Zalai Közlöny, 1925. július-szeptember (65. évfolyam, 144-219. szám)

1925-08-19 / 186. szám

ZXLhl ÉÚZlGW 1925 augusztus 2Ő. á voltak. Azonkívül Győrffy ellen le­folytatott fegyelmivizsgálat iratainak megküldését kéri az illetékes ható­ságtól. Bornemissza Lajos meghalt. Eperjesről jelentik: Bornemissza La­jos földbirtokos, v. országgyűlési képviselő elhunyt. Nagy részvét mel­lett kisérték ki utolsó útjára. Miniszterek kitüntetése. A kor­mányzó ma délelőtt a budai királyi várpalotában külön kihallgatáson fogadta dr. Vass József népjóléti és munkaügyi minisztert, gróf Klebels- berg Kunó vallás és közoktatásügyi minisztert és ár. Bad János pénzügy- minisztert. A kormányzó a kihallga­táson mind a három miniszternek elismerő szavakkal és köszönettel adózott az ország érdekében kifejtett hazafias és a nemzetet előrébbvivő működésűkért és ez alkalomból át­nyújtotta az első osztályú magyar érdemkereszlet. Botrány a tárgyalóteremben. Nagy botrány játszódott le ma a budapesti törvényszéken. Amikor Lusztig Árpád többszörösen bünte­tett egyént a bíróság sikkasztás miatt hat hónapi börtönre ítélte, az elitéit vádlott drasztikus kifakadások egész özönét zúdította a bíróra és ügyészre, hangoztatván igazát, majd az emel­vény felé ugrott és öklével fenye­gette meg az elnöklő táblabirót, majd neki esett az emelvénynek és ütni, rúgni kezdte és felkapta a tin­tatartót és úgy odavágta azt, hogy a tinta végig folyt az aktacsomókon. Majd Miskolczy ügyész asztalának nekiesett és ott tört-zuzott és gya- lázta az ügyészt, Ez a kínos jelenet újból megismétlődött, mig a fogház­őrök ártalmatlanná nem tették a dühöngő embert. eölfíloi hírek A belügyminiszter Párisban. Rakovszky Iván belügyminiszter teg­nap Párisba érkezett. Seipel ex-kancellár bibornok lesz. Politikai és diplomáciai körök­ben azt a hirt kolportálják, hogy Seipel Ignác dr. prelátus, Ausztria volt kancellárja, a kormányzó keresz­tényszocialista párt vezére az ősszel megkapja a biborosi süveget. Ezzel egyidejűleg visszavonul a politikától ! és Rómába költözködik, ahol tagja lesz a kardinálisi kollégiumnak. Sei- pelnek a Vatikán a német kardinális szerepét szánja a kollégiumban. Dip­lomáciai körökben úgy tudják, hogy Seipel legutóbbi párisi utazása ezzel az üggyel volt összefüggésben. Sei­pel közölte a tervet Painlevé francia miniszterelnökkel és egyúttal bizto­sította arról, hogy mint a kollégium német kardinálisa nem fog francia­ellenes magatartást tanúsítani, hanem minden befolyása arra fog irányulni, hogy közreműködjék a francia és német nemzet kibékülésében. EPcsi tudósítónk iparkodott hiteles értesü­léseket szerezni a kolportált hírről a keresztényszocialista pártban. Kér­désünkre azt a választ kaptuk a párt néhány vezető tagjától, hogy egye­lőre nincsen módjukban sem meg­erősíteni, sem cáfolni. Tény, hogy Seipel biborosi kinevezése és Rómába való költözése keresztényszocialista körökben is szóbeszéd tárgyát képezi. Az osztrákok arany vásárlása.« Bécsből jelentik: Az osztrák nemzeti bank fennállása óta most először eszközölt Angliában arany bevásár­lást. Körülbelül 3 és fél millió shilling értékű arany rudat vásárolt. Előzetes lap cenzúra a Bán­ságban. Brassóból jelentik: Bár semmiféle hivatalos rendelet nincsen, a lugosi katonai térparancsnokság mégis szabályszerű cenzúrának veti alá az ott megjelenő kisebbségi la­pokat és szorgalmasan törli egyes közleményeket. Uj magyar napilapok Erdély­ben. Kolozsvárról jelenti tudősiiónk: Az idegen imperium alá került ma­gyar területek közül Erdélynek van a legvirágzóbb magyar sajtója. A budapesti lapok kitiltása következ­tében az erdélyi magyar napisajtó hatalmas fejlődésen ment keresztül és szinte az összes erdélyi magyar napilapok felvehetik a versenyt a fővárosi lapokkal. Kolozsváron négy magyar napilap jelenik meg. A leg­régibb és egyúttal a legnépszerűbb az „Ellenzék“, amelyet 45 év előtt alapított néhai Bartha Miklós. Az Ellenzék ma az erdélyi magyar párt két év előtt elhunyt elnökének, báró Jósika Sámuel volt főrendiházi elnök özvegyének tulajdona, mivel a rész­vények majoritását ő örökölte. Az impérium-változás után is hü maradt magyarságához és egyik legbátrabb orgánuma az erdélyi magyaroknak. Igen elterjedt lap a „Keleti Újság“ is, amely azonban erősen kacérkodik a magyar emigránsokkal. A régi „Újság“ néhány hónap előtt teljesen uj vezetés alá került és azóta letérve a magyar nemzeti alapról, igen kétszínű politikát folytat. Magyar- nyelvű napilapot adnak ki „Uj Kelet“ címen a cionisták is. Népszerűség­ben az „E!!etizék“-kel versenyez a „Brassói Lapok“, amely szintén bá­tor harcosa a magyarságnak és a románok, valamint a román zsold- ban álló emigránsok részéről már sok üldöztetésben volt része. A Bánság nagy magyar napilapja, a „Temesvári Hírlap“. Aradon két magyar napilap jelenik meg: a régi „Aradi Közlöny“ és az októbrista szellemben szerkesztett „Erdélyi Hír­lap“. A nagyváradi napilapok a cenzúra miatt sorvadnak és szinte teljesen lokális jelentőségűek. Számuk négy: a „Nagyváradi Napló“, a „Nagyvárad“, a „Nagyváradi Esti­lap“ és a „Nagyváradi Friss Újság“.. Az elszakitás óta fürge és az északi és északkeleti vármegyék népszerű napilapjaként jelenik meg Szatmár­németiben a 60 éves „Szamos“. Szeptemberben három uj napilappal gyarapodik a magyar sajtó Erdély­ben. Ä magyar párt megindítja köz­ponti orgánumát, amely Kolozsváron fog megjelenni „Magyarság“ címen naponta 16, vasárnap 20 oldalon. A „Magyarság“- ot Bulyok István dr. fogja szerkeszteni és a magyar pár­ton kívül hivatalos lapja lesz az összes magyar egyházaknak is. Te­mesváron Vuchetich Endre dr, a magyar polgári kör elnöke indít uj napilapot „Magyar Hírlap“ címen. Végül napilappá alakul át az ősz folyamán a marosvásárhelyi.,Székely­föld“, amely eddig hetenként négy­szer jelent meg. A kormányzó József Ferenc főherceghez. József Ferenc főher­ceg ő királyi fensége családjában bekövetkezett örvendetes esemény alkalmával a kormányzó üdvözlő táviratot intézett a főhercegi párhoz. A Magyar Nemzeti Bank hivatalos árfolyamai Valuták Devizák 4ügoi foot 14^)00-147000 Asstará** 28635 21785 Cseh koron« 2H1-2117 Baigrii 1272-1280 Düsír 1252 1274 Sáriin 16850-16910 Ogllíf 70540-713 70 Saksrast 865 867 Fraecia (r. 3341-3371 SrBtszal 3272 3292 Hollandi írt. 3*315-28555 Kopenhágs 16290-16380 Lei 363-319 Krisztiin!« 130SO 13170 Levs 509-517 London 345000-847000 Lira 2579-2503 Milano 2579 2595 Hírks 11830 <6930 Nawyork 70940-71370 Qif'n. ecíiill. S9-70 Í0C 4 ( Pirié 3341 3381 üiü kor. •60S 1-’6240 Prága 2102-2114 ivíjd fvaak 13787 13897 Szófia 514 5 8 Saiga irask 22 3271 liockfcoías 19065-19175 Mciwás kcr. 12890-15070 Wies »9 84 100 44 Svédkor. 18115 ’8975 Zürich 13777-13857 Magyar mezőkön Szamolányi Gyula versei Surányi Miklós előszavával. (Szekszárd, 1925.) Egy negyvennyolc oldalas füzet fekszik előttem, Szamolányi Gyulá­nak most megjelent verskötete. Egy igazi magyar, költőnek verseit tar­talmazza, valamennyi telve poézissel és mélységes honfifájdalomból fakadt érzéssel. Az újabb magyar irodalom­ban valóban igen kevés azoknak a költőknek a száma, kiknek költé­szetük oly melegen dobogó szívből i és honszeretetböl táplálkozik, mint Szamolányi Gyula. Valamennyi sora igaz gyöngyszem, melyet mély érzés fakaszt s egy magába zárkózott szívnek őszinte dobbanása hiv életre. Nincs bennök mesterkéltség, erőlte- tettség; minden sorából kiérezzük hogy nem azért irta őket, hogy éppen csak Írjon, hanem akkor ve­tette papírra, mikor lelkének hábor­gása rákényszeritette igazi poéta- leikét arra, hogy lantjának húrjain elzengedezze fájdalmát, örömét, haza­szeretetét. A formákat illetőleg a régi irányt követi. A nagy költők poézise vissz­fényük költészetén, melynek minden darabja lágyan zsong, mint valami lélekharangnak megkapó csilingelőse vagy mélységes hazaszeretetből elő­törő mélabus panaszhangok. Nyelve­zete tiszta magyar, erőteljes ott, ahol a Haza sorsát panaszolja; üde, lágyan csobogó forrás kristálytiszta­ságához hasonló, mikor szerelemről, barátságról danol. Gyűjteményében sok a szonett, valamennyi csupa melódia, halkan zsongó zene, egy- egy élettöredék, színes mozaikda­rabja egy költőléleknek. Költeményeiből néhány szemel­vényt alább közlünk. Téli felhők Az égre nézek. Küldeném a vágyai Távol feléd, — de útja bus, fakó. Fekete felhők úsznak, mint a bánat. És szomorúan hull a hó. Mi lett belőlünk! És mi lett a nyárból, Melyhez csodásabb nem volt fogható í Szivünkben most remények romja [gyászol S künn szomorúan hull a hó. Honi szép tájak ellenség kezében, Mi elszakadva egymástól egeszen, Dús álmaink helyén koldus való. Szivem s hazám, — ó, sebnek melyik­a . . , [égőbb? Az egre nézek s nem küld semmi [fénylőt! Hull, szomorúan hull a hó. 0919.) November Csipkés szoba. Télest. Az óra áll. Öreg karszékben a vén asszony .. ,, , , [olvas. Mellette lánya. Egszem, rózsaváll. Mohón nézek rá, mint egy éhes ordas. Mint a mesebeli ádáz boszorkány, Az anyja is a lányra úgy vigyáz. Az ablakon zörög haragos orkán, A kályha nyög, sóhajt a régi ház. Gyötör az élet, hogy jobban se fájhat. Sebeimet könnyekkel öntözöm. De csend itt bent. A lány varr [sebtiben. Nagy hallgatás. Már vérző seb [szivem S lázában azt suttogja: édes, édes 1 Az álom most az asszony vén szemén [les. Egy pillantás. Egymáshoz ér kezünk — S halkan Meseországba érkezünk. Ősz volt, mikor búcsúztunk Ősz volt, mikor utószor láttalak. Mentünk a néma, sápadt fák alatt. Kezed kezembe fogtam csendesen. Ősz volt, mikor búcsúztunk ked­vesem. A nap úgy égett, mint bus lámpa­[fény, Ravatal mellett mit gyújt árva lény. Sok pókfonál szállt ä mezők felett Szőtték szivünkre a szemfödelet. A szerelem már messze, messze . [ment. Egész utón lelkünket verte csend, Mint temetésre hogyha kocogunk. Lábunk alatt a száraz lomb zenélt, Csak ennyi volt a sirató beszéd — S a vonatfüst: halotti koszorúnk. Magyarok siralma Tövissel tépi leJkemet a bánat. Csípős csalánból van a köntösöm. Judások csókja égeti az ajkam És vesztemet kiáltja a kakas. Panaszomat nem hallani a zajban S az ég oly messze, a menny oly [magas. Nehéz terhével vállamon keresztem; A Golgotára szememet meresztem, Hová korbáccsal hajtanak a latrok. S mig vérezőn leroskadok alattok, Örökömért vetnek kockát felettem... Úristenem, miért hagytál el engem?! Messzetünt májusból Mint egy szép álom, száll felém az [emlék, Mely messzetünt májusból kiragyog. Utunkat már az estárnyak befedték, Más nem világlott, csak a csillagok. A táj pihent, csend járt csupán [felette A társaság is mélyen hallgatott. Mellettem ült ő. Szivem öt epedte, Hogy szomju számra hintsen har­matot. Csendben, homályban elalélt fül és [szem. A kocsis már bóbiskolt az ülésen. A kocsi lassan, álmodozva ringott. Keze fehérlett a sötét sarokban, Titokban, halkan magaméba vontam S tartottam, mint egy gyöngg roz­maringot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom