Zalai Közlöny, 1925. október-december (64. évfolyam, 221-293. szám)
1925-11-07 / 252. szám
2AUÜ KÖHŐHf 1925 November 7. % BELFÖLD! HÍREK Kormányrendeletek. A hivatalos lap holnapi száma közli a kormány rendeletét a létszám viszonyok rendezéséről, továbbá a közalkalmazottak, valamint az özvegyek és árvák ellátási dijainak újabb szabályozásáról. Lukács György visszaérkezett. Lukács György volt kultuszminiszter, az interparlamentáris konferencia magyar delegáció vezetője tegnap este Amerikából Budapestre érkezett. Menekültek könyörgő temploma. Zadravecz István tábori püspök november 15-én délelőtt 9 órakor különböző vallási és társadalmi egyesületek jelenlétében áldja meg a Pongrácz-uti menekültek könyörgő templomát. A megáldás után az elszakított országrészek mielőbbi visz- szaszerzéséért ajánlják fel a templomot Isaszeg hőseinek emlékünnepelése. Pestvármegye társadalmi és politikai életének kitűnőségei jelenlétében lélekemelő ünnepség közt folyt le Isaszeg hősi halált halt fiainak emlékére emelt emlékmű leleplezése. Az ünnepélyen megjelent Preszli Elemér főispán, Agorasztó Tivadar alispán. Kolba rendőrfogalmazó ügye a Kúria előtt. Dr. Kolba Béla volt szombathelyi rendőrfogalmazót a bíróság 5 és fél évi fegyházra Ítélte. A tábla a büntetést két és fél évi fegyházra szállította le. Kolba az Ítélet ellen felfolyamodással élt, melyet f. hó 11-én tárgyal a Kúria. A szombathelyi textil-pör főtárgyalásának tegnapi napján a vámszakértők kihallgatására került a sor. Márffyék bünpere a táblán. Márffy József és hat vádlott társainak tegnapi táblai főtárgyalásán egész nap az elsőfokú ítélet és az akkori főtárgyaláson elhangzott vallomásoknak ismertetésével telt el. A mai tárgyaláson megjelent Kiss Ferenc is ügyvédje kiséretében. A bizonyítás kiegészítése kapcsán rendkívül sok mentővalíomás hangzott el Márffyék mellett. Alibit igazolt Márffy főnöke is, akinek nagybátyja hivatalos volt az Erzsébetvárosi Demokrata Kör vacsorájára. Néhány fontos tanúvallomás ismertetésénél negyedórás zárt tárgyalás volt. külföldi hírek A moszuli kérdés. Londonból jelentik : Jól értesült politikai körökben azt állítják, hogy Németország is részt vesz a Moszul-kérdés tárgyalásán. Páris és London hajlandók Németországnak a mezopotámiai petróleumnak 20%-át: átengedni. Radics István nem került be a kabinetbe. Belgáidból jelentik : Radics István visszautazott Zágrábba, anélkül, hogy a kormányba való belépésének ügyét elintézte volna. Ra- dicsot a helyzet láthatóan elkedv- teleniteíte. Amerikai torpedórombolók útban Beirut felé. Washingtoni jelentés szerint a beiruti amerikai konzul kérésére a kormány két Alexandriában horgonyzó torpedórombolót küldött Beirutba, hogy a zavarok fokozódása esetén az amerikai polgárok rendelkezésére álljanak. A magyarság sérelmei a román kamarában. A román kamarában a trónbeszédre adandó válaszfelirat vitájának első szónoka Sándor József, a Magyar Párt elnöke volt, aki a magyarság elviselhetetlen helyzetét tárta a kamara elé. Sándor beszéde alatt több ízben heves összetűzés volt a kormánypárti és ellenzéki szónokok között. * A román trónbeszédre adandó válasz vitáját ma befejezték. A feliratot hétfőn nyújtják át a. királynak. Összerombolt szerkesztőség. A fascista tüntetők tegnap benyomultak az „Edinsívo“ szerkesztőségébe és azt teljesen szétrombolták. A rendőrségnek csak nagy nehezen sikerült a rendet helyreállítani. Benes „párbaja a Habsburgokkal.“ Éjjel telefonálják: Prágából jelentik : A Cesko Slovo közli Benes miniszter beszédének részletét, melyben azt mondja, hogy külpolitikájának legfontosabb tétele az európai biztonság problémája volt. Politikai karriéremnek ezt a fejezetét mindig egyenrangúnak fogom tekinteni azzal a'munkával, amelyet a háború alatt szabadságunkért folytattam és amely- lyel megvívtam párbajomat a Habsburgokkal és amely párbaj Károly királynak Magyarországról való kiűzésével fejeződött be. Mindenkor büszke leszek a genfi jegyzőkönyvre. Az olasz királyi család szerencse kivánatai Mussolini miniszterelnöknek. Rómából jelentik: Az olasz király és családja melegen üdvözölték Benito Mussolinit _ szerencsés megmenekülése alkalmából. A bécsi péksztrájk véget ért. Bécsből jelentik: Miután a megegyezést sikerült létrehozni, a péksztrájk ma véget ért. Merénylet egy vonat ellen. Bukarestből jelentik: Janke közelében merényletet követtek el a Bukarest— Braila-i gyorsvonat ellen. Ismeretlen tettesek felszedték a síneket, hogy a vonatot kisiklásra bírják. A mozdonyvezető azonban idejében észrevette a dolgot és a vonatot megál- litotta, úgy, hogy semmi baj sem történt. A múlt éjjel azonban megismételték a merényletet, a vonatot sikerült megállásra bírni, amikor egy fegyveres csoport felszökött a vonatra és azt kirabolta. Panaszok a katonatemető körül Nagykanizsa, november 6 1924. augusztus 16-án megjelent az első felhívás a „Zalai Közlöny“ hasábjain, mely figyelmeztette a nagy- kanizsai társadalmat az itt nyugvó 1300 különféle nemzetiségű hősi halott temetőjének rendbehozatalára és sírjaiknak sírkövekkel való megjelölésére. Mikor e sorokat Írjuk, talán épen egy éve, hogy a Zalai Közlöny szerkesztősége — látva, hogy a társadalomban ilyenirányú megmozdulás nem történik — maga vette a kezébe a Dunántúl egyik legnagyobb katonatemetőjének ügyét s megkezdtük a város egész közönsége előtt jólismert akciónkat. Sokan kinevettték optimizmusunkat, amivel a gyűjtés hatalmas munkáját elkezdtük s még a városi közgyűlésen is volt olyan hang, amely szép és dicséretes próbálkozásnak minősítette akciónkat, de annak sikerét illetőleg kételkedését fejezte ki. 1925. november 1-én pedig a katonatemető egy tömbben levő 700 sírja felett már ott állott a mi minden beszédnél ékesebb cáfolatunk: a város közönsége 700 csinos és hosszú évtizedekre szóló tartósságu sírkövekkel ellátott sir felett tartotta meg kegyeletes ünnepségét. Julius óta, mióta a katonatemetőben megkezdték a sírkövek felállítását, vasárnap délutánonként szinte bucsujáróhely lett az addig embert csak nagyritkán látott, sivár katonatemető. Mindenki kiment megnézni a sokáig hihetetlen csodát: a nagy- kanizsai közönség áldozatkészségének s a „Zalai Közlöny“ szerkesztősége munkájának a puszta, elhagyott földből kinőtt eredményét. Sokak csodálatával és elismerésével szemben ilyenkor kritikák is érték akciónkat. Volt, aki azt mondta, hogy sokkal szebb volt úgy, ahogyan volt azelőtt. Azokkal a jobbra-balra dőlt, hiányzó, megcsonkított, idő megviselte, korhadt fakeresztekkel, melyekről a sir számát is régen lemosta az eső s melyek lompos ösz- szevisszaságban szépen szimbolizálták az enyészetet, a pusztulást, de a kegyeletből, az emlék, a név megörökítéséből nem valósítottak meg semmit. Erre a kritikára nem szükséges, hogy érdemileg reflektáljunk. Sokaknak a kritikája meg abban kulminál, hogy a katonatemető ösz- benyomása nagyon egyhangú s ezt akciónk égbekiáltó bünéül róják fel. Azt is felelhetnénk erre, hogy kritizálni a legkönyebb mesterség ott, ahol egy ilyen óriási munkával, fut- kozással, naponkénti intézkedésekkel, pénzgondokkal, nyilvános elszámolásokul, könyv-vezetéssel stb. terhes akció belső mechanizmusára való betekintésre sem vett magának senki fáradságot. Mi napi súlyos kötelességeink mellett egy fillérnyi anyagi érdekeltség nélkül, tisztára a legnemesebb ambícióktól fűtve vállaltunk olyan munkatöbbletet, amiért, ha vállalatba adta volna a város, milliókat kellene fizetnie havonta egy adminisztrációs teendőket végző tisztviselőnek. Mi azonban önként vállalt kötelességünket legjobb tudásunk szerint teljesítve, a megoldás mikéntjére, a sírkő formájának megállapítására szakértékből álló és az ügyhöz közelálló férfiakból bizottságot hívtunk össze, mely bizottság sok tervet készített még több beérkezett tervet átvizsgált, sokat ülésezett, minden apró körülményt megfontolt, mígnem a kísért a föld Irta: Vátli János (3) | A fogás közepes volt. Inkább a \ minőség vigasztalta a bokrot, mint a mennyiség. Rozsvirágzáskor még elkésett ivóhalak meghúzódtak a hiná- rosok langyosodó sekélyében. Holderősödésig napnyugtakor, meg holdkelés után húztak, mert akkorra a nádasok hozzáférhetetlenségéből behúzódott a hal a bogárságra, a tisztásba. Póta nappal alhatott eleget, éjszakára maga mellé vette a fiát. A Töretlenből kivontatták az erdészet egyik vadászcsónakját és a Fekete árkon megindultak. Az meg majd a Toroknál ömlik a Zalába. A fekete viz alig segített rajtuk, olyan csendesen folyt, észrevétlen s még csak könyöklés se adott neki sodrást, mert nyílegyenes árkolás a nádas világban. A hold vörösen, fá- tyolozottan nyugodott le, a nádszá- iak rászitálták fényét a fekete vízre. Sötéten, kárminosan fenséges zord- ságu festés volt: tusfekete viz és nád, rajta kárminjáték a holdsugár rezgése. A csónak és alakjai feketébben árnyékosodtak benne. Kon- turos, széles mozdulatok terpeszkedtek, árnyalattalan. A Zalatorokban már csak az ég kéklett, de zöldesen. A sárga lőszös viz kikeverte az ég kékségét bátortalan zöldre. Mindez szótian történt s Póta még az eyező kattogásért is figyelmeztette fiát. Óvatosan nézdeli szét. Első csatározásán még egy habloccsanás is zavarta, ijesztette. A Balaton puhán sötét kéklett és csillagsugarak pislogta^ benne nagyon serényen. Éjfélre járhatott az idő és elég gyorsan hozta a Zalaáradat csónakjukat. Lassankint felhők verődtek az égre és rétegesen, majd szürkésen eloszoltak, aztán betakartak eget, csillagot. Ez kedvezett Pótának. Hanem kutyacsaholást hajtott a levegő, a tanya felől. Pótát megriasztotta a hang. Ismerte a zászlósfarku szent- bernáthegvit. Nappal kötve a gorombaságáért, ám éjszaka belegázol a vízbe is ember, állat után. A kutya elhallgatott. A tanya körvonalai kibontakoztak. A gyerek kérdezni akart: — Édes apám! De az apja gorombán torkolta le: — Fogd be a szád... mert pórul jársz! A gyerek evezett tiszta lélekkel, gyanútlanul s csak az apja ráripa- kodása rémitette meg kissé. A kutya újra csaholt. Kocsizörgás verte föl, arra és ki is rohant utána. A szekér szárazán, erősen zörgött és a kocsis ostorának suttyogatása Póíáig hallatszott. Ette a kutya a levegőt. Szinte krákogott, fulladt bele. Póta j a nádas mellől kis tisztásra kormá- j nyozía csónakét, a gyerekkel besze- i dette az evezőt. A kutya küszködött ! a kocsival, lassan a nesztelen hajók | közé farakodott Póta. Elkapta a sötétlő bárka pereméi, végig vezette mellette a csónakot és csak egy koccanást se engedett meg. Éppen a halasdereglye mellé kerültek. Fölnyi- | tóttá. Beleugrott. A hal nagyját — ahogy kezével érezte — adogatta ki fia kezébe, aki koppanásfalan, vigyázva tette a hajó fenekére. Tiz-tizenhét hal kiadása után lezárta és óvatosan, csobbanástalanul kieveztek a telepből, de ahogy a nádas mellé kerültek, szorította fiát az evezésre. A gyerek kíváncsian nézte az apja képét, ki a sötétben lesütötte és gondolkozott. A kormányt céltalanul engedte és a gyerekre terhesült az egész hajó. Izzadt és fújtatott. Apja fölkapta a fejét: — Nehéz? — kérdezte tompán. — No, gyere, majd én huzom. Helyet cseréltek. A fiának torkán szorongott a kérdés, mit csinálnak ennyi hallal ? De apja aggodalmas partra tekintgetése elrettentette, hát hallgatott s iparkodott a kormányt egyenesen tartani. — Jobbra. — parancsolt rá. Nagy szilfa árnyképe látszott a parton, a nádas hirtelen megszakadt s a tisztáson, a vízben kocsi állt. A lovak prüszköliek a csónak közeledtére. Pisszegetté valaki s feszült a gyeplő is a szoros tartástól. Burkolt orrhang fogadta Pótát: — Látom, György . . . szavatartó ember kee. Tudtam. Érdemes volt-e legalább ? — Tizenhét ponty. Harcsa, fogas... keverve. — Hát György, — telhetetlenke- dett a fisér — az kevés. Az volt az egész ? — Volt ott több is. Csak nem fosztom ki egészen. Hát kapcahalász, cigány vágyó<-e, mi? — forralt hangon mondta Póta s érzett, hogy egy evezőnyujtást se sajnálna a vén fisér hátától. — Nem, nem! — békitette a vén zsidó. — Éppen nagyon is böcsü- letes kee. Pedig a földje! tapintott Póta kedves érzékenységére. És talált. Pótának bűnösen fájt tékozló lelke s a fián akadt tekintete. Szemébe mélyesztette a szürkületből is kivillanó szemsugarát. Eliágyulástól erősödőben hányta a kocsi gyékényes derekába a halat. A fisér becsmérelte és fizetett érte szűkösen. Póta remegett az izgalomtól. (Folyt, köv.)
