Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-04-11 / 82. szám

a ZALAI KÖZLÖNY 1925 április 12. törekednie kell és a magyar nemzet fennmaradásának érdekében a velünk együttérző, valamint a velünk kö­zös érdekű nemzetekkel összefogva követelnünk kell a rajtunk elkövetett jogtalanságok orvoslását a békeszer­ződés revíziója utján. Ezt a határozatot a Magyar Nem­zet Szövetség valamennyi vármegyei és városi hatósággal, valamennyi vidéki körével és társegyesületekkel azon kérelemmel közli, hogy csatla­kozásukat közgyűléseikben kimon­dani és erre vonatkozó határozatai­kat Szövetségünkkel április hó 20 ig közölni szíveskedjenek, hogy az egész ország egységes óhajtását kifejezésre juttató határozatok mielőbb a nem­zetgyűlés és a m. kir. kormány elé legyenek terjeszthetők. Kelt a Magyar Nemzeti Szövetség választmányának Budapesten 1925 március 31-én tartott üléséből. Báró Perényi Zsigmond s. k. országos elnök, dr. Okolicsányi László s. k. ügyvezető elnök. Újabb bizonyítékok Okolicsányi ellen Okolicsányi vallomása a gyilkosságról a rendőrség szerint nem felel meg a valóságnak — Egy ember nem végezhetett Leirer Amáliával — A budapesti rendőrség közegeinek felvidéki útja eredménnyel járt — Beszámoló a felvidéki nyomozásról — Piesche nyomdászt a csehek letartóztatták A sternbergi magyar „Schlesinger“ — Okolicsányi László a balassagyarmati fogházban szervezte meg a bünbandát Budapest, április 11 Okolicsányi László legutolsó ki­hallgatása alkalmával a rendőrfőtiszt­nek elmondotta, hogyan mesélte el neki Pödör Gyula Leirer Amália meggyilkolását. — Álkulcscal akarta kinyitani a lakás ajtaját, amikor az előszobából lépteket hallott és elakart szaladni. Mivel félt, hogy elcsípik, várt és amikor Leirer Amália kinyitotta az ajtót, Pödör hirtelen hirtelen beugrott az előszobába, egyik kezével beta­pasztotta a sikoltozó nő száját, a másikkal felkapta Leirer Amáliát és úgy cipelte be a hálószobába, ahol végzett vele. A rendőrtisztviselő erre szeme elé tárta Okolicsányinak vallomása való­színűtlenségét. Nem hiszi, hogy Pö­dör csak egyedül lett volna Leirer- nél. Majd erőseit szemébe nézett és rákiáltott: Miért nem mondja meg őszintén, hogy maga is ott volt és huzza az őszinte vallomását? Okolicsányi erre azt felelte, hogy nem tud többet az egész dologról. Ö is olyan mártír — mondotta, mint volt Leirer Lőrinc. A gyilkosság végrehajtásában nem vett részt. Alibit tud igazolni, hogy mit csinált decem­ber 25-én délután 5 és 10 óra között. De jól emlékszik maga erre a napra — szólt erre a rendőrfőtiszt. Leirer Amália bizalmas féifiisme- rőse Kerstens Teodor kizártnak tartja azt, hogy Pödör egymaga végez­heted volna a magastermetü, izmos és erős leánnyal. A gyilkosságnak feltétlenül másképpen kellett lefolyni mint ahogy Okolicsányi előadja. Elmondta még hogyan néztek ki a leány ékszerei és pontos leírást adott róluk. A nyomozó rendőrségnek is ugyan az a feltevése, hogy Okolicsányi vallomása a gyilkosság lefolyásáról: a saját találmánya. A budapesti áüamrendőrséguek a megszállott Felvidékre küldött közegei visszaérkeztek Budapestre. Útjuk eredményéről a következőkben szá­moltak be: Végig mentek mindazokon a helye­ken, ahol Dohnál, Beider és Eödör Gyula megfordultak. Megállapították, hogy szoros összeköttetésben voltak Okolicsányi Lászlóval, aki Beitternek több sürgönyt is küldött Liptószent- miklósra. Olmíitzben megállapították Pödör öngyilkosságát és személyazonossá­gát. Kihallgatták Tudacsek Károlyt is, aki elmondotta, hogy a nyíregy­házi huszároknál Pödör a tisztiszol­gája volt, akivel később egy csalási ügyből kifolyólag a balassagyarmati fogházban összekerült. Ott ismerke­dett meg Okolicsányival, Pödörrel. Bollával és Sagullyval. Kiszabadu­lása után Okolicsányi bejuttatta az Elektromos Müvekhez. A múlt év­ben szökni akart Budapestről, ami­kor Pödörrel találkozott, aki arra kérte, hogy vigye magával Csehor­szágba. El is utaztak Olmützbe, ahol mindkettőjüket letartóztatták. Ott a fogházban ismerték meg Dohnál Leót. Pische Frigyes nyomdatulajdonos azt vallotta, hogy ismerőse, Dohnál Leó egy alkalommal bemutatott neki. egy Schlesinger Jakab nevű zsidót és kérte őt, hogy mindkettőjük szá­mára engedjen át nekik néhány napra egy szobát, amit meg iá tett. Egy ízben 69 svájci frankot kaptak Buda­pestről, Dohnál időközben elutazott és Schlesinger egy fillér nélkül ma­radt vissza, aki állandóan betegként az ágyban feküdt. Egy napon na­gyon idegesen viselkedett, levelet irt és nejét kérte fel, hogy tegye pos­tára. A levél címzése: Budapest, Váci-utca 74. alá szólt. Másnap aztán jött Sefcsik detektivfelügyelő egy csendőrrel hozzájuk az „albérlő“ után érdeklődni. A felügyelő hirte­lenig felrántotta az ajtót, melyben Schlesinger (Pödör) feküdt. De ugyanakkor revolverlövés hallatszott, Schlesinger szájába lőtt és azonnal meghalt. Szombaton azonban megállapítot­ták azt is, hogy Piesche nem járt el jóhiszeműen ebben az ügyben. A nyomdász állandóan gyanús alakok­nak szokla kiadni szobáit. Pödör előtt egy németországi gyilkos lakott nála. mig Pödör nála lakott, háza spaletráját állandóan lecsukva tartotta. A cseh rendőrség Pieschet bűnpár­tolás címén le is tartóztatta. A budapesti rendőrségi közegek felvidéki útja tehát komoly eredmé­nyekkel járt. Sikerült számos bizto­sítékot szerezni Okolicsányi László ellen. Fontos lesz a megállapítás is, hogy a bűnszövetkezet tagjai a ba­lassagyarmati fegyházban ismerkedtek össze és a fegyházban szervezte meg Okolicsányi László azt a bandát, amelynek tagjai Pödör Gyula, Tuda­csek Károly lovag, Bolla József, Sa- guly Ferenc és Schmal Leó voltak. (Lapunk zártakor jelentik nekünk telefonon): Az érdekes gyilkossági ügy nyomozásának vezetője, dr. Vogel ma reggel adta át a bűnügyi osztály vezetőjének, Katona Rezső rendőr­főtanácsosnak a 37 oldalt kitevő jegyzőkönyvet, amelyet a eseti-szlo­vák rendőri nyomozás során vettek fel. A jegyzőkönyv áttanulmányozása után ma délben magához kéri Oko- licsányit és valószínűleg a késő éj­szakai, órákig fog tartani a kihallga­tás, melytől újabb eredményt várnak. A felvidéki nyomozás során fel­tűnt egy Zsarnot nevű rovoítmultu egyén is, aki Pödör bizalmas társa volt és nem lehetetlen, hogy ő is részt vett a gyilkosságban. Dohnál vallomásának volt egy érdekes ré­sze is, amelyben Dohnál azt adja elő, hogy Pödör csupán csak bűn­bak, a gyilkosságot egy pesti ur kö­vette el, akinek Pödör megígérte, hogy nem fogja elárulni. Érdekes, hogy Okolicsányi az ed­dig bevallott dolgokat visszavonta, azonban ez semmit sem javít a hely­zetén, mert közvetlen környezetében is ellentétes vallomást tett. Lénával Istvánt elítélték j Rágalmaxáeért két havi fogház Kecskemét, április 11. A Zalai Közlöny tudósítójától Lendvai István rágalmazási és becsületsértési perében tegnap dél­ben hirdette ki az ítéletet dr. Aág Miklós a kecskeméti törvényszék büntetőtanácsának elnöke. Az Ítélet szerint Lendvai István felhatalmazásra hivatalból üldözendő rágalmazás vét­ségében bűnös azért, mert Cegléden 1923. évi augusztus hó 20-án nyil­vánosság előtt a kormánnyal szem­ben a vád szerinti kifejezéseket hasz­nálta, tehát oly tényeket állított, me­lyek a valóság esetén alkalmasak lennének arra, hogy a kormány tag­jait közmegvetésnek tegyék ki. A törvényszék Lendvait főbüntetésül két havi fogházra, mellékbüntetésül pedig kettő millió korona pénzbün­tetésre ítélte, mely behajthatatlanság esetén 100,000 koronánként egy napi fogházra változtatható át. A bíróság elrendelte továbbá az ítélet jogerőre emelkedése után a ceglédi „Kisgazda“ című újságban, továbbá a „Szózat“ cimü budapesti napilapban az ítélet­nek a vádlott költségén való teljes közzétételéi és elmarasztalta továbbá az összes bűnügyi költségekben. Az ítélet ellen úgy a kir. ügyész, mint a vádlott fellebbezést jelentettek be. Győzelmes Krisztus Irta: Nagy Győző Krisztus, kit Iskarioth árulása Kényszerltett a Golgothára menned, Én nemzetemnek sorsát látom Benned! Népünknek is van ilyen Golgothája, Nyomába’ gyász fakadt és siralom, Mindig sajgóbb sebünk ez: Trianon. S ott áll Judás s a csók hatását várja, Mint lesz megtörve áldozata teste, Pilátusok miként vonják keresztre .. . Könnyenhivök magyar Nagypéntekének Lesz még a halál után folytatása I Nagy bűn nagy büntetése vár Judásra. Remény sarjadzik a sírok felett is: A trianoni haláltól ne féljünk! Igazság lelke: Isten van mivélünk! A Gjotgotha-kerésztről sirbaszállott Megváltó diadalmi napja van ma! Jog gy özedet me, Judások siralma . .. Krisztus, kit Iskarioth árulása Kény szeritett a Golgothára menned: Én nemzetem jövőjét látom Benned! Magyar husvét Irta: Köliő Ignác miniszteri tanácsos Maros-Torda vármegye alispánja Álmodtam. Alvó lelkemnek éber lelke, éjnek éjcsendességében kétezer esztendővel repült vissza a letűnt semmiségbe. A rómaiak által rab­igába hajtott három Világrész egyik legkisebb, de nem legjeleniékíele- nebb népének országában, szép Ázsiának földjén voltam, ahol nagy volt a sötétség. Az elnyomott nép nem látta jövendőjét, ember ember­rel, testvér testvérrel, jóbarát a barát­tal volt gyűlöletes harcban. írástu­dók és farizeusuk pedig a hatalomért folytattak élet-halál küzdelmet. Csu­pán a pusztának juhpásztorai között volt lelki nyugalom. Ott voltam, mikor a föld sötétsé­gének sűrűségében megjelent az égi fény, a három bölcs csillaga és reá világított az istállóra, melyben gyer­mek született, akiben az emberi és örök isteni igazság öltött testet. A gyermek férfivá vált, az általa hirdetett igazságok átlépték az el­fogultság által elzárt országhatárokat és a nép, melyből a gyermek szü- i letett megostorozta, tövissel koronázta, j keresztre feszítette fiát, kőszikla-sirba j temette és sírjára sziklát hengeritetf, hogy vele együtt visszajöhetlenül el­temesse a hirdetett igazságokat is. És az Istenember megdicsőüít az j ő igazságának fényességében, fején a töviskoszorut az el. nem múló égi fény veszi körül. Kétezer esztendőnek elmúlásán minden nemzeteknél mind nagyobb tért hódított az Istenember áltaí hir­detett igazság és a népek és nem­zetek fenséges házakat, templomokat építettek az igazság igéinek hirdeté­sére és szobrokat állítottak az emberi és isteni igazság halhatatlanságának emlékére. Tudomány, művészet, hit és val­lás mind-mind szolgálatába szegőd­tek, de a népnek, mely az emberi és isteni igazságot az Istenemberben meggyilkolni akarta, templomaiból száműzte az Istenember igéit és emlékének megszentelésére nem talált ez ideig alkalmas napot. Felébredtem. Nemzetemnek teste megkinozva, megostorozva, keresztre feszítve, országának földje meg­tépve, darabokra hasogatva és az igazság gyilkosai között szétosztva van, mint az igazságot képviselő és hirdető Istenembernek felső ruhája. Miért?! Tett-e egyebet ez a nem­zet, mint igazságot hirdetett és azért életet és vért áldozott ? 1 Husvét van. Az igazság, az emberi és isteni igazság örök életének ünnepe. A nyugati nagy nemzetek életében a nagy hét tanulságai mind erősebben jelentkeznek. Sajtójuk, parlamentjeik visszhangzanak az elkövetett nagy igazságtalanságok beismerésétől és keresik a módját a jóvátételnek. Itt bent Csonkamagyarországon is megmozdultak egyesek és tettekre hívják a magyar nemzetet s a gya­lázatos párizsi békediktatumoknak ujraf el vételét, hatályon kívül helye­zését követelik. Követelik a rutul megcsonkított országhatárok vissza­állítását, a nyugati nemzeteket és kultúrájukat évszázadokon át védő magyar nemzetnek megbecsülését, elvett jogainak, életfeltételeinek visz- szaadását! Ébredj nemzetem ! Az igazság fel­támadásának ünnepén állj az igazság feltámadásának zászlója alá, erős hittel, tántoríthatatlan reménnyel akard a feltámadást és mi feltámadunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom