Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-07-25 / 165. szám
ZALAI KÖZLÖNY 3 Magyarország összes kántortanitóit állásaik és a végzett kántori munka arányában osztályozzák; minden osz- tály munkáját bizonyos értékegységben állapítsák meg és ezt az össz- fizetésnél megállapított értékegységből vonják le a kántori fizetés javára. Az osztályozás a következő: I. osztályú kántortanitói állás az, ahol templom és több lelkész van; II. osztályú, ahol csak egy lelkész és templom; III. osztályú, ahol csak templom van s néha napján van istentisztelet; IV. osztályú, ahol az összes kántorizálás csak a litániák, temetések végzésére szoritkozik. Értesülésünk szerint az I. osztályba tartozók egységszámát 20, a II. osz- tályuakét 16; a III. osztályuakét 8; a IV. osztályuakét 4 egységgel csökkentenék s ez volna a kántori végzésért járó érintetlen fizetés. Pl. annak a kántortanitónak, kinek 45 egységszáma van s kántori állása a II. osztályba tartozik, maradna a levonás után 29 egységül'50=49-5 aranykorona havi fizetése s ez az összeg egészittetnék ki az állami rendszerű fizetés osztályának megfelelő aranykoronára. A felekezeti tanítóság körében nagy magnyugvást szerezne az ilyetén rendezés is s az erre vonatkozó rendelet mielőbbi megjelenése, amely remélhetőleg már nem késik soká. Bár hisszük, hogy ezt az ideiglenes megoldást a pénzügyek rendezésével követni fogja a békeidőknek megfelelő állapot, a magyar felekezeti kántortaniíóság egyelőre ezt is hálás szívvel fogadja és türelmetlenül várja a kultuszminiszter rendeletének megjelenését. Landi Ferenc A horvát parasztvezér a kisebbségek és a katolikus egyház ellen Radios leleplezésére készülődnek Ausztriában Osztrák—magyar—horvát monarchia —- A Zalai Közlöny bécsi tudósitójától — Bécs, julius 24 Osztrák politikai körökben a legnagyobb felháborodással tárgyalják Radies István horvát parasztvezér politikai pálfordulását és Pasics miniszterelnökkel kötött paktumát. Egyetlen osztrák politikusnak sem jut eszébe, hogy beavatkozzék Jugoszlávia belső ügyeibe és, ha Radies úgy tartotta helyesnek, hogy eddigi programját feladva, a hatalom kedvéért kibéküljön Pasics-csal, úgy ebbe idegen állampolgároknak nem lehet beleszólásuk. Radics azonban közvetlenül kiszabadulása után nagy beszédeket tartott párthívei és belgrádi lapok tudósítói előtt. Ezekben a nyilatkozatokban Radics többek között két kérdéssel foglalkozott. Az első a nemzeti kisebbségek problémája volt és erről többek között Sl következőket mondotta: „Szégyen és gyalázat, hogy angolok, franciák, sőt olaszok jönnek hozzánk, hogy megvizsgálják a nemzeti kisebbségek helyzetét Macedóniában, a Vajdaságban és Horvátországban. Botrány, hogy nekünk tűrnünk kell a magyarok és németek magatartását, akik ezeket az idegeneket felszabadítóként várják. Ennek véget kell vetni..." A másik probléma, amivel Radics ugyan ilyen szellemben foglalkozott, a római katolikus egyház kérdése volt. A horvát parasztvezér éles támadásokban részesítette a Vatikánt és kibontotta a Róma elleni harc lobogóját. Ez a két állásfoglalás igen könyven ismét börtönbe juttathatja Ra- dicsot, mivel konzervatív osztrák politikai körök szerint nemzetközi érdek Radics leleplezése és példátlan árulásának megtorlása. Miként ismeretes, Radics tavaly emigránsként több hónapot töltött előbb Londonban, majd Bécsben és végül Moszkvában. Hogy az utóbbi helyen megállapodást létesített a kommunistákkal, az is közismert dolog. Bécsi tevékenysége azonban mindmáig nem került nyilvánosságra. A Zalai Közlöny bécsi tudósítója ma beszélgetést folytatott egy nagytekintélyű osztrák politikussal, aki erről a következőket mondotta: — Radics az utolsó évszázadok legelvetemültebb és leglelkiismeretlenebb kalandora. Mostan uszít a nemzeti kisebbségek, elsősorban a németek és a magyarok ellen. Itt azonban sorban tárgyalt nemcsak olyanokkal, akik már évek óta foglalkoznak a kisebbségi kérdéssel, de összeköttetést létesített kimondott irredenta alakulatokkal is, mint a különböző bécsi legitimista pártok. Az a Radics, aki mostan tiltakozik a kisebbségek helyzetének tanulmányozása ellen, emigrációja idején úgy Londonban, mint Bécsben felvetette a nemzeti kisebbségek konferenciájának tervét. Radics a konferenciát Bécsbe akarta összehívni és itten akarta megalakítani az elnyomott kisebbségek ligáját. Ebben az ügyben Radics nemcsak kisebbségi politikusokkal tárgyalt, de belevonta az akcióba a különböző balkáni forradalmár emigráns-csoportokat is. Radics a kisebbségek ligáját forradalmi rohamszervezetként képzelte el és ezen radikalizmusa miatt hiúsult meg a konferencia terve. A német és magyar kisebbségek vezetői ugyanis tudtára adták Radicsnak, hogy csakis legális eszközökkel küzdő szövetségben hajlandók részt venni és a kisebbségek sorsát nem hajlandók kockáztatni kalandos kísérletekkel. — Miután a kisebbségi konferencia terve kudarcot vallott, Radics a különböző osztrák monarchista pártokkal bocsátkozott tárgyalásokba. Több ízben konferált Schager és Wiesner bárókkal, a konzervatív néppárt vezéreivel és az osztrák legitimisták elnökével. A tárgyalások során Radics elfogadta azt a politikai plattformot, amelyet Bécsben Wolff ezredes közép-európai koncepciójának neveznek. Ez a monarchia visz- szaállitására vonatkozik. Az uj monarchia három részből állana: Ausztriából, Magyarországból és a teljesen egyenrangú Szlovéniával és Boszniával kiegészített Horvátországból. Ismételem, Radics e tervet teljesen magáévá tette és több Ízben biztosította az osztrák legitimistákat, hogy a Habsburgok restaurálása Horvátországban is népszerű, mivel a katolikus horvátok gyűlölik az orthodox szerbeket és kultúrharc felidézésével könnyen népszerűsíteni lehet Horvátországban a katolikus Habsburg-dinasztia restaurálásának eszméjét. Bécsből való távozása előtt Radics ismételten biztosította az osztrák legitimista politikusokat, hogy ő és politikai barátai egyrészt feltétlen hivei a Habsburgoknak, másrészt buzgó katolikusok, miért is feltétlenül számíthatnak arra, hogy a horvát parasztpárt, amely csak azért viseli nevében a köztársasági jelzőt, hogy megtévessze a szerbeket, Zágrábban kibontja az uj monarchia zászlaját. _ Nemcsak nekem, de számos más o sztrák politikusnak is rengeteg kompromittáló anyag van Radicsra vonatkozólag birtokában. Semmi közünk ahhoz, hogy Radics lepaktált Pasics miniszterelnökkel, ebbe az árulásba csak a horvát népnek lehet beleszólása. Ha azonban Radics azt hiszi, hogy ezentúl pasicsabb lehet Pasicsnál, úgy alaposan téved. — Ha tovább folytatja uszításait a nemzeti kisebbségek és a római katolikus egyház ellen, úgy mi nyilvánosságra fogjuk hozni összes bécsi tárgyalásait és megállapodásait A szenzációs nyilatkozat kiegészi- téseként a Zalai Közlöny bécsi tudósítója közölheti, hogy Radics leleplezésére vonatkozólag tényleg már napok óta megbeszélések folynak különböző pártállása osztrák konzervatív politikusok között. Egyúttal utalhatunk azokra a nyilatkozatokra is, amelyet Radics tavaly tett Bécsben úgy a Zalai Közlöny tudósítója, mint más újságírók előtt is és amelyekben a horvát parasztvezér a legerősebb szavakkal ítélte el a prágai, bukaresti és főként belgrádi kormányok elnyomó politikáját a kisebbségekkel szemben. Könnyen meg lehet tehát, hogy Radics felháborító beszédeiből nemzetközi botrány keletkezik és a horvát parasztvezért a súlyosan kompromittáló akták miatt Pasics kénytelen lesz újra börtönbe vetni. Szemere Pál Politikai beszélgetés Seipel osztrák kancellárral Karlsbad, julius 23 (A Zalai közlöny tudósítása) Középeurópa egyik legismertebb és legzseniálisabb áiiamférfia, Seipel Ignác dr. pápai prelátus, Ausztria exkancellárja a kormányzó keresz- tényszociálista párt vezére már két hét óta Karlsbádban üdül. E sorok írójának alkalma volt az osztrák politika irányítójával a Spudel-kut mellett beszélgetést folytatni. Az egyébként ujságnyilatkozatok elől kitérő exkancellár behatóan szóllott a Nép- szövetség gazdasági szakértőinek bécsi tanulmányújáról. — A Népszövetség szakértőinek a genfi titkárság elé terjesztendő memoranduma, mondotta többek között Seipel exkancellár, természetesen nem tartalmazhat vádakat a szomszédos utódállamok ellen, azonban feltárhatja a nehézségek okait, amelyekkel az osztrák gazdasági életnek még mindig küzködnie kell és amelyek átterjednek Ausztria határain túl is. Mi, osztrákok teljesen meg leszünk elégedve, ha a jelentés objektiv lesz és utal a Népszövetség tanácsának és az érdekelt utódállambeli kormányoknak teendőire. A Népszövetség szeptemberi tanácskozásain valószínűleg napiiendre kerül a szakértőknek egész Középeurópa gazdasági életére kihaló jelentése. Éppen ezért a szeptemberi ülésszak érdekesebb és értékesebb lesz az összes eddigieknél. Nyilatkozott az exkancellár a kis- antant és Ausztria viszonyáról is a legutóbbi belgrádi osztrákellenes ki- fakadások kapcsán: — Igen csodálkozott, mondotta a jugoszláv politikusok idegességén amely éles ellentétben áll a csehszlovák mértékadó körök velünk szemben tanúsított* magatartásával. Radics Pálnak, a horvát vezérnek beszédét úgy fogom fel, hogy Radics mindenáron guvernementális szellemben akart beszélni. Miként a kitértek tudvalevőleg igen buzgók uj vallásuk gyakorlásában, úgy Radics Pál is igen nyomatékosan hangsúlyozni akarta az SHS királyság iránti hűségét. Sajnos úgy vélte helyesnek, ha ennek megerősítésére megtámadja a régi Ausztriát. Az a körülmény, hogy ő és hivei támadják az én nézeteimet Európa jövőjét és Ausztria rendeltetését illetőleg, azt bizonyítja, hogy Radicsék még régi vágású politikusok, akik nem tudják felfogni, hogy a kulturális és gazdasági hivatása nem merülhet ki a politizálásban. 1925 julius 25. Passió Mária-Zellben Irta: Kempelen Béla Mürzuschlag, julius 2l j A kora reggeli nap bátortalan sugarai még nem tudták fellibbenteni 8 a bennünket környező hegyek csúcsairól azt a lila szinü fátyolt, melyet még tegnap a leáldozó nap borított reájuk, mikor a hatalmas társas-automobilon útnak indultunk Mária-Zell felé, hogy jelen legyünk az ott előadott passiójátékon. Utunk a Mürz gyönyörű völgyében vezetett egyre feljebb és feljebb. Néha any- nyira összeszorul a völgy, hogy a folyó két oldalán vasút és országút teljesen igénybe veszik. Lenn a hegyek aljában azonban már sötétzölden pompáznak a sudár fenyőfák s mozdulatlanul hallgatják a sebesen vágtató kis folyócskának csobogását. Egymás után robogtak az autók és motorbiciklik Mária-Zell felé. Nagy napja volt vasárnap ennek a messze földön hires bucsujáróhely- nek — passiójáték színtere volt. Elhagyjuk Kapellen-1, Neuberget, melyből már tisztán tárul elérik a Schnee- bergnek 1904 méternyi magasságú csúcsa; keresztül száguldunk Mürz- síegen, Freinen s megérkezünk a kegyhelyre. Már messziről kitűnik magasan kiemelkedő fogadalmi temp- toma hármas tornyával, ügy áll ott a falu közepén, mint erős vára a hitnek, körülötte ódon-épült fatákolmányok, telve kegytárgyakkal. Uj épület is díszeleg a templom s a lelkészlak között, a színház az előadás számára. A leghíresebb passió-játékokat eddig Oberammergauban, Höritzben és Eriben tartották. Saját szemeimmel még egyiket sem láttam, csak olvastam róluk. Ám azok s a máriazelli passió-játék között mégis könnyű megállapítani a különbséget. Már csak időtartamban is nagy eltérés van köztük. Azok egy félnapot vesznek igénybe, itt mindössze két óra hosszat tart. Tehát az események inkább markirozva vannak, mint részletezve; nincs is sok időnk átgondolásukra, mert gyorsan peregnek le szemeink előtt; nyelvezete modern, pattogó, hijján minden középkoriasságnak és nehézkességnek. A jelenetezést ismeretlen szerzője tömören valósította meg, a rendezés (Teubler Rudolf) kifogástalan volt s az előadók — nagyrészt bécsi színésznők és színészek — nagy gonddal, érzéssel és drámai erővel játszottak. Krisztus, Pilátus, Mária, Kaiphas, Judás, Lucifer, Má- ria-Salome stb. mind kitűnőek voltak. A zene összhangban volt az egész előadással. Hétfőn bemutatásra került „Mariens siebente Herrlichkeit“-je, de autónknak még vasárnap vissza kellett térnie Mürzuschlagba s nem várhattuk meg a következő nap ünnepségeit.
