Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-09-17 / 208. szám
2ÄLÄ1 MÖZtOKf 1925 szeptember 17. mellékes, a kormányzó pártok megígérték választóiknak, hogy a Nép- szövetségtől kicsikarják az ellenőrzés megszüntetését és mostan, hogy Ígéretüket nem t|>dják beváltani, a maguk igazolására szükségük van áldozatra és a Ramek-kormánynak ezért távoznia kell. A lemondás időpontja egyelőre bizonytalan, azonban az biztos, hogy az uj kormány tagjai is az eddigi kormányzó koalíciót alkotó polgári pártokból kerülnek majd ki. Vagyis tisztán személyi változásokról van szó, az osztrák politika kurzusa azonban változatlan marad. Kézműipar osok kamrája Magyar gyáros, kereskedő és kisiparos egyttttműkűdése Nagykanizsa, szeptember 16 A magyar kisiparos társadalom érdekképviselete mindmáig sincs olyan erőteljesen kiépítve, mint ahogyan látjuk azt a kereskedői vagy gazdavilágban is. A kereskedelmi és iparkamara nevében benn hordja ugyan az iparosság széles rétegeit is, de általános a panasz, hogy az iparnak e kamara működése közben édes kevés érdeklődés jut. így legutóbb a soproni Ipartestüaz az érzés, hogy ők csak névleg gyermekei, sőt mostoha-gyermekei a Kereskedelmi és Iparkamarának. Főként ezen a kereskedői kongresszuson elhangzott olyan kijelentések lobbantották fel az elégedetlenség egyébként is hamu alatt pislogó parazsát, melyek szerint a kisiparnak jól megy a sora, mindegyiknek megvannak a maga megrendelői, az adóterhek sem sújtják úgy, mint ahogyan nyögnek alatta a gyárosok és kereskedők. Ennél többet aztán a gyűlés nem is foglalkozott kamara-testvéreivel: a kisiparossággal. Cáfolni felesleges is lenne ma ezeket a kijelentéseket. Ma nehéz a gyárosnak is, az iparosnak is — nehéz mindenkinek, aki tisztességes munkával keresi a kenyerét. Az adóterheket pedig — legyünk csak őszinték — nem is annyira a gyáros, a kereskedő, az iparos, mint inkább a fogyasztó érzi. Hogy aztán a fogyasztó emiatt korlátozni kénytelen fogyasztását, ez már a gazdasági depresszió szomorú tüneménye. Ezt pedig közvetlenebbül s aránylag százszoros súllyal érzi meg a kisiparos és kiskereskedő, mint a gyáros. Csakhogy mig a kereskedőknek, gyárosoknak megvan a maguk erősen megalapozott érdekképviselete, * ____________ __.___ té sére, mert az útszakasz javítása rengeteg költséget okoz a vármegyének. Leghelyesebb megoldás lenne a már békeidőben is tervezett villamos-vonal kiépítése, esetleg idegen tőkével. Az előterjesztéshez Bödy Zoltán alispán szólt hozzá. A Keszthely— Héviz-i útszakasz az idén is 100 milliójába került a megyének. Vicinális úttá kell degradálni ezt az útszakaszt, akkor Hévíznek is kell viselnie a terhek egy hányadát. A Délivasutra vonatkozó előterjesztés kapcsán örömmel lép összeköttetésbe az érdekeltségekkel. A megyei tisztiorvos jelentésében aggodalommal állapítja meg, hogy Zalában 4 esetben fellépett a malária. Ettől eltekintve a vármegye egészségügye, valamint az állategészségügy javult. Tüzeset 7 volt augusztusban 35ÍV* millió korona kárral, melyből biztosítás utján 295l/s millió térült meg. Az adózás a következők: január 1-től augusztus 31-ig befolyt adóból Zalában 860.000, kincstári házhaszonrészesedésből 167.000 aranykorona. Augusztusban befolyt 107 millió papirkorona fényüzésiadó, 1004 millió papirkorona általános forgalmiadó és 585 millió papirkorona áilat- forgalmiadó. Bélyeg- és jogilletékből 991 millió papirkorona folyt be. A bűnesetek száma csökkent. Augusztusban a zalai csendőrség 263 esetben nyomozott a júliusi 275 esettel szemben. Csóthy Géza murakereszturi apát a tanfelügyelői jelentéshez szólt hozzá. Rámutatott arra, hogy egyes határmenti községekben, bár a hor- vátajku lakosság egyhangúlag óhajtja a magyarosodást, ezt megakadályozzák. Kérte a tanfelügyelőt, hogy akadályozza meg azok munkáját, akik a zalai magyar érzésű horváto- kat ebben az érzésükben elnyomni akarják. Bukás előtt az osztrák kormány A Népszövetség pénzügyi bizottsága Ahrer pénzügyminiszter ellen — A genfi kudarc a polgári pártokat a kormány ellen hangolta Bécs, szeptember 16 (A Zolái Közlöny bécsi tudósítása) A hivatalos cáfolat ellenére is bécsi tudósítónk pozitiv tényként közölheti, hogy az osztrák kormány helyzete megrendült és a bukást idcig-óráig ugyan ki lehet tolni, azonban a Ramek-kormány mégis kénytelen lesz nemsokára helyét egy uj minisztériumnak átadni. A kormányzó koalíciót alkotó keresztény- szocialista és nagynémet pártok ugyanis elejtették Mataja külügyminisztert és Ahrer pénzügyminisztert a genfi kudarc miatt. A polgári pártok biztosra vették, hogy a Népszövetség megszünteti Ausztria ellenőrzését és most Ramek kancelláron kívül Mataja és Ahrer minisztereket okolják a balsikerért. Objektiven tekintve a dolgokat, a kormány mindent megtett az ellenőrzés megszüntetésének érdekében és nem a minisztereken múlott, hogy az osztrák delegátusok eredmény nélkül tértek vissza Géniből. Főként Ahrer pénzügyminiszter exponálta magát erélyesen a kontroll megszüntetése ügyében és egy ízben izgatottságában olyan erős hangot használt, hogy a Népszövetség pénzügyi bizottságának tagjai kijelentették, hogy magaviseleté miatt nem tárgyalnak többé vele. Ekkor közbelépett Zimmermann főbiztos, aki Ramek kancellárt kérte fel, hogy Ahrer helyett résztvegyen a pénzügyi bizottság értekezletein. Ebből is kitűnik, hogy az osztrák miniszterek megtettek mindent, ami módjukban volt, de ez a politikában let jubileuma alkalmából rendezett nagyarányú ipari és gazdasági kiállítás kapcsán az ugyanakkor megtartott kereskedői kongresszuson olyan felszólalások hangzottak el, melyekre felfigyelt az egész Dunántúl iparossága s amelyek csak megerősítették a kézmüiparosságot abban a törekvésében, hogy megalakítsa a kereskedelem érdekképviseletétől függetlenül a maga kézműiparos kamaráját. Ezen a kongresszuson a Sopronban ekkor nagyszámban megfordult dunántúli, sőt messzebb vidéki iparosok lelkében is öntudatosabb lett amely ki tud harcolni előnyöket és meg tud verekedni a gazdasági élet súlyos koefficienseivel is, addig a kisiparosság jóformán magára hagyva, tehetetlenül néz a bizonytalan holnapok elébe és — a közelmúlt idők sorozatos bizonyítékot szolgáltattak — egymás után roppannak össze a krízis közepette. A soproni kereskedő-gyűlés utóhangjai ismét felvetették a kézművesipari kamara tervét. A kézmüiparos- ság nem akar ezáltal elszakadni a magyar kereskedelemtől és gyáripartól. Ellenkezőleg az a célja, hogy szoros együttes munkára bírja gazA hakakubaí papháza ! Irta: középgulácsi Péczely László (4) Tehát hatalmas sarkponti tévedés a Teremtő rendszerében. És ezt sokan még bölcsességnek nevezik ? Köszönöm én ezt a bölcsességet, de nem kérek belőle, amikor az ember egy életen át tartó folytonos küzdelem után meghasonulva, fáradtan jut el a sirhoz. Kurta élet, tengernyi küzdelem, ezer érzés kutfo- rása, amely csak üz, hajts a vérző, vágyakozó szivek millióit taszítja ki a pusztaságba. Hát ez élet, kedves Hallgatóm (olvasóm) s mint mondani szokták, a Jegfőbb isteni Kegyelem ?! Nem, ez nem kegyelem ! A taszítás és vonzás szívtelen játéka csupán, amely fölött, hogy vége ne legyen, vigyorgó pofával áll őrt a gyötrelem. Az egyik erő a lélek a magasba emeli a testet, csak azért, hogy onnét visszaejtse a földre és egy érzéssel gazdagabbá téve, a vágyak örök szomjúságát oltsa be szivébe. Az anyag öntudatot nyerve maga az élet s látod, látod ezt az ellentétet, amely egymással igy szembehelyezkedik?! En látom és tiszta látásán elfog : a sejtelem, hogy ez igy van jól, hogy nem a gyomoréletben, ebben a testi fertőben van letéve az értelem, amely tisztán csak röghöz és földhöz kötött, hanem messze-messze, túl e bűzös légkörön, van egy világ, ahonnét a lélek gazdagon térve vissza, a szivébe hitet, reményt, megértést csepegtetve, összhangot teremt. Vágyak, ellentétek, remények és remények nélkül nincsen élet! Ez az erő, amely társulni késztet és a salakot az anyagból kilökve, kristályba kényszeríti a drágakövet. Madách filozófiája: Ember küzdj és bizva bízzál! megértő igazságra csak igazi férfiban talál, aki az életet nem paradicsomi kényelemben fogja föl, ahol összetett, tétlen kezek mellett neki az Úristen szolgál, hanem részt kíván a küzdelemből is, s ennek a méhében fogamzik meg az öntudatos lét, amelyben a szellem, szív harca megértéshez vezet, jutalma pedig a küzdelemmel kiérdemelt boldog élet. Szegény Csutaky Dániel, menj tehát utadra. Itt van a búcsú levél: Barátom! Nem tudok tovább ellenállani. Végső elhatározásom, hogy itt hagyom imádott Hazámat és benneteket, Barátaimat, akiket oly nagyra becsülök és szivembbl szeretek. Sok-sok tűnődés és lelki küzdelem után jutottam el oda, hogy nekem mennem keil. Szivem maradni késztet. Vonzódik a hazai röghöz, amelyből lett. Lelkem — szellemem ; e zsarnok ellentét azonban távozni késztet. Isten veletek! Ne vegyétek rossz néven, hogy Mindnyájatoktól csak levélben bu- I csuzom, de igy könnyebb nekem elszakadni Tőletek. Bocsássatok meg érte. Ha lelkem szárnyai meg nem csalnak, egykor visszatérek közétek, hogy változatlan baráti keblemre öleljelek Benneteket. Erőt, a hontalanságot elviselni, mégis honszerelmemből meritek és abból a kis vánkosra való porból, amelyet Hakakuba földjéből magammal viszek, hogy fejem alá téve, álmodjak felőle. Most pedig gondoljatok néha-néha hálátlannak látszó barátatokra Csutaky Danira Elment. — A vig kompániában, a „Gondüzőben" egy hely üresen maradt. Őrködik fölötte az emlékezet. Az évzáró vizsgálatok az Akadémián befejeződtek. Várhelyi Kornél is vizsgálatait kilenc év után férfiúi szavához illően rakta le, csupán az eminenter szó csúszott ki belőle. Egy szó azonban nem a világ. A fő dolog az, hogy diplomához jutott. Tehát a Gondüzőben bucsuestély van. Várhelyi Kornélt, Szentiványi | Pistát és társait búcsúztatja a vig kompánia. Kivételesen azonban ma inkább bus kompániának nevezhető. Szokatlan hangulat üli meg a lelkeket. Nussholz A'hanáz bácsi vig kedélye is elborult s olyan mint az a felhő, amely a napot takarja el. Tömöri Nagy Virgil plébános uram sem külömb. Még a pohár csengése sem a régi. A dalba szintén vegyül be valami. Az arcok kifejezése pedig a nyártól búcsúzó szeptember végére emlékeztet. Ünnepélyes pillanat következik. A hakakubai plébános reverendája oldalzsebébe nyúl, onnét egy Írott ivet vesz elő, föláll és bucsupoharat emel a távozók jólétéért, egészségéért. Azután főiolvassa az irat tartalmát, amely szerint kötelezi magát az egész társaság, hogy tiz éves találkozóra Hakakubán az ő házában jönnek ös^ze. Mindnyájan aláírták. S ezzel meg lett pecsételve a sziveknek az egész életre egybekapcsoló szeretete. (Folyt, köv.)
