Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)

1925-09-11 / 203. szám

65. évfolyam, 203. szám Nagykanizsa, 1925 szeptember 11, péntek Apa 180(9 kcpsna POLITIKAI NAPILAP •Mikautfitfg és kiadóhivatal Fí-at 5 latarixban-Telafon 78, nyomda 117. saám Felelős szerkesztő: Kempelen Béla £IőÜ3*?ési era; bőrs S0.009 korona Háio» bút a...-------------9G.G03 korosa A kultuszminiszter Nagykanizsán Nagy ünnepélyességgel fogadta a város a minisztert és nagyszámú kíséretét — A nagykanizsai felső leányiskola sorsa függ a látogatás eredményétől Nagykanizsa, szeptember 10 Kora délelőtt ünneplőbe öltöztek a nagykanizsai utcák közül azok, melyeken az 1 óra 20 perckor ér­kező gróf Klebeisberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter bevonu­lását várták. Zászló, fenyő és virág­díszt öltött az állomásépület kijárati része is, mely előtt már jóval vonat­érkezés előtt parádés-kocsik egész parkja foglalta el a teret. Az állomás perronján összegyüle­kezett a város hivatalainak vezető­sége, testületek fejei, igy többek kö­zött Tarányi Ferenc dr. főispán a vármegye, Krátky István dr. polgár­mesterhelyettes, Prack István dr. és Király Sándor tanácsnokok a város képviseletében, Kálnay Gyula dr. a rendőrkapitányság vezetője, Pehm József zalaegerszegi apátplebános, Szirmay Miksa tanfelügyelő, Eöry- Szabó Jenő törvényszéki elnök, dr. Szabó Lajos ügyészségi elnök, Ko- vdch Gyula dr. járásbirósági elnök, Vargha P. Theodorich plébános, Gazdag Ferenc püspöki biztos, Pli- hál Viktor földbirtokos, dr. Örley György kir. közjegyző, Gyömörey István főszolgabíró, Tholway Zsig- mond dr., Leszcinszky Szaniszló dr. a posta képviseletében, Knortzer György, Kelemen Ferenc bankigaz­gatók, Hajdú Gyula dr., Tamás Já­nos dr., Asszonyi László a színészek, Bazsó József az iparosok küldöttsé­gével, az állomásfönökség, lelkészek, iskolák igazgatói és még számosán. Az üdvözlések Az 1 óra 20 perckor berobogó gyorsvonat szalonkocsijából elsőnek lépett ki a kultuszminiszter, kit har­sány éljenzés fogadott. A minisztert és a kíséretében érkezett nemzetgyű­lési képviselőket, köztük Kállay Ti­bor dr.-t, városunk képviselőjét Zala- vármegye nevében Tarányi Ferenc dr. főispán üdvözölte, kifejezést ad­va annak, a kultuszminiszter látoga­tásához fűzött hitnek, hogy amit a kulturális fejlődésében önhibáján kí­vül visszamaradt város kérni óhajt e látogatás alkalmával, az meg is fog adatni néki. Utána Krátky István'dr. főjegyző, polgármesíerheíyettes a város nevé­ben köszöntötte a minisztert s a vele érkezett vendégeket. Hangsúlyozta, hogy Nagykanizsa a magyar kultú­rának is határvárosa, hol a Zrínyiek, a magyar történelem élő szelleme a haladás vágyával együtt él kioltha- tatlanul. A város közönsége bízik abban, hogy a magyar kultúra eme végvárának fontos szerepe jut a mi­niszter kulturprogramjában. A miniszter válasza Klebelsberg Kunó gróf kultuszmi­niszter keresetlen szavakkal köszönte meg a fogadtatást. — A tanügyi hatóságok köteles jelentéseiből, — mondotta — Kállay Tibor dr. és a főispán információi­ból meggyőződött arról, hogy Nagy­kanizsa tanügye, különösen a nő­nevelés terén nincs a megkívánható állapotban. Át van hatva attól a meg­győződéstől, hogy Nagykanizsán, mint nagy ipari és kereskedelmi góc pontban, rendkívüli fontossággal bir a középfokú oktatás ügye. Ezért ha­tározta el, hogy eljön ide s itt sze­mélyesen győződik meg arról, hogy milyen intézkedéseket kell tenni. — Nagyobb horderejű szervező­munka előtt állunk. Nem szabad meg­elégedni aktákkal, hanem közvetlen impressziókra van szükség a teendő intézkedésekhez. — Azt gondolta, egy munkanapra jön Nagykanizsára, munkaruhában is jött kíséretével együtt s igy két­szeresen megtisztelve érzi magát a nagy fogadtatástól. — Mindent meg fogok tenni, — fejezte be a miniszter szavait — amit a nagy jövő elé néző város kulturális előrehaladása érdekében tenni lehet. Nagy éljenzés fogadta a miniszter szavait, kinek ezután bemutatták a fogadására megjelent notabilitásokat. Kállay Tibor dr. üdvözölte még néhány szóval a fogadtatásra meg­jelenteket, majd a miniszter Krátky István dr.-ral helyet foglalt a Lin- dauerné kertészetéből Ízlésesen fel­virágozott négyesfogatban s a kocsik hosszú sora megindult a város felé. Az útvonalon várta a bevonulást a nagyszámú közönség és az iskolás- gyermekek ünneplőbe öltözött, hosz- szu páros sorai, kik éljenzéssel és virághintéssel fogadták a város elő­kelő vendégeit. A fogadtatás után a miniszter és kísérete egyenesen a kegyesrendi társházhoz hajtatott, hol a vendégek tiszteletére szükebb kör­ben ebédet adtak. Ebéd után megtekintették a gim­náziumot, az iskolákat, a Polgári Egylet termét, délután 6 órakor Örley György dr. kir. közjegyző adóit ozsonnát a vendégek tiszteletére. Ugyancsak hat órára gyűltek ösz- sze a városházán a tantestületek tisz­telgő deputációi. A miniszter és kísérete este 8 órakor meghallgatták a Polgári Egy­letben „A dolovai nábob leánya“ elő- adásának első felvonását és Asszonyi diiektornak legteljesebb elismerésü­ket fejezték ki a szép előadásért. Este 9 órakor 120 teritékü bankett volt a Korona éttermében. A ban­ketten elhangzott felköszöntőket és Klebelsberg Kunó gróf kultuszminisz­ternek egyebek közt a Nagykanizsán felállítandó felsőleányiskolára vonat­kozólag a Zalai Közlönynek tett nyi­latkozatát helyszűke és az idő előre­haladottsága miatt lapunk holnapi számában közöljük. Nagyszakácsiban a csendőrök jogosan használták a fegyvert Zalai bucsusok félrevezették a csendőröket — A tömeg botokkal és esernyőkkel támadtak a csendőröknek A belügyminiszter táviratilag fölrendelte a főispánt és az alispánt Nagyszakácsi, szeptember 10 Tegnap délután eltemették Császár Józsefnét, a 46 éves récsei asszonyt, aki a fanatizált tömeg ellenállásának áldozata lett. A község lakossága nyugodtan viselkedett, de erős csend­őri készültség vigyázott, hogy a te­metésen további incidens ne történ­hessék. A temetésen alig ötvenen vettek részt, köztük a marcalii fő­szolgabíró is. Szeptember elején zárták el ható­sági intézkedésre az úgynevezett csodahelyhez vezető, uiakat és erős csendőri kirendeltség vigyázott, hogy azt senki meg ne közelíthesse. A kisasszonyrapi véres esetről megállapította a vizsgálat, hogy azt egy zalamegyei zarándokcsoport okozta, amely Kisasszonynapjára azzal tudott áthatolni a csendőrkor­donon, hogy egy más bucsujáróhe- lyet jelöt meg útja céljául. Az ünnepnap reggelén aztán három községből több mint ezer ember vonult zászlókkal a csodahely felé. A felvonulásnak már a hangulata azt mutatta, hogy a csendörök ellen akarnak tüntetni. Amikor az előrenyomuló tömeg, amely hangosan énekelve közeledett, a kordonnal elzárt hely közelébe jutott, Szabó István tiszthelyettes eléjük ment és szép szóval igyeke­zett őket visszatérésre bírni. A tö­meg nem hallgatott a szóra és iz­gatott morajlással tiltakozva a fel­tartóztatás ellen, nyomult tovább. E pillanatban a csendőrkirendeltség vezetője lekapta fegyverét a válláról, készenlétbe helyezkedett és rákiáltott a bucsusok seregére; — Álljanak meg! A törvény ne­vében ! A tömeg egy pillanatra elcsende­sedett, de annál nagyobb zajongás­sal tört ki aztán az izgalmuk. Han­gok hal'atszottak: — Félre az útból, üssük agyon őket! Szűz Mária lobogójára úgyse mernek lőni. Egy másik csendőr, akihez már cs2k pár lépésnyire állt a felizgult tömeg, maga elé tartolta fegyverét és elkiáltotta; — Aki közelembe jön, azt lelövöm. A tömeg nem riadt vissza és si­koltozva rohant a csendőr felé. A csendőr ekkor adta le azt a riasztó lövést, amelynek eltévedt golyója Császár Józsefnét megölte és özv. Németh Józsefnét megsebesítette. Amint már közöltük, a csendőrség nyomban letartóztatta azokat a buj- togatókat, akik a tömeget a csend­őrök ellen izgatták. Most, hogy már a véres J|set áldozatát is eltemették, még nagyobb eréilyel indult meg a hatósági intézkedés, hogy a nagy- szakácsii izgalmat leszereljék és azokat, akik okozták, felelősségre vonják. A vizsgálat eddigi eredmé­nyéről hivatalos jelentés még nem érkezett. A belügyminiszter, aki maga vette kezébe a nagyszakácsi-i eset ügyét, intézkedett, hogy mielőbb hivatalos

Next

/
Oldalképek
Tartalom