Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)

1925-09-26 / 216. szám

SALAI KÖZLÖNY 1925 szeptember 26. s A plébániatemplom renoválása Akció a plébániatemplom javítására és belsejének kifestésére Uj harangokat a hadbavonult harangok helyére Nagykanizsa, szeptember 2b Már Nagykanizsa városának előző érdemes plébánosa, Pálinkás P. Ro­ger foglalkozott a plébánia templom alapos renoválásának, főleg belseje újjáalakításának és kifestésének a gondolatával, terve azonban a gaz­dasági helyzet miatt akkor még ne­hezen volt kivihető. A jelenlegi, fá­radhatatlan buzgalmu plébános hiva- talbalépésének első napjától magáévá tette elődjének tervét, csak nem volt még tisztában az anyagi megoldás­sal, hogy honnan teremtse elő az ehhez szükségeltető jelentékeny ösz- szeget ? Tény, hogy Nagykanizsa plébánia temploma az évtizedek folyamán olyan állapotba került, amely szük­ségessé teszi belső és külső felfris­sítését, renoválását, kifestését. Vargha P. Theodorich dr. plébá­nos a templomrenovációt össze akarja kapcsolni a harangok beszerzésével és ennek a kettős célnak a megvaló­sítása érdekében erőteljes akciót megindítani. Az akció megkezdése előtt szak­férfiak gondosan megvizsgálják a templomot az elkészítendő kőműves, festői és más igényelt munkáknak pontos megállapítása és költségter­vezet előkészítése végett. Ugyancsak beadják ajánlatukat és feltételüket a harangöntő gyárak. A pontos költségvetés megállapít fása után a katolikus hitközség tag­jaira egy bizonyos szerény, az anyagi állapotukhoz mért adót kíván kivetni, amely a szükséges összeg egy részét lesz hivatva előteremteni, mig a ki­sebb, hiányzó részt később még meg­állapítandó akciók, gyűjtések stb. utján. És itt számit a katolikusság a város minden lakosára, felekezeti és társadalmi különbség nélkül. A különböző pénzintézetek és magán- vállalatok bizonyára szintén hozzá fognak járulni ehhez a célhoz. Ado­mányok a plébánia hivatal címére küldendők. Minden adományt nyil­vánosan nyugtázunk. A plébánia templom renoválása és az uj harangok beszerzésére meg­indítandó széleskörű mozgalom egy­két hét múlva veszi kezdetét és szá­mit Nagykanizsa minden lakosára, hogy a szükséges iemplom-ujjáalaki- tási munkálatokat minél előbb meg lehessen kezdeni. A végzendő mun­kálatoknál természetesen elsősorban nagykanizsai iparosok kerülnek te­kintetbe. A hitközségi képviselőtestületi ta­gok mandátuma lejárván, legközelebb megejtik a képviselők választását, amely az újonnan felfektetett katasz­ter alapján fog megtörténni. A hit­községi képviselőtestületi választás november havában fog végbemenni, valószínűleg kevesebb izgalommal, mint a két év előtti választás. Ugyanekkor kerül betöltés alá a hitközség elnöki állás is. Még egy szó a polgáriiskoláról Ismételten kénytelen volt a Zalai Közlöny a helybeli polgári fiúiskola elhelyezése körül mutatkozó hiányok­kal foglalkozni. Legutóbb is részle­tesen megemlékezett az iskola gond­noksági üléséről, amely azonban nem oldotta meg a kérdést, mert nem szüntette meg a tanítás zavartalan menetét akadályozó hiányt: a még szükséges egy tanterem biztosítását. Bár a gondnokság felfogását s hatá­rozatát felülbiráini nem szándéka az iskola tantestületánek a szülők és tanügybarátok felvilágosítása és az ügy helyes megvilágítása érdekében szükségesnek találja, hogy egy-két elhangzott kijelentésre visszatérjen. De nem szenvedélyesen, mint az ülés lefolyása volt, hanem higgad­tan, tárgyilagosan. Az egyik tag — Kenedi táblabiró ur — azt vetette szemére Németh igazgatónak, hogy miért vett fel több gyermeket, mint amennyi hely van? Ez látszólag nagyon helyes meg­jegyzés, de csak annak szempontjá­ból, aki — mint pl. a táblabiró ur nincs érdekelve, vagy akinek gyermekét már felvették. Bezzeg más véleményen lenne az a szülő aki­nek gyermeke hely hiányában kinn szorulna. Az elemi iskola mellett a polgáriiskola sem luxus iskola. A négy osztályában elsajátítható isme­retekre a szédületesen fejlődő gazda­sági életben ma már épugy szüksége van minden törekvő iparosnak, gaz­dának, kereskedőnek, alsóbb tago­zatú köz- és magánalkalmazottnak, mint akár a mindennapi falat ke­nyérre. erÉ*ZSad’e akkor» amikor évenként 60 meglett korú, akárhányszor már őszbecsavarodott fejű ember szánja rá magát életküzdelmei mel­lett a magántanulás keserves munká­jára s teszi ki magát a vizsgák rá­nézve tízszeres gyötrelmének, sza­bad-e akkor évenként esetleg ugyan­annyi gyermeket megfosztani annak lehetőségétől, hogy megszerezze eze­ket a nélkülözhetetlen ismereteket ? Pedig ez lenne a következménye, ha a táblabiró ur felfogása érvénye- nülne. (Nem-e megfordított szociális gondolat volna-e ez ?). A közoktatásügyi miniszter ur a napokban, amikor a polgáriiskolát is megtekintette, beszédében Euró­pát egy városhoz hasonlítva azt mondta, hogy itt Európa belvárosá­ban nincs heiy a kultúra nádfödeles kunyhójának; ha mi nem építjük meg itt a kultúra hatalmas épületét, majd jönnek s megépítik mások. Az a gondolat vezeti őt s ezért akarja a polgáriiskolát, mint a nemzetge­rincét képező osztályok iskoláját, minél nagyobb tömegnek hozzáfér­hetővé tenni. Bizony, nem annyi gyermeket kell felvenni, ahány hely van, hanem annyi helyről kell gondoskodni, ahány tanuló jelentkezik„ különösen, Ha ez nehézség és költség nélkül eszközöl­hető. Felmerült az a megoldási mód is, hogy az elemiiskola egyik tantermét használná 10—1-ig és d. u. 3—6-ig a polgáriiskola ma terem nélküli osztálya. De ez sem szüntetné meg az ide-odavándorlás áldatlan, fegye­lembontó s ennek következtében a tanítási eredményt csöxkentő hely­zetet. Tekintettel voltak-e e határo­zathozatalnál a tanulók egészségére, fejlődésére? A központi elerniiskolá számbavehető termeiben ugyanis I-II. osztályok vannak elhelyezve s igy ezeknek megfelelő padokkal vannak ellátva. Tegyük fel még a legjobb esetet, hogy utánuk a polg. iskola I. osztálya megy oda. A polg. iskola I. osztályában nagy számmal vannak az elemiiskola V—VI. osztályát vég­zett gyermekek s igy ezek a sokkal fejlettebb tanulók lennének belekény- szeritve a nekik szűk, alacsony pa­dokba, hogy ott azután órákkosszat figyeljenek, tanuljanak. (Ez ugy-e XX. századbeli iskolaegészség!) Ha a szertár használtatnék tante­remnek, hova kerülne a szertár ? A fizikai előadótermet pedig teljesen leköti a polgári fiú- és leányiskola két-két III—IV. osztályának, tehát 8 osztálynak fizika és vegytan órája. Csak ráakarunk mutatni, hogy tu­lajdonképen még egy helyiség kel­lene az izraelita hitoktatás céljára, mert a mai helyzet az, hogyha nincs a hittanórával egyidőben rajz és torna óra, akkor nincs hely, ahová az izraelita hitoktató növendékeivel menjen. A polgáriiskolai tanításnak rész­ben a délutáni órákra való áthelye­zése esetén pedig az iparos- és ke­reskedőtanonciskolával támadna a hely miatt ugyanaz az összeütközés. És hol maradt a nevelési szempont! Nem zudulnak-e majd teljes joggal fel a szülők az ellen, hogy serdü- letlen gyermekeik a gyülekezési időt s óraközi szüneteket a kamaszkoru­kat élő tanoncok társaságában tölt­sék? (Ez volna, ugy-e kerem, a pre­ventív paedagógiának diadala!) Van a megoldásnak más módja is. Ha már az elemiiskola vezető­sége feltétlenül ragaszkodik a köz­ponti iskolához s nem akarja az egyik elemiiskolai épületben (nem a Rozgonyi utcai kis rozogát értjük) tudomásunk szerint jelenleg is üre­sen álló helyiséget igénybevenni, nem-e egyszerűbb s amellett az elemiiskola munkájának eredményét sem csökkentő megoldás az volna, hogy addig, mig a város ebben a városrészben elemiiskoláról máské­pen tud majd gondoskodni, az elemi iskola egyik első vagy inkább egyik második osztályában a rendkívüli helyzet következtében a félnapos ta­nítást alkalmaznák. Hogy ez mennyire nem lehetetlen, bizonyság rá az a helyzet, hogy az elemi egyik I. osztályában a tanulóknak majdnem a fele a szomszédos állomásokról bejáró vasutasgyermekekből áll, akik csak délelőtt vesznek részt a tanítá­son s igy ebben az osztályban most is tulajdonképen csak félnapos taní­tás van, mert a tanulók nagyrészé­nek távollétében délután csak gya­korlás s efféle lehet. A polgáriiskolában délutáni taní­tás nem vezethető be, mivel sok tanuló a környékről (Szabadhegy, Sánc, Bagola, Somogyszentmiklós) jár be; mikor készítsék ezek el ott­honi feladataikat, mikor tanuljanak s pihenjenek, nem is szólva a vonalon bejárókról, kiknek vonatja fél 2 és fél 3 körül mind elmegy. Vagy a Kanizsa vidéki szülőknek csak a piacon van-e joguk megjelenni, akár mint termelőknek, akár mint fogyasz­tóknak, de már gyermeküknek itteni iskoláztatását nem kell lehetővé tenni s megkönnyíteni ? Nem kényelmeskedés tehát az iskola tanári testületének és igazga­tójának álláspontja, hanem azt a legsúlyosabb egészségi és nevelési érvek támogatják. Ami a tanári tes­tület törekvésén múlik, a múltban is igyekezett megtenni minden tőle telhetőt. A múlt tanévben is a kö­telező heti óraszámon felül külön óradij nélkül is készségesen tanított heti 28, majd 26 s végül a tanév végéig 24 órában, amiért a közokta­tásügyi minisztérium illetékes ügy­osztálya a tanári testületnek köszö­netét és elismerését fejezte ki. S a Zalai Közlöny csak a közelmúlt na­pokban jelentette, hogy az áll. polg. fiúiskola a zalaegerszegi kiállításon aranyérmet szerzett kiállított tárgyai­val. Ez is aligha a tanári testület kényelemszeretetéről tesz tanúságot. Ugylátszik, csak a gondnokság nem szerzett még ezekről tudomást. A tanári testület nem vár munká­jáért dicshimnuszokat, csak az a kérése, adják meg neki a zavartalan munka lehetőségét s szűnjön már egyszer meg az a lehetetlen helyzet, hogy minden óraközben egész vásári népvándorlás van a folyosókon az ide-oda vonuló osztályok miatt. Nem kell azt hozzáértő embernek magya­rázni, hogy az mennyire kárára van a tanítás eredményének, mert az óra közti szünetet nem fordíthatják a tanulók pihenésre s a következő órára való készülgetésre, de különö­sen a jellem nevelés vallja kárát, mert nincs meg minden osztálynak a maga terme, amelynek rendjéért, tisztaságáért stb. felelős. Épen azért az iskola tanári testü­leté a gondnokság határozatában nem nyugodhatik meg s ezen paedagogiai lehetetlenség ellen, ha szakemberek még úgy is ajánlják, kénytelen min­den kicsinyes egyéni kényelmi szem­ponttól mentesen, kizárólag az iskola s tanuló ifjúság érdekét szem előtt tartva a szülők és illetékes hivatalos tényezők felvilágosítása által mind­addig küzdeni, mig célját: a zavar­talan tanítás biztosítását el nem éri. A polgári iskola tanári testületé. A Transdanubia a katonatemetőért Nagykanizsa szeptember 25 A Transdanubia Egyesült Gőz­malmok Részvénytársaság 500.000 koronát juttatott el hozzánk a nagy- kanizsai hősi halottak temetőjében sírkövek felállítása céljaira. Ez a nemeslelkü adomány azt engedi látnunk, hogy nem feledkez­tek el akciónkról s remélnünk engedi, hogy lesznek még, kik a mi nagy munkánkat adományaikkal elősegítik. Egy esztendeje, hogy akciónk megindult s bár akkor reális remé­nyeink jóval kisebbek voltak, ma mégis ott tartunk, hogy hősi teme­tőnk kétharmad részének sirhantjai fölé már tudunk sírköveket állítani. Egy harmadrész csupán, ami hátra van még a vállalt feladatból, aminek teljes sikerét előmozdítani mind­nyájunk kötelessége. Nagykanizsa közönsége nem tagadta és nem tagadja meg ezt a kötelességet s mi nem szűnünk meg dolgozni érte. Mire második esztendejét érjük meg akciónknak, nem lesz egyetlen jel­telen sir sem 1300 hősi halott örök pihenőhelyén. HfcasiiMi MmÉ! Van szerencsénk a n. é. közönséget értesíteni, hogy Nagykanizsán — Eötvös-tér 26. I. em. — diszkrét házasságküzwetitá irodát létesítettünk. — Minden levélre azonnali válasz ! Válaszbélyeg küldendő. Cég- jelzéstelen levelezés. Már is sok előkelő megbízásaink vannak. Értekezni naponta d. e. 10—12, d. u. 5—7-ig Tisztelettel „VEZÉRCSILLAG“ házasságközvetítő iroda EÖTVÖS-TÉR 26., I. EMELET. Földrengések Európában. Ró­mából jelentik: A reggeli lapok sze­rint Olaszországot földrengés láto­gatta meg, melynek központja az Abruzzokban volt. Tegnap délután fél három órakor észlelték az első mozgást, amely mintegy hat másod­percig tartott. Különösen Isernia környékén éreztek erősebb rengést, ahol a templom kupolája beomlott, számos ház megrongálódott, ember­életben nem esett kár.

Next

/
Oldalképek
Tartalom