Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-05-13 / 106. szám

MLÄi KÖ&LÖNY 1925 május 13. Halálra Ítélték dr. Simán Endre gyilkosát. 1923. júliusában dr. Si­mán Endre és édesanyja lakást vál­toztattak s az átköltözést Lukszics Jó­zsef munkanélküli hentessegéd nap­számossal végezték el. Az átköltö­zéskor látta Lukszics, hogy milyen szép ruhája van dr. Simán Endrének és ekkor, amint a főtárgyaláson ki­jelentette, elhatározta, hogy minden áron megszerzi ezeket. Elhatáro­zását úgy hajtotta végre, hogy les­beállott a lakás mellett és éjszaka a nyitvahagyott ablakon bemászott a lakásba, ott az alvó özvegy Simán Istvánnét baltával agyon­ütötte, majd a másik szobába ment és ott az álmából ébredő dr. Simán Endrét szintén fejszecsapásokkal meg­ölte. Ezután magához vette a ruhá­kat és mielőtt eltávozott volna, az égő petróleumlámpát a dívány alá helyezte, hogy igy felgyulladjon a lakás és tűzzel semmisítse meg bor­zalmas tettének következményeit. — Több napi nyomozás után állapítot­ták meg, hogy Lukszics követte el a bűncselekményt és *'a pesívidéki törvényszék gyilkosság és rablás bűntettében, valamint gyújtogatás kísérletében mondotta ki bűnösnek s ezért életfogytiglani fegyházra ítélte. Fellebbezés folytán ma tár­gyalta az ügyet a kir. táblai Róth Béla látta el Lukszics védelmét és a tábla gyújtogatás bűntettének meg­állapítása mellett az első bíróság Ítéletét megváltoztatta és Lukszicsot halálbüntetésre ítélte. Revolveres merénylet Kispesten. Hétfőn este Kispesten revolveres merénylet játszódott le. Fiilöp János sofőr, aki már régóta rossz viszony­ban él feleségével, megtudta, hogy az asszony egy kispesti építési vál­lalkozóval szokott találkozni. Hétfőn este megleste, amikor felesége ud­varlójával együtt volt sógorának ud­varán, berontott az udvarra és három­szor rálőtt az építési vállalkozóra. A golyók szerencsére nem találtak, mert a házbeliek a lövés előtt leütötték karját. A kispesti rendőrség előzetes letartóztatásba helyezte a merénylő sofőrt szándékos emberölés kísér­lete címén és átkisérte a pestvidéki ügyészség fogházába. Elítélték a zugligeti autós rablókat. Csorna Sándor erzsébet- falvai kereskedő, Berta Márton és Mérten Miklós 1924. szeptemberé­ben Budapesten bérautót rendeltek a Disznófőhöz, ott Fekete Béla soffőrt revolveresen megtámadták, összekötözték és egy sertésólba zár­ták. Az autóval Koltay sertésnagy­kereskedőhöz akartak hajtatni, hogy azt kirabolják. Mikor az autót nem tudták,elindítani, feloldották a soffőrt s mellének szegezett revolverrel kényszeritették arra, hogy a kívánt | helyre vigye; őket Kőbánya felé. ,A soffőr az Üiíői-ut és a Ferenc- körut sarkán felfutott a járdára az autóval, figyelmeztette a rendőrt, nagy csődület keletkezett s a három rabló lövöldözni kezdett. A nagy tumultus­ban Méi lennek sikerült megszöknie. A büntetőtörvényszék Zakariás-taná- csa tegnap tárgyalta a bűnügyet. Csorna részegséggel védekezett s hogy randevúja volt csak Disznó­főnél, de rabolni nem akart. Berta Márton azzal védekezik, hogy őt Mérten iltatta le s attól kapta a pisztolyt is. A tanúvallomások után rablás és zsarolás büntette miatt Csornát 12, Bertát 5 évi fegyházra ítélték. Stanykóvszky uj vallomást akar tenni a Tisza-gyilkosság ügyé­ben. Stanykóvszky Tibor, akit annak idején a hadbíróság tudvalevőleg sok évi fegyházra Ítélt Tisza István gróf meggyilkolása miatt, büntetését a szegedi Csillagbörtönben tölti, ahonnan most levelet irt dr. Föld- váry Bélának, a Tisza-pör egyik védőjének és bejelenti, hogy sze­retné feltárni a Tisza gyilkosság ed­dig még fel nem derített titkát. Hir szerint Földváry dr. fel fogja keresni Sztanykovszkyt a szegedi Csillagbör­tönben, hogy megtudja tőle milyen adatokra céloz. Az uj svájci követ a kor­mányzónál. A kormányzó tegnap délután ünnepélyes magánkihallga­táson fogadta Jaeger Miksa dr. uj svájci rendkivüli követet és meg­hatalmazott minisztert. A követ üd­vözlő beszédére a kormányzó szintén beszéddel válaszolt és átvette az uj követ megbízólevelét. KÜLFÖLDI HÍREK Zita királyné súlyosan megbetegedett. Ideérkezett je­lentés szerint Zita királyné néhány nappal ezelőtt mellhártya és tüdőgyulladásban életveszélyesen megbetegedett. Bécsi legitimista körök, akik állandóan összeköt­tetésben vannak Leqeitióval — értesítést kaptak arról, hogy Zita királyné állapotában rosszabbo­dás következett be. Zita királyné tudvalevőleg már április elején súlyosabban megbetegedett, ami­kor is orvosi rendeletre egy Leqeitióhoz közeli kolostorban ápolták. Már-már jobbra fordult a királyné állapota, amikor visz- szatért Leqeitióba, ahol rövid időre rá komoly komplikációk állottak be. Tilos Hindenburg üdvözlése. Prágából jelentik: Az Aussigi Tag szerint a cseh postaigazgatóság meg­tiltotta, hogy a cseh állampolgárok, akár nyilvános testületek, akár ma­gánosok Hindenburgnak üdvözlő vagy hódoló táviratot küldhessenek. Az egyházi birtokok felosztása Cseh-Szlovákiában. Prágából jelen­tik : A felvidéki püspöki kar — hir szerint — uj pásztorlevelet szövegez meg, melyet jóváhagyás végett a Szentszék elé terjeszt. A pásztorlevél állást foglal az ellen az intézkedés ellen, mely szerint a földreform végre­hajtása során az egyházi birtokokat felosztják. A pásztorlevél ezeknek az egyházi birtokoknak vevőit az Egy­házból való kiközösítéssel fenyegeti. Az agrár sajtó élesen állást foglal ezzel a lépéssel szemben. A cseh néppárt lapja is óva inti az agráriu­sokat ettől a harctól, melyből szá­mára veszedelmek támadhatnak. Fischer-Colbrie püspökállapota. A kassai püspök állapota tudvalevő­leg már oly annyira rosszul volt, hogy környezete — a folytonos esz­méletlensége és apátiája folytán — minden percben várta a katasztrófa bekövetkezését. A már-már haldokló püspök háromszor vette fel a hal­doklók szentségét. Most arról érte­sülünk, hogy válságos állapotban váratlanul oly szerencsés fordulat kö­vetkezett be, hogy a püspök állapota lényegesen javult. Úgy iátszik a kassai megyéspüspök most már át­esett a krízisen és igy megvan a remény arra is, hogy megmenthető az életnek. A hir nemcsak a meg­szállott Felvidéken, de az egész or­szágban rendkivüli örömet szerzett mindenütt, ahol Fischer-Colbrie dr. neve egy valóságos fogalom. Nyolc halálos ítélet Szófiában. A haditörvényszék most modta ki az Ítéletet a bombamerénylet tettesei fölött. Zadgorszky sekrestyést, Fried­mann,/ Abadsiev, Dimitrov Tanko, Grancsarov, Petrini, Kossovszky és Koev vádlottakat a bíróság halálra, Daszkalovot 6 évi, Kanburovot 3 évi fogházra Ítélte. Abadsiev, Dimit­rov, Grancsarov, Petrini, Kossovszky vádlottakat a bíróság in {contumaciam ítélte el. Amerika és a jóvátételi kérdés. Amerika és Franciaország közöft megbeszélések folynak Franciaország­nak Amerikával szemben fennálló tartozásáról. A tárgyalások jó meder­ben haladnak, de magas állami tiszt­viselők adatai szerint, eddig végle­ges eredményt nem értek el. Az amerikai kormány utasította Herrick párisi követét, hogy közölje Francia- országgal, hogy Amerika szívesen látja a végleges megállapodást, de el kell utasítania azt, hogy az adós­ság rendezését a jóvátételi kérdés­sel összekeverjék. Felboncolják Gergye József pi­lóta holttestét. A rákosi repülőté­ren lezuhant repülőgép halálra zú­zódott pilótájának, Gergye Józsefnek holttestét felboncolják, hogy köze­lebbről is megállapíthassák a ször­nyethalt pilóta katasztrófájának ada­tait. Gergye József szerencsétlensé­gét az a megkísérelt bravur-mutat- vány okozta, mellyel megérkezése után leszállás előtt gépével halálug­rást akart produkálni a levegőben. A gépben utasok nem voltak. A puszta vadrózsája Irta: középgulácsi Péczely László (4) — Adjon Isten kedves nevelő szüleimnek szerencsés jó napot, szerencsésebbet, mint amilyent ne­kem adott, — szólott Bandi és a nyakába akasztott mentéjét, amely az érdemrendekkel diszitett mellét eltakarta, az ágyra dobta. — Úgy látszik egy kissé megkéstem, hogy az eskütevésnél jelen nem lehettem. No de ez Évi, Bedőék és a gond­viselő Isten dolga. Az idegenbe szakadt árvának csak ilyen a sorsa. — Nem is azért jöttem, hogy el­panaszkodjam, hanem, hogy kedves nevelő szüleimtől és a pusztától végképp elbúcsúzzam. És, ha még egy szemernyi jóság lakik a szivük­ben irántam, engedjék meg, hogy hajlékukban magamat utoljára ki­mulassam, kibusuljam. — Itthon vagy Bandi és szívesen vagy látva, — felelt a kérdésre Bandi nevelő apja. Aztán az asztalra bort és ételt raktak. Bandi az ételhez nem nyúlt, de a poharat annál sűrűbben for­gatta — megcsalt szive bánatát altatta. A nap már régen lenyugodott a szabari hegy mögé, Árva Bandi pedig az asztal sarkára dőlve, a négy szál cigánnyal ugyancsak hu­zallá. — Közben megnyílik az ajló s Bedő Istók bácsi lép be rajta. Jó estét köszön s aztán Árva Bandi­hoz fordulva ilyképpen szólítja: — Holt híredet vettük fiam, — nézd itt e levelet, ezt Szakajtó Ábris irta, melyben halálodat tudatja. Ily esetben nem volt mit tennem — Évit megkérték, igy hát férjhez ad­tam. Úgy beszéltük reá, — ez az én bűnöm. — Bocsáss meg ét te, ha volt valaha egy morzsányi sze­retet a szivedben. Bandi e beszédre fölállt s igy folytatta: — Az árvát, úgy látom Istók bácsi, az Isten is elhagyja. Jobb, ha nem is beszélünk róla. Évinek pedig mondja meg, hogy Árva Bandi a mai nappal még árvább lett. Évi ezalatt a szobában, mint négy évvel ezelőtt, sírva borult a tuli- pántos ládára . . . Hűtlenségét si­ratta . . . Bandi pedig a négy szál cigány­nyal a fülébe huzattá: Csalfa voltál akkor is, Csalfa vagy te mostan is, Csalfa a te hitegető szived is . . . Évi meghallotta . . . Hajnalodni kezdett. A lakodajmas nép már jól beszeszelt és az Évire őrködő öreg nénikék is bóbiskolni kezdtek. Évi rést nyerve és szive vágyát követve az udvarra osont, hogy Bandit még egyszer láthassa. Egy kis fiúval titkon béizent hozzá, hogy jöjjön ki... a méhesnél várja... AAire a hajnal sugara a virágos rétet és a Zala vizének fodrát csó­kolgatta, a folyó folyása, a nefelejts virágos part között Évi és Bandi tetemét a Kisbalaton felé sodorta... Jobb nekik ott, ahol a szív már nem hordoz gyilkos bánatot. A hídvégi kis temető szélen egy közös sirt ásnak. Ma temetik a puszta vadrózsáját és Átva Bandiját. Egymásé lettek a halálban . . . Évi koporsóját nyolc gyászszala­gos legény, Bandiét nyolc fehérbe öltözött leány fölváltva viszik örök nyugovóra. Öngyilkosoknak nem jár ki papi temetés, csak temető árka. Süvít az őszi szél a hídvégi pusz­tában. Bedő Istók bácsi ásóval a vállán a temető felé ballag — és két szomorufüzet ültet a két árva sírjára. É szomorú eseményre egy évre, rá Vera néni meghalt. Istók bácsi magára maradt. Még 20 évig rágó­dott lelke gyökerén a bánat férge. Évi és Bandi szerencsétlen elvesz­tése miatt. Közben a magárahagya- tottság lassan emésztette. Szép, egye­nes alakja megtört, széles háta meg­görbült és az egykor Bedő István szemmel láthatóan sorvadásnak in­dult. Végre ágynak esett. Többé föl sem kelt belőle. Egy napon, közeledni érezvén az öreg a véget, betegágyához kérette hosszú évtizedeken át jóltevő gaz­dáját, a gazdatisztet s hozzá igy szólt: — Bocsássa meg jó kaszhár uram, ha hosszú szolgálatom alatt valamit vétettem, de a jóakarat mindig meg volt bennem. Ami pedig a halálomat illeti, azt én alig várom. Isten ke­gyelméből 84 éveket éltem. De mióta Évi és Bandi itthagyott ben­nünket, ezt a 20 esztendőt már csak úgy tengettem. Örömmel halok meg, mert alig várom, hogy velük a más­világon találkozzam. Ott majd ellenük vétett lelkem kikönyörgi tőlük a bocsánatot. Az Isten és a világ kiengesztelé­sére pedig átadom jó kasznár uram­nak hosszú életem munkájának meg­takarított gyümölcsét egy takarék betétkönyvet 26 ezer pengő forin­tokról. Ezen a pénzen azt óhajtom, hogy két olyan árvát, mint Évi és Bandi volt, házasítsanak össze. E beszélgetésre rá egy órára, meg­csendült a hídvégi kis lélekharang. A balatonhidvégi temetőben az egymásraboruló két hatalmas szo- morufüz árnyékában örök álmukat most már hárman alusszák: Évi, Bandi és az öreg Istók bácsi. (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom