Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-11-27 / 269. szám
POLITIKAI NAPILAP lüaiktsitöséf és kliiSóhlvital Fő-at & latsrwbin-Tsltlon 78, ujossd* H7. saéa Felelős szerkesztő: Kempelcn Béla BIŐHsatésl áss; Így bóra 80.000 koionl Héiob bóra---------------- 90.000 koionl Magántisztviselők kötelező nyugdíjbiztosítása A sok időszerű magyar problémák és életre kívánkozó szociális alkotások között, melyek évtizedek óta várják megtestesítésüket, első helyen szerepel a magyar magántisztviselők nyug- dijkérdése is. Több százezer, a magyar közép és kisosztályhoz tartozó magántisztviselő van ebben az országban, kik a nemzet egyik nagyon értékes anyagát képezik, képesítés szempontjából egy fokkal sem kisebb kvalitásuak, mint a közalkalmazottak, az adózás és áldozatkészség terén úgy veszik ki a részüket, mint a többiek és mégis mostohái a sorsnak. Nincs meg nekik az, amivel az állam vagy a város legalsóbb fokán áiló irodaszolgája dicsekedhetik : lábuk alatt a szilárd talaj, az a biztos alap, melyre támaszkodhatnak : nyugdijképességük. Készséggel elismerjük a köz- alkalmazottak nyomorúságos helyzetét, tudjuk, hogy az élni- tudásnak legnagyobb művészete az, mit egy egy szerényebb fizetési fokozatú közalkalmazott produkál. Ám biztatást, erőt, kitartást ad nekik az a tudat, hogy ha kidőlnek a gépezetből, ha fizikum ik felmondja a szolgálatot, nem kell félniök a jövőtől, rettegniök a bizonytalanságtól. Ha még oly kicsi és még oly nyomorúságos is, de megvan a biztos nyugdijuk, amelyre úgy ők, mint családjuk feltétlenül számíthatnak. Ez magyarázza meg azt, hogy a középosztály gyermekei a békeidőben oly tömegesen tódultak a közalkalmazotti pályákra. Meg van a nyugdija: ez volt az egyik főérv, hogy a többi pályák mellett elmentek, ha az talán jobb megélhetést is biztosított volna nekik. Ezzel szemben nézzük a magántisztviselőket. Egy emberöltőt töltenek magánosok, vállalatok, társaságok szolgálatában. Az ő ernyedetlen munkájuknak az eredménye, ha az évi mérleg busás hasznot, hozamot, jutalékot, tantiémeket eredményez. És mégis az ő sorsuk a legszána lomraméltóbb. Ha erejük fogytán, ha kirokkannak az íróasztal mellől, nincs nyugdijuk, nincs többé szilárd talaj a lábuk alatt. Egy emberöltőn át való becsületes munkásságuk után — jövőjük a kétségbeesés. És itt megint nem azokról a magántisztviselőkről akarunk beszélni, kik nyugdíjalappal biró vállalatok alkalmazott és kiknek nyugdiját kormányrendelet úgyis fel fogja értékelni, hanem azokról, akiknek mikor kiesik a munkaképességük, kiesik a kenyerük is. Már pedig az állam szempontjából sem lehet közömbös ez a kérdés. Az államnak sem lehet mindegy, hogy ezekkel a magánalkalmazottakkal mi lesz, ha egyszer kidőlnek a munkából. Mert végeredményben súlyos tehertételt fognak jelenteni különböző cimeken az államháztartás számláján. A magántisztviselőknek ezt a rendkívül fontos és mélyreható problémáját egyszer már rendeznie kell a magyar törvény- hozásnak. Nem szabad tűrni, hogy a nemzet ezen értékes társadalmi rétege továbbra is ki legyen téve a legborzasztóbb bizonytalanságnak — aggkorára. Meg kell alkotni a magyar magántisztviselők kötelező nyugdíjbiztosítását a magyar állam hozzájárulásával, segítségével és adminisztrálásával. Es amennyiben ez anyagi okok miatt most még nem lenne lehetséges, úgy meg kell csinálni az állam védőszárnyai és felügyelete alatt valamely magán biztositó intézettel, mint a biztosításnak egy uj nemével és ágazatával, de meg kell csinálni, hogy ez a kérdés mindaddig, amig — mint Belgium vagy Anglia — az állam saját kezébe tudja venni az egész ügyet — már most is, ideiglenesen megoldást nyerjen. (B. R.) Haller István a numerus claususról A zárt számarányt a szellemi proletáriátus csökkentésére hozták be — Széchenyi István gróf nem volt liberális politikus — Eseménytelen volt a Ház mai ülése Budapest, november 26 A nemzetgyűlés mai ülése, a tegnapi eseményteljes Ház után nagyobb érdeklődés nélkül folyt le. Napirenden van a költségvetés kultuszminiszteri tárca tételének tárgyalása, mihez elsőnek Békéscsaba követe, Szeder Ferenc szólal fel, aki határozati javaslatot nyújt be, hogy utasítsa a nemzetgyűlés a közoktatásügyi minisztert az állami tanítóság és óvónők létminimumának biztosítására. Hiába beszélünk addig többtermelésről, — mondja — amig a népmüvelődési kérdéseket el nem intézzük. Mindennek a gyökere visz- szanyulik az iskolába és ha a nép- müvelődés helyes útra terelődik, akkor következhet be az egészséges fejlődés. A költségvetést nem fogadja el. Budai Dezső a keresztény közoktatástól valláserkölcsi, hazafias nevelést vár. A közoktatásügyi miniszter ez irányban tevékenykedik és ezért támogatni kell. A nemzetközi szociáldemokrácia a maga elméleti tételeit be szeretné vinni az iskolába, de mi gyermekeinket nem adhatjuk oda erre a kisér létezésre. A szociáldemokratgpárt elméleti alapon áll, végcélját azonban csak tantételei mutatják, de a gyakorlatban beigazolódott ezeknek a tételeknek éieíképtelensége, amint Járattuk a kommün idején. Mi féltjük nemzetünket és ezért ellenőriznünk kell az olyan tényezőket, melyek a nemzet ügyébe beleszólhatnak. Örülök annak, hogy a közoktatás- ügyi miniszter nagy összeget tudott biztosítani a kulturprogram megváló sitásához. Ugyanakkor azonban szomorúan veszem tudomásul, hogy a költségvetésben van egy olyan bevételi tétel, melyet a mai magas tandíjakból vételeznek be. Mérsékelni kellene a tandijakat. Rothenstein Mór Budai Dezsővel polemizál. Azt állítja, hogy a szociáldemokratapárt a nemzeti szempontokat legalább is annyira szivén viseli, mint Budai pártja. Rothenstein unalmas beszéde alatt még az a néhány képviselő, amely a padsorokban foglal helyet, elhagyja a termet. Petrovácz Gyula az oktató-személyzet érdekében szólal fel. Szilágyi a legnagyobb mértékben elismeri a közoktatásügyi miniszter erős kezű munkásságát. Barabás, Pakots, Fábián és Saly jelentéktelen felszólalásai után Haller István szólal fel. Nem tekinti pártpolitikai kérdésnek a kultusztárca költségvetését, azért azt el is fogadja. A liberális korszaknak legnagyobb bűne, hogy nem fordított gondot a magyar népművelésre. A közoktatásügyi miniszter tanúságot tett arról, hogy a népművelést a szivén viseli. Reméli, hogy mindent el fog követni, hogy a tanárok és tanítók fizetése rendeztessék. Határozati javaslatot nyújt be a tanárok és tanítók fizetésemelése tárgyában. Majd a numerus claususról beszél. Ellenzői állandóan azt hangoztatják, hogy minden bajoknak a forrása a numerus clausus. Ennek eltörlésével nemhogy a meglevő bajok meg nem szűnnének, de ellenkezőleg — megnövekednének. A numerus clausust azért hozták be, hogy ne szaporítsák a szellemi proletárok számát, amely a társadalomra nézve a legveszedelmesebb forradalmi elem. A tanároknak is az a felfogásuk, hogy a tanulók számának csökkentése nélkül nem képesek elvégezni munkájukat és nem tudják azt a szaktudást nyújtani, amelyre feltétlenül szükség van. Azt mondják, hogy a törvény nem méltó ahhoz a liberalizmushoz, amelyet Magyarországon Széchenyi képviselt. Széchenyi István sohasem volt liberális politikus. Széchenyi elitélte a XIX. század liberálizmusát. Saly azt kívánja, hogy rendezzenek a szinházakban olcsó munkáselőadásokat. Több kisebb felszólalás után az ülés negyed 7 órakor ért véget. Az egységes kormányzópárt Almdssy László elnöklete alatt ma este rendkívül látogatott értekezletet tartott, melyen Bethlen István gróf miniszterelnökön kívül a kormány majdnem valamennyi tagja részt vett. Örffy Imre az irán/ intézett kérdést a jelenlevő miniszterelnökhöz, hogy a borfogyasztási adó ügyében történt-e már intézkedés. Bethlen István gróf miniszterelnök kijelentette, hogy a pénzügyminiszter behatóan foglalkozott ezzel a kérdés-
