Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-05-05 / 99. szám

% ZALAI KÖZLÖNY zód szerepükben helyesek voltak Sáfrány Ilonka, Mészáros Annuska, mint Kajáriné gyermekei. Somogyi Mancika, mint Varga Bódiné ház- mesterné, Kanyar Bözsike, mint szobaleány, Magyar Margit és Slo- zarek Mariska, mint virágárus lányok, Koller Bözsike, mint postás és Szántó Bandi is, mint szerkesztő. Felvonás között irredenta költemé­nyeket szavaltak el: Koller Bözsi és Slozarek Mariska. A szinielőadás után a szereplők és a közönség me­legen éljenezte meg a színdarab rendezőjét: P. Hilár egyleti igaz­gatót. Az előadás megérdemli, hogy mégegyszer megismételjék. A szín­darab után mindenki a buffethez sietett, amely kitünően gazdag volt és ahol a háziasszonyi tisztet Peter- mann Józsefné egyesületi elnöknő végezte, mig a vendégek kiszolgálá­sában az egyesületi hölgyek kedve­sen sürögtek-forogtak. A Zrínyi Torna Egye­sület évi közgyűlése Nagykanizsa, május 4 A zuhogó eső és szélvész dacára szépszámú és előkelő közönség gyűlt össze vasárnap délelőtt a Rozgonyi- utcai tornacsarnokban aZrinyi Torna Egyesület rendes évi közgyűlésére, mely a Magyar Hiszekegy elmondá­sával vette kezdetét. Tabajdy Kálmán nyugalmazott gya­logsági tábornok, földbirtokos, az egyesület elnöke megállapítván a határozatképességet, a közgyűlést rö­vid szavakkal megnyitotta, majd a múlt közgyűlés jegyzőkönyvének hi­telesítésére Petrik Dezső és Dénes Jenő tagokat kérte fel. Finta József titkár olvasta fel ez­után gondosan megszerkesztett jelen­tését az egyesület múlt évi működé­séről. A közel egyórás felolvasásban mindenekelőtt rámutatott arra, hogy a Zrínyi TE a testnevelés céltudatos kultuszával, a sportszeretet minél szélesebb körben való terjesztésével igyekezett a sportot mint nemzet­nevelő tényezőt szolgálni. A Zrínyi Torna Egyesület azt a célt tűzte maga elé, hogy egy táborba kovácsolja össze és egy nagy egy­séggé tömörítse Nagykanizsa keresz­tény társadalmát. Nem zárja ki ma­gából annak egyik rétegét sem, ha­nem azon van, hogy tagjai sorában mindenki megtalálja a maga helyét. A Zrínyi TE megelégedéssel tekint­het az elmúlt esztendőre, amelyen nagy munkát végzett. Tagjainak szá­ma 1055, ebből ifjúsági 234, alapitó tag pedig 15. A tennisz osztály teljesen önerejé­ből tartotta fenn magát. A 83 tagnak 4 pálya állott rendelkezésre. Újabb áldozatkészség lehetővé tette a pá­lyáknak még jobb karban való tar­tását. Az osztály elhatározta, hogy több városközi mérkőzést rendez or­szágos verseny-játékosok meghívá­sával. A labdarugó osztály legtöbbet sze­repelt az összes osztályok közül. Az első csapat összesen 20 mérkőzést játszott és pedig tizet a helyi pályán, tizet pedig a vidéken. Győzött 11-szer, vesztett 4-szer, eldöntetlenül mérkő­zött 5-ször. A második és ifjúsági csapatok­nak úgy a barátságos, mint bajnoki mérkőzések alkalmával lehetőségei nyújtott arra, hogy tudásukat elő- mérkőzések alkalmával fejleszthessék. A vívó osztály csendben, minden feltűnés nélkül végzi a maga nevelő munkáját. A legszebb eredmény, amit az osztályvezető Szombathy és Háti oktatók javára kell Írni, hogy a nagy- kanizsai ifjúsággal megkedveltetíék a vívást. Az osztály tagjai az egész tél folyamán szorgalmasan látogatják a vívó órákat s a nagy érdeklődés­ből is következtetni, hogy az egylet rövidesen olyan vívó nemzedéket ne­vel, amely országos viszonylatban is meg fogja állni helyét. Az atlétikai osztály szerezte a leg­több dicsőséget. Az egylet atlétái nyolc versenyen vettek részt. Hogy mit produkáltak, bizonyítja, hogy a nyolc versenyen 30 első, 21 máso­dik, 13 harmadik helyezést értek el. A csapatversenyeken nyolcszor 'ke­rültek ki győztesen. Legutóbb pedig Kaposvárt nyerték el másodízben a kerületi mezei futócsapat bajnokságot. A tornász osztály megfelelő helyi­ség hiánya miatt az elmúlt évben nem működött. A mindenre kiterjedő részletes je­lentést a közgyűlés helyesléssel vette tudomásul. Dénes Jenő ezután a zárszámadá­sokat és a vagyonkimutatást terjesz­tette elő, melyre a közgyűlés a fel­mentvényt megadta. Tabajdy elnök ezután bejelenti a vitéz Bobest Mátyás távozásával meg­üresedett alelnökséget. A legnagyobb köszönettel és hálával adózik a maga és a választmány nevében vitéz Bo­best Mátyásnak, az egyesület meg­alapítójának és javasolja, hogy a hála és ragaszkodás kifejezése mellett a közgyűlés szavazzon jegyzőkönyvi köszönetét vitéz Bobest Mátyásnak és válassza az egyesület disztagjává. A közgyűlés élénken ünnepli vitéz Bobest Mátyást, jegyzőkönyvi köszö­netét szavaz neki és disztagjává vá­lasztja. Majd négy választmányi tagot sor­solnak ki Szabady Lőrinc törvény­száki tanácselnök, Gazdag Ferenc püspöki biztos, Rubint Károly DV főfelügyelő és Stuller László állam­rendőrségi főfelügyelő személyében. A közgyűlés ezután áttért a tiszti­kar megválasztására. Finta József titkár indítványára a közgyűlés egyhangúlag megválasztja. Elnök: Tabajdy Kálmán földbir­tokos. Alelnökök: örley György dr. kir. közjegyző, Petrik Dezső DV osztály­mérnök és vitéz Horváth Gyula. Titkár: Finta József. Számvizsgálók: Zalaváry József, Lányi József és Stampf Zsigmond. Választmányi tagok: Sabján Gyula dr. polgármester, Rubint Károly DV főfelügyelő, Gazdag Ferenc püspöki biztos, Szabady Lőrinc törvényszéki tanácselnök, Dénes Jenő állampánz- tári tanácsos, Bódogh Ferenc állam- pénztári főtiszt, Kálnay Gyula dr. rendőrfőtanácsos, Thoiway Zsigmond dr. posta-távirdai főfelügyelő, Gab- soviís Koméi testnevelési vezető, Gyömörey István főszolgabíró, Presz- ler Gáza „Hangya“ főnök, Stuller László rendőrfőfelügyelő, Száva Sán­dor vámszaki főtanácsos, Finta Jó­zsef titkár, Németh Mihály polgári iskolai igazgató, Unger-Ullmann Elek kereskedő, Gyenes Lajos kereskedő és Horváth Gyula. Választmányi póttagok: Klosz Já­nos DV felügyelő, Varga Sándor műszaki tisztviselő, vitéz Tóth Béla kereskedő, Kutassy Kálmán vaskeres­kedő és vitéz Szabady Károly. Osztályvezetők: 1) Atlétikai: vitéz Farkas Endre és Szépudvary László tanító. 2) Fotball: Tóth László és Hordós Gyula tisztviselők. 3) Ten­nisz : Makó Gábor dr. és Csikós Jenő. 4) Vívás : Szombathy Pál ésHan Elek. Ügyészek: Hegedűs György dr. nemzetgyűlési képviselő és Hajdú Gyula dr. Orvosok: Sándor Miklós dr. és Repka János dr. Tabajdy elnök ezután rámutat arra a nagy munkára és fáradhatatlan tevékenységre,- amit Finta József tit­kár az egylet érdekében kifejt, amiért a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetét szavaz Fintának. A közgyűlés után a választmány ülést tartott, amelyen több belső ügyet intéztek el. A polgári leányiskola hármas ünnepélye Nagykanizsa, május 4 Vasárnap délután zsúfolásig meg­telt-a polg. iskola tornaterme szü­lőkkel és tanügybarátokkal, hogy részt vegyenek a polgárista lánykák ünnepélyén. Hármas ünnepély volt ez: a csecsemővédelem, az anyák s nemzetvédelem ünnepe. Az első ket­tőt teljesen áthatotta a hazafias ér­zés s gyönyörűért kiegészítette azt annak harmadik része — a nemzet- védelem ünnepe. A csecsemővédelem nemes intéz­ményét ismerjük. Valóban magasz­tos feladatot teljesítenek a tanárnők, akkor, mikor már az iskolában bele- csöpögíetik a leánykáknak, a jövendő magyar asszonyoknak a leikébe az apró gyermek védelmének szüksé­gességét s annak fontos államerősitő jelentőségét. Az anyák ünnepe, mint egészen uj dolog tárul elénk. Plander Jánosné szépen megirt hatalmas értekezésé­ben mutatott rá arra, hogy mi az anya, hogy mennyire hat a gyermek lelkületére, egész életére az anyai nevelés, a szerető, türelmes, mindent megértő és megbocsátó anyai szív. Nagyon szép gondolat az anyák ün­nepe s azt a jövőben még nagyobb keretek között szeretnők megünne­pelve látni, mert az anya fokozot­tabb megbecsülésének, szeretetének, megkülönböztetett tiszteletének elő­térbe helyezése nemcsak a kisgyer­mekekre, de a felnőttekre is kiváló lelki hatással bir. Maga az ünnepi előadás oly si­került volt, aminőt iskolai ünnepé­lyek alkalmával ritkán látunk. A bá- josabbnáhbájosabb leánykák csengő, tiszta, mély érzésű szavalatai özv. Vajda Sándorné munkáját dicsérik.. Az ünnepély díszletei és öltözékei pedig oly kedves, valóban tündért , .............- - -ÍQ25 május ő. Me ssze... messze... Irta: Csáth Tibor Messze... messze... valahol jártam, Valahol... messze Erdélyországban, Tapostam ösvényt, tapostam gátat Erdőket jártam s láttam fákat, Meg masírozó magyar katonákat. Messze van... És régen jártam. (S gondolatban most odaszálltam...) ... És néztem jobbra és néztem balra, A kék Szamosra, a bus várfalra, Néztem a kis várudvarra. Emlékszem rájuk.. . Mintha most látnám. Úgy érzem, mintha most is járnám, Úgy érzem úgy van mint régen, S magyar az ur keleten és délen, S hajnal csillag ragyog az égen. Úgy érzem, hogy az idegen horda Elrepült... egy szél elhordta. Úgy érzem, hogy úgy van, mint régen Újra mienk az ország egészen, Keleten, nyugaton, északon és délen .. . Barátom, Burka Irta: Gyimessy József (2) És ki az a boldog, akit szerel­medre érdemesitsz? — Mancika, a Dudás rájkája. — Nézd, a költőnek ilyen leányt nem szabad szeretnie i Jancsi csak nézett, bámult rám, mint ama bizonyos címeres jószág az uj kapura, majd minden átmenet nélkül sírni kezdett, Uraim, hallottak már cigányt sírni? Cigányt, aki költőnek hiszi magát és akinek költő barátja van ?! Sirása annyiban hasonlított az emberi hang­hoz mint a sakál üvöltése a csalo­gány énekéhez. Ez pedig meglehetős közeli rokonság, ugye! Forrt bennem a düh, nem tudtam, mit csináljak, hogyan hallgattassam el. Szeren­csémre épen most ment Biró Ilus a kútra. Rákiáltottam Burkára: — Ezt szeresd 1 — és otthagytam. Menyasszonyom alig ismert rám. Persze jóizüt kacagott, amikor el­meséltem neki a szerencsétlensége­met. Vigasztalásul pár csókot is kaptam tőle, így kissé visszatért nyu­galmam Elhatároztam, hogy két hét múlva megtartom az esküvőt és más vidékre megyek, menekülök, hogy megszabaduljak a cigánytól. Nem volt erre szükség. Másnap reggel az én cigányom nem kívánta egészségemre az éjszakai nyugo­dalmat, nem kívánt jóétvágyat a ká­vémhoz, hanem tudják uraim, mit tett ? Felakasztotta magát. Váljék egészségére! Reggel kinyitom az ablakot, hogy élvezzem a napfényt, a madárdalt, hát az almafáról vicsorít le rám az én sirighü Jancsim. Rohantam a csendőrségre, mert — másodszor is bevallom —■ nem nagy a bátorsá­gom. Lemetszették a kötélről. A nyo­mozás kiderített mindent, öngyil­kosságának oka: szerelmi bánat. Biró Ilus vallotta, hogy tegnap Burkára ráöntött egy dézsa vizet. Úgy történt a dolog, hogy odament hozzá a cigány. — Idvezsellek, gyenyerü virágiái, ligy a felesigem! — Kotródj, füstös — igy Ilus 1 — Ligy a felesigem! Zsuppsz, Jancsi válaszul egy dézsa vizet kapott a nyakára. — Akaszd fel magad bolond, azután beszélj ilyen zöldeket! Burka szót fogadott. Előbb azon­ban még megírta a hattyúdalát, he­lyesebben dalait, mert kettőt irt. Az egyik nekem szólt, a másikat. Hús­nak címezte. íme az enyém : „Kesenem a barátságod, Minden jót sivből kívánok, Ezst kívánja a barátod, Te üt többé úgyse látod.“ Ilusé igy hangzik: „Neked hagyom a sivemet Mivel nem serettél, ldes savam hiába volt, Mert te kinevettél. Itthagyom e ross világot, Fönt azs égbe jobbat várok.“ Az orvosok megállapították, hogy nem volt épelméjű. Uraim képzel­jék csak el: hosszú ideig egy fél­bolonddal barátkoztam, viseltem sze­szélyeit. A \elkiismeretem vádol, hogy én kergettem a halálba. Éjfé­lenként megjelenik álmomban, üldöz, kisér mindenhová. Mit tegyek, ta­nácsoljanak 1 Kövessem példáját? Nem tehetem. Nem vagyok bolond. Megnősültem. Ez se használt. Nem tehettem mást, mint önöknek elpa­naszoltam a bajomat. Mondják ki: nem voltál te bűnös, sőt szol­gálatot tettél a cigányságnak, mert felfedezted a költőjét. Látom, igazat adnak nekem. Kö­szönöm. Jó éjszakát! (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom