Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)

1925-11-26 / 268. szám

•5. évfolyam, 268. szám Nagykanizsa, 1925 november 26 csütörtök á*« 1806 korra« iMfkeuifiség és kiadóhivatal FŐ-rí 1 I«tiiaxban-T«lefon 73, n?o«da \ 17, POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: Kempeíen Béla EURÓPA GAZDASÁGI KRÍZISE (Dr. D. Gy.) A viszonyok konszolidálásával, az infláció megszűntével minden európai államban — Anglia kivételével — a győztes és legyőzött álla­mokban egyaránt, a termelés igen vontatottan indult meg s a gaz­dasági krízisek nyomon követik egymást. Az üzemek redukciója, a munkáslétszámok apasztása, a kivándorlás emelkedése, a fo­gyasztás csökkenése a szimpto- mái annak a nagy gazdasági depressziónak, amely ma egész Európára ránehezedik. Egyelőre nem is látszik kibontakozási le­hetőség, mert a legfontosabb termelési tényezőnek: a tőkének hiánya, az európai piacokon olyan mértékben érezteti hatá­sát, amelyhez fogható tőkehiány sem az 1907. évi, sem pedig az 1912. évi pénzügyi krízissel ösz- sze nem hasonlítható. Amig normális viszonyok ide­jén a tőkehiány átmenetileg érez­tette csak hatását, addig most ez a jelenség állandósulni lát­szik. A háború gazdasági követ­kezményei most jutnak főként kifejezésre, mert a látszólagos konjunktúra idején, amig az in­fláció e’ousztiíotta azokat a ja­vakat is, amelyeket a háborúból sikerült átmenteni, az európai valuták stabilizálásakor derült ki, hogy mennyi érték pusztult el a háború kitörése óta és hogy ezeket az értékeket milyen ne­héz pótolni, Ennek a tőkének a hiánya teszi lehetetlenné a ter­melés olyan megindulását, amely minden vonalon élénkebb vál­lalkozási kedvet, nagyobb gaz­dasági mozgalmat váltana ki. A megsemmisült és hiányzó tőke illusztrálására elsősorban , a ben­nünket legközelebbről érintő, tehát a magyar viszonyokra aka­runk rámutatni. Magyarország mai területén a háború előtt a pénzintézetek 3300 millió aranykorona betétet kezel­tek. Ennek az összegnek egy- tizede, körülbelül 300 millió ko­rona van ma Csonka-Magyar- ország pénzintézeteinél betétként elhelyezve. Ugyancsak a kis Magyarország területén éven­ként 200 millió jelzálogos köl­csönt kebeleztek be, amelynek ellenében kibocsájtott jelzálog- levelek 90 százalék erejéig a külföldön találtak elhelyezést. Ma ez a pénzforrás is hiányzik, mert a külföld előtt a magyar emissziók útja egyelőre el van zárva. Össze szokták hasonlítani a bankjegyforgalmat a betétek összegével és ebből most azt az arányt állapíthatjuk meg, hogy amig az Osztrák-Magyar Bank átlagos bankjegyforgalmából, azaz 2.4 milliárd aranykoroná­ból Magyarország területére esett annak 40 százaléka, amely hoz­závetőlegesen 1 milliárd arany­koronát tesz ki, a Nagy-Magyar- ország betéteinek összege elérte a 12 milliárd aranykoronát. Ezek szerint, amig a betétek a háború előtt tizenkétszer olyan összeget reprezentáltak mint a bankjegy- forgalom, addig ma, a 300 mil­lió aranykorona betéttel — amely 4.5 billió papirkoronának felel meg — szemben áll a hasonló összegű bankjegyforgalom, vagy­is a betétek összege a bankjegy- forgalommal azonos nívón mo­zog, Hiányzik tehát az a tizen­egyszeres különbözet, amely bé­kében a jegybank bankjegyfor­galma és a betétek között mu­tatkozott. Hiányzanak továbbá azok a panziópénzek, amelyek Francia- országból és Belgiumból elárasz­tották egész Közép-Európát és amelyből a magyar gazdasági életnek is igen számottevő mil- liárdok jutottak. Ezek a külföldi tőkék azonban nemcsak nálunk, hanem Ausztriában és Német­országban is hiányzanak. Az osztrák köztársaságban a stabi­lizálás után a külföldi tőke — ha egyelőre rövid lejáratra is — szívesen keresett elhelyezkedést és a termelési viszonyok 1924 febiüár—március haváig Ausz­triában kielégítők is voltak, ami­kor a frank-kontremin miatt a külföldi tőkéket hirtelen kivon­ták és azóta Ausztria ezeket a hitelforrásokat nehezen tudja pótolni. Bethlen István gróf miniszterelnök a királykérdésről A kormány a királykérdésben az 8928. évi 47. t.»c. alap­ján áü — A közoktatásügyi miniszter számszerű adatai a magyar népoktatás előrehaladásáról — ECéthly Anna a vallásnak „magánügygyé“ való nyilvánítását követeli Budapest, november 25 A nemzetgyűlés mai ülésén foly­tatták a költségvetés vitáját. Peyer Károly a tokaji állami szől- lők bérbeadását szorgalmazza. Beth­len István gróf válasza után a nyug­ellátás kérdésénél újból Peyer Károly szólal fel. Sürgeti a nyugellátás ügyé­nek revízióját. Nyugdijatoknál is meg kell állapítani a munkaképességet. Nyugdijat csak az kapjon, kinek egyéb jövedelme nincs. Búd János hangulatkeltésnek mi­nősiti ezt a javaslatot. A Ház az eredeti szöveget fogadja el. _ A főrendiház kiadásaihoz Hcgy- megi-Kiss Pál szól hozzá. A felső­ház üléseire szánt 5‘1 milliárdot ad­ják a felekezeti tanítóknak, vagy tár­ják fel a hajduszoboszlői földgáz­forrást. Bethlen István gróf kijelenti, hogy a felsőház még a folyó költségvetési évben összeül. A szakaszt elfogadják. Az OFB tételeit Pesthy Pál dr., a j miniszterelnökség személyi járandó­ságait Hegymegi-Kiss Pál és Bethlen István gróf, a sajtó és rendelkezési alapot Peyer Károly és a miniszter- elnök hozzászólásai után elfogadják. A vitézi szék költségeihez Várnai Dániel szól hozzá s javasolja annak teljes törlését, mert törvény nélkül alkotott uj nemesi rendet közpénzek­ből eltartatni nem tartja helyén­valónak. A vitézi szék ellen a szociálde­mokraták egymásután vonultatják fel szónokaikat. Farkas István, Malasics Géza, Szeder Ferenc, Propper Sán­dor szólalnak fel. Mindegyik beszéde súlyos kritika alá veszi a szakszer­vezetek szempontjából a vitézi szék intézményét s felpanaszolják, hogy szervezett munkás egy sem kerül be a vitézek lajstromába. Bethlen István gróf válaszát a közbeszólások özöne szakítja meg folytonosan. Végül is a Ház a tételt elfogadta s ezzel a miniszterelnökség költségvetése letárgyaltatván, meg­kezdték^ kultusz-tárca költségvetését. güőfhigtés! ára; Egy hóra 3G.00C korona íiáíoa béri.- — --------- 90,000 korona Eg ri-Nagy János előadó beszéde után az ülést délután fél 3 órakor felfüggesztették. Szünet után Kétli Anna: A vallásnak „magán­üggyé“ való nyilvánítását követeli. Határozati javaslatot nyújt be az elemi iskolának 8 osztályúvá való fejlesz­tésére, tanítói létszám szaporítása és az osztályok csökkentése tárgyában. Bírálja a leventeegyesületeket. A kö­zépiskolákban meg kell szüntetni a militarista szellemet és történelem- hamisitást (!) — mondja. Klebelsberg Kunó gróf közoktatás- ügyi miniszter emelkedik fel szólásra és számokkal világítja meg a ma­gyar népoktatás előrehaladását': Az 1921/22 tanévben 147.000 tan­köteles nem járt iskolába. 1922/23 - ban ez a szám 129 000-re, 1923/24- ben 93.240 re a folyó évben pedig 46 000 re csökkent. Öt év alatt tehát 27.7 %-róJ 5 7% ra csökkent. Mióta miniszter lett, 1252 uj taní­tói állást szervezett. Előkészület alatt van 574 tanterein és 170 tanitólakás. Tízmillió aranykorona beruházással még további 200 tanterem és 263 tanítói lakás épül fel, ami további 10.000 iskolázatlan tanköteles gyer­mek iskoláztatását teszi lehetővé. Tiz év után már Vili. esztendős kötelező népiskola fog működni Magyarorszá­gon. Ez a tiz év feltétlenül szükséges. Kijelenti, hogy nemcsak a vetített és mozgóképeket, a gramofont fogja a népművelés terén alkalmazni, ha­nem igénybe veszi a rádiót is, amely módot ad arra, hogy Budapestről az egészországnak tartsanak előadásokat Klebelsberg Kunó gróf ezuíán rá­mutatott arra, hogy a zsidóság gyermekei egy részé­nek talán jobb tanulmányi ered­ményét nem lehet a szorgalom vigy tehetség kérdésének tekin­teni, hanem annak, hogy a ma­gyar intelligencia anyagilag tel­jesen leromlott és nem tudja biz­tosítani gyermekeinek azt a val­lásos, szükséges, gondtalan élet­módot, amelyet a vagyonos zsi­dóság: gyermekének biztosit. Kéri azokat, akik a numerus clau­sus kérdését fejtege ik, hogy vegyék ezt a megállapítást is fontolóra. A magyar középosztály nem érdemli meg, hogy bárkivel szemben is háttérbe kerüljön, mert mig a tisztviselőrétegek a kül­földi államokban mindig sztrájkol­nak, addig a nálunk sokkal súlyosabb viszonyok melleit élő tisztviselői kar a legnagyobb önfeláldozással és ki­tartással végzi kötelességét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom