Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-10-21 / 237. szám
85. évfolyam, 237. szám Nagykanizsa, 1925 Október 21, szerda A*"* tsm POLITIKAI MPILáP liarkMitőrég és küadóhivstsl Pó-al i tateubsn-Teialon 78, nyowcia 117. siáH Felelős szerkesztő: Kempelen Béla «MM !5fia ccs?. sru; hmuM haa~ Kgy titnsi S0.00Q Scoíuee r» 3Ü.OOS korona 13.500 Irta: Dr. ZALÁN ELEMÉR Miért épen 12.500? Bizonyára ezt a kérdést vetette fel a nagyközönség túlnyomó része, amikor tudomására jutott az uj osztószám. És majdnem mindenki azon a véleményen volt, hogy jobb megoldást is lehetett volna találni. Kissé elkoptatott dolog erről a tárgyról Írni és talán felesleges is az idevágó cikkek, inter- view-ok és szakvélemények garmadáját egy újabb fejtegetéssel szaporítani De azért megkíséreljük a minisztertanács rendelkezésére álló osztószámokat egymással összehasonlítani és rámutatni azokra a nehézségekre, amelyeket uj egység a gazdasági életbe^ oLooni f©^. Teljesen egyetértek a hivatalos körökkel annyiban, hogy az aranykorona, már mint a 14.400- as osztószám, nem képezheti az uj pénzegység alapját. Mindnyájan tudjuk, hogy az arany, az áruk indexén mérve, békebeli értékének lényeges hányadát elvesztette, úgy, hogy a 14.400-as osztószámu aranykorona egy, circa 70 százalékos régi koronának felel meg. Világos, hogyha ezt az ál-aranykoronát fogadnák el az uj egység alapjául, chaotikus fogalomzavar állott volna elő, amit még tetőztek volna a technikai kezelés nehézségei. Egyetlen előnye lett volna csak, tudniillik az, hogy a vámtételeket és még néhány állami kalkulációt nem kellett volna megváltoztatni. De ezt a kis előnyt többszörösen kompenzálta volna a hamis valorizációs remények okozta helytelen spekuláció. A 20.000-es osztószám a könnyű számolási lehetőség mellett még azt az előnyt is nyújtotta volna, hogy hozzávetőleges pontossággal visszakaptuk volna a békebeli koronát, mert az általános index ezen a nívón mozog. Ezzel szemben igazuk volt az aggályoskodóknak any- nyiban, hogy ezt a jelen viszonyaink mellett tulmagas egység nagy drágaságot idézett volna elő, mert a gazdasági élet mindent felfelé kerekít. Ehhez járul még az a psychológiai momentum is, hogy a húszezerrel való osztás után könyörtelenül elénk tárult volna az a nagyarányú elszegényedési folyamat, mely az utóbbi 10 évben végbement és melyet csak a nagy számok fátyoloztak el eddig a felületes szemlélő elől. Tény az, hogy szegény hazánk nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy Hollandia után a kontinensen a legmagasabb pénzegység felett rendelkezzék. A 10.000-es egységet azért nem fogadták el, mert az Ausz----Ja UAc I/. i,------HL ^ ak arták kiküszöbölni. Enyhén szólva, nem értem a dolgot. Egyik külföldi állam sem következtetett volna egyik állam gazdasági helyzetéről a másik állam helyzetére csupán abból a tényből, hogy mindkét országnak ugyanaz a pénzegysége van, mert ugy e bár, azáltal csak nem teremtünk gazdasági közösséget, ha egyazon osztószámot alkalmazzuk. Meg érteném a dolgot, ha az egyik ország vállalkoznék a másik ország valutája stabilitásának garantálására, mert ily módon előállhatna az a helyzet, hogy az illető ország túlságosan angazsálja magát valamely irányban s igy valutája reagálhat az általa managelt ország valutájának kilengésére és viszont. De erről szó sem volt. Egy történelmi példa igazolja szavaim igazát. 1865-ben megalakult az" „unión latiné rnoné- taire“, mely érem uniónak a tagjai Franciaország, Olaszország, Belgium, Svájc, Románia és később Görögország voltak, ameny- nyiben fenti országok a frankot fogadták el egységül, hellyel^ közzel más elnevezéssel. És íme, mit látunk most? A háború kimenetele slb. az országok mindegyikében más gazdasági helyzetet teremtett és ebből kifolyólag a fenti országok mindegyikében a pénzegység értéke más és más. Ezen a leginkább előtérben lévő három lehetőség közül választottak egy negyediket, azzal a főindokolással, hogy ez az egység technikailag aránylag köny- nyen kezelhető. Igaz, 100.000-el osztani és 8-al szorozni nem nehéz, legalább is sok embernek nem. De a gazdasági életnek számtalan megnyilvánulása van, amidőn tabella nélkül mégsem boldogulhat majd az ember. Nem szabad egy piaci árust oly feladat elé állítani, hogy például mennyi 357.600 korona uj pénzben? Avagy ha uj pénzben kalkulálunk és régiben fizetünk, mennyit kell fizetni egy 17.65 uj egységű számla kiegyenlítése céljából? Ez már egy mennyi- ségtani tanár szamára való feladat. Ezt elkerülendő, addig nem lenne szabad az uj számolási a forgalom szamara uuiCotu gendő uj pénz. Nem akarom Csonka-Magyarország készpénzszükségletét kikalkulálni, mert ez túlnő jelen cikkem keretén, jóllehet ezt Fellner sth. munkáiból könnyén meg lehetne állapítani; csupán nagyjábólany- nyit jegyzek meg, hogy körülbelül annyi készpénzre lesz szükségünk, mint amennyit békében a jelenlegi Csonka-Magyarország abszorbeált. Mert igaz ugyan, hogy a megritkult árumennyiség, mely gazdasági körforgását végzi, jelenleg kisebb pénzmennyiséget tart lekötve, ezt azonban kiegyenlítik a magasabb árak, továbbá az adás vétel, illetőleg a fizetés lassúbb tempója. De elég a szürke elméletből. Nemcsak a gazdasági életet bankok, gyárak, biztositó társaságok állítják az uj pénz folytán, jobban mondva minden tételnek 100 000-el való osztása és 8-al való szorzása által nagy munka elé, hanem első sorban maga az állam lesz vele igen megterhelve, főleg ő rendezkedett be az aranykoronára, ameny- nyiben a tarifákat, a vámokat, adókat stb. szóval a budget tételeit aranykoronában kalkulálta ki. Óriási munka lesz majd .fér*ti /kategóriák valamennvi té- ezen szám reciprok értékevei megszorozni. Még szerencse, hogy úgy az államnál, mint a magánvállalatoknál nincs emberhiány és igy az uj pénzegység elsősorban a leépítendő, de az uj pénzre való áttérés miatt egyelőre még le nem épített tisztviselőknek fog használni. IScsia Házban Országos KöüEdgészsépOTi Intézet feSáiiitása Köszönet Amerikának — Hewes szóváltások az ülésteremben — Feíemelték a kormányzó iiszteietdiját Budapest, október 20 Scitovszky Bél 12 óra után nyi tóttá meg a nemzetgyűlés mai ülését. A diplomaták páholyában helyet foglalt Ramsay Macdonald volt angol miniszterelnök is kíséretével. Eckhardt Tibor napirend előtti felszólalásra. kapóit engedélyt. Szóvá teszi a sajtóban ellene indított támadásokat. Zsirkay közbeszól. A szociáldemokraták azonban feléje kiáltják: A Nép kis árvája milyen hangos! Eckhardt: Rá akarok mutatni, hogy mi indította a magyar antiszemita vezérfárfiakat arra... Fábián Béla: Magyargyilkosokkal tárgyalnak. Gömbös (Fábián felé): Menjen Palesztinába. Fábián: Vagyok olyan nacionalista mindig, mint maga. (zaj) Fábián és Gömbös között nagy szógsata támadt. Fábián oda szól : Azokkal tárgyaltak, kik magyar iskolákat szüntettek meg. Eckhardt: Ha az Önök propagandája nem demoralizálta volna a nemzetet és nem támadta volna hátba a hadseregünket, akkor nem lett volna az oláhoknak alkalmuk arra, hogy magyar iskolákat szüntessenek meg. Fábián ismét közbeszól, mire Eckhardt valamit válaszol, amire a szociáldemokra'ák padsoraiban óriási lárma kerekedik. Reprodukálhatatlan kifejezések röpködtek a levegőben, úgy, hogy elnök kénytelen az ülést felfüggeszteni. Ekkor a képviselők a terem közepére rohantak és ott kiabáltak egymás felé. Fábián oda kiáltotta Gömbösnek: Önnel, mint magánemberrel nem állok szóba, elintézetlen még a Zsi- linszky-ügy.
