Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-07-14 / 155. szám
i a_______________ _ KÜ LFÖLDI HÍREK A kinai egységes front fenntartása érdekében Anglia, Japán és az Egyesült Államok közt titkos egyezmény jött létre. A francia költségvetést a kamara és szenátus tegnap reggel Va7 órakor az éjszakai ülés végén elfogadta, mire a parlamentet bezárták. 385 szavazattal 245 ellen bizalmat szavaztak a kormánynak. Matteotti-pör tárgyalása októberben veszi kezdetét Rómában. A Szentév utolsó boldoggá- avatása vasárnap történt meg Rómában a Szent Péter bazilikában. A Vatikán uj pápai követe Pallier vasárnap megérkezett Prágába. Kiutasítják Ausztriából az idegen munkásokat Az emigránsokat Délamérikába fogják kitelepíteni — A Zalai Közlöny bécsi tudósitójától — Bécs, julius 13 Az osztrák kormány törvényjavaslatot készít elő a munkanélküliség enyhítése érdekében* A készülőben levő törvényjavaslat elsősorban az idegen munkások kiutasításával akarja a munkanélküliséget enyhíteni. Hivatalos becslés szerint mintegy 50.000 külföldi munkás dolgozik Ausztriában. Ezzel szemben egyedül Bécsben mintegy 150.000 osztrák munkás áll munkanélkül és semmi remény sincs arra, hogy az ipari és kereskedelmi konjunktúra javulásával ezek elhelyezkedjenek. Az egész világ ZALAI KÖZLÖNY elsősorban azonban a szomszédos utódállamok elzárták határaikat az osztrák munkások elől. Magyarország, Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia egyaránt megnehezítik az osztrák munkások bevándorlását és elhelyezkedését, sőt szükség esetén, amint ez már meg is történt, nem riadnak vissza a kiutasításoktól sem. Énnek következtében az osztrák kormány mostan az 50.000 itt élő külföldi munkás kiutasításával akarja a munkanélküliséget csökkenteni. A Zalai Közlöny bécsi tudósítójának értesülése szerint valószínűleg felül fogják vizsgálni mindazoknak az 1919. január 1. óta Ausztriában élő munkásoknak tartózkodási engedélyét, akik azóta itten állandó munkát nyertek. Az osztrák kormány tudatában van annak, hogy a törvény végrehajtása családok ezreit döntené a legnagyobb nyomorba, azonban ennek ellenére is kénytelen lesz a munkanélküliség enyhítésének érdekében a terv végrehajtására. Főként Resch dr. népjóléti miniszter sürgeti a törvényjavaslat parlamenti elintézését és avval érvel, hogy jóval több külföldi munkás veszi el a kenyeret az osztrák munkások elől, mint a hivatalos statisztika ezt kimutatja. Szerinte a külföldi munkások száma meghaladja a nyolcvanezret. Az elmúlt évben 10.000 uj munkás és alkalmazott érkezett külföldről Ausztriába. Ennek az évnek első hónapjaiban a tilalmi rendeletek ellenére is 3500 újabb külföldi munkás és alkalmazott vándorolt be és helyezkedett el. Ez utóbbiak közül mintegy kétezren csehszlovák állampolgárok. A szociáldemokrata párt elvben ellenzi ugyan a külföldi munkások kiutasítását, azonban |a jelenlegi helyzetre való tekintettel megelégszik majd egyszerű tiltakozással és nem támaszt nehézségeket a parlamenti elintézés elé. Ezzel szemben követeli azt, hogy a politikai menekültekre a törvény ne terjedjen ki. Magyarországról mintegy 3000 emigráns munkás helyezkedett el osztrák üzemeknél. Az orosz munkás-menekültek száma Ausztriában körülbelül 3000. A Népszövetség és a nemzetközi munkaügyi hivatal nemrégiben akciót kezdettek a politikai menekülteknek Délamerikában való letelepítése érdekében. A szociáldemokraták tehát azt követelik, hogy a magyar és orosz, valamint a balkáni emigránsok menedék- és munkajogát az osztrák kormány addig ne csorbítsa, amig a délamerikai kolonizálási akció kezdetét nem veszi. A Népszövetség ugyanis Ígéretet tett az osztrák kormánynak, hogy a kitelepítést az Ausztriában élő emigráns munkásokkal fogja megkezdeni. A KoMiáa tragédia Meló íolárgyalása Budapest, Julius 13 A budapesti törvényszék Langer* büntetőtanácsa ma kezdte meg Kosztka István pénzügyi főtanácsos bünpörének tárgyalását. A vádtanács erős felindulásban elkövetett emberölés miatt helyezte Kosztkát vád alá, mert Valérián Zsig- mond huszáralezredest agyonlőtte. Elnök kérdésére elmondja Kosztka István, hogy bűnösnek érzi magát. Közte és felesége között annyira kiélesedett a viszony, hogy válásra gondolt, azonban a felesége nem akart elválni. Kisfiától hallotta, hogy Valérián náluk járva, megcsókolta feleségét. Mikor Valériánt emiat í felelősségre vonta, becsületszavával 1 letagadta ezt. Később aztán külön \ vált feleségétől. Mikor feleségét meglátogatta, az megesküdött neki, hogy közte és Valérián között csak egyszerű barátság volt. Ő hitt az asz- szonynak és megegyeztek, hogy újból felveszik a házastársi viszonyt. Mikor hazament, családjától hallotta, hogy felesége telefonon kereste őt. Erre felhívta nejét és akkor történt, hogy felesége Valéridnnal f beszélt. Egyes mondottakat tisztán hallott, amit beszéltek. Aznap éjszakára találkát adtak egymásnak. Róla is becsmérőleg nyilatkozott. Ezután a Rökk Szilárd-utcába ment, aho találkozott Valérián alezredessel. 1925 julius 14. Nem tartottad meg becsületszavadat, mondotta feléje, de Valérián hetykén választ és kicsinylőleg nyilatkozott feleségéről. Erre ő is valami sértőt mondott. Mindketten meg*, torpantak. Valérián heves mozdulatot tett és akkor történt, hogy reá lőtt. Valérián özvegyét hallgatja kil azután a bíróság. Férjéről azt mondja, hogy a legkorektebb és legbecsületesebb férfi volt, akit valaha ismert. Kosztkáné egyszer bizalmasan mondta neki, hogy a pletykák“ vonatkozásba hozzák az ő nevét férje nevével, ami neki kellemetlen.. Férje azt mondotta neki, hogy Kosztka a feleségéhez erőszakos és féltékeny. Sosem volt Valérián és] felesége között szóváltásról. Majd több katonatisztet hallgat ki a bíróság. A tanúkihallgatásokat hol-| nap folytatják. MARILI (Sóhajtás a messzibe) Irta: Péchy-Horváth Rezső (2) Gondoltam, hogy svájciak, ahogy a nevüket elárulta a diszkrét hotelportás, mert csak svájci embernek lehet ilyen bárgyuan rettenetes neve, hgy: Tschudy-Lüssi! Kár. Mert — svájciak. Tehát szó sem lehetett kalandról. Mert a svájci nő maga a szoborráfagyott, szilárddá-győződött tiszta erkölcs és sivár puritánság. Pedig az izgalmasan szép leánnyal egy kaland lehetősége maga volt az egyetlen pillanatra megmutogatott ezeregyéjszakái villogó pompa, eszeveszett kincs és lihegő gyönyör . . , mert ez a leány igazán értékes lélek lehet. 3. Végnélküli tulipánföldek, fárasztó nagyságú jácintmezők, kacér szélmalmok, szeszélyesen hullámzó nádasok, tavak, grachtok, vizek és zöld mezők rohantak el a száguldó vasúti kocsi ablakai alatt. Szivár- ványos örömök felhőztek körül, hoyy káprázatos szépségű, ragyogó, vidám városok sorozatos képeit fölrajzolhatom emlékezésem fényérzékeny lemezeire. A dogék aranyfénnyel tüdnöklő palotájának tövében, a rózsaszínű falak árkádjai alatt szippantottam végre az örök tenger kövér, sós páráktól nehéz levegőjét. Szomjas szemeim mohón habzsolták az ódon szépségek változatos képeit és naphosszat bolyongtam be álmodozva, lelkemmel messzi az azúr mennyboltozat magasságában keringve, a tenger büszke arájának, Velencének keskeny, levegőtlen, hulladékszagu utcáit. Elmenekültem a hangosan csodálkozó, ordítva élvező és a vöröskönyv utasításai szerint szemlélődő, hórihorgas, rőt angolok elől, akik konokul megszállva tartották az örök város örök szépségeit: a Rialtót, a hófehér márványból faragott kecses kis hidakat, a szent Márkus terét, a bizánci székesegyházat, a nagy csatornát, a fayence- csoda főúri palotákat és mindent- mindent, ahol az emberi lélek nem a vöröskönyv utasításai szerint föb rivalgva, hanem imádságos gyönyörűséggel szemlélheti csak, a rrégi csodavilág csodaemlékeit. . . Óvatosan elkerültem a programszerűen vizsgálódó utasok érdeklődésének zajos vidékét is, amely országúti tarkaságu és egyedül ődöngtem Velence elhagyatott, elrejtett helyen álló mozaik-költeményei között. Egyszer mégis leültem a Floriani egyik üres asztalkáihoz. Zene kavargóit a téren és a zsúfolt térség nemzetközi emberhullámai fölött szórakozottan, unottan, sajnálkozva és idegenül emelkedett föl a magasba a tekintetem, mint könnyű illatszer felhője a szegénység izzadságszagú hajlékában. És ekkor egyszerre öröm húzta barázdás mosolyra az arcomat és forró vérhullám futásától lüktetett a halántékom. Az egyik közeli asztalkánál ott ült Tschudy-Lüssy zürichi csokoládégyáros ur és mellette a leánya . . . A leány szemeinek ablakán unalom szürkesége könyökölt ki, de nyomban eltűnt, elszállt, amikor a barna szemek egyetlen derűs, delejesen simogató sugara reám esett. Piciny mosoly bujdoklott a szép- metszésü pici száj szögletében és ott, abban az illatos, gondtalan, vidám, léleknélküli, léha és kérészéletű nemzetközi kavargásban egyszerre csak forró érzés ütött mellen : a helvét szűz tekintete, ime melegséggel pihent meg rajtam . .. Mint valami régi-régi ismerős alakján, arcán, szemén, akit valami forgata- gos sokadalom szédületes zsivajgá- sában egyszerre csak felfedeztünk. A barna szemek tekintete átnyúlt hozzám a hullámzó emberek kavargó tömegén és a gerincemen lágy cirógatások vonaglottak végig tőle . .. Megismert. 4. Az apa egyszerre csak felemelkedett a székéről és futtában valamit beszélt a leányának. A leány bólintott és hallottam, amint az apa finoman, könnyen, szeretettel ejtette ki a leány nevét: Marili . . . (Ó, tiszta kis iskolásleányok, ti tisztességtudó és illedelmes kis Marili-k ott az opálos ködbe burkolózó helvét havasok lábánál, ti jutottatok az eszembe erre a furcsa, kissé talán komolytalan és naiv leánynévre! Ti kicsike, ártatlan Ma-: rili-k, akiknek hosszú, becsületes, lenszin varkocsa szelíden verdesi egészséges hátatokat, amikor a gyönyörű helvét tavasz aranyfényében,' a mosolygó utcákon hazafelé ira modtok . . . Marili! .. . Marili 1 . . Mennyi édes emték, mennyi buja, álom, mennyi ragyogó csoda, köny- nyes boldogság nőtt ki előttem egyszerre erre a kislányokat illető gyereknévre, ott a pojácás, brum- mogó olasz zene lágy hullámai mellett! . . .) A barna szem láthatatlan fényszórója megint megkereste az én szürke szemeimet és lángoló tüzeket fakasztott bennök. Édes beszédbe fogott ez a két szempár, néma, hangtalan és színes beszédbe, amiből senki ott a hatalmas tér hatal-1 más kőkockáin nem csíphetett el még egy apró hangporszemet sem. Az a meleg nézésű barna szempár elmondta nekem, hogy mögötte egy rendkívül finom, szubtilis női lélek lakozik, érzékeny, mint a mimóza szirma és gyöngéd, mint az édesanya szive és őszinte, mint az azúr ég végtelenje. Elmesélte nekem az élettörténetét, a hangulatait, az érzéseit, elveit és nézeteit és éreztem, hogy azok mind-mind egytől-egyig belesimulnak az én lelkem nyílt hitvallásába, csodálatosan és mégis egyszerűen, mint a szerelmes leány puha kis ökle a férfija mohó tenyerébe ... (Vége köv.)
