Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-04-02 / 74. szám
64. évfolyam, 74. szám Nagykanizsa, 1925 április 2 csütörtök ára 1800 korona P FOLiYiiCJ&i MAPI Lap Szerker*íőség és kiadóhivatal Fő-ut 5 üaffií urfoan-TeSe'on 73, nyomda 117, sum Felelős szerkesztő: K';mpeien Béla 7K KARO A mi száz éves Jókaink leghíresebb regényében, „Az uj földesúriban szerepel az az Ankerschmid lovag, akinek Jókai állal lefestett egyénisége minden magyar ember lelkét megkapta és gondolkozásra késztette. A volt császári generális, aki a magyar szabadságharc háborúi után az ellenséges magyar nép között telepszik meg, részt vesz ennek a nemzetnek szenvedésében s egy családi tragédia után, leánya temetésén ébred tudatára a nemzet igazának . . . s az a hant, mely leányára borul, örökre ideköti őt. Jókai egy nagy és mély gondolatot vetett fel örökbecsű regényében : a megpróbáltatások közepette magyarrá lett császári generális lelki átalakulásának sok mindent megváltoztató gondolatát. Mi úgy érezzük, hogy nemzetünk rettenetes tragédiája megsokszorozta ezeknek az Anker- schmideknek a számát. És ennek a nemzeti tragédiának egyik leg- szomorúbb momentuma volt az a temetés, melyet ellenségeink rendeztek Trianonban . . . Ezt a temetést egy másik követte, mely ott folyt le az Atlanti óceán egy csendes kis szigetén, Madeirában. Három nehéz és kínos év múlt el már azóta, hogy az ellenség kezére jutott magyar királyt, a kisantantnak nevezett társaság örömujjongása közepette egy árbocán idegen színeket viselő fekete dunai hadihajó elvitte tőlünk messze messze, arra a kis szigetre. És 1922 április 1-én Ankerschmid leányának temetése Jókai regényének lapjáról a magyar história lapjaira került, — mint királyi temetés. A madeirái sírba hullott göröngyök nem voltak az ősi magyar földből valók, de mégis magyarrá tették azokat, azok a magyar könnyek, mely itt a csonka hazában hullottak és ott a messze idegenben rneg- nedvesitették azt a sirt. Az a madeirái királyi hant Nagy-Ma- gyarország egy darabjává lett. És mindazoknak, akik a koporsót akkor körülállták, Ankerschmid nagy lelki átalakulásán kellett keresztül menniök. Egy fiatal szőkehaju királyi gyermek is ott sirt s egy ilyen göröngyöt dobott j mártír atyja nyitott sírjába. És j az a madeira! hant az, amely j őt örökre idekötötte. Elfogták Leirer Amália gyilkosát Azonban letartóztatása' után öngyilkos lett Budi pest, április 1. (Éjjel 12 óra.) Március 31-én a morvaországi Siernbergben sikerült a rendőrségnek Pötör Gyulát, Leirer Amália gyilkosát letartóztatni. Személyazonosságát kétséget kizárólag megállapították. Mielőtt azonban megakadályozhatták volna, Pötör Gyula öngyilkosságot követelt el. Egy Dohnál nevű embert, akit Pötör Kassán azzal bízott meg, hogy a Leirer Amáliától elrablóit értékeket Siernhergbe hozzá vigye, a rendőrség őrizetbe veti. " Pötör Gyulánál több levelet talált a rendőrség, azonban ezek — a jelentés szerint — érthetetlenek. Pötörről ujjlenyomatot vettek és kétséget kizárólag megállapították, hogy teljesen azonosak Pötör budapesti ujjlenyomataival. Feljegyzéséiben Váczi-ut 74. szám is szerepel. A Váczi-ut 74. alatt a villamostársaság telepe van, igy nincs kizárva, hogy a telep munkásai között egy oly ismerőse van, aki Pötörről részletes fel világosi t ást tud adni, vagy mint társa is szerepel. Ä s^es*Í9 atrocitások a üáae előtt Eek&sss'dt Yifess» üépssöueiség kSzbelépéséi ké«*i A székesfő^á8c©si törvényhatósági bizottság ujjé- szervezése — A snezlsgc^zcfaságs hitei — Az állam részéröS megindítják a jelzáloghiteleket — Ä kill“ •feleli töke érdeklődése Budapest, április 1 A nemzetgyűlés mai ülésén Szci- tovszky Béla elnökölt, aki bemutatta Abauj-Torna vármegye átiratát, mely a megalkotandó választójogi törvénynél a titkosság teljes elvetését kéri. Majd áttérnek a főváros törvényhatósági bizottságának újjászervezése tárgyában alkotott 1924: XXVI. t. c. kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalására. Szabó Géza előadó ismerteti a javaslatot, amely szerint, ha egyes kerületek nem jelölnek ki képviselőket a törvényhatósági bizottságba — a kormányzó nevezheti ki őket. Rakovszky Iván belügyminiszter röviden megindokolja a javaslatot. Amikor az 1924: XXVI. í. c. elkészült — mondja, senkisem gondolhatott arra, hogy azok a kerületek, amelyeknek képviselői nem esnek kormányzói kinevezés alá, nem fognak jogukkal élni. A Kereskedelmi és Iparkamara valamint a tudományos és irodalmi társaságok is megtagadták a jelölést a túlzott érzékenységből. A vita folyamán elhangzott különböző kifogások folytán azonban kompromisszumot kellett kötni s igy, aki arra a törvény ellen kifogást emel, az nem a kormány, hanem a törvényhozás ellen emeli kifogását. Az a tény, hogy egyes testületek nem éltek a jelölés jogával, őket a jövőre joguktól nem fosztja meg, de a törvényhozásnak kötelessége gondoskodni a hiányok pótlásáról. A részletes tárgyalás során Petro- vácz Gyula szólalt fel és három módosító indítványt nyújt be, amely szerint a kormányzó csak a Budapesten passzív választói joggal rendelkezők közül nevezhet ki, az általános érdemek helyett a főváros terén szerzett érdemek beiktatását kéri és hogy a belügyminiszter előterjesztése előtt hallgassa meg a főváros polgármesterét. " Rakovszky Iván belügyminiszter Petrovácz két első indítványához hozzájárul. A nemzetgyűlés általánosságban, Előfizetési íus; Egy hőt& 30.000 korosa Hárcíü hóra ....................... 9G.QC0 koroua vi ta nélkül elfogadta a törvényjavaslatot. Utána a mezőgazdasági hitelről szóló törvényjavaslatot tárgyalták. Erödi-Harrach Tihamér előadó szerint a javaslat célja a mezőgazdaság hitelképességének visszaállítása. A javaslatban lefektetett elvek érvényesítése a mezőgazdaság teljes újjáépítését fogja jelenteni s ezért a javaslat elfogadását kéri. Bad János miniszter szólal fel ezután. A mai nehéz helyzetnek nem a magyar föld, nem mi vagyunk az okai — mondja Búd, hanem a lefolyt események. A háboru és a forradalmak károsan befolyásolták a magyar föld hitelképességét. Ez bizonyos bizalmatlanságot keltett, de ez a törvény éppen azt céloza, hogy megint megteremtsük a magyar föld hitelképességét. A kormánynak nincsen szándékában monopóliumot teremteni, csupán a formát keresi, amely mellett a külföldi tőke megint érdeklődne irántunk. Ausztria, Németország és Svájc leginkább érdeklődött a háboru előtt, de most ezek az államok is hitelre szorulnak, tehát ott kell érdeklődnünk, a hol a tőke források rendelkezésre állanak és alkalmazkodni azokhoz az igényekhez, amelyeket ezek támasztanak. — A helyzet az, hogy meg fogjuk indítani az állam részérői a jelzálog- hiteleket. Érdeklődtünk e tekintetben a külföldön, hogy vájjon ott nem-e volnának hajlandók felvenni zálogleveleket. A tárgyalások még folyamatban vannak és minden remény megvan arra, hogy eredménnyel fognak járni, ha okosabbak leszünk, mint eddig. A külföld tényleg érdeklődik tőkeelhelyezés tekintetében, amelynek hitelalapja a magyar föld lenne. A külföld részéről merült fel az a kívánság, hogy legyen egy egységes szervezet, amely a kölcsönt kihelyezi és erre való a szindikátus, melyben benne vannak mindazok a pénzintézetek, amelyek már a háboru előtt is záloglevelek kibocsájtásával foglalkoztak. Téves tehát az a beállítás, hogy csak altruisztikus pénzintézetek kapnának monopóliumot. Gr leger Miklós hosszú lejáratú és csekély kamatozású kölcsönnel kivan a gazdatársadalmon segíteni. A gazdatársadalom semmi esetre sem lesz oly háladatlan, mint a nagybankok, amelyek pedig óriási haszonhoz jutottak a valorizáia lan hitelek révén. Hibáztatja a kormányt abban, hogy abban az időben, mikor a jegyintézet a bankoknak milliókat előlegezett, az agrártársadalomnak nem juttatott kölcsönt. Majd áttérnek az interpellációkra. Az első interpelláló Echardt Tibor: A legutóbbi jugoszláv választásoknak az volt a céljuk, hogy a nemzeti kisebbségeket egészen letörjék. A magyar párt egyetlen képviselőt sem tudott beküldeni a szkupstinába. IV. Károly királyunk halálá- j n^k évfordulóján emlékezzünk | m?g róla, mint az integer Magyarország töviskoszorus mártírjáról, aki koronázási esküjének j betartásával a mi felszabaditá- ! sunkra jött közénk s aki mártír I halálával egy félezredév legrna- I gvarabb uralkodójává lett. 3
