Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)

1925-07-12 / 154. szám

ZALAI KÖZLÖNY » _________________________ időjárása nagyon kedvező volt. A repcetermés kétszerese a tavalyinak. A várható búzatermés 16.3 millió q, a tavalyi 14 millió q-val szemben; rozs 7.2 millió q (tavaly 5 6 millió p); árpa 4.4 millió q (tavaly 3.2 millió q); zab 3 millió q (tavaly 2 3 millió q). Tengeriben, burgonyában, cukkorrépában szintén nagyon jó ter­més Ígérkezik. A kiadós esőzés na­gyon kedvező hatással volt a kerti veteményekre. A takarmánytermés és legelők hozama gyenge. Gyümölcs- termés közepes. A szőllők fejlődése kielégítő, sok helyen kedvező. Ma jelenik meg az „Újság“. Vass József helyettes miniszterelnök tegnap délben irta alá azt az enge­délyt, amellyel lehetővé teszi, hogy Újság címmel a betiltott Az Újság helyett lapot indítsanak. Az uj lap ma jelenik meg, felelős szerkesztői Ágai Béla dr. és Keszler József fő- munkatárs Kóbor Tamás. Vitorlás baleset a Balatonon. Tegnap délután Keleméri Béla buda­pesti igazgató-tanitó Tihanyból vitor­láson farkaskutyájával Balatonfüredre akart átrándulni. A tó közepe táján hirtelen támadt forgószél kapta el a csónakot s azt felborította. Az igazgató is, a kutya is a csónak szélébe kapasz­kodtak s már-már erejüket vesztették, mikor egy a parton sétáló joghall­gató meglátta őket s egy rozoga csónakon mentésükre indult. Három­negyed óra alatt sikerült a veszede­lemben forgó embert elérnie s őt kutyájával együtt a partra juttatnia. Keleméri csak órák múltán tért ma­gához. Nemzetközi értekezlet a kínai kérdésben. Amerika a legközelebbi napokban nemzetközi konferenciát hiv össze a kínai kérdés ügyében. KÜLFÖLDI HÍREK Német birodalmi képviselők tüntetése az osztrák német egye­sülés mellett. (Bécsből jelenti a Zalai Közlöny tudósítója.) Az osztrák-német népegyesülés, amelynek központjai Berlinben és Bécsben székelnek, augusztus végén nagyszabású de­monstrációs hetet rendeznek Bécs­ben Ausztriának Németországhoz való csatlakozása érdekében. Miként a Zalai Közlöny bécsi tudósítója érte­sül, eddig ötvenen jelentették be a német birodalmi gyűlés tagjai közül, hogy Bécsbe jönnek. A német kép viselőket Loebe Pál, a német biro­dalmi gyűlés elnöke, az ismert nevű szociálista vezér fogja vezetni. A demonstrációs hét előreláthatólag augusztus 29-én fog kezdődni és szeptember 5-ig fog tartani. Termé­szetesen a népgyüléseken az összes osztrák pártok is képviseltetni fog­ják magukat és egymás után fog­nak hitet tenni a Németországhoz való csatlakozás mellett a krresz- tényszociálista, a nagynémet, a szo­ciáldemokrata és horogkeresztes pár­tok, valamint az osztrák parasztszö­vetség szónokai. A piarista-rend román tarto­mány főnöke. Temesváron most választották meg a piarista rend uj román taitományfőnökét. Titkos vá­lasztás alapján abszolút többséggel Patay József dr.-t, a kolozsvári pia­rista gimnázium igazgatóját és ház­főnökét választották meg. Ellentétek az angol kormány­ban. Londoni jelentés szerint a kor­mánynál különböző befolyások érvé­nyesülnek abban az irányban, hogy nyolc uj cirkálót készíttessen. Chur­chill állást foglal a javaslat ellen, Bridgeman az admiralitás lordja a cirkálók építése mellett van és alig­hanem keresztülviszi álláspontját. A kérdést az a veszedelem hátráltatja, hogy Churchill kilép a kabinetből. Magyarország a román petro­leum legnagyobb fogyasztója. Kolozsváról jelentik: A pénzügy­minisztérium statisztikai osztálya közzétette az adatokat a márciusi petroleumkivítelükről. Ezen adatok szerint: Románia 12 országba expor­tál nyersolajat és nyersolajterméke­ket. A legnagyobb felvevő piac Magyarország. A márciusi 65.761 tonna kivitelre került nyersolajter­mékekből Magyarország 12.271 ton­nát fogadott be. Ezek a számok érthetővé teszik, miért f-ktet a román kormány olyan nagy súlyt a Magyar- országgal megkötendő nyersolaj- beviteli megállapodásokra. Az oláh földreform eredménye. Kolozsvárról jelentik: A földműve­lésügyi minisztérium közzétette a kisajátítások statisztikáját 1925. má­jus végéig bezárólag. A számszerű adatok annyira zavarosak és össze nem vágóak, hogy nem lehet rajtuk eligazodni. Az egész ország terüle­tén 6 millió 30.000 hold földet sa­játítottak ki, ebből az ó-királyságban 7 millió 750.000 holdat. A kiosztás szerint 1.525.000 földműves jutott földhöz, ebből 530.000 Erdélyben. A tisztviselőkérdés, mint faji­kérdés. A tót autonómisták egyik vezére a turóczszentmártoní Narodnio Noviny jul. 3-iki számában foglal­kozik a tisztviselők elbocsátásával és kifejti, hogy Szlovenszkóban a tisztviselőkérdés ma már faji kérdés. Az állam nem tudja a végtelenségig biztosítani az exiszlenciákat, a tótok viszont nem mondhatnak le arról a jogukról, hogy maguk intézzék Szlo- venszkó ügyeit s e harcok között az egységes cseh szlovák nemzet fikciója csak illuzórikussá válik. A A tótoknak még azt a lehetőséget sem adják meg, hogy a törvény ke­retén belül védekezhessenek, pedig az elnyomás a tisztviselőkérdésben még azt is tönkreteszi, ami eddig Szlovenszkóban nem volt elhi­bázva. Párnákat és lepedőket visznek adóba a románok. Cahulmegye föld mívesei kérvényt adtak be a pénz­ügyminiszterhez, kérvén, hogy az uj aratásig szűnjenek meg az adóvégre­hajtások. A kérvényben előadják, hogy a kincstár pénzbeszedői min­den előzetes értesítés nélkül járnak házról házra és adóhátralékban el­hordják, amit meg tudnak fogni és potom árakon értékesítik. Rosu köz­ségben a házakból a párnákat és lepedőket rángatták ki az ágyban fekvők alól, Zernestiben feltörték az ajtókat, minthogy mindenki a mezőn volt és a gyerekek kétségbeesett sí­rása közben cipeltek el minden be­csesebb dolgot. Gotesti községben a szőnyegeket és hímzéseket Vitték eb és adták el a kereskedőknek, akik nagy vásárt csaptak velük. A bolgár szerb szövetség. A „Banater Zeitung“ azt fejtegeti, hogy Szerbia támogatja Bulgária déli as­pirációit, hogy szabad kijáratot kap­jon óz Egei tengerhez, Bulgária vi­szont hasonló nyomatékkai támogatja Szerbia Szaloniki i igényeit és a szerb kisebbségek védelmét Görög-Mace- dóniában. Francia hajóraj Marokkó bio- kálására. Párisi jelentés szerint Marseilleban uj francia h íjórajt sze­relnek fel, mely azután majd a ma­rokkói partok blokádjára indul. A hajóraj julius 24-én La Corona spa­nyol kikötőbe fut be, ahol a spa­nyol király üdvözli. ______________1925 julius 12. M A RILI (Sóhajtás a messzibe) Irta: Péchy-Horváth Rezső 1. Ködbe rejtezett, hideg téli alko­nyaik idején, amikor a mellet acél­kapocs módjára szorítja össze a sürü, fullasztó ködtenger nyomása, lelkem a magasságokba emelkedik és — mintha csak valami boldog gépma­dár lenne — ködön, havon-jégen, hegyen-mezőn, erdőn-bokron keresz­tül messze-messze röppen... ...A számtalan, stilusgazdag mo­dern palota között harsogva rohan tova a Limmat ultramarin, je^es vize. A folyó vízfelületén, mint va­lami lenge estélyi fátyol, reszkető halvány ködlepel imbolyog, lágyan puhán, mint bársonyos női kezecske sima cirógatása. Furcsa, ódon háztömkeleg tömör kőszigetecskéje hasítja ketté a türel­metlen sietséggel tovatörtető folyót Barnára öregedett, omló vakolatu, füstös, penészes, vizek patakjától mosott házak bújnak itt össze mintha szoros összetartással akar­nának védekezni a könyörtelenül nyaldosó, mohó víztömegek ellen. A viz harsogva szökken neki a kő­tömböknek, dühödt zúgással iramlik végig a házsorok mellett, tajtékot freccsent rájuk, aztán szilaj bukdá­csolással tűnik el az elegáns, ra­gyogó nagy hid merész kőpillérei mögött. A rakoncátlan, idegesen töltető folyó jeges vize apró, keskeny csa­tornákban szágulg be az ósdi, ko­pott, töredezett vakolatu házsorok közé. A nagy hid előtt megint elő- bukkanik kristálytiszta vize. Csat-^ togva, fülbemászó duruzsolással fo­rognak a kis csatornákban a barna házak kerekei. A kerekeken szélesen elnyujtózkodó folyamokban ömlik végig a viz, aztán, a következő pil­lanatban, pompás, csillámló ezüstös fátyol gyanánt zuhan le. A legelső benyomás az, hogy a kerekék az ódon emeletes házak evező, segítő karjai, amelyekkel az irigy ostromlással igyekvő folyóban visszatartják magukat: eveznek azok­kal, fölfelé a vizen — mint a régi­módi kerekes gőzhajók, — hogy mindig ugyanazon a helyen marad­hassanak meg. A vizi kerekek azonban kolosszá­lis gyári gépezeteket táplálnak erő­vel — s ha a füleink a vizek egy­hangú zúgásán keresztül meghallják az élet más zaját is, akkor egyszerre rájövünk az ósdi háztömkeleg mi- némüségére is. Zakatolva dolgoznak ott a különféle gépek, az ablakok homályos üvegein keresztül villamos lángok sárgás fénysávjai szürőndek ki fáradtan. Iparmühelyek, apró gyá­rak dolgoznak iten; minden halk zörej, kerékcsattogás, dübörgés és robaj, amely a vizek harsogásán, csobogásán keresztül szűrődik, a munka diadalmas himnuszának szép­séges szimfóniája. Egy hídon megyünk keresztül, egy érdekes, bizarr szépségű fahidon. Tetőzete a legszebb öreg-svájci épí­tészet stilje, sötétbarna fáján mélázva pihen meg a ma emberének futóla­gosán szemlélődő szeme. Alatta har­sogva, bőgve, dübörögve futnak el a türemlő, hószin hullámok s ami­kor a didergős levegőben átkocog­tunk a vastag fapadlón, egyszerre átjutottunk a legújabb városrésznek csupa emelet, csupa fény, csupa pompa palotái közé. Az ósdiságból egyetlen lépéssel átjutottunk a legfrisebb, a legeleve­nebb modernségbe... Ahogy képzeletem könnyed lép­teivel az ódon, drága patináju kö­zépkori várost járom, ahol sok-sok évekkel ezelőtt nagy szellemek éltek és dolgoztak, egy édes kis lényt juttat eszembe a föl-fölkavargó, me­ditáló szomorúságom... 2. Északról, Helderből utaztam dél felé és idegen gyönyürüségekbe bele­bódulva, nézegettem végig Hollandia tiszta, erkölcsös, szorgalmas váro­sait. Tetszésem virágkoszol uí fonták körül ezt a csodálatos és nagyszerű kis országot, amelynek lakosait a tisztaság érzése belsőleg és külső­leg annyira átaljára, hogy még a pici, olajfestékkel bemázolt házaik falait is lemossák napjában legalább egyszer szappanos vizzel vagy édes­vizes fecskendő egyszerű hideg viz- sugarával. Boldog, elégedett és szép ez a pompás, müvészlelkü nép, mert nincsenek hiú, szinestollu államhó­bortjai és hóditó törekvései, hanem elégedetten él a nem jelentékeny ha­zájának határain belül és rajongva szereti, védi, gondozza és munkálja a földjét, mint semmiféle nép ezen a világon. Utrechtben tett le a tiszta hollandi vonat és álmodozva járogattam a fé­nyes diákvárosban, amelynek festői- ségét az árnyas fasorok, a vizbe- hajló vidám lombok, a kicsi, apró színes házak, a művészi ablaktáblák, az upsalaira emlékeztető gyönyörű és fenséges székesegyház adják meg. Az „Elnémult harangok“ hőseinek lélekrázó emlékei rezegtek végig a lelkemen, valahányszor valamelyik gracht hidján dobogtak át a lábaim. Egyszerre, a hires székesegyház előtt, szemben az egyetem óriási kő­tömbjével, kitekert nyakú német be­széd ütött fülön. Erősen odafigyel­tem és lassítottam. Tisztán hallot­tam és megértettem, amint valaki

Next

/
Oldalképek
Tartalom