Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)
1925-09-10 / 202. szám
/ SB ZALáE EÖZLOm 1925 szeptember ÍÓ. A forgalmiadóí is az adóhivatalok intézik. Az Uj Nemzedék értesülése szerint a forgalmiadó ügyeket is az adóhivatalok fogják intézni. A vidéki pénzügyigazgatóságok már megkapták a rendeletet a forgalmiadó ügyosztály decentralizálásáról. A magyar zsidóság felirata a kormányzóhoz a numerus clausus ellen. A Magyar Izraeliták Országos Irodája és a kerületi elnökök ülést tartottak, amelyen elhatározták, hogy az országos iroda által kidolgozott feliratot intéznek a kormányzóhoz a numerus clausus ellen és a zsidóságnak a főrendiházba való képviselete mellett. Az országos iroda végül deklarációt terjesztett az ülés elé, melyben a cionizmus ellen foglalt állást, leszögezve, hogy a magyarországi zsidók más nemzetiséget, mint a magyart nem ismernek. Az Országos Orvos Szövetség kongresszusa. Az Országos Orvos Szövetség a Szent Gellért gyógyfürdő dísztermében országos kongresz szusát tartotta Dollinger G^ula dr. egyetemi tanár elnöklete alatt, a melyen Itass József miniszter is megjelent. A kongresszus az orvosképzés túltermelését aggasztónak tartotta. Tíz év alatt 3625 uj orvosi diplomát adtak. Vass miniszter az orvosi tanítás és a közegészségügy fontosságáról beszélt. Gyermekvonat indult Belgiumba. Aáa délelőtt 11 órakor a keleti pályaudvarról 120 gyermekkel gyermekvonat indult Belgiumba. — Ugyanezen vonat 18 án érkezik vissza a fővárosba és Belgiumból, valamint Svájcból 400—400 gyermeket fog visszahozni Magyarországba. í i \ | t l Uj leszerelési konferencia. Newyorkból jelentik: Coíidge elnöknek az a szándéka, hogy mihelyt a körülmények megengedik, egy másik leszerelési konferenciát hiv össze. M megyei dalosverseny Tizennyolc dalárda versenye Kétezer ember a verseny színhelyén Nagykanizsa, szeptember 9 Gyönyörű verőfényes őszi nap kedvezett a Zalavármegyci Dalosszövetség által kedden délután a sörgyár katakombahelyiségében rendezett megyei dalosversenynek. A Csengeri- uton hosszú sorokban hullámzott a közönség a verseny színhelye felé, melyet 4 órára egészen megiöítöit. A verseny meglehetősen későn, csak 3A5 órakor vette kezdetét s tartott fél 8 óráig. A csaknem három óra hosszat tartott program eléggé kifárasztotta a közönséget s nem tudtuk megérteni, hogy miért kellett még programba iktatni a dalárdáknak második dalszámát, ami az előadást jóval 10 óra utánig nyújtotta el. A rendezőség nagyon jól tudhatta, hogy ha mindegyik dalárda csak 5 percig énekel, ez 18 dalárdánál már másfél óra, de tekintettel a felállásra s a pódiumról való !e- lépés idejére, csaknem három órát vesz igénybe. Ennél hosszabb időre énekszámokkal igénybe venni a közönség figyelmét pedig nem lehet. így is történt. A tulajdonképeni verseny után a közönségnek legnagyobb része hazafelé indult s a dalárdák is jóval 10 óra után kezdtek!,, be- szálingózni a városba. A színházban hirdetett fellépésük el is maradt, ami nem kis mérvben okozott a közönség körében zugoiódást. A verseny programja tehát tultö- mött volt s a rendezőség kevés gyöngédségei tanusiíolt a közönséggel szemben, amikor azt 6 órai időtartamra lekötni akarta. A lehetetlenül hossza műsor aztán azt eredményezte, hogy a színházba jegyet váltott közönség több mint egy óra hosszat türelmetlenül várakozott a győztes dalárdákra, melyeknek tagjai aztán fél 12 órakor — a színházban való fellépésük nélkül — siettek ki a vasúthoz. A rendezőséget tehát mindenesetre a kellő körültekintés hiánya terheli, mert lehetetlen egy szeptemberi dalár- daprogrammot összeállítani, hogy az délután 4 órától este 10 óráig tartson, még hozzá kinn, a város belterületén kívül s nem lett volna szabad a győztes dalárdáknak a színházban való felléptét megígérni, ha arra már előre nem jutott idő. Mert hogy ilyen túlterhelt program mellett nem is juthatott, ezt a rendezőségnek előre tudnia kellett. Valóban kár, hogy a szép verseny emlékéi ez a rendezési hiba némileg elhomályosítja. Annak színvonalán azonban ezzel természetesen semmi csorba sem esett. A fogadóbizottság, élén Tholway Zsigmond dr. posta és távirdai főfelügyelővel, a Zalavármcgyei Dalosszövetség elnökével, már egy órától fogva várta a pályaudvaron a különböző dalárdákat, akik jobbára az 1 óra 20 perckor beérkező budapesti gyors, az 1 óra 45 perckor érkező szombathelyi gyors és a 2 óra 55 perckor érkező személyvonattal érkeztek Nagykanizsára. A fogadóbizoítság mellett a nagykanizsai koszorúslányok, mindegyiknek kezében a részére kijelölt dalárdának szalagos koszorújával, majd a hatalmas érdeklő közönség, amely a mozgóposta épülete előtti teret teljesen betöltötte. Amikor a zászlaik alatt érkezett dalárdák elhelyezkedtek, Krátky István dr. polgármesterhelyeites főjegyző Nagykanizsa város nevében lelkesen üdvözölte az összesereglett dalosokat, majd lovag Siepnewszky György ny. tábornok köszöntötte a dalárdákat és karnagyaikat a zalai dalosszövetség nevében, mig Czobor Mátyás Zalaegerszeg érdemes polgár- mestere Nagykanizsa városát és közönségét köszöntötte az ideérkezett dalosok nevében. Az Országos Magyar Dalosszövetség központját a távollevő Baránszky Gyula dr. kormányfőtanácsos képviseletében Vidor József az országos szövetség titkára képviselte, aki a megszállt magyar területek és az egész ország magyar dalostestvéreinek üdvözletét tolmácsolta Zala dalárdáinak. Ezután az összes megjelent dalegyletek elénekelték jeligéjüket a közönség nagy tetszés nyilvánítása közepette, majd a hatalmas tömeg kivonult a sörgyári katakombákba, ahol a megérkezésig minden elrendezve várta a dalosokat és a közönséget. Épen 4 óra 40 perc volt, mikor a zsűri tagjai elfoglalták a részükre felállított két asztalnál a helyüket s hozzá fogtak a dalversenyhez. Az egyes csoportokban ugyanazok a dalárdák vettek részt, melyeket lapunknak keddi számában már felemlítettünk. A zsűri tagjainak sokszor igen nehéz volt a helyzetük, hogy az egyes dalárdákat az előirt tonalitás, ritmika, szövegkiejtés, zenei felfogás és hanganyag szempontjából bírálja s az összehasonlításokat megtegye. Néhány dalárda valósággal remekelt, de valamennyinél megtaláltuk a komoly készültséget és nemes igyekezetei arra, hogy dijat nyerjenek s a többiek elől elvigyék az elis merés pálmaágát. Annál inkább meg kell ezt jegyeznünk, mert egy-két dalárda még igen rövid életű s tagjait bizony sok mindenféle élethivatás vonja el a gyakori tanulástól és együtténekléstől. Egészen kis községeknek dalárdái bámulatba ejtettek nemcsak jó hangA Halál szigetén Irta: Böhm Margit (3) Vidám, zajos életet éltek Berevi- cen Bodáéknál. Magda már négy éve, hogy szüleinél élt, de előtte ki- merithetetlennek tűnt a szórakozások forrása. Most épen egy kis szalonban ül kecsesen keresztbe vetve keskeny, szép, formás lábát, körülötte sok szép ifjú hölgy — kiknek szépsége elhalványodik mellette. Nagy a vita. Valami uj szórakozáson törik a fejüket, végül egy fekete ifjúnak az ajánlata nyert meghallgatást és pedig, hogy vacsora után menjenek el csónakázni s ütjük célja a Halál- szigete legyen. Körülbelül egy órára volt Bere- vicetől ez a teljesen lakatlan sziget. Csupán egy félig összedült halászkunyhó állt egyik szélén gazdátlanul. Régi monda szerint egy fiatal, fess halaszlegénynek ez adta a hajlékot hosszú ideig, mert nagy csalódások érték életében s idemenekült ember- gyűlölő haragjában s itt élte le fiatal életét, mig szándékosan vagy véletlen, a tenger hüs hullámai nyújthatták neki a szemfedőt. Féltek ettől a kis szigettől az emberek, mert a rossz példa igen ragadós volt. Azóta már nagyon sok ember itt vált meg az élet szenvedéseitől. A leányok legtöbbjén félelem vett erőtt, de nagyobb volt ennél a kíváncsiság, hát örömmel álltak a kirándulás tervéhez. Megbeszélés szerint kint a digan találkoznak s onnan hat csónakkal indulnak útra. Zenéről gondoskodnak majd a férfiak. ^ Lassankint összegyűlt az egész társaság a kitűzött helyen. A tenger szokatlan csendes volt, alkalmas a csónakázásra. Már a fele utón lehettek, de még egyik sem szólt egy szót sem. Nagy meghatottság vett erőt rajtuk. A csónakok egymás mellett haladtak. A bent- ülők egymást is alig láthatták, habár lampionokkal voltak feldiszitve, de egy néma, általános megegyezéssel senkisem gyújtott világot, hisz vétek lett volna elrontani azt az ideális szép estét. A hold világított, ez pedig elég volt ahhoz, hogy az utat el ne téveszthessék. Felséges szép est volt; a nagy sötétségben csupán egy-két jelzőlámpa vörös fénye villant fel egy-egy pillanatra, valahol messze mintha hajó távolodnék. Megérkeztek. Itt siettek pótolni a az elmulasztott beszélgetést. Betértek a halászkunyhóba s Magda vezetésével rövid időn belül átalakították azt teljesen. Sok nevetésre adott alkalmat az óriási csizma, melyet a régi tulajdonos téli időben halászás alkalmával hordhatott, ha esetleg nem messze voltak hálói ki- feszitve, gyalogosan ment be értük. Magdának nagyon jó hangulata volt. Kacérkodott hol egyikkel, hol a másikkal. Kifogyhatatlannak látszott az élcelődésből. Eduardo Gatterit ma különösen kitüntette. Édesanyja ma még kevesebb figyelmet pazarolt reá; elfoglalta az ő idejét Carlo Giallombardó, egy fiatal hajóskapitány, máskülönben feltűnt volna néki leánya pajkos jókedve. Magda valami újat, változatosat szeretett volna. Már végig vették a megszokott társasjátékokat is. Akkor Gatteri vállalkozott, hogy ő majd kint a tengerben néhány különös mókát mutat be. Általános ellenzésre talált; őrültségnek tartották, hogy este valaki a tengerbe menjen s hozzá még egy ilyen ismeretlen helyen, hol olyan kiszámíthatatlan a veszedelem. Csupán Magdának tetszett az ötlet. — Igen, Eduardó, meg kell, hogy tegye — szólt. Erre már nem akadt senki, aki ellent mondott volna. Már elfelejtették, hogy emberéletről van szó; csupán a saját szórakozásukra gondoltak. Gatteri már megbánta kijelentését, de azt remélte, hogy ezzel csak jót tesz érdekében. Már évek óta becsületes nagy szerelemmel szerette Magdát s leghőbb vágya volt, hogy feleségeként tudhassa. Az egész társaság kiment a partra. Bodáné nem tudta, hogy miért, mert ez alatt az idő alatt éppen Giallom- bardo szerelmét hallgatta meg, de nem is érdekelte, csupán örült, hogy kint a szabadban alkalma lesz az ő fess kapitányának kezét megszorítania hálája jeléül. Magda már kezdte megbánni, hogy erőszakoskodott, de szégyeniette visszavonni kérését. Már nem tetszett neki az a gondolat, hogy érte Eduardo mindent megtesz. Talán másképp is lehetett volna barátnőit felbosszantani. De most már mindegy, csak azért is. Megkezdődött a produkció. Feszült figyelemmel kisérték minden mozdulatát. A vizalatt úszástól az ördögfordulóig mindent sorba vett. Nagy sikere volt. Már megelégelték a mutatványokat s hívták, hogy jöjjön ki. Intett, hogy igen. — De mi az, amiért a viz alá ment? — kérdezték a parton állók. — Biztosan a viz alatt akar a partra úszni — mondta Magda, de maga sem hitte. (Vége köv.)
