Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)

1925-12-08 / 278. szám

salai «Ongwr 1925 December 8 vizforrások már két hónap óta el- dugultan állanak. A „burgenlandi“ lakosság nagy izgalommal fogadta a savanyukuii források eldugulásának hírét, mivel az egész vidék lakos­sága rá van utalva Savanyúkút fürdő­vendégeire és a környék lakói már eddig is nagy károkat szenvedtek, mivel a tartományi kormány irodák céljaira lefoglalta a szanatóriumot és mindmáig vonakodott kiüríteni. A savanyukuti fürdő-részvénytársa­ság nyomban mérnököket hozatott, akik megállapították, hogy több cső­repedés történt. A részvénytársaság azonban nem tudja megkezdeni az épitkezési és javítási munkálatokat, mivel nincsen pénze. A szanatórium szobáinak java részét a tartományi kormány tar!ja lefoglalva, házbéit azonban nem fizet. Így a részvény- társaság pénzügyi nehézségek közé került és maga a fürdőhely rohamo­san halad a teljes tönk felé. Holott Savanyúkút predesztinálva van arra, hogy nemzetközi gyógyfürdővé fej­lődjék. A görög-bolgár incidens a Nép- szövetség előtt. Genfből jelentik: A Nemzetek Szövetsége decemberi ülésszakának első tárgya volt a bol­gár-görög incidens ügye. Czankov bolgár miniszterelnök kijelentette, hogy hozzájárul a vizsgálóbizottság ama javaslatához, mely szerint Gö­rögország Bulgária részére 20 millió levát fizet anyagi károk és 10 milliót emberi életben történt károk fejében. A volt görög külügyminiszter ezzel szemben kijelentette, hogy elutasítja ezt a javaslatot, ellenkezőleg Görög­ország kér 50 millió drachma kár­térítést Bulgáriától. Minthogy a vizs­gálóbizottság javaslata meghozásakor Görögországot meg sem kérdezte, kívánságaik figyelmen kívül hagyása esetén a hágai nemzetközi döntő­bírósághoz fordulnak jogsegélyért. Katonai tranzitó-forgalom a kisantant álllamok közt. Bukarest­ből jelentik: A lengyel-cseh jugoszláv katonai delegáció tárgyalásokat foly­tatott a román vezérkarral. A Dimi- neata közlése szerint megállapodás jött létre a kisantant államai közt a katonai tranzitó forgalom kérdésében, mely a lőszer és hadianyag szállí­tást is magában foglalja. Az egyez­ményt már alá is Írták. A Keresztény Jótékony Nőegylet karácsonyi vására Nagykanizsa, december 7 A hónapok óta tartó készülődések eredményeképen legteljesebb siker mellett zajlott le szombat délután s vasárnap egész nap a Nagykanizsai Jótékony Nőegylet ezidei karácsonyi vasára. Nemcsak fényes anyagi, de erkölcsi sikere is bizonyítéka annak, hogy amit ez a vezetőségében agilis Nőegylet kezébe vesz, annak sikere előre biztosítva van s a nemesszivü nőknek fáradságot nem ismerő lelkes tevékenységének jóleső erkölcsi ju­talma. Valóban képzelhető-e neme­sebb tevékenység, mint a szegények nyomorán való enyhítésre irányuló munka s járhat-e valami az öntudatra nézve szebb és lélekemelőbb juta­lommal, mint az a meggyőződés, hogy szűkösebb viszonyok között élő embertársainknak szemeiből legalább néhány könnyet törölnek ki, ha már megelégedetté nem tehetik egész éle­tüket. És a Nőegyesüleímk minden tagja, a két napos vásár valamennyi közreműködője elmondhatja magáról, hogy munkájával, szorgoskodásával, eredményes, ténykedésével hozzájá­rult egy-egy édességgel ahhoz, hogy a szegényeknek közelgő karácsonyát legalább némileg bensővé, meleggé, kedvessé tegyék. A vásár szombaton délután 4 óra­kor kezdődőit. Tulajdonképen Miku­lás-est volt nagyon szépen és ötle­tesen megrendezett Mikulás-felvonu­lással, angyalok karával és egész kis színdarabnak beillő gyermekjelenet­tel. Utána aztán az ajándéktárgyak kiosztása következett, mely alatt igen humoros jelenetek is játszódtak le. A délutáni vásár a közönség oly nagy tömegét vonzóba a remekül feldíszített terembe (Dobrovics Mi­lánnak kifogyhatatlan ötletességét és ízlésének felülmúlhatatlan finomságát dicséri), hogy 6 órára már mozogni is alig lehetett a termekben. Este 9 órakor aztán lassanként hazafelé kezdett szállingózni a kö­zönség, hogy másnapra uj erőt gyűjt­sön az igazi vásárra. Vasárnap délelőtt 10 órakor újból megteltek afjőcskán kifosztott büffék, kantin, cukrászok és a többi sátrak. Az árusító hölgyek munkába álltak. Fogyott a bécsújhelyi friss-virsli temérdek jó falat s miközben a s^^ rakat igy fosz'ogatták, a Nőegylet leánykái a fel-alá hullámzó tömeget fosztogatták a kézből átült sok min­denféle aprósággal. Az étel- és italnemüeken kivül nagy forgalmat bonyolított le a ka­rácsonyi díszek sátora, a zsákba­macska ; különösen nagy volt a for­galom az egyik páholyban működő jósnőnél, valamint a rádió-szalonná átalakított páholyban. A trafik gyö­nyörű sátorában vontatott irányzat uralkodott, tekintettel a szigorú do­hányzási tilalomra. A kártyavetőnő sátor-páholyában késő estig nem szűnt meg az érdeklődés. A helyhez kötött „üzleteken* kivül a leánykák, mint mozgó-árusitók sü- rögtek-forogtak a teremben. Ezek a bájos kis „utazók“ sózták*rá az em­berekre a tombola-jegyeket, kereszt- rejvény-verseny űrlapokat, a „Vásári Értesítő“ icimü tréfás alkalmi újsá­got, a világposta levelező-lapjait, vi­rágokat, cigarettát, perecet, apró dísz­tárgyakat síb. Külön sátorban gyűj­tötték össze egy díszes albumba az összes jelenlevők aláírásait, itt azon­ban mindenki maga fizetett az alá­írásáért.^ Déltájban, amikor a forgalom tető­pontjára hágott, megkezdődött a ma­tiné. A Zrinyi Irodalmi és Művészeti Kör vegyeskara Kerkay József dr. karnagy vezetésével két énekszámot, ugyanennek a Körnek zenekara pe­dig Ketting Ferenc karnagy vezeté­sével két zeneszámot adott elő. A nagyszámú közönség minden számot lelkesen megtapsolt. Ebéd után mindjárt újból megkez­dődött a vásár. Mikor a sátrak már veszedelmesen ürülni kezdtek s a kis „utazóknak“ sem volt már mivel a zsebekre utazniok, megkezdődött a keresztrejt vény-verseny, melyben négyen nyerlek dijakat. Ezt felvál­totta aztán a tombola, melyben se szeri, se száma nem volt a szeren­csés nyerőknek. Este 9 órára járt az idő, mire a konfetti és szerpentin csata marad­ványaival borított csatatéren megkez­dődöd a tánc és tartott hajnali de­rengésig. Az idei szezonnak eddig legsike­rültebb és legnagyobb arányú mulat­ságán megfordult Nagykanizsa tár­sadalmának színe-java. Mindnyájan %___________________ _________ nimális ra csökkent. Az idei esztendő első felében már nyolcvanmillió arany­korona értékű árut exportáltunk és igy baromfi kivitelünk felülmúlta a béke­belit is. A kiállítást nagyszámú kö­zönség látogatja. Szentferencrendiek kulturháza Egerben. Egerből jelentik: Szmre- csányi Lajos egri érsek tegnap szen­telte fel a szentferencrendiek kulíur- házát, mely a hívek adakozásából épült fel. Jegyzők a pénzügyi közigaz­gatás államosítása ellen. Buda­pestről jelentik: A községi és kör­jegyzők országos egyesülete elnöki értekezletén a fizetésrendezés kapcsán a jegyzői javadalmi földeknek a hol­dak száma helyett a kataszteri tiszta jövedelem lVa szeres beszámítása mellett foglalt állást. A pénzügyi köz- igazgatás államosításának eszméjét az értekezlet feleslegesnek, sőt ve szedelmesnek tartja, mely semmiféle megnyugvást nem eredményezne. kOlföldi hírek Ausztria öngyilkosai. Bécsből je­lentik: Az osztrák statisztikai hiva­tal most tette közzé az elmúlt évek öngyilkossági statisztikáját. Eszerint 1891-től 1900-ig az öngyilkosok szá­ma évenként átlag 387 et tett ki. Ez a szám 1910-től 1923-ig 577-re emel­kedett. 1910-ben az évi átlag 668 volt. A háború alatt az öngyilkosok száma lényegesen csökkent, mig 1923-ban a tetőpontra hágott. Ebben az évben Ausztria lakosainak 0.03686 százaléka lett öngyilkos. Oroszország a szláv kultur- közösségben. Belgrádból jelentik: A radikális párt vasárnap Zágrábban nagygyűlést tartott, melynek vezér­szónoka Jovanovics, a szkupstina volt elnöke volt, ki nagy beszédében is­mertette a radikális párt történetét. A politikai harcnak — mondotta — meg kell szűnnie és minden erőt gazdasági térre kell koncentrálni. Markovics Lázár megállapította be­szédében, hogy a külpolitika terén a szláv népek Oroszország nélkül háttérbe szorulnak. Reméli hogy Oroszország ismét csatlakozni fog a szláv kultur-közösséghez. Savanyúkút tönk szélén. Bécs­ből jelentik: A savanyukuti ásvány­AUDIENCIA Irta: Sz. Sólymos Bea Akik már elmentek s akik most érkeztek ide s akik ezután követ­keztek, valljátok be, mit szerettetek rajtam és mennyit akartok belőlem ? Egész magamat nem! Nem, mert akkor a régiek közül legalább egy itt maradt volna mellettem, velem — — de elmentetek tőlem, leszakadta­tok rólam, mint pondrós gyümölcs a fáról. így — egyedül! maradtam, teljes egyedül, kongóüresegyedül minden értékemmel. Pedig két kézzel szórtam maga­mat közétek s mindenitek mást ra­gadott magához belőlem, mint amit neki szántam. Most leszámolunk s sorfalat állí­tok magamnak belőletek, visszaho­zom hús- és vérnélküli magatokat audienciámra. Sorszám szerint „lM-es jöhetsz! Első voltál és Ideálom, akit a bakfisok igy neveznek. Tánciskolába jártunk. Te hatodikas gimnázista s én tizenhárom éves süldőleány voltam. Ideált kerestem, ideál után vágya­koztam s te sokszor irányítottad felém félénk ebszemeidet s mind­annyiszor elpirultál, mikor pillantá­sodat kérdőn viszonoztam. Fejlődő asszonylelkem készen volt a szere­lem befogadására. Te csúnya voltál s a legigénytelenebb valamennyi tán­cosom közül. Félénk, szögletes ala­kodat, rőt hajadat, p:-rgamentarco- dat minden akaratommal igyekeztem szép e s kedvesre patinázni és sze­relmem újonnan készült üres trónu­sát általad betölteni. Te lassú alá­zattal s félénk bizonytalansággal in­dultál a trónusra, de nem mertél egészen ráülni, csak a szélére tá­maszkodtál. Tuldiszesnek találtad magadhoz Jobb szerettél volna rab szolgai minőségben a cselédek közé állani. Néztél felém, az első kis­asszony felé s éreztem, hogy fiú lelkedet bemelegítette a férfijövő s a féifiszabadosság erőteljes sugara. Bennem minden nőt szerettél, nem önmagamat, nem individuumot: nem az én mélybarna szememet, hanem a Nő szemét, nem az én kurta is­kolásruhámat, hanem a budoárbeli asszonyok testét takaió illatos pon­gyolákat, vagy a réteket kaszáló napszámos leányok felgyürött piros szoknyáját. Szeretted a jövő sejtését, a magad megérését. Azóta sok idő mult el. S most nem is védekezel ? Nem találsz egy vigasztaló, egy kár- Pótló, egy helyreigazító mondást? Nem mersz szemembe nézni, mert keresztül láttam rajiad ? Mehetsz!... Veled végeztem. Jöjjön a 2-es... Egy nyári este hozott össze ben­nünket. Egy tücsökzengéses, hold- világragyogásos éj, egy vidám, sze- relmeskedvü társaságban. Ezt az éjt szeretted meg s vele engem, mint diszes hangulat kiegészítőjét, mint egy szép tájképet, melynek szerves, alkotó elemét, az óncsőben szorongó nyers festéket s a terpentinszagu ecsetet nem kerested, nem láttad, csak az általa készült képet szeret­ted, mert kellemes benyomást tett hangulatodra, mert téged egészített ki. Szép kép voltam neked tücsök­zenével élénkítve, holdvilágtól vilá­gítva. Csak egy stiiusosan bekere­tezett kép. S te lassan, zsebredugott kézzel egy, az éjben elhangzott nóta töredékét fütyörészve elfogytál tőlem mindig messzebbre, mindig kisebbre s észre sem vettem, amikor már nem voltál s jött... és jöhet a 3 as. Házas ember voltál s eltitkoltad, Negyven éves voltál s harmincnégy­nek szépítetted magad. Én akkor zuhantam bele a szerelmet követelő, fölébresztett asszonyok mámorlázas keresésébe s majdnem mindegy volt — ki jön. Te láttad szememből ki­villogni ezt a sóvárgást s a néma­ságában is eláruló fölkinálást s rám­csaptál, mint a prédarablásban gya­korlott sas. Kiizlelied, kimerítetted a kezdő ostobaságát belőlem a ma­gad mulattatására. Mint tengerfenék­ről a gyöngyöt, kiemelted belőlem azt, ami a te lefelé rohanó férfias­ságodnak tüzét kicsiholó kovaköve volt. Meggyultál általam s aztán el­feledkeztél rólam. Azt hitted, égő fáklya maradsz a tőlem gyulladt lánggal s mentél, siettél, rohantál, hogy sok szobát bevilágíthass még — s mire visszajöttél, már nem ta­láltál meg. És én tovább vándoroltam az én útközben szerzett okosságommal, egy kissé több világossággal, az első könnyel, az első szégyenpirral arco­mon a 4 es számú elé. 4-es, most veled akarok leszámolni. Szines, ragyogó pillangónak láttál. A fiatalságom, a race arcom, a vilá­gos ruháim, a kacér s már-már ki­tanult, de a maga igazában azért ártatlan nézésem izgatott. A problé­mát szeretted bennem. A kíváncsi­ság gyullasztóba meg érzelmeidet. Segített a mélykék olasz ég a zöld­bársony tenger, a magányos cséna- kázás, a strand hívogató, illatos pi­henői. (Vége köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom