Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)

1925-07-07 / 149. szám

a MLM KÖZLÖNY 1925 julius 7. Lédererné bírál előtt Budapest, julius 6 Féltiz után nyitották meg Lédererné tárgyalását. Elnök jelenti, hogy a bi­zonyítás kiegészítését részben elren­deli. Első tanú Bernstein Jenő. Elmond­ja, hogy Kodelka neki jóbarátja volt. Kodelka büszke volt Lédererné ba­rátságára. Közvetlen halála előtt dél­után találkozott Kodelkával, aki egy csomagot mutatott neki, amely tele volt milliós bankjegyekkel. Látta egy alkalommal, hogy Kodelka keze meg volt sérülve, de nem akarta meg­mondani, mi történt vele. Minnich Károly egyetemi tanár szakértői véleménye szerint annak, aki a hulla feldarabolását végezte, ebben kétségkívül gyakori ta is volt. Megállapították azt is, hogy Kodel­kával halála előtt kábítót, mérget nem itattak. Ezután Németh Károly egyetemi tanár előterjeszti szakvéleményét Lé­dererné elmeállapotáról. Ezt megelő­zően ismerteti a tárgyalási elnök a bécsi közkórház vezetőjének vélemé­nyét arról, hogy Lédererné ott ideg­bajban szenvedett. Ugyancsak ismer­teti az osztrák csendőrség átiratát, amelyből kitűnik, hogy Lédererné egyik testvére rovottmultu, másik pedig öngyilkosságot követett el. Ezután a fegyverszakértő vélemé­nye következett. Kovács Péter ügyész­ségi alelnök elmondja, hogy cella­kutatást végeztek, de semmiféle leve­let nem találtak. Ezzel megdőlt Lé­dererné vádja, amely szerint Prónay- tisztek követték el a gyilkosságot, kiknek neveit a cellában levő leve­lekből akarta megtudni. Lédererné továbbra is megmarad vallomása mellett. Elnök a tárgyalást berekeszti, a legközelebbi tárgyalás holnap dél­előtt 9 órakor lesz. Ezerszáz millió külföldi köl­csönt vesz fel Nagykanizsa A múlt közgyűlés által elhatározott beruházásokat, víztornyot és vízvezetéki főnyomocsoveket letes - tenek a kölcsönből - Kibővítik a kozkorhazat - Meghiúsult az Ördögárok-völgy rendezese — A város rendkívüli közgyűlésé törvényjavaslatot is Nagykanizsa, julius 6 Nagykanizsa város képviselőtes­tülete ma délután 3 órakor tartotta rendkívüli közgyűlését a városok külföldi kölcsönéből felveendő nagy- kanizsai kontingens ügyében. Sabján Gyula dr. polgármester megnyitójában főbb vonásaiban is­mertette a kölcsön-mozgalmat és annak fontosságát. A kölcsön feltételei Krátky István dr. főjegyző, mint előadó a városi tanács javaslatát terjesztette elő a kisérő magyaráza­tokkal. A városok összesen 139 millió aranykoronás igényléséből 6 millió esik Nagykanizsára. Ezeknek a szükséges beruházásoknak, helye­sebben közülük a leghalaszthatatla­nabbaknak megvalósítására a kor­mány 10 millió dolláros külföldi kölcsönt szerzett a magyar városok­nak. A kölcsön kamata 7 és fél százalék, kibocsátási árfolyama 82 százalék, visszafizetése 40 utólagos félévi részletben, tehát 20 év alatt esedékes, az első törlesztés 1926. január 1-én. A városokat együttesen terhelik az adminisztrációs költségek V2—{—Vi^/o jutalékok és évi 240 font, amit a bizalmi egyén kap, aki köl­csönnel kapcsolatos teendőket, ellen­őrzést stb. végzi. A kölcsön 5 évig egyáltalán nem, azután 2, hét év múlva pedig 1 százalék stornó-dij mellett mondható fel. Eleinte a vá­rosok egyetemleges felelősségét kí­vánják, amit sikerült kiküszöbölni. Minthogy a kölcsön perfekíuálása sürgős s a nemzetgyűlésnek még erre vonatkozó le kell tárgyalnia, a városoknak ha­ladéktalanul kell ezügyben hatá­rozniuk. Nagykanizsa 2 millió aranykoro-. rónát szándékozik felvenni a köl­csönből, ami évi 11 8 százalékos megterhelést jelentene. A kölcsönt felvevő városoknak egy évig más külföldi kölcsönt felvenniük nem szabad. A kölcsön háromnegyed ré­szét csak jövedelmező befektetésekre szabad fordítani. A kölcsön biztosí­tékául a város általános kereseti adóját, forgalmiadó-részesedését, ha az nem elég, a fogyasztási adót és egyéb jövedelmeit kell lekötni. A kölcsön összege legfeljebb kétszerese lehet az évi általános kereseti adó és forgalmiadó-részesedés összegének A kölcsönt a pénzügyminiszter felvételre ajánlotta, mert a közeljö­vőben a városok kedvezőbbet nem kaphatnak. Belgrád, Prága és más külföldi városok sokkal súlyosabb kölcsönöket vettek fel. A kölcsön felhasználása A kölcsönből a megvalósítás sor­rendjében a város a következő be­ruházásokat óhajtja eszközölni: 1. A vízvezeték utcai hálózatának bővítése, amit 827 milliós költséggel a múlt közgyűlés megszavazott, ezen­kívül vasbeton víztorony építése 2610 millió és a főnyomócsövek lehelye- zése 3945 millió költséggel, hogy a vízvezeték a reá fordítandó kölcsönt amortizálja, a vizdijakat köbméteren­kénti 26 aranyfillérről 30 aranyfillérre kell emelni. 2. A közkör ház kibővítése 2000 millió költséggel 240 ágyra és a már elhatározott gazdasági épülettel. így az eddigi évi 80.000 ápolási nap he­lyett 96.000 lenne s az ápolási dijak­nak a népjóléti miniszter megígért hozzájárulásával 44.000 koronáról 46.500 koronára való emelésével az amortizáció biztosítva lenne. 3. Az uj vásártér megépítése 800 millió költséggel, ami a helypénzek 10%-os emelésével a tervezett ven­déglő évi 26 milliós jövedelmével amortizálódnék. 4. A városi épületek helyreállítása 302 millió költséggel. 5. Városi utak helyrehozása, igy a Varasdi-ut hengerezése és kongó-utak javítása 662 millió koronával. Ennél a pontnál a polgármester bejelenti, hogy a Csengery-ut már elhatározott burkolását a csatorná­zási építkezésekre való tekintettel egyelőre kikapcsolták a beruházási programból. 6. Az Ördögárok-völgy rendezése. Az Ördögárok kibetonirozása, mel­lékcsatornákkal való ellátása 3493 millió korona költséggel, ami az ér­dekelt ház- és telektulajdonosok által fizetendő csatorna-járulékból lenne törlesztendő. 7. A gimnáziumi konviktus építke­zésének befejezése és felszerelése 1200 millió koronával, amit 40 diák havi 350.000 koronás lakásdija fe­dezne. 8. Zeneiskola létesítése 300 millió korona költséggel. 9. A csatornázás teljessé tétele, ami ha jut reá pénz, a csatornázási járulékokból nyer fedezetet. A pénzügyminisztériumi hozzáve­tőleges kulcs szerint Nagykanizsára a kölcsönből circa 1 millió arany­korona esnék, mely természetesen mindezek megvalósítására nem ele­gendő; ha azonban fejlettebb váró­Asszonykatonák Irta: Péchy-Horváth Rezső (2) Erre a merészen kiszögellő, zord bástyasétányra gyülekeztek össze az asszonyok, Burghalden Hedvig fér­fias szivü női vitézei. Páncélt, lo­vagcsizmát, vaskeztyüket, sisakot öveztek magukra. Párnás asszonyi kacsóik pedig hideg és komor va­sakat szorongattak, öles kardok csengő pengéit, hosszuesövü mordá- lyokat, nehéz pajzsokat, ijjakat és csákányokat. A súlyos páncélleme­zek komoran borultak rá a pihegő, puha asszonyi mellekre és irigyen kárörvendezően lapították le az élet duzzadó, meleg, illatos és telt for­rásait. A szőszke és barna varkocsu női fejekben elszántan csillámlott meg a nefelejtsek színeit kápráztató hel­vét szempár, amelyeknek színét a kövér azúrral lemosolygó égbolt is megirigyelhette volna, ha közelebb­ről látja. Tudták jól a zürichi asz- szonyok, hogy nehéz munkába ártot­ták bele magukat, amelyből csak egy menekülés lehet: vagy a hősi halál a tűzhely védelmében, vagy a csúfos legyőzetés és ennek követ­kezményeképpen a szolgaság, tehát megint csak halál 1 Csak a holt­testeiken át — fogadkoztak — en­I gedik be az ellenséget a szeretve szeretett drága falak közé, amelyekért már meghaltak az apák és a fiák és most nem kevesebb elszáníság- ság^al meghalni szándékoztak az asszonyaik is. Elkeseredetten és komor borúval markolódtak össze a kicsiny női öklök és mig a Burg- halden-dandár tagjainak cserepes ajkain láz lüktetett, a szivük mélyén zakatolva riadozott valami szent do­bogás. Vakmerőén és gyűlölettel néztek le a völgybe és a bíboros lángcsóvákkal himbálózó nap mele­gen megcsillámló fénybe szőtte a vasaktól súlyos női fejeket. A csatazaj és a nők fegyveres készülődése természetesen nem tör­ténhetett meg holmi buzdító beszé­dek és zajlás, fegyerzörgés nélkül. Dünnyögő lárma zendült fel és szé­les folyamban úszott bele a leve­gőbe és mint testetlen rém vigyor­gott szembe az ellenséges táborral. Azok a tó partján tábort vertek ép­pen; a páston telepedtek le, ahol zöld selyempalásttal szolgál a puha fütenger. A Lindenhof komor bás­tyáiról feléjük áradó zsongás és fegyverlárma úgy furakodott közé­jük, mint a keskeny hajótest a sus- torgó habtarajok közé. De a készü­lődés nemcsak elhallatszott hozzá­juk, hanem el is látszott. Látta azt Albert herceg is és na­gyokat gondolkozott felette. Látta, hogy komoly ellenállás készül és ! látta, hogy a Lindenhof széditően magas és becsületesen jókarban tar­tott bástyáival szemben csak annyit" érne a nyíltan, szemtől-szembe in­tézett harc, mint az izraelitának a rózsafüzér, a macskának a tükör, a tyúknak a szemüveg. Sietve gyülekezíette hát a büszke lovaghadat és sürgősen eltakarodott Zürich keményen elejbefeszülő bás­tyái, tornyai és sisakkal övezett kontyosai elől. Az asszonyok kezdtek már fel- ujjongani, hogy ime vér nélkül, fá­radtság nélkül rájuk telepedett a diadal verőfénye. Burghalden Hedvig, aki alighanem közelebbről is ismerte már az osztrák lelket, komoly ma­radt. Gyanakodással telt el Albert herceg hadának visszavonulásával szemben és leintette a gyöngébbe­ket, akik a veszély hirtelen elpárol­gásával elpárologni érezték a lelke­sedésüket és a bátorságukat is és már hányták volna le magukról páncélt, kardot, sisakot, mindent. Csodálatos lelkierejét átömlesztette Burghalden Hedvig a kételkedők és a gyöngék leikébe és sikerült is megóvnia az asszonytábort a teljes szétszéledéstől. És jól gyanított Burghalden Hed- I vig. Ahogy szürkére fakult meg a messzi kékség sápadó homálya, a Limmat kéklő vizszalagja által ön­tözött bársonyos mezők meg felit­ták a nap bíboros korongjának élénk fénytobzódását és lilás fénycsikok sorakoztak fel az alkonyati színek­ben pompázó égperemre, hogy egy­kettőre helyet adjanak a zsongó homályosságnak, majd pedig a csil- lagtalan, kormos sötétségnek: be­következett az, amitől az erőslelkü asszonyvezér tartott. Visszajött az ellenség. A vastag feketeség mindent el­takaró, mindent elnyelő takarója alatt visszaóvakodott az osztrák her­ceg serege. A tó nyugati csücské­nél, a Limmat kiszakadásánál, a mai Bauschänzli nevű kis szigetnél, ahol a Lindenhof bástyáihoz lankásan fut fel a domboldal, kísérelték meg az orvtámadást. És a sötét éjszakában az asszony­katonák egy nagyot sóhajtottak, az Isten trónusa elé helyezték a sorsu­kat és aztán kemény izmokkal húz­ták ki a szisszenve előbuvó sima kardpengét . . . Albert herceg fényes lovaghada rövid küzdelem után fejvesztetten menekült lefelé a Lindenhofról. Kísér­tetiesen hallatszott utánuk a meg­szabdalt fejű sebesült-társaik ijedel- mes jajgatása és az üldöző asszo­nyok vijjogó kiáltozása. A szivükre l I I í JS i]-< 3 mwwnr ■ ■MMnmannB IfflWMÍHH

Next

/
Oldalképek
Tartalom