Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)

1925-07-10 / 152. szám

tátkí KÖZLŐM 1925 julius ló. Jl __________________ vet kezett, vita nélkül fogadták el az összes szakaszokat és a javaslatot a Ház részleteiben is elfogadta és él­jenezte a pénzügyminisztert, akit nagyhatású beszédéért sokan mele­gen üdvözölték. Ezután a kilenc megüresedett bi­zottsági tagsági helyekre választották meg a tagokat. Az elnök ezután napirendi indít­ványt tett. Az ülés két óra után ért véget. A kormánypárt záró értekezlete Az egységespárt ma este tartotta záró értekezletét. Elhatározták, hogy három tagú küldöttség üdvözölje a felgyógyuló Bethlen miniszterelnököt. Majd Búd miniszter tiltakozik egyes elhangzott vádak ellen. Hozzájárul az állatforgalmiadó és a házhaszon­részesedés leszállításához. Több adó- kedvezményt nem bir ki a költség- vetés. Dréher Imre a DV államosí­tásáról illetve a MÁV-val való egye­sítéséről beszél és kéri, hogy ebben az ügyben hallgassák meg a Dunán­túli érdekeltséget. Valkó miniszter kijelenti, hogy az egységesítés még nem aktuális. S. Szabó Géza a vár­megyei tisztviselők érdekében szólal fel. Szabó Sándor a Friedlich és Hu­szár-kormányok számadásainak fel­mentvény megadását kéri. Lapunk zártakor az értekezlet még tart. A nemzetgyűlés elnapolása A nemzetgyűlést pénteken három hónapra elnapolják, A Gömbös—Budaházy-affér Gömbös Gyula és Budaházy Mik­lós nyilatkozatot tettek közzé, mely­ben kijelentik, hogy Rácz Vilmos dr. kihívására hajlandók fegyveres elég- i tételre kiállni és Rácz Vilmos által : megállapított helyen és időben meg fognak jelenni. Hegedűs Györgyöt a nemzet­gyűlés megkövetésére utasították Hegedűs György dr. nemzetgyű­lési képviselőt a tegnapi ülésen ta­núsított magatartása miatt a nemzet­gyűlés ünnepélyes megkövetésére utasította. A szanálási végrehajtóbizottság ülése A nemzetgyűlésnek a szanálási törvények végrehajtását ellenőrző bizottsága julius 10-én déli 12 óra­kor ülést tart. A bizottság az arany­korona érték-átszámítási kulcsának megváltoztatásáról és ennek folytán szükségessé vállt intézkedésekről szóló pénzügyi rendelettervezetet tár­gyalja. BELFÖLDI HÍREK Kigyulladt a szentesi város­háza. Tegnap délben kigyulladt a szentesi városháza. A Széchenyi-téri front leégett. A tüzet nagy erőfeszí­tések után sikerült lokalizálni. A kár meghaladja az egymilliárdot. A tűz valószínűleg gyújtogatásból eredt. A keresztény szociálisták és az Ékes-Körmendy-tígy. A ma­gyar keresztényszociálista párt fővá­rosi bizottságának tagjai együttes ülést tartottak, amelyen foglalkoztak Ékes-Körmendy Lajos dr. felvidéki képviselő ismeretes ügyével és egy­hangúlag elhatározták, hogy felkérik a magyar kormányt, hogy a Nép- szövetségnél azonnal és nyomatéko­san interveniáljon Körmendy ügyében. Lédererné örjöngeni kezdett. Léderernét a halálos ítélet kihirde­tése után visszavezették cellájába, ahol este 7 óra körül örjöngeni kez­dett és meg akarta fojtani a vele egy cellába zárt Oreskovicsnét. A fogházőrök megjelenésére Lédererné lecsillapodott, de az este folyamán még többször megkísérelte az őrjön- gési jelenetet. A Márffy ügy a táblán. A kir. táblán a Márffy-ügyben elrendelt bi­zonyítás felvételének folytatására ma délelőtt 10 órara kitűzött tárgyaláson Zachár biró több tanút hallgatott ki, akiknek lényegtelen valomása után a tárgyalást öt percre felfüggesztet­ték. Szünet után Borbély Ilona tanú elmondja, hogy határozottan emlék­szik arra, hogy Márffy József a bombamerénylet napján délelőtt 9 órától délután egynegyed 2 óráig benn volt az Iparbankban, ott dol­gozott és onnan nem távozott el. Közben folytonos nehézségek állnak elő, mert a bejelentett alibi-tanuk cimeit rosszul mondták be a bíró­ságnak, úgy hogy újabb szünetet kellett elrendelni. Szünet után még néhány mentő tanút halgattak ki, majd a tárgyalás befejeződött. KÜLFÖLDI HÍREK Prága „szakit“ a Vatikánnal. A vatikáni cseh követ nem fog többé visszatérni a Vatikánba. ítéletidő Erdélyben. A székely­földön pusztító nagy viharok után most a Számos-völgyén és a Szi­lágyságon keresztül olyan Ítéletidő van, amilyenre emberemlékezet óta nem volt példa. A vihar falvakat döntött romokba és sok-sok ezer hold vetés semmisült meg teljesen. Sza- mosujvár környékén hatalmas szél­vihar után egyre fokozódó nagyságú jégeső esett. Az erdőkből csak a fa­törzsek maradtak meg. A patakok megáradtak és a falvakat teljesen döntötték, úgy, hogy a lakosság me­nekülni kénytelen. A kár leírhatatlan. Militarizálják Oroszország fő­iskoláit. Bécsből jelentik: A lapok moszkvai jelentése szerint a legkö­zelebbi iskolai év kezdetén Orosz­ország valamennyi főiskoláját mili- tarizálni fogják. Csernyák Imre Bécsből yisszaszökött Amerikába — A Zalai Közlöny bécsi, tudósitójától — Bécs, julius 9 Miként ismeretes, Csernyák Imre volt százados, a Károlyi-féle forrada­lom katonatanácsának elnöke, mint­egy nyolc hónap előtt a bécsi Ost- banhofról megszöktette Laehne Mag­dát, Laehne Hugó, volt államtitkár és képviselő leányát. Laehne Hugó ugyanis évek előtt elvált feleségétől, dr. Heinrich Alicetől, mire az excent­rikus asszony előbb Guth Antal volt egészségügyi népbiztossal, majd ettől is elválva, Csernyák Imrével kötött házasságot. Csernyákék arz emigráció első idejében Bécsben éltek, mivel azonban Csernyák ellen külömböző feljelentések érkeztek, kivándoroltak Amerikába, ahol Csernyák állítólag az Edison-müveknél nyert alkalma­zást. Amerikából jött vissza Bécsbe, hogy kiszöktesse a kis Latehne Mag­dát is. Bécsben sikerült kísérlete, Hamburgban azonban felismerték, letartóztatták és visszaszállították Bécsbe. A kicsiny Laehne Magda visszakerült apjához, mig csernyák hónapokig börtönben ült. A múlt hónapi tárgyaláson Csernyákot elitél­ték, azonban büntetését a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vették. Az Íté­let kihirdetése után az ügyész Cser­nyák tovább való fogvatartását indít­ványozta, mivel a magyar hatóságok avval gyanúsítják, hogy részt vett Tisza István gróf meggyilkolásában és a magyar kormány kiadatását kérte. Csernyákot igy visszavezették cel­lájába, másnap azonban, miként bé­csi tudósitónk mostan értesül, kien­gedték 500 dollár kaució ellenében. Csernyák azonban nem várta meg az osztrák bíróság döntését a kiada­tás ügyében, hanem az 500 dollárt veszni hagyva, kereket oldott és eddig kiderítetlen módon viszaszökött Amerikába. Az osztrák hatóságok igyekeznek a szökést titkolni, mivel ( a gyilkossággal gyanúsított Csernyák | ideiglenes szabadlábrahelyezése igen i könnyelmű intézkedés volt, miként ] ezt a most kiderített és leleplezett I szökés igazolja. (sz. p.) A hitetlen ... Irta: Ifj. Sperg Lajos Csillogó könnycsepp szivárgott ki Magda nagy zöldes-szin szeméből és lassú méltósággal pergett alá rózsás arcocskán. A délutáni nap éppen akkor kukucskált be az abla­kon s mosolygós sugarát rávetette a szomorú leányarcra, melyen az a bus könnycsepp gyémánttá változott, mintha nem is a bánatból fakadt volna, hanem a kikelet hintette volna oda örömharmatként. Borongós tekintetét az ifjúra irá­nyozta, ki elkeseredett ábrázattal ült a diványsarokban. És olyan nyomasztó volt a kis szoba hangulata. Hiába tikktakkolt az óra muzsikáló jókedvében; az idő rohanni látszott, ahány pillana­tot ugrott át aranyos mutatója, meg­annyi év röppent tova a múltak bi­rodalmába. És a mozdulatlan ifjú szentül hitte, hogy teste most nem is él, csak a szeme... Viziós kép jelenik meg előtte, mely az egyip­tomi fáraó-korok rém világát tük­rözi... Ott látta magát a rabszolga­milliók között cipelni a kőtömlőket, véresre vert testtel, melyekből a gú­lákat kellett felépiteniök, hogy legyen pihenő helyük a zsarnokoknak és hirdetői az őhatalmuknak... Egy nap aztán jött a szabaditás ! angyala. Ragyogó trónon hozta őt tizenkét tejszín — ruhás hajadon, j Szemének sugara zöldes fényben tündökölt, mellyel reményt tudott csepegtetni a rabszolgaszivekbe... Az­tán látta magát vérfoltos testtel ro­hanni a Szabaditó trónja elé... Ámde egy ördögi alak kiválik a tömegből; olyan valaki, akinek hivatása a nyo­morult rabszolgának munkára buz­dítása ostorcsapásokkal... és a me­nekülőre vágott szeges korbácsával s az ájultan rogyott a vérázott földre. Szétoszlott a vízió a szomorún felcsendülő hangokra, melyek Magda biborajkáról fakadtak. Lehetséges, hogy azt a borzalmas képet is ilyen bus hangzású szavak okozták; vé­resre marcangolták az ifjú szivét, mintha egy dühös vadállat mártotta volna bele karmait, melynek ered­ménye rémkép alakjában szállt az ifjú szeme elé, mely a régmúltból vette tárgyát és a kínlódó alakok közt megtestesülve látta saját fájdal­mait s ezekben önmagát. Magda beszélt szomorúan tovább, mint aki más fájdalmát nem tudja átérezni, csak a magáét; az okot pedig nem akarja elűzni magából — a félelem miatt, nehogy csalódásoknak tegye ki magát; a mai kor igazság­talanságaival szemben, melyeket — | sajnos — mások fekete szemüvegén I ismert meg, kik sötét látásukkal min­denkiben rosszat sejtenek, minden­kiben színészt látnak, ki hamis ér­zelmekkel szórja tele a világot: — inkább szenved és hagy szenvedni mást is. — Mégsem tudok magának hinni, Róbert. Talán azért, hogy oly költői módon tárja elém érzelmeit. Éppen úgy, mintha édes szerelmi regény­ből hallanám olvasni... — De Magduska! — Szakitá meg Róbert a beszédet fájó méltatlanko­dással. — Csakis úgy mondom el érzelmeimet, amint azok szivemből kikivánkoznak. — Régóta ismerem magát, Róbert, tudom, hogy maga nagy színész. — Lehet, hogy annak látszom, de ha csak egy pillanatra is megmutat­hatnám lelkemet, akkor bizonyára megbánná azt, amit mondott. Hiszen én a legjobb szándékkal közeledtem Magához, mert érzem, hogy szere­tem és e szerelem mind erősebbre nőtt szivemben úgy, hogy ha most elutasít... Itt a fájdalom elvette Róbert sza­vait. Csak nézte fátyolos tekintetével a lányarcot. Az óra egyhangún mor­zsolta tovább a pillanatokat és a pillanatok múlását jelző ketyegésbe ■ beleszövődött a két ifjú kebelnek só­■ hajós zihálása... Végre tovább beszélt Róbert; a hangja most már szilárdan csengett: — Helyes, az iménti akaratának magfelelően cselekszem: elmegyek. De két év elteltével ismét vissza jö­vök s akkor megkérdezem, hogy elhiszi-e szerelmem nagyságát? — így nagyon jó lesz, Róbert, és ígérem, hogy addig... nem fejezte be gondolatát, mert tudatára jött annak, mily hosszú az a két esz­tendő s addig mi minden töténhetik. Fel álltak mind ketten s az ajtó felé indultak. Róbert megfogta Magda remegő kezét s megszólalt: — Magduska, megyek és küzdeni fogok ott künn az életben, de majdha elfárad a lelkem, ha szivem nem bírja tovább az egyedüllétet, vissza­térek ide, kérni, hogy szánjon meg engem. Addig is ment legyen min­den bajtól, veszélytől és küldje néha felém gondolatját... Magda kis kezét ajkához emelte, megcsókolta, aztán elment. Magda sokáig nézett utána. Sze­méből lassan szivárogtak a könnyek. Az ablakon beözönlő napsugarak rávetődtek s incselkedőn táncoltak rajta. Aztán a díványra veté magát és sirt, zokogott; hiszen úgy fájt a szive. Sajnálta Róbertét, akit szere­tett s mégis annyi fájdalmat okozott

Next

/
Oldalképek
Tartalom