Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-11-21 / 264. szám
1929 November 21. SALAI XO8L0NY A tűzoltóság kérdése A város biztonsága érdekében reorganizálni kell az intézményt Nagykanizsa, november 20 Minden városnak, sőt minden községnek legelemibb kötelessége a lakóinak testi és vagyonbiztonságáról való gondoskodás. E célt szolgálja a tűzoltóság, mely lehet önkéntes és hivatásos, de nagyobb városokban csak az utóbbi módon való szervezettségében nyújt megnyugtató biztosítékot arra nézve, hogy feladata magaslatán állhasson. Hogy pedig Nagykanizsán nagyobb tűzvész esetén komoly aggodalomra ad okot jelenlegi szervezete, ezt egészen ^les- leges még csak megállapítani is azok előtt, kik tisztában vannak jelenlegi szervezetével, felszerelésével és a hi vatása teljesítésében hátráltató egyéb körülményekkel. A város vízvezeték- hálózata nincs kiépítve; a kukkban sokkal mélyebben fekszik a viz felszíne, semhogy tömlőkkel felhasználhatók lennének tűzoltás céljaira ; automobilja nincs a tűzoltóságnak, lovai pedig arra sem elegendők, hogy a legnélkülözhetetlenebb felszereléseket a tűz színhelyére szállítsak; megfelelő világítási eszközei hiányzanak ; az éjfél utáni telefonszolgálat hiányában pedig a tűzjelzés csak felette késedelmesen, gyalogos értesítés utján történhetik. Lehet-e ilyen körülmények között nyugodtan aludnia a v4rosnak abban a meggyőződésben, hogy ha történik is tüzeset, a tűzoltóság nehány perc alatt a helyszínén terem, mielőtt emberéletben és vagyonban nagyobb károkat okozna. A tűzoltóság intézménye — szervezetében és felszereltségében egyaránt — tehát reorganizálásra szorul. Meg kell szervezni a megfelelő tiszti és legénységi személyzetből álló hivatásos városi tűzoltóságot, melynek személyzete legalább 24 emberből kell hogy álljon. A tiszteket és legénységet illetőleg egyaránt csak olyan egyénekből, kiknek csak a tűzoltói foglalkozás kizárólagos hivatásuk s egyéb foglalkozásuk és élethivatásuk nincs. Budapesten kiképzett tűzoltó tisztek és tűzoltó legénység kellenek! Mellettük az önkéntes tűzoltók csak mint kisegítő munkatársak jöjjenek szamba. Sürgősen építeni kell a tűzoltóság jelenlegi laktanyájának épülete mellé egy 12—14 méter magas őrtornyot, melyben a legénységnek egy tagja állandó őrszolgálatot tarlson s amely őrtorony mászási- és mentőgyakorlatok céljainak is megfeleljen. Szaporítani kell a lovak számát: fel kell szerelni a tűzoltóságot reflektorral s jelenlegi petróleumiám- pácskáit ki kell cserélni tölthető vil lány lámpákkal. Lesznek talán, kik mosolyogni fognak rajta, hogy a XX. században őrtornyot szorgalmazunk, mely igen régi megfigyelési helye a városban előforduló tűznek. De a teljes éjjeli telefonszolgálat vagy tűzjelző állomások létesítése sem teszik teljesen feleslegessé az őrtornyot, mely városban, emeletes házak között, egyúttal gyakorló helyül is szolgál a tűzoltóságnak. Mert — kérdjük — hol és hogyan gyakorolja állandóan a derekán hordott kötél rendeltetését,* ha nincs hozzá megfelelő emeletes tornya? Hogyan világítsa az utat sebes vágtatásában, ha csak petróleum fáklyáira van utalva, melyeket kiolt egy valamire való szél ? És hogyan mentsen emberéletet az égő házból, mikor olajlámpáját eloltja egy kis léghuzat s pislogó fénye nem tud áthatolni a füstön? És hozzá még: hogyan teremjen néhány perc alatt a tűz helyszínén, mikor előbb még lovakat kell hajszolnia, melyeket kocsijaiba foghat? A városnak 12 milliárdos költség- vetésében nem szabad szerepet játszania néhány száz milliónak s lehetetlen állapot az, hogy ebben a költségvetésben mindössze 400 millió koronával szerepeljen a tűzoltóság. Ebből is 100 millió esik a dologi kiadásokra, mely összegből tűzoltó- szerek beszerzéséle és karbantartására 30 millió korona esik, vagyis körülbelül 2000, mondd kettőezer békebeli korona. Reméljük, hogy lesz városatya, aki a legközelebbi városi képviselőtestületi gyűlésen szóvá fogja tenni a tűzoltóság reformjának immár tovább elodázhatatlan kérdését. És reméljük, hogy a képviselőtestület meg fogja érteni, hogy vannak kiadások, melyek elől nem lehet elzárkóznia, ha biztosítani akarja annak az óriási vagyonnak épségét, mely házakban, jószágokban és egyéb ingóságokban fekszik. Mert egy tűzvész esetén be fog igazolódni állításunk igazsága, hogy a tűzoltóság tehetetlen lesz ennek az elemnek erejével szemben s késő bánattal fogjuk megsiratni szük- keblüségünket épen azon a téren, melyen legmesszebbmenő áldozat- készséget kellene tanúsítanunk. A veszély megelőzésében rejlik az okosság; ha már bekövetkezett, hiába teszünk majd magunknak szemrehányásokat mulasztásainkért! i~1,r~mfini_j~‘YiC t J1njJYA_ri\ifMTi Élve elégették Szófiában Ferdinánd excár sajtófőnökét Karawelo volt miniszterelnök vejének borzalmas pusztulása Bécs, november 19 Az osztrák főváros politikai és újságírói köreit példátlan gaztett tartja izgalomban, amely ugyan lent a Balkánon, Szófiában játszódott le, áldozata azonban a régi osztrák újságírói gárda egyik ismert, a háború előtt Bulgáriába költözött tagja : Herbst József. Néhány nap előtt a „Radikal“ cimü szófiai napilap, a bolgár radikális demokrata párt orgánuma a következő nyílt levelet közölte. A levelet Herbst-Karawelowa Viola asszony, Herbst József felesége, Karawelo Petko volt miniszterelnök leánya intézte Cankow miniszterelnökhöz, a szobranje (nemzetgyűlés) elnökéhez és szószerinti fordításban igy hangzik: „Ez év áprilisának 18. napján táviratot intéztem Önökhöz, hogy férjemet, aki ellen a legfelsőbb haditörvényszék értesítése szerint semmi vád nem merült fel, ismeretlen egyének ismeretlen okból ismeretlen helyre elhurcolták Sólárdan bíztam abban, hogy Ön, a szobranje elnöke, aki egyúttal a büntetőjog tanára és Ön, miniszterelnök ur, ha addig nem lett volna tudomásuk Herbst József törvényellenes elfogatásáról, utána járnak férjem sorsának és valamilyen formában válaszolni fognak nekem. A jelen pillanatig azonban nem kaptam választ és úgy látom, hogy Önök, mélyen tisztelt Uraim, nem tartják magukat kötelezve válaszra és kérdésem felett hallgatólag napirendre tértek. Most hat hónapi depresszió, várakozás és bizonytalanság után kénytelen vagyok Önöktől az elmaradt választ a nyilvánosság előtt számon kérni. Adjanak választ, ha nem is mint a törvény legfőbb őrei, de mint becsületes politikusok és gavallérok annak az asszonynak, aki a törvény és az emberi jogok alapján követeli férjének szabadonbocsátását. Szófia, október 30. Herbst-Karawlowa Viola.11 Két héttel előtt intézte ezt a levelet Herbst József felesége Cankow miniszterelnökhöz s a szobranje elnökéhez, nem tudva még, hogy férje már régen halott, borzalmas halált halt. Ne vágjunk azonban az esemé- mények elébe, foglalkozzunk előbb azzal, ki volt Herbst József ? Herbst József évtizedek előtt ismert alakja volt a bécsi újságírói társadalomnak. Különböző lapok szerkesztőségeiben dolgozott, mig végre a „Neue Freie Presse“ kötelékébe lépett, amely néhány hónapra Szófiába küldte tudósitónak. Herbst olyan jól érezte magát a bolgár fővárosban, hogy végleg letelepedett ott, felvette a bolgár állampolgárságot és évekig képviselte bécsi lapját. Közben megismerkedett Ferdinánd királlyal, aki csakhamar kitüntette bizalmával és a volt bécsi újságíró meglepően rövid idő alatt a bolgár kormány sajtófőnöke lett. Ferdinánd király bizalmasa természetesen a politikai élet központjában állott és igy baráti viszonyba került Karawelow Petko volt miniszter- elnökkel és a szobranje elnökével, akinek leánya, Viola később felesége lett. Herbst a háború alatt is kitartott Ferdinánd király politikája mellett, majd az összeomlás után, amikor Ferdinánd száműzetésbe, ment ő is visszavonult az újságírástól, mivel nem akarta a forradalmár Stambu- linsky-kormányt szolgálni. Elvállalta a berlini Ufa-filmgyár képviseletét és pusztán üzletének élt. Amikor az ellen- forradalom a Stambuünsky-kormányt megbuktatta és Cankowík kerültek uralomra, Herbst elérkezettnek látta az időt, hogy visszatérjen az újságíráshoz. „Wik“ címen hetilapot alapított, amelyben üdvözölte a baloldali diktatúra megbuktatod, Cankowot és társait. C-akhamar azonban felismerte, hogy Cankow sem teremtette meg a demokráciát, a terror nem szűnt meg, csak szint változtatott. Herbst kíméletlenül leleplezte lapjában a különítmények gyilkosságait és kegyetlenkedéseit, mire a hatóságok a lapot betiltották. Herbst nem ijedt meg a betiltástól, hanem a hetilap után független napilapot alapított „ABC“ címen. Napilapjában is folytatta az atrocitások lelep’ezését, mire a hatóságok ezt is betiltották. Herbst még ekkor sem vesztette el kedvét, hanem ismét uj lapot adott ki „Ek“ címen, amelyet naponta kétszer, reggel és délután jelentetett meg. Az Ek csakhamar nagy népszerűségre tett szert, mivel Herbst tovább folytatta harcát a szabadságjogok helyreállításáért. Ez a lap is megszűnt, azonban nem betiltás következtében, hanem azért, mivel áprilisban egy szép napon katonák jelentek meg a szerkesztőségben és Herbstet valamint Gancsew Iván nevű munkatársát elhurcolták. Mint most megállapítást nyert, Herbst és Gancsew julius közepéig sínylőd tek börlönben, még pedig Pnwlow Kyrill és'Janew Péter volt miniszterekkel együtt. Ekkor a banditák a letartóztatottak legnagyobb csodálkozására befüiötték a központi fűtőkészüléket egy forró júliusi napon. Herbst és három szerencsétlen társa azonban a csodálkozásból csakhamar ájulásba estek, amikora banditák értésükre adták, hogy a befütés azért történt, mivel mindnégyüket elevenen elégetik a központi fűtőtestben. A banditák valóban végrehajtották gyalázatos tervüket és Herbstet, majd társait elevenen elégették. Ez a példátlan gaztett a szófiai rendőrség épületében történt és ez az oka, hogy Cankow nem mer Herbst mitsem sejtő, szerencsétlen özvegyének táviratára válaszolni. Azt hisszük, ehhez a leleplezéshez felesleges minden kommentár, csak azt akarjuk még megjegyezni, hogy a „Neue Freie Presse“, amely igen jól van értesülve volt munkatársának és tudósítójának borzalmas haláláról, eddig egyetlen sorban sem emlékezett meg a gaztettről. Fél, hogy Cankowék kitiltják Bulgáriából és igy nemcsak olvasóit veszti el, de hagyományos, évenként megjelenő száz oldal hirdetést tartalmazó bolgár propaganda-számától is elesik. A „Neue Freie Presse“ üzleti politikája azonban nem tarthatja vissza az egész világ ujságiró- társadalmát, hogy most, amikor ez a bestiális gyilkosság nyilvánosságra kerül, ne követelje a gyilkosok felelősségre vonását és megbüntetését. sz. p. ____________________________• Eg y kivándorlási ügynök, mint magyar követ Brazíliában Fillinger,, őexcellenciája“ A magyarokat Braziliába szállító ügynökök őrüietes iramú akciója ismét példátlan szélhámosságot eredményezett, amelyről tudósítónk a következőkben számol be: Csak röviddel ezelőtt hullt le a lepel Brazília bécsi konzuléról, aki nyíltan beismerte, hogy tulajdonképeni működési köre: magyaroknak Braziliába való kiszállítása és kijelentette, hogy Brazília főkonzulátusokat fog felállítani Budapesten és Belgrádban a kivándorlási propaganda fokozására. Brazilia bécsi követe a példátlanul botrányos beismerés leleplezése ellenére még mindig helyén van. Ez alkalommal azonban egy másik tudomásunkra jutott szélhámossággal kell foglalkoznunk, amely vakmerőségében a brazíliai bécsi konzul botrányát is túlszárnyalja és amelyből kitűnik, hogy a kulisszák mögött a kivándorlási hiénák milyen eszközökkel igyekeznek a megtévesztett magyarokat a fazendák poklába rabszolgamunkára csábítani. Magyarországnak Brazíliában az összeomlás óta nincs követsége. A brazíliai fővárosban, Rio de Janeiró- ban már évek óta Hollandia követsége látja el Magyarország diplomáciai képviseletét. A holland követség felügyelete alatt működi c Wawra Lajos tiszteletbeli magyar konzul. Néhány hét előtt a magyar kormány Brazilia második legnagyobb városába, Sao Paoloba is konzult nevezett ki revisnyei Reviczky István személyében, aki már október közepén megkezdte működését. A két konzul hatásköre azonban csak útlevelek láttamozására, a magyarok nyilvántartására, útbaigazítására és kereskedelmi ügyletek lebonyolítására szorítkozik, az összes diplomáciai természetű követségi teendőket Hollandia követsége végzi Magyarország számára is. Annál nagyobb feltűnést keltett október derekán több brazíliai napilap közlése, hogy a magyar kormány önálló követséget létesít Rio de Ja- neiroban és az uj magyar követ, Fillinger Vilmos már meg is érkezett Braziliába. A künn élő magyarok tízezrei igen örültek, hogy immár magyar követ fogja képviselni érdekeiket, habár Hollandia követe mindig a legmelegebben karolta fel a magyar ügyeket. Az állítólagos kinevezésről szóló hirt követő napon Rio de Janeiro egyik legelterjedtebb napilapja, a
