Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-06-26 / 141. szám

Sft ZALAI KÖZLÖK? 1Ö25 junius 26. István mentelmi jogának külföldi té­nyezők által történt megsértését je­lentette be, a bizottság napirendre tért. Wild József, Gömbös Gyula két­rendbeli, Vanczdk János kettőrend­beli mentelmi ügyében a bizottság a mentelmi jog felfüggesztését hozta javaslatba és Peyer Károly, Drózdy Győző egy másik mentelmi ügyében a mentelmi jog fel nem függesztése mellett döntött. A bizottság Peyer Károly, Esztergályos János, Klárik Ferenc, Saly Endre, Drózdy Győző és Vanczák János mentelmi ügyében hozott határozatával szemben Györki Imre és Rupert Rezső kisebbségi vé­leményt jelentettek be. A Kér. Nemzeti Gazdasági Párt csütörtökön délben a nemzetgyűlés alelnöki szobájában Czettler Jenő elnöklete alatt értekezletet tartott, melynek napirendjén a kormány ál­tal benyújtott felhatalmazási javaslat szerepelt. Kifejezést adott azonban a párt ama kívánságának, hogy első­sorban a pénzügyi vonatkozású s általában minden javaslatot oly idő­ben terjesszen a kormány a nem­zetgyűlés elé, hogy úgy a pártnak, mint a nemzetgyűlésnek mód nyuj- tassék arra, hogy érdemben és szak­szerűen foglalkozhassanak a javas­latokkal. Beniczky vizsgálati fogságban Beniczky Ödönt tegnap délben vizsgálati fogságba helyezték, mert kitöltötte a legutóbbi nyolc napos államfogház-büntetését. Ugyanakkor megvonták tőle azokat a kedvezmé­nyeket, amelyek az államfoglyoknak járnak. Beniczky a fogház orvosától azt kérte, hogy engedjék meg neki a dohányzást, mert ez neki elenged­hetetlen életszükség. A fogház ve­zető ügyésze még nem döntött a kérés teljesítése felett. KÜLFÖLDI HÍREK Az uj magyar cseh-követ A prágai várban ma déli 12 órakor Massirevich Szilárd uj magyar követ és meghatalmazott miniszter ünne­pélyes keretek közt átadta megbízó levelét a köztársaság elnökének. A bemutatkozó kihallgatáson Benes külügyminiszter, Samal kancellár és Cecek tábornok voltak jelen. Az amerikai magyar kereske­delmi egyezmény. Washingtoni je­lentések szerint a magyar és ame­rikai kormányok képviselői tegnap aláírták az amerikai magyar keres­kedelmi egyezményt. Az egyezmény a kereskedelmi, letelepülési és hajó­zási kérdéseket szabályozza, nem érinti azonban a Magyarországból az Egyesült Államokba bevándorlók jogérvényes kontingensét. Köztisztviselők elbocsátása Csehszlovákiában. Prágából jelen­tik: A csehszlovák kormány törvény- javaslatot készített, mely szerint 33.627 tisztviselőt fog elbocsátani az állami szolgálatból. A javaslat szerint a tisztviselő elbocsátások, mint már egyszer jelentettük, két kategóriában fognak történni: első­sorban elbocsáttatnak azok az állami alkalmazottak, akik elbocsátásukat önként kérték ; azután a „leépítési“ törvény által sújtottak elbocsátására kerül a sor. A szovjet a Népszövetségben. Baldwin angol miniszterelnök a szak- szervezeti kongresszus képviselőinek kijelentette, hogy Oroszország vissza­térése a világkereskedelemhez Anglia számára igen értékes volna s igy az angol kormány örömmel üdvözölné Oroszország belépését a Népszö vétségbe. Kenedi Imre dr. búcsúztatója Negyven év a bírói pályán Nagykanizsa, junius 25 Őszinte és meleg ünnepeltetés színhelye volt ma délben a nagyka­nizsai törvényszéknek emeleti vég­tárgyalási terme. A kir. törvényszék bírói kara, a nagykanizsai királyi ügyészség s a helybeli ügyvédi kar tagjai gyűltek össze, hogy elbucsuz- tassák dr. Kenedi Imre törvényszéki elnökhelyettes, főtárgyalási elnök, itélőtáblabirót nyugalomba vonulása alkalmával. Régen láttunk már a szeretetnek és tiszteletnek oly igaz megnyilatkozását, mint ma s a bu- csuzásnak annyira közvetlen és benső kifejezését, mint Kenedi táblabiró utolsó elnöki szereplése után. ' Az ünnepelt mint főtárgyalási el­nök egy bűnügyet tárgyalt, melynek délben 12 órakor történt felfüggesz­tése után bevonultak a terembe a törvényszék bírái, a kir. ügyészség tagjai, a kir. járásbíróság vezetője, a kir. közjegyző s teljes számmal a nagykanizsai ügyvédek, hogy búcsút vegyenek Kenedi Imre dr. táblabiró- tól nyugalomba vonulása alkalmából. Elsőnek dr. Szabó Lajos, a kir. ügyészség elnöke búcsúztatta el a táblabirót. Nagyon szép szavakban ecsetelte a tanácselnököt, mint a bí­rót s mint embert. Kiemelte nagy jogi tudását, higgadt bölcsességét s azt a szellemet, mely a tárgyalások vezetésében szemei előtt lebeget, melyről valóban el lehet mondani hogy a tő ^ ’ etüje öl, de szel- iCíiíc. CilCt. x.diCOi tábla, hó Hiiíiücíí.- koi hozzá tudta igazítani a törvény riueg paragrafusait a való‘élethez. ' Utána dr. Fried Ödön ügyvéd az ügyvédi kar nevében búcsúzott el Keneditől, kiemelve azt az érdemét is, hogy a védelmet az igazság ke­resésében mindenkor egyenlő ténye­zőnek ismerte el a vád képvisele­tével. Azt a reményét fejezte ki, hogy utódja meg fogja őrizni azt a szel­lemet, melyet a nyugalomba vonuló elnök eddig képviselt s szelleme to­vábbra is őrködni fog felettök. Birótársai nevében dr. Fischer Ödön tanácselnök búcsúztatta el. Kenedi Imre dr. meghatva vála­szolt az elhangzott üdvözlő beszé­dekre. Elhárított magától minden érdemet, mert — mondotta — a kö­telesség teljesítése nem érdem, ő pedig mindenkor csak kötelességét igyekezett teljesíteni. Az ügyészség­gel s a védő ügyvédekkel együtt mindig csak az igazságot kereste; hogy mennyiben sikerült ez ? — en­nek megállapítása már másokra tar­tozik. ígéri, hogy nyugalombavonu- lása után is megmarad a közélet terén s kéri birótársainak s az ügy­védeknek további barátságát és sze- retetét. A jelen voltak lelkesen megélje­nezték beszédét, majd egyenként minden jót kívántak neki a jövőre. Ezzel a lélekemelő bucsuzás vé­get ért. Legényvirtus Irta: G. E. A s—i falucskába rendelt csend­őrök már egészen kimerültek a nyomozásban és lassankint letettek arról a reményükről, hogy Káliói Bandit, a falu leghetykébb legényét, a mese táncost és a még híresebb verekedőt rövidesen előkeritsék. Úgy eltűnt, hogy nem maradt utána egy parányi nyom sem, ami útbaigazí­totta volna őket. Fölhajszolták már érte az egész határt, felkutatták a Mecsek minden bokrát, ahol elbúj­hatott vagy rneglapulhatott volna, de sehol sem tudtak a nyomára akadni. A tanúvallomások is nemhogy j megvilágították volna, sőt még job- | ban homályba burkolták az esetet. Először még csak meg lehetett álla­pítani annyit, hogy az üldözött a Mecseken át Pécs felé menekült, de másnap, harmadnap ez is kétsé­gessé vált. A tanuk kezdtek nem emlékezni semmire sem. Aki tegnap még tu­dott valamit, az ma már azt is le­tagadta, hogy ott volt, amikor az a fatális eset történt. Egyszóval feltámadt a parasztok­ban a bizalmatlanság, mint mindig, amikor az urakkal vagy a hatóság embereivel van dolguk. No szidta is őket eleget Horváth Boldizsár szakaszvezetö uram. Ahányszor csak megpihent fáradtan, mindig kitört belőle a harag: „Hogy az Isten verné meg ezt a sok parasztot! Olyan ártatlan képpel hazudik ez mind, mintha az Ur imádságát mor­molná“. No, de most veszem csak észre, hogy még egy szót sem szóltam arról, hogy miért is volt ez a nagy hajsza. Maga az eset egészen közönsé­ges. Hisz’ olyan mindennapi dolog, hogy két legény egypár ragyogó szemért vagy egy szép leány mo­solya miatt összezördül, ökölre megy és ... no de menjünk csak sorjába. Künn a kiserdőben történt. Farkas Tóni ott húzta már déli harangszó óta, hol vígan, hol keservesen. A prímet némelykor egészen elnyomta az ócska cimbalom panaszos zör­gése, amikor a kis szurtos cigány- gyerek vad kedvvel vágott bele a rozsdásodó hurokba. Leányok, legények lassan gyüle­keztek. A tér mindinkább virágos lett a sok tarka viganótól, színes selyem kendőtől. Egy-két legény jókedvűen ütögette már a csizmája sarkát, a leányok pajkos neveté­sébe pedig belevegyült egy-egy kel­lemes falusi dudolgató bariton is. A cigány el-elkapta a nóta elejét s aztán folytatta arra felé nézve, vigyo­rogva, integetve. A cigány köré gyülekezett gyűrű egyszerre szét vált, félre csapott kalappal, táncoló lépésekkel közele­dett a falu legszebb legénye: Káliói Bandi, gyönyörű, barna arcú férfi, fekete szeméből a hetykeség és örökös jókedv csillogott. A cigány­hoz érve, lekapta a fejéről piros rózsás kalapját, majd két kezébe fogta göndör hajú ffjét és úgy éne­kelte elbusultan, de érzelemteljesen: Úgy elmegyek, olyan messzi bujdosom, Hirt sem hallasz esztendőkig felőlem, Nem talál rám senki, csak a bánatom Nemsokára az is elszáll éntőlem Hirt megy vinni a babámnak felőlem. Nóta után egy nagyot rikkant, ki­rúgja maga alól a lócát, oda ugrik az egyik leányhoz és megforgatja, megpörgeti amúgy Isten igazában. A cigány nagy gyorsan belekezd egy csárdásba, mire lassanként táncra perdül mindenki s járják úgy, ahogy Isten engedte tudniok. Ki pajkosan, fura ugrásokat téve, ki meg lassan, deli mozdulatokkal, úgy elmélázik a szem rajtuk. De a legszebb pár mégis csak Horvát Péter uram leánya Zsuzsika és Káliói Bandi. A szép Zsuzsika karcsú dereka úgy ringott, hajlado­zott táncközben, mint a szellő him­bálta mezei virág. Két gyönyörű kék szeme belenézett a fiú csillogó fekete szemébe. Az arcukról le lehe­tett olvasni, hogy nagyon megértik egymást. Egyik sem szól, nézik egymást forró bámulással. Addig nézte Bandi a leányt, addig simo­gatta a szemével, mig annak arca lángbaborult. Annyira el voltak me­rülve, hogy észre sem vették Varga Palit, ki már jó ideje ott állt mel­lettük. Csak akkor riadtak fel, ami­kor ez megszólalt: — Ejnye, de egymás mellé húzód­tatok ! Tán adnál a jóból másnak is, komám 1 A leány ijedten, kérő tekintettel nézett a párjára, szeme mintha csak ezt mondta volna: „ne engedj I“ Az megértette ebből, mit kell fe­lelnie: — Nem lehet, Pali. Majd talán később, amikor mi már bevégeztük a táncot. Azonban Varga Pali sem az a legény, aki egykönnyen le hagyja magát rázni, pláne ha Zsuzsiról volt szó. Most már egyenesen a leányhoz fordult, kihívóan,, szemé­ben féktelen gyűlölet és féltékeny­ség lobogott: — Zsuzsikám, galambom, gyere fordulj egyet-kettőt. Káliói Bandi odalépett erre a legény elé és egy pillanatig farkas­szemet nézett vele. Majd elfúló han­gon, minden szót külön megnyomva, mondta neki: — Ne akaszkodj belém, Pali, mert megjárod. Azt se próbáld meg mégegyszer, hogy úgy szólítsd Zsu­zsit, mint az elébb. Hát csak ennyit szólok, nó! — Talán te tőled ijedek meg, te nyim-nyám lélek? — felelte szemte­lenül Varga Pali. — A leány meg nem tudom, hogy kid, mid, hogy úgy rám ripakodsz érte?! Csak ennyit mondott, egy szóval sem többet. És ami ezután történt, az rémülettel tölté el a jelenlevőket. (Vége köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom