Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)

1925-10-23 / 239. szám

látái nimmt 1Ö25 Öktóber 2S. József, Tóth Lajos, Diósy Béla, Po- szovetz István, Matán Ödön, Töllösi Péter, Dezső Aladár, Székely Nán­dor, dr. Gärtner Antal, Hoffmann Henrik kádár, Farkas József (Teleky- ut), dr. Hajdú Gyula, Golenszky Já­nos. Póttagok: Vékásy Károly, dr. Vas Zoltán, Bazsó Sándor, Bódog Ferenc, Baglady Béla. V. kerület. Leadtak 268 szavazatot. Választottak 14 rendes és 4 póttagot. Rendes tagok: dr. Vargha Theodo- rich plébános, Zieger Ferenc anya­könyvvezető, Hrometsek Vince pékm. Hermann József ny. áll. r. shiv. ig., Mayer Károly festő, Szálinger Antal szitás, Pichler József rézműves, Szántó Lajos, dr. Tamás János, Bruncsics János kereskedő, Gozdán Károly épitőv., Kreft József kereskedő, Ge- rócs Károly földmives, Aigner Géza. Póttagok: Horváth Lipót építőmester, Segesdi György kőműves, Juhász Lajos földműves, Németh József ke­reskedő. VI. kerület. (Kiskanizsa) 10 rendes és 3 pót-képviselőtestületi tagot vá­lasztott. Ebben a kerületben össze­sen 36 választó adta le szavazatát. Megválasztattak: Kárlovics József, Bolf György, dr. Fülöp György, Tischler István, Ötvös Károly, Sze­2 _______________ ____ Na gykanizsa, október 22 Sok beszéd, értekezés, de még több sajtóbeli fejtegetés tárgya a legutóbbi minisztertanácson keresztvíz alá tar* tott uj pénznem, a »pengő“ problé­mája. A napi sajtó állandóan szőnye­gen tartja. A legkülönfélébb beállítás­ban kerül tárgyalás és megvitatás alá — a különböző szempontok szerint, Mi a nagyközönség szempontjából szükségesnek tartottuk az uj pénz­nem felől a magyar pénzkérdés egyik recz Pál, Gudlin László, Varga Fe­renc (Makár), ifj. Mátés József, Bun- czom József. Póttagok: Samu János, Knausz László, Sárdi Lajos. VII. kerület (Kiskanizsa) ugyan­csak 10 rendes és 3 póttagot válasz­tott. Rendes tagok: Plander György, Polai Győri László, Sneff László, Pap Péter, Anek József nős Brego- nics Annával, Fekete Ferenc, Knausz- Kolecz György, Kárlovics László (Kramer), Hajdú József, Marton László. Póttagok: id. Steszlin György, Kelemen József, Marton József. VIII. kerület (Kiskanizsa) 10 rendes és 3 pót képviselőtestületi tagot vá­lasztott. Rendes tagok: Mátés József öreg, Dani János, Anek József, Dol­mányos Antal, Novat György, Anek György, Kovács Illés, Ziegler György, Hegedűs György, Baa Károly. Pót­tagok: Horváth-Juda György, Samu György, Ziegler László. Az összes kerületek eredményeit összevetve megállapítható, hogy a lapunkban október 20-án közölt, Knortzer György elnöklete alatt mű­ködött választási bizottság által ja­vaslatba hozott jelölési listák jelölt­jeit a választópolgárok szavazatai 75—80%-ban juttatták mandátumok­hoz a városi képviselőtestületben. gyakorlati szakférfiát, Záborszky Zol­tánt, a Magyar Nemzeti Bank nagy- kanizsai fiókjának főnökét megszó­laltatni. — Sokat írtak már az uj pénz­nemről mellette és ellene, — mon­dotta de majd a gyakorlatban ki­alakul. A Jegybank propoziciója vol- takép a 20.000 osztószám volt, mert emellett megközelítettük sőt túlhaladn­iuk volna a békebeli aranykorona értékét és érték tekintetében a má­sodik helyet foglaltuk volna el az európai pénzpiacon. Azonban a leg­illetékesebb tényezők, kik felelőssé­gük tudatában a rendkívül fontos kérdésben egész más szemszögből kell, hogy nézzék és bírálják az uj magyar pénzegység problémáját, — a 12.500-as osztószám mellett dön­töttek. — Ez a szám a gyakorlatban — főleg kezdetben — és különösen a laikus közönség körében sok nehéz­séget fog okozni. És lesznek ismét olyanok, kik ezt a körülményt élel­mesen a maguk javára fogják ki­használni. Akiknek ez az átmeneti nehézség alkalmat fog nyújtani, hogy a zavarosban halásszanak. Sok-sok tabellára és népszerű felvilágosításra lesz szükség, mig a nagy tömegek megszokják és beleélik magukat az uj számításba. — Ami az uj pénznem elnevezését illeti, a magyar szívhez közel áll. A pengő forint az előző időkben is megvolt. A magyar nyelvnek nem idegen. De ha hozzászoktunk a lei­hez, a frankhoz, a dinárhoz és drach­mához, úgy ehhez még előbb hozzá­szokunk. Csak a német, francia, szláv és a többi nemzetiség nyelve fogja nehezen megszokni a „pengő“ kiej­tését a sima kiejtésű „korona“ után. Váltópénze a „pengődnek a „garas“ lesz, aminthogy azelőtt is volt már „ garas “-unk. — A régi államjegyek bevonására illetve becserélésére és elegendő vál­tópénzzel való ellátására egy egész év áll rendelkezésre. 1927 január elsejétől azután teljesen áttérünk a pengő rendszerre, amikor mindenki már „pengő“ értékben lesz köteles számolni. Elmondja még Záborszky főnök, hogy tényleg meglepetés számba ment az uj pénznemnek „pengőivé való elnevezése és hogy a 8-as lesz a szorzó, a iOÖ.OOÖ-es pedig az osztó­száma. Az a véleménye, hogy ez az uj pénznem sem lesz végleges, hanem csak átmeneti jellegű, mig a magyar gazdasági viszonyok teljesen konszolidálódnak. Majd áttérünk a nagykanizsai vi­szonyokra és szóba hozzuk a nagy- kanizsai iparosság és kereskedők pa­naszát, hogy a Magyar Nemzeti Bank lenne hivatva a kisiparosság és kis­kereskedelem segítségére lenni, ked­vező hitelnyújtásával ennek a társa­dalmi rétegnek megerősítését szol­gálni, azonban semmi sem történik ezen a téren. Záborszky főnök erre kijelenti, hogy a Magyar Nemzeti Bank telje­sen a közös jegyintézet nyomdokain halad, amennyiben az Osztrák-Ma­gyar Bankéval majdnem azonosak az alapszabályai, melyekhez ragaszkod­nia kell. A Magyar Nemzeti Bank csak jó bonitásu váltókat számitól le, hosszú lejáratú váltók leszámíto­lásába nem bocsájtkozhatik, kivéve az úgynevezett mezőgazdasági hite­leknél, amelyek hat hónapi termi­nusra szólnak. A jegybanknak nem áll módjában, hogy az iparosságnak és a kiskereskedelemnek nagyobb- szabásu vagy akciószerű hosszabb lejáratú közvetlen hitelt nyújtson. Annyiban azonban segítségére van az iparosságnak és kereskedőknek, hogy megindított akciója folytán mér­sékli és szabályozza a pénzintézetek hitelkamatát és ily módon lehetővé teszi számukra a könnyebb mozgást, hogy a félévvel ezelőtt alkalmazott­nál olcsóbb, méltányos kamatláb mellett megkaphassák a szükséges hitelt. »«rfiwiv/w/wwjV Amerika megtagadta Károlyié­nak a beutazási engedélyt. Éjjel jelentik nekünk; Newyorki kábel je^ Ientés szerint a külügyi hivatal gróf Károlyi Mihálynénak megtagadta a beutazási engedélyt. Az uj pénznem átmeneti nehézségei Záborszky Zoltán, a Nemzeti Bank főnökének nyilatkozata A NÉMA HAJÓ (I love you) (5) Irta: Péchy Horváth Rezső És a veszélyben is üzleties, hideg­vérű amerikaiak kezében megcsillant a fénylő dollár — és köttettek a leghihetetlenebb, különfélénél-külön- félébb — nekem abban a pillanat­ban utálatos és torzul hangzó — fogadások. Elfordultam a zajongó csoporttól, amely még a mások halálveszedel­mét is az üzleti hasznára fordítja. Kíváncsisággal vegyes csodálattal néztem a bátor leány után. Ott szelte erőteljesen a vizet. Minden csapással közelebb jutott az ordito- zóhoz. Nem látszott meg rajta, hogy a nagy erőfeszítést igénylő úszás kifárasztotta volna. Nem hiába volt tornatanár, de edzett és izmos is volt az egész teste I Most a mentőcsónak leeresztésé­nél akadt valami baj. Legalább azt látszott jelenteni az a vad, durva káromkodás, amely a hajó oldalá­ról felhangzott. A láncok csikorog­tak és aztán mind a kettő hirtelen nagyot rándult. Kibontották a bogot. — Make haste, boys! Ebben a pillanatban valaki dühö­sen fújva rohant el mellettem. Nagyot kiáltva kiugrott az erkélyen. Láttam, hogy a kis hadnagy volt, aki olyan kannibálpillantásokkal szokott végig­mérni Teany miatt. Előrenyujtott karokkal szelte a levegőt. Nagy loccsanással zuhant a vizbe és gyors tempókkal kezdett úszni Teany után. Nem törődött azzal, hogy a mentő­csónak, amely már vizet ért és tizenhét pár erősizmu férfikar hajtá­sától repült előre, mindenütt a nyomában volt, sőt el is kerülte már. Riadó hurrah tört ki erre. Az amerikaiak hirtelen megújították fo­gadásaikat. A kiáltás azonban még ki sem érhetett az ajkaikon, amikor a hajó elejéről vérfagyasztó kiáltás hangzott. Tulharsogta a lármát: — Cápa!. . . A rémület sikoltása tört ki az emberek torkából erre a rettenetes kiáltásra. Kidülledő szemmel, resz­ketve vártuk a történendőket. A cápát észrevennünk azonnal nem sikerült. Csak hosszabb, erőltetet- tebb nézés után lehetett meglátni a vízből alig kiálló hátuszonyait. De ez elég volt ahhoz, hogy észre­vegyük, hogy a cápa gyorsan köze­ledik a két emberhez . . . Vad szitkozódás hangzott fel a csónakban levő matrózok ajkairól a cápa láttára. Megfeszített erővel dol­goztak az evezőkkel. Valósággal repült a kis csónak. Orra magasra kiemelkedett a vízből a gyors futás következtében. Biztató kiáltások hangzottak a hajóról a vízben levők felé abban a pillanatban, amint a csónak elérte a vergődőket. Egy pillanat sem telt belé és a félholt embert már beemelték a csónakba. Majd meg Carpentert, a kis hadnagyot húzták fel. Legutoljára hagyták a szerényen tiltakozó Teanyt. Ő még nem tudott a cápáról . . . Ebben a pillanatban ért oda a cápa . . . Egyszerre egész tucat kar nyúlt a vízben lebegő leány után... Késő, késő volt már! . . . A cápa fürge lökéssel, gyorsan a hátára fordult — miközben egy ügyes matróz hosszú kése végighasitotta piszkos­sárgás szinü hasát — és a feje felett lógó leány alsó része eltűnt rémes fogsora mögött. .. Csak a csontok roppanása hangzott, élesen, rettenetes csikorgással... (Vagy csak a füleink hazudták ezt, a túlfeszített idegzet beteg káprázata hangosodott a zugó fülekben ? . . .) A csónakba pedig már csak egy véres, félhalott emberroncsot emel­tek be. Szivsorvasztó fájdalom volt nézni szegény teremtést kínjai között, ami­kor a fedélzetre hozták. Nem hagyta el az eszmélete egy pillanatra sem. Patakként ömlött csonka testéből a vér és a szilánkos csontok és hús­cafatok láttára sok emberen szédü­lés és undorral vegyes rémület vett erőt. Bár a két hajóorvossal rögtön hozzáfogtunk a megmentéséhez, előre is tudtam, hogy Teany nem élhet meg. Ekkora rettenetes sebbel, ennyi vérveszteséggel már nem lehet meg­menteni az élet számára. A közeledő halállal szemben az orvostudomány teljesen tehetetlenül, fegyvertelenül áll. Ha szó is lehet valamiről, az életének néhány perccel való meg­hosszabbítása és kínjainak csökken­tése lehet csak. Mindent megtettünk. Hiába. Körülöttünk sikoltoztak, ájuldoztak szerte a fedélzeten: — Oh my Good! It is awful! Horrible ! . . . Good Almighty ! My bloods chills!... — hallatszott izzó hangokon. Kis keze hirtelen remegni, resz­ketni kezdett erős kezemben. A testén kínos vonaglás futott keresz­tül. Eltorzította fehér arcának bájos, megszokott vonásait. Erejének utolsó szikrájával megemelte a kezét és az arca felé mutatott. Megértettem. Utolsó percében, amikor a lélek hófehér galambként készül kiröp-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom