Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-05-15 / 108. szám

ZALAI KÖZLŐD — mely felfogásuknak megfelel. Az egyik alkalom a koaliciós kormány idejében volt, a másik a háború alatt amikor a legfelsőbb helyről dobták bele a kérdést a közvéleménybe. De nem ezt tették, hanem benyújtottak egy javaslatot, amely a pluralitás alapján állt. Az akkori törvényjavas­latot felvonultatta mindazokat az ér­veket, amelyek a nyilt szavazás mel­lett felsorakoztathatók. Gróf Andrássy Gyula is a nyilt szavazás mellett foglalt állást. Akkor ez nem volt retográd irányzat, akkor ez nem volt rabszolgaság. Ha csak ez az egyet­len rendszer, mellyel a presszió esz­közeit lehetetlenné lehet tenni, úgy bizonyára már akkor is ez volt ez a rendszer és egyedüli eszköz. Tilta­kozik az ellen, hogy ő és pártja reakciós, akik az ország érdekei el­len cselekszenek. Senkinek sem le­het érdeke, hogy kétségbevonja a más hazafias meggyőződését. Apponyi Albert gróf ezután kije­lenti, hogy ő beszédében a vele szembenállók, becsületes meggyőző­dését soha kétségbe nem vonta. belfílpi hírek A Léderer-pör mai tárgyalásán a tanuk elmondották, hogyan dob­ták az elvetemült gyilkosok Kodelka holttestét a Dunába. Grizsák Pál éjjeli őr vallomásába elmondja, hogy Lédererné nem akarta neki megmu­tatni a két kosár tartalmát, amikor oda jött hozzá Léderer és mint csendőrfőhadnagy igazolta magát. Majd kihallgatták a hentesmester törzsét kifogó rendőrőrszemet. A kormányzópárt szociális bi­zottsága, Baross elnöklete alatt ülést tartott, amelyen elhatározták, hogy ezentúl hatékonyabban fognak foglalkozni a középosztály ügyeivel. Barabás a házhelyhez jutottak nehéz helyzetét tette szóvá. £ Gergye József temetése. Tegnap délután temették el a Kerepesi te­metőben Gergye József volt huszár- főhadnagyot, a francia-román repü­lőtársaság pilótáját, aki az ismeretes repülőgépszerencsétlenség áldozata lett. A temetési szertartás alatt re­pülőgép keringett a temetőben, a honnan virágot dobtak Gergye Jó­zsef koporsójára. A kormányzópárt tegnap esti értekezletén Bethlen István minisz­terelnök és a kormány legtöbb tagja is részt vett. Almássy elnök felhí­vást intézett a párt tagjaihoz, hogy vasárnap minél többen legyenek Karcagon, ahol Bethlennek és Ra- kovszkynak átadják a díszpolgári oklevelet. Bogya István szóvá tette a szénbányáknak a földtulajdonos gazdákkal kötött szerződéseket, mire Búd miniszter megnyugtató választ adott. Szabóky sürgős intézkedést kért a földmunkások munkábajutása érdekében. Több felszólalás után pártvacsora volt. Debrecenben meggyilkoltak egy trafikosnőt. Debrecenben Révész Olga 28 éves trafikosnőt ismeretlen tettes borzalmas módon meggyil­kolta és kirabolta. A rendőrség a gyanúsított személy kézrekeritése iránt megtette a szükséges intézke­déseket. A csecsemők érdekében. Bor- sodvármegye szabályrendeletet készít a csecsemővédelemről. Öngyilkos ékszerész. Berényi Sándor az ismert ékszerkereskedő Andrássy-ut 55. számú házban lévő lakásán, a fürdőszobájában halánté­kon lőtte magát és mire a mentők megérkeztek kiszenvedett. A dús­gazdag ékszerkereskedő vagyonilag a lehető legjobb viszonyok között élt. A Balatoni Yacht Club uj club- háza. A Balaton fejlesztésének egyik fő tényezője a Balatoni Yacht Club amelynek alosztályai lelkes munkát végeznek a balatoni nyaralás minél kényelmesebbé tétele érdekében. A már meglevő siófoki és leilei club­házak mellett most fog elkészülni és julius 1-én adják át rendeltetésének az Állami Alosztály uj palotáját, amely sportszerű berendezésével és lakályoságával a Balaton híveinek minden igényét ki fogja elégíteni. Ez a Balaton-kultuszt szolgáló hatal­mas uj palota elsősorban a Balatoni Yacht Club elnökének, gróf Jankó- vich-Bésán Endrének köszönhető, aki a Club lelkes gárdájának élén agi­litásával és áldozatkészségével igyek­szik a Balatont az idegenforgalom érdekében európai nívóra emelni. külföldi hírek Jobboldali kormány Belgium­ban. Van de Vyvere katolikus párt­vezérnek sikerült az uj kormányt megalakítani. A kormány a jövő héten mutatkozik be a parlamentben. Van de Vyvere, aki tagja volt a Theunis- kabinetnek, a katolikus párt flamand- csoportjához tartozik és országos tulajdonságai révén egyike Belgium legkiválóbb államférfiainak. Miután a katolikus pártnak a liberálisok nél­kül nincsen többsége, az uj kormány valószínűleg nem fog bizalmi sza­vazatot kérni a képviselőháztól. Zendülés Modorban. A meg­szállt felvidéken, Modor községben véres zendülés tört ki, mert egy Baksa nevű rendőr veszekedés köz­ben lelőtte Bajkovszky Pál fiatal gazdalegényt és a járási főnök, da­cára annak, hogy a rendőr kezdte a verekedést, nem tartóztatta le a rend­őrt. Mikor Bajkovszky meghalt sérü­léseibe, a községben rendkívül izzó lett a hangulat, úgy, hogy a teme­tésről jövő több ezer emberre rugó tömeg megtámadta és véresre verte a rendőrököt, sőt behatolt a csendőr­laktanyába is. A csendőrség meg­erősítést kapott a szomszéd falvak­ból és többszöri sortüzet adott a levegőbe az emberek elriasztására. A helyzet rendkívül kritikus. Este 8 óra után agyonlövetés terhe mellett nem szabad az utcára kimenni. A szófiai bombavetők kivég­zése. A szófiai székesegyház ellen intézett merénylet miatt halálraítélte­ket szombaton, 16-án reggel 8 óra­kor fogják kivégezni. A kivégzés a székesegyház előtti szabad térségen fog megtörténni. Az antant legújabb kö­vetelése. Londoni jelentés sze­rint Németországtól a leszerelési jegyzékben a Krupp és a Spandaui gyárak gépei legnagyobb részé­nek elpuszttiását fogják köve­telni. Meghalt Faragó Ödön man­darin. Faragó Ödön I. osztályú mandarin, a kínai császár tengeri vámjainak volt főigazgatója folyó hó 14-én hajnalban rövid szenvedés után hetvenkét éves korában elhunyt. A megboldogult a régi monarchiát képviselte a kínai császárság nem­zetközi bizottságában. Húsz éves korában került Kínába, hol fényes képességeivel, nagy nyelvtudásával rövid idő alatt vezető állásba került. Az amszterdami olympiász. A legközelebbi olympiai játékok meg­rendezését Hollandia vállalta ma­gára. Amsterdam már erősen készü­lődött is a játékokra, de a holland kormánynak nem sikerült a parla­mentben a játékok céljaira szolgáló költségek megszavazását keresztül­vinni. A holland olympiai bizottság egyelőre még nem nyilatkozott ar­ról, hogy lemondanak-e az olympi­ász megrendezéséről. Anghelescu „ törvényjavaslata“. Anghelescu oláh közoktatásügyi mi­niszter a szenátusnak beterjesztette a kisebbségi iskolák ellen irányuló törvényjavaslatát. , ________1925 május l5. Eg y asszony Irta: Sz. Sólymos Bea (1) Már régóta érlelődött az asszony­ban a szándék, hogy elpusztítja ma­gát. Már csak egy mágnesesebb in­tést várt a végzettől. Egészen nyu­godtan fontolgatta magában mint halálra Ítélt a cellájában — az esé­lyeket, a formaságokat és az utána maradó életet festegette, melynek centrumából lelkileg már teljesen kikapcsolódott. Végre egy májusi tavaszvirágos napon már nem tudta elviselni a diszharmóniát, mely lelke belső kriptás sötétsége és a külső ragyogó élet között vergődött — időpontot határozott. Elmélázó, messzirenéző szeme a predesztináció misztikumába nézett bele, mig tétovázó lágy mozdulatu ujjai két most érkezett csukott levé­len babráltak. Már-már elszakadó lelkisége közömbössé tette s nem sietett felbontani őket. Tudta, hogy egyik férjétől jön, kit hivatása gyakran szólított el ha­zulról a fővárosba. Mindég megtar­totta a formaságokat. Pontosan irt, amidőn hazulról távozott. De levelei mindég ugyanazon banális üressé­geket ásították az asszony felé. Régóta tudta már, hogy férje az intéző, bőven kárpótolja magát a pusztai egyhangúságért s a főváros­ban barátnői szórakoztatják. Ha eleinte tiltakozott is, jeleneteket ren­dezett és fenyegetőzött, lassan-Iassan elvette felháborodása élét a saját sorsa felett való elmélyedése. Azután ő hova legyen, mihez fogjon, ha itt hagyja az urát, ki nem mutatott túlságos meaculpázást a történtek felett s nem gördített volna akadá­lyokat felesége elmenő szándékai elé? A másik levél beteg fiától érke­zett. Ennek a felbontásától félt az anya. Felvidéki szanatóriumból irta a tüdőbeteg fiú. Minden levélben az életféltése felett való vad kétségbe­esés tombolt s nagy, önmagát féltő önzésében megfeledkezett arról, hogy panasza, vergődése, jajkiáltásai egy- egy koporsószöget ütöttek az anya leikébe. Már rég kimerült az intézőék anyagi forrása s utóbb már a családi ék­szerek vándoroltak ki a házból, hogy pénzt, pénzt küldjenek a fia gyógyítására, a horribilis szanató­riumi költségekre. Tudta most is, hogy a fia jajve- székel életéért s pénzt kér a szanatóri­umi tartózkodása meghosszabbítására. A levelek felbontatlanul hullottak a terrasz kövezetére. Félt megtudni fia rosszullétét. Elhatározásának siet­tetését az a gondolat is fütötte, hogy megszökjék a legnagyobb bá­nat elől. Nem birta volna úgy sem elviselni egyetlen fia halálát. Kicsi kora óta dédelgette, ápolgatta, gyó- gyittatta, mert minden betegségre hajlamos, gyenge gyermek volt s az anya lelkére ez is sötét foltokat, fájó csomókat mélyesztett. Nagy pusztai csend vette körül a májusi délutánon, ahogy a veran­dán ült, mintegy búcsúzva elszakadó hozzátartozóságától. Bánatos melankóliával nézte a terraszt s a házat körül koszoruzó kertet, búcsúzott a lila orgonáktól, melyek tömör illatukat alázkodó ri- mánkodással küldték feléje. Még egyszer tehát látta őket. A rózsafák csak zöld leveleiket susogtatták pa­rányi kemény bimbócskákat ringatva, bóditó, mámoros virágokat ígérve. — Ezt már nem látom meg — gondolta. Rendezett ágyasokban a földieper bogyócskái s a málna hamvas bo­zótja smaragdlott. Ha még egy ke­veset várna, szép húsos, zamatos gyümölcsük beérnék. Tavaly milyen mohőn élvezte még! Ki fogyasztja az idén? Az öreg kertész izzadó buzgalom­mal palántázott, öntözgetett, közben piros zsebkendőjével felitatta verej­ték gyöngyeit homlokáról. A kicsi kerekes kút ma mintha hangosabb sírással nyikordulna, mikor vizet húz az öreg ember. A növendék mákok ezüstbeszökő nyelvalaku leveleiket már nyújtogat­ták, az egyenesen föltörekvő szár körül. Tavaly milyen tarka, vidám táblát kacagott feléje a sokszínű óriási mákvirág. A cseresznyefák dús lombja közül huncut pajkosság- gal ki-ki buggyant egy-egy fényes, sötétvörös érett szem. Kinálgatta magát asszonyának. Az asszony szemébe égő könny szökött. Megkínzott szivébe nyilalott a természettől való bucsuzás fáj­dalma. A sir jegesen nedves, dohos üregére gondolt. Ezeket mind itt hagyja, csak a sötétséget viszi ma­gával. De ott nyugalom, béke, meg­oldás vár reája. Az országidról egyszerre autótöffö- gés szúrt bele a bűbájos természet halk muzsikájába s foszlánnyá szag­gatta a természeti harmónia napsü­tötte aranyszálu pókhálóját. Az in- tézőné automatikusan felugrott kar­székéből. Az uraság városi autója porzott el mellettük. Készséges, szol- gaias mozdulatára azonban ráparan­csolt jéghideg terve s dacos gőggel visszarogyott székébe még az autó irányának is hátat fordítva. Ha meg­állnak, ha leszállnak — neki mind­egy. Nem megy elébük. Minek ? Ők már nem tartoznak össze. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom