Emi, 44. rák, 47. Amp., 48. só, 49. som, 51. erős, 52. ószeres, 55. Pali, 56. ott, 58. on, 59. öröm, 60. ri, 61. Ernő, 62. ős, 64. ón, 74. ár, 75. Opata, 76. -ra, 77. no!, 78. li, 79. tő, 80. ár. A megfejtők Rejtvényünk megfejtőinek névsora a következő: Kakas Józsii, Kugler Sándor, Dávid Manci, B. F.I., Stampf Zsigus, Szabó Margit, Orbán Bözsi, Kriminél József, Kovács Manci, Os- vald Imre, Pint Erzsi és Rózsi, Lidiit Julia, Matyi, Baksa Márta, Babika és Pubi, Helchert Anna, Holmik Anna, Herczfeld Ilona és Irma, Fleischner Zoltán, Wtisz Lajos és Récsei J., Szirtes István, Klein Ferenc, ifj. Vastag István és Rózsi, Kluger Imre, Tóth Idus, Sólyom, Balogh Margit és Radics Ilus, Jerzsa Mariska, Tóth Irma, Peíerinann Károly, Jerzsa József, Tóth Erzsébet, Gömbös László, Totola Károly, Hegedűs Lajos, Dobó Zoltán, Skerlák Erzsi, Czvetkó Lajos, Gyönyörű Csőre, Ofenbeck Terus, Dedi, Totola Manci, Engelleiter Zoltán, £Graf Gyula, Hencsics Krisztina r—------------------------------Üg yeljen bevásárlásáénál Nem paripa, ha nem nyerges, Nem is kislány, Ha nem szerelmes, Nemiscsárda, hanem hangos, Nem is kávé, Ha nem FRANCK -os! D. 177 O. 25 1. Ve. 6. és János, Schlesinger Zoltán, Balázsi József, Csikó és Buffli, Totola Frigyes, Rákos -István, Józsa Loli, Engelleiter Irén, Desiderius, Horváth József, Tislér Mária, Friesz Margit, Tóth László és József, Brunner Erzsébet, Domány Ferenc, Székely Lilly, Friesz Emil, Csőre, Dobó Piroska, Székely István. A nyertesek A beküldő által felajánlott dijak közül a könyvet, Shakespeare Cori- olanusát Weisz Lajos és Récsei /. (Csengery-u. 27), a selyem nyakkendőt Tóth Irma (Deák-tér 15), a tábla csokoládét Kovács Manci (Ki- nizsy-u. 39) nyerték meg sorshúzás utján. A rovatvezető üzenetei Á. I. Nem tehetünk eleget kérésének, mert nekünk bizony baj, hogy a betűket nem adja ki az ábra. Fogunk kapni jobbat Öntői. B. E. Körülbelül két hét múlva. K. /. és társai. Megelőző kereszt- rejtvényünk megfejtését a határidő után kaptuk, tehát nem vettek részt a sorsolásban. Maxi. Önnek is, többeknek is azt üzenjük, hogy az ajándéktárgyak elnyerését a sorsra bíztuk, igy az etéren beérkező panaszokat orvosolni nem tudjuk. Pékár Gyula olasz kitüntetése. Rómából jelentik: Az olasz király Mussolini előterjesztésére Pékár Gyulának az olasz koronarend nagykeresztjét adományozta. Német kolonizálás készül a Bánságban. Bécsből jelentik: A besszarábiai Pruth és Dnyeszter vidékén élő német gyarmatosok már évek óta a legnagyobb nyomorúságban sínylődnek. Abukaresli kormány ugyan több Ízben folyósított segélyeket a gyarmatosoknak, mivel a besszarábiai németek megbízhatóknak bizonyultak a bolsevista és forradalmi törekvésekkel szemben. Mindazonáltal a besszarábiai németek a bécsi és berlini nacionalista szövetségekhez fordultak és segítséget kérlek. — Besszarábia német gyarmatosai ugyanis csoportosan a Bánságba szeretnének vándorolni és ott akarnak letelepedni. A bécsi nagynémet néppárt magáévá tette ezt a tervet és társadalmi gyűjtést akar rendezni a bánsági német kolonizálás végrehajtására. A besszarábiai németek a Bánságban mezőgazdasági munkával akarják kenyerüket megkeresni.
