Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-07-10 / 152. szám
tátkí KÖZLŐM 1925 julius ló. Jl __________________ vet kezett, vita nélkül fogadták el az összes szakaszokat és a javaslatot a Ház részleteiben is elfogadta és éljenezte a pénzügyminisztert, akit nagyhatású beszédéért sokan melegen üdvözölték. Ezután a kilenc megüresedett bizottsági tagsági helyekre választották meg a tagokat. Az elnök ezután napirendi indítványt tett. Az ülés két óra után ért véget. A kormánypárt záró értekezlete Az egységespárt ma este tartotta záró értekezletét. Elhatározták, hogy három tagú küldöttség üdvözölje a felgyógyuló Bethlen miniszterelnököt. Majd Búd miniszter tiltakozik egyes elhangzott vádak ellen. Hozzájárul az állatforgalmiadó és a házhaszonrészesedés leszállításához. Több adó- kedvezményt nem bir ki a költség- vetés. Dréher Imre a DV államosításáról illetve a MÁV-val való egyesítéséről beszél és kéri, hogy ebben az ügyben hallgassák meg a Dunántúli érdekeltséget. Valkó miniszter kijelenti, hogy az egységesítés még nem aktuális. S. Szabó Géza a vármegyei tisztviselők érdekében szólal fel. Szabó Sándor a Friedlich és Huszár-kormányok számadásainak felmentvény megadását kéri. Lapunk zártakor az értekezlet még tart. A nemzetgyűlés elnapolása A nemzetgyűlést pénteken három hónapra elnapolják, A Gömbös—Budaházy-affér Gömbös Gyula és Budaházy Miklós nyilatkozatot tettek közzé, melyben kijelentik, hogy Rácz Vilmos dr. kihívására hajlandók fegyveres elég- i tételre kiállni és Rácz Vilmos által : megállapított helyen és időben meg fognak jelenni. Hegedűs Györgyöt a nemzetgyűlés megkövetésére utasították Hegedűs György dr. nemzetgyűlési képviselőt a tegnapi ülésen tanúsított magatartása miatt a nemzetgyűlés ünnepélyes megkövetésére utasította. A szanálási végrehajtóbizottság ülése A nemzetgyűlésnek a szanálási törvények végrehajtását ellenőrző bizottsága julius 10-én déli 12 órakor ülést tart. A bizottság az aranykorona érték-átszámítási kulcsának megváltoztatásáról és ennek folytán szükségessé vállt intézkedésekről szóló pénzügyi rendelettervezetet tárgyalja. BELFÖLDI HÍREK Kigyulladt a szentesi városháza. Tegnap délben kigyulladt a szentesi városháza. A Széchenyi-téri front leégett. A tüzet nagy erőfeszítések után sikerült lokalizálni. A kár meghaladja az egymilliárdot. A tűz valószínűleg gyújtogatásból eredt. A keresztény szociálisták és az Ékes-Körmendy-tígy. A magyar keresztényszociálista párt fővárosi bizottságának tagjai együttes ülést tartottak, amelyen foglalkoztak Ékes-Körmendy Lajos dr. felvidéki képviselő ismeretes ügyével és egyhangúlag elhatározták, hogy felkérik a magyar kormányt, hogy a Nép- szövetségnél azonnal és nyomatékosan interveniáljon Körmendy ügyében. Lédererné örjöngeni kezdett. Léderernét a halálos ítélet kihirdetése után visszavezették cellájába, ahol este 7 óra körül örjöngeni kezdett és meg akarta fojtani a vele egy cellába zárt Oreskovicsnét. A fogházőrök megjelenésére Lédererné lecsillapodott, de az este folyamán még többször megkísérelte az őrjön- gési jelenetet. A Márffy ügy a táblán. A kir. táblán a Márffy-ügyben elrendelt bizonyítás felvételének folytatására ma délelőtt 10 órara kitűzött tárgyaláson Zachár biró több tanút hallgatott ki, akiknek lényegtelen valomása után a tárgyalást öt percre felfüggesztették. Szünet után Borbély Ilona tanú elmondja, hogy határozottan emlékszik arra, hogy Márffy József a bombamerénylet napján délelőtt 9 órától délután egynegyed 2 óráig benn volt az Iparbankban, ott dolgozott és onnan nem távozott el. Közben folytonos nehézségek állnak elő, mert a bejelentett alibi-tanuk cimeit rosszul mondták be a bíróságnak, úgy hogy újabb szünetet kellett elrendelni. Szünet után még néhány mentő tanút halgattak ki, majd a tárgyalás befejeződött. KÜLFÖLDI HÍREK Prága „szakit“ a Vatikánnal. A vatikáni cseh követ nem fog többé visszatérni a Vatikánba. ítéletidő Erdélyben. A székelyföldön pusztító nagy viharok után most a Számos-völgyén és a Szilágyságon keresztül olyan Ítéletidő van, amilyenre emberemlékezet óta nem volt példa. A vihar falvakat döntött romokba és sok-sok ezer hold vetés semmisült meg teljesen. Sza- mosujvár környékén hatalmas szélvihar után egyre fokozódó nagyságú jégeső esett. Az erdőkből csak a fatörzsek maradtak meg. A patakok megáradtak és a falvakat teljesen döntötték, úgy, hogy a lakosság menekülni kénytelen. A kár leírhatatlan. Militarizálják Oroszország főiskoláit. Bécsből jelentik: A lapok moszkvai jelentése szerint a legközelebbi iskolai év kezdetén Oroszország valamennyi főiskoláját mili- tarizálni fogják. Csernyák Imre Bécsből yisszaszökött Amerikába — A Zalai Közlöny bécsi, tudósitójától — Bécs, julius 9 Miként ismeretes, Csernyák Imre volt százados, a Károlyi-féle forradalom katonatanácsának elnöke, mintegy nyolc hónap előtt a bécsi Ost- banhofról megszöktette Laehne Magdát, Laehne Hugó, volt államtitkár és képviselő leányát. Laehne Hugó ugyanis évek előtt elvált feleségétől, dr. Heinrich Alicetől, mire az excentrikus asszony előbb Guth Antal volt egészségügyi népbiztossal, majd ettől is elválva, Csernyák Imrével kötött házasságot. Csernyákék arz emigráció első idejében Bécsben éltek, mivel azonban Csernyák ellen külömböző feljelentések érkeztek, kivándoroltak Amerikába, ahol Csernyák állítólag az Edison-müveknél nyert alkalmazást. Amerikából jött vissza Bécsbe, hogy kiszöktesse a kis Latehne Magdát is. Bécsben sikerült kísérlete, Hamburgban azonban felismerték, letartóztatták és visszaszállították Bécsbe. A kicsiny Laehne Magda visszakerült apjához, mig csernyák hónapokig börtönben ült. A múlt hónapi tárgyaláson Csernyákot elitélték, azonban büntetését a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vették. Az Ítélet kihirdetése után az ügyész Csernyák tovább való fogvatartását indítványozta, mivel a magyar hatóságok avval gyanúsítják, hogy részt vett Tisza István gróf meggyilkolásában és a magyar kormány kiadatását kérte. Csernyákot igy visszavezették cellájába, másnap azonban, miként bécsi tudósitónk mostan értesül, kiengedték 500 dollár kaució ellenében. Csernyák azonban nem várta meg az osztrák bíróság döntését a kiadatás ügyében, hanem az 500 dollárt veszni hagyva, kereket oldott és eddig kiderítetlen módon viszaszökött Amerikába. Az osztrák hatóságok igyekeznek a szökést titkolni, mivel ( a gyilkossággal gyanúsított Csernyák | ideiglenes szabadlábrahelyezése igen i könnyelmű intézkedés volt, miként ] ezt a most kiderített és leleplezett I szökés igazolja. (sz. p.) A hitetlen ... Irta: Ifj. Sperg Lajos Csillogó könnycsepp szivárgott ki Magda nagy zöldes-szin szeméből és lassú méltósággal pergett alá rózsás arcocskán. A délutáni nap éppen akkor kukucskált be az ablakon s mosolygós sugarát rávetette a szomorú leányarcra, melyen az a bus könnycsepp gyémánttá változott, mintha nem is a bánatból fakadt volna, hanem a kikelet hintette volna oda örömharmatként. Borongós tekintetét az ifjúra irányozta, ki elkeseredett ábrázattal ült a diványsarokban. És olyan nyomasztó volt a kis szoba hangulata. Hiába tikktakkolt az óra muzsikáló jókedvében; az idő rohanni látszott, ahány pillanatot ugrott át aranyos mutatója, megannyi év röppent tova a múltak birodalmába. És a mozdulatlan ifjú szentül hitte, hogy teste most nem is él, csak a szeme... Viziós kép jelenik meg előtte, mely az egyiptomi fáraó-korok rém világát tükrözi... Ott látta magát a rabszolgamilliók között cipelni a kőtömlőket, véresre vert testtel, melyekből a gúlákat kellett felépiteniök, hogy legyen pihenő helyük a zsarnokoknak és hirdetői az őhatalmuknak... Egy nap aztán jött a szabaditás ! angyala. Ragyogó trónon hozta őt tizenkét tejszín — ruhás hajadon, j Szemének sugara zöldes fényben tündökölt, mellyel reményt tudott csepegtetni a rabszolgaszivekbe... Aztán látta magát vérfoltos testtel rohanni a Szabaditó trónja elé... Ámde egy ördögi alak kiválik a tömegből; olyan valaki, akinek hivatása a nyomorult rabszolgának munkára buzdítása ostorcsapásokkal... és a menekülőre vágott szeges korbácsával s az ájultan rogyott a vérázott földre. Szétoszlott a vízió a szomorún felcsendülő hangokra, melyek Magda biborajkáról fakadtak. Lehetséges, hogy azt a borzalmas képet is ilyen bus hangzású szavak okozták; véresre marcangolták az ifjú szivét, mintha egy dühös vadállat mártotta volna bele karmait, melynek eredménye rémkép alakjában szállt az ifjú szeme elé, mely a régmúltból vette tárgyát és a kínlódó alakok közt megtestesülve látta saját fájdalmait s ezekben önmagát. Magda beszélt szomorúan tovább, mint aki más fájdalmát nem tudja átérezni, csak a magáét; az okot pedig nem akarja elűzni magából — a félelem miatt, nehogy csalódásoknak tegye ki magát; a mai kor igazságtalanságaival szemben, melyeket — | sajnos — mások fekete szemüvegén I ismert meg, kik sötét látásukkal mindenkiben rosszat sejtenek, mindenkiben színészt látnak, ki hamis érzelmekkel szórja tele a világot: — inkább szenved és hagy szenvedni mást is. — Mégsem tudok magának hinni, Róbert. Talán azért, hogy oly költői módon tárja elém érzelmeit. Éppen úgy, mintha édes szerelmi regényből hallanám olvasni... — De Magduska! — Szakitá meg Róbert a beszédet fájó méltatlankodással. — Csakis úgy mondom el érzelmeimet, amint azok szivemből kikivánkoznak. — Régóta ismerem magát, Róbert, tudom, hogy maga nagy színész. — Lehet, hogy annak látszom, de ha csak egy pillanatra is megmutathatnám lelkemet, akkor bizonyára megbánná azt, amit mondott. Hiszen én a legjobb szándékkal közeledtem Magához, mert érzem, hogy szeretem és e szerelem mind erősebbre nőtt szivemben úgy, hogy ha most elutasít... Itt a fájdalom elvette Róbert szavait. Csak nézte fátyolos tekintetével a lányarcot. Az óra egyhangún morzsolta tovább a pillanatokat és a pillanatok múlását jelző ketyegésbe ■ beleszövődött a két ifjú kebelnek só■ hajós zihálása... Végre tovább beszélt Róbert; a hangja most már szilárdan csengett: — Helyes, az iménti akaratának magfelelően cselekszem: elmegyek. De két év elteltével ismét vissza jövök s akkor megkérdezem, hogy elhiszi-e szerelmem nagyságát? — így nagyon jó lesz, Róbert, és ígérem, hogy addig... nem fejezte be gondolatát, mert tudatára jött annak, mily hosszú az a két esztendő s addig mi minden töténhetik. Fel álltak mind ketten s az ajtó felé indultak. Róbert megfogta Magda remegő kezét s megszólalt: — Magduska, megyek és küzdeni fogok ott künn az életben, de majdha elfárad a lelkem, ha szivem nem bírja tovább az egyedüllétet, visszatérek ide, kérni, hogy szánjon meg engem. Addig is ment legyen minden bajtól, veszélytől és küldje néha felém gondolatját... Magda kis kezét ajkához emelte, megcsókolta, aztán elment. Magda sokáig nézett utána. Szeméből lassan szivárogtak a könnyek. Az ablakon beözönlő napsugarak rávetődtek s incselkedőn táncoltak rajta. Aztán a díványra veté magát és sirt, zokogott; hiszen úgy fájt a szive. Sajnálta Róbertét, akit szeretett s mégis annyi fájdalmat okozott
