Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)

1925-10-14 / 231. szám

A párisi utazás tanulságai Az alkotó munka diadala a német kisvárosokban — A polgármes­terrel párisi útjáról folytatott beszélgetés impressziói Nagykanizsa, október 13 Sabján Gyula dr., városunk pol­gármestere vasárnap megérkezett ne­jével együtt párisi útjáról, hol Nagy­kanizsa város képviseletében vett részt a városok nemzetközi kongresz- szusának ülésein. Az ut tanulságaira vonatkozólag alkalmunk volt a pol­gármesterrel hosszabb beszélgetést folytatni s ennek alapján a 6000 kilo­méteres ut tapasztalatairól egy-két mozaikszerben összerakod képet nyúj­tani olvasóinknak. * A hatalmas iramban uj életre len­dülő nyugati államokon át megtett ut, Páris hatalmas arányai, minden­nap ezer és ezer uj benyomás közt ma még nehéz rendet csinálni s egységes képpé formálni a sok tar­kán kavargó emléket. Annyit azon­ban a még zűrzavaros impressziók közepette is meg lehet állapítani, hogy minden magyar embernek meg kellene tennie ezt az utat, hogy meg­tanulja, mi az az épitő munka, mi az a törhetetlen, áldozatokat sem sajnáló törekvés a kulturemberi élet felé. Ha minden magyar ember ön­maga tapasztalhatná a német, svájci, francia városok berendezkedését, éle­tét s ha itthon mindezt a sok tapasz­talatot csak a mi viszonyaink által megengedett lehetőségek keretein be­lül is érvényesíteni lehetne, úgy a szanálás gondjai nem okoznának annyi nyomorúságos napot ennek az országnak. A nyugati államok magas kultú­rájának titka főként a munkában rej­lik. A Magyarországból arra vetődő utasokat valósággal meglepi a mun­kának az a hatalmas lendülete, ami­vel akár a svájci vagy francia, akár a német városok tüntették el a há­ború nyomait s indították meg ezen­felül a fejlődés gyorsan egymásra következő eredményeinek sorozatát. — Ezekben, az országokban — mondotta a polgármester — dolgoz­nak; ezekben a városokban munka folyik, szüntelen, akadályokat nern ismerő munka, mig itthon nálunk mindenki könnyen, munka nélkül akar érvényesülni és munka nélkül élvezni a magasabb fokú városi lét előnyeit. * A francia kultúra mintha megállt volna felfelé Ívelésében. A francia ma sebeinek mutogatásában, a német- gyűlölet izzitásában, a gloire bálvá­nyozásában merül ki. Pedig amire ma annyira büszke a francia, az mind nem az újabb, diadalittas időknek, hanem még a királyságnak alkotása. Ma Franciaországnak nagyon sok vidékén elmondhatnák az emberek utakra, vasutakra, agrikulturára, kis­városi berendezkedésre ugyanazokat a panaszokat, amelyek miatt mi ma­gyarok olyan sokat kesergünk. Páris maga meglepi a messze or­szágok utasait méreteivel és kultú­rájával, de tanulmányi szempontból 1925 Október 14. _______________ ZA LA! MŐXWW Nagykanizsára nézve vajmi kevés értéket rejt magában, mert hiszen a mi kis városunk talán sohasem fej­lődik odáig, hogy Páristól eltanult valamit érvényesíthessen idehaza. * A győzelemittas francia nép, a háború förgetegétől megkímélt Svájc szüntelen alkotó, folyton épitő mun­kája nem ejti annyira bámulatba a messze földről, magyar földről érkező utasokat, mint az a germán erőfe­szítés, ami Németországot olyan cso­dálatos energiával talpraállította. — Németország élete szakadatlan mun­ka. Oít mindenki dolgozik, mindenki épit, mindenki alkotója a borzalma­san megtiport nemzet újraéledésért folytatott harcának. A Zürichben és más svájci váro­sokban az utóbbi évek folyamán épült uj városrészek nem jelentenek olyan eredményeket, mint a német kisvárosok újonnan épülése és fejlő­dése. Ezek közül valamelyiket kel­lene Nagykanizsának mintául vennie s ezek valamelyikétől kellene a mun­ka értékét megtanulnia. Nürnbergben például ma is fel tudtak emelni pusztán közadakozás­ból egy pompás múzeumot. A né­met kisvárosokban ma is építenek olyan színvonalú iskolákat, aminők Magyarországon csak Budapesten, ott is még a békeévekből találhatók. A német kisvárosokban a lakásmi­zériát nem vályogházakkal, hanem csupa kőből, téglából épült kétszo­bás lakásokkal oldják meg. Igaz, hogy anyagmegtakaritás végett nem építik a szobákat a Magyarországon megszokott, hanem csak 2V2 méter magasra, de ezeket a kislakásokat felszerelik a mai ember legszüksé­gesebb követelményeinek valameny- nyijével s a magasságot észszerű szellőztetési-megoldásokkal helyette­sítik. * Minden tanulság, amit vidéki ma­gyar városaink ebből a 6000 kilo­méteres útból összegyüjthetnének, csak oda konkludál, hogy balsorsá­val küzdő nemzetet, benne a stag­náló városi életet csak a munka mentheti meg. Ha majd a magyar városok minden polgárát a munká­nak az a szeretete, az a szükség­szerű alkotni vágyás hatja át, amit a magyar határtól Párisig lépten- nyomon lehet tapasztalni, akkor el­jutunk lassan mi is, Nagykanizsa is odáig, ahol ma a velünk együtt le­tiport, sokszor talán nálunk többet is szenvedett német kisvárosok állnak. Ha majd a mi úgyszólván tétlen, csak monumentális tervek kidolgo­zásában, gyülésezésekben, bizottsági életben elvesző napjainkat felváltja a munkába feszülés, a monumentális alkotások nélkül is, de lépten-nyo- mon való építkezés és megtanuljuk, hogy a maga helyén mindenkinek a munkája nélkülözhetetlen, egyszóval, ha megteremtjük a munkának hatá­rainkon túl élő kultuszát, akkor re­mélhetjük, hogy mi is el fogunk jutni odáig, ahova a germán óriást máris eljuttatta szívós, csüggedést nem ismerő munkaereje, (bl) Egy szerkesztői szini- kritika körül Nem mindennapi esetről ad hirt debreceni tudósítónk. A debreceni színház igazgatója megvonta a „Hajduföld“ cimü napi­lap két színházi szabadjegyét azzal az indokkal, hogy a lap kritikái nélkülözik az objektivitást és sze­mélyes indok alapján támadják őt. A „Hajduföld“ szerkesztősége sé­relmesnek találta a szinidirektor in­tézkedéseit a szabad kritika szem­pontjából is és beadványban arra kérte a város tanácsát, hogy utasítsa az igazgatót, adja vissza a kritikust illető egyik szabadjegyet, mert a „Hajduföld“ kritikái mindenkor tár­gyilagosak voltak és személyi indokok alapján sohasem támadták az igaz­gatót. A városi tanács zárt ülésben tár­gyalta az esetet és úgy határozott, hogy a „Hajduföld“ fellebbezését elutasítja és az igazgató intézkedését jóváhagyólag tudomásul veszi. Hatá­rozatát a tanács azzal indokolta, hogy azért volt jogos az igazgató eljárása a „Hajduföld“-del szemben, mert a helyi lapok a színházjegyet azért kapják, hogy a premierekről és reprizekről pártatlan és objektiv kritikákban számoljanak be a közön­ségnek. A „Hajduföld“ pedig egy év óta elfogultan és a tárgyilagos­ság hijjával bírálta a színház ügyeit. A „Hajduföld" a városi közgyűlés elé fellebbezett a tanács határozata ellen és fellebbezésében bejelentette, hogy Debrecen város egész tanácsa ellen rágalmazás és hitelrontás címen feljelentést tett és azt be is adta a kir. ügyészségnek. Zalai honvédek — szerb fogságban A zalamegyei hatóságok sürgős figyelmébe! Nagykanizsa, október 13 A szenzáció erejével hat a „Ma­gyarságának egyik a napokban meg­jelent közleménye, mely szerint Ju­goszlávia még mindig 130 magyar honvédet, mint hadifoglyot tart vissza az állam belsejében, őket rendkívül szigorú ellenőrzés alatt tartja, úgy, hogy egy szökés csaknem teljesen ki van zárva. A 130 magyar honvé­det súlyos rabságban, nehéz munká­ban, erős őrizet alatt tartják, alig hogy annyit keresnek, hogy a legna­gyobb nyomorúság mellett tudják életüket fenntartani. A nehéz rabságban sínylődő ma­gyar katonák között kimutathatólag sok a zalai fiú, Nagykanizsa kör­nyékbeli magyar ember, amiből azt következtetjük, hogy 20-as honvéd és a 48-as közös gyalogezredhez tartozók vannak nagyszámban köztük. Százharminc magyar fiú, köztük számos Zala földjének szülötte várja a napot, amely a szabadulást és a hazatérést hozza számukra a szerb pokolból. Hatóságainknak nem szabad egy pillanatnyilag is ezt tovább tétlenül nézniük. Hisszük, hogy az illetékes tényezők sürgősen minden lehetőt elfognak követni a 130 magyar hon­véd, a zalai fiuk kiszabadítására és felveszik a diplomáciai fonalat, hogy minél előbb megszabaduljanak a minden emberi jogot durván kiját­szó, balkáni pokol karmaiból. Óriási raktár! Minden méretű és minőségű Mii átvetők és falvédők plüsehgarniturák mokett és karaküll sezlontakarók csipke és szövetfüggönyök futó és ágyszőnyegek lloi lipsz- és likMfM damaszt párnahuzatok rolelta- és ponyva-vásznak szalmazsákok és pokrócok Csakis jó árut igen olcsóért adunk Szabókellékek! Paplanok és takarók börvászon és linoleum tuszor és grenadinok opálbatisztok és pettymoll női és férfi zsebkendők libertyk és batisztok Pontos kiszolgálás! = Olcsó árak ! = HDI és Hl divatnagyáruházában az „Arany kakasához Nagykanizsa = EizsÉHéi 21. Telefon 374. szám Vidékre kívánatra mintákkal szolgálunk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom