Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-06-26 / 141. szám
Sft ZALAI KÖZLÖK? 1Ö25 junius 26. István mentelmi jogának külföldi tényezők által történt megsértését jelentette be, a bizottság napirendre tért. Wild József, Gömbös Gyula kétrendbeli, Vanczdk János kettőrendbeli mentelmi ügyében a bizottság a mentelmi jog felfüggesztését hozta javaslatba és Peyer Károly, Drózdy Győző egy másik mentelmi ügyében a mentelmi jog fel nem függesztése mellett döntött. A bizottság Peyer Károly, Esztergályos János, Klárik Ferenc, Saly Endre, Drózdy Győző és Vanczák János mentelmi ügyében hozott határozatával szemben Györki Imre és Rupert Rezső kisebbségi véleményt jelentettek be. A Kér. Nemzeti Gazdasági Párt csütörtökön délben a nemzetgyűlés alelnöki szobájában Czettler Jenő elnöklete alatt értekezletet tartott, melynek napirendjén a kormány által benyújtott felhatalmazási javaslat szerepelt. Kifejezést adott azonban a párt ama kívánságának, hogy elsősorban a pénzügyi vonatkozású s általában minden javaslatot oly időben terjesszen a kormány a nemzetgyűlés elé, hogy úgy a pártnak, mint a nemzetgyűlésnek mód nyuj- tassék arra, hogy érdemben és szakszerűen foglalkozhassanak a javaslatokkal. Beniczky vizsgálati fogságban Beniczky Ödönt tegnap délben vizsgálati fogságba helyezték, mert kitöltötte a legutóbbi nyolc napos államfogház-büntetését. Ugyanakkor megvonták tőle azokat a kedvezményeket, amelyek az államfoglyoknak járnak. Beniczky a fogház orvosától azt kérte, hogy engedjék meg neki a dohányzást, mert ez neki elengedhetetlen életszükség. A fogház vezető ügyésze még nem döntött a kérés teljesítése felett. KÜLFÖLDI HÍREK Az uj magyar cseh-követ A prágai várban ma déli 12 órakor Massirevich Szilárd uj magyar követ és meghatalmazott miniszter ünnepélyes keretek közt átadta megbízó levelét a köztársaság elnökének. A bemutatkozó kihallgatáson Benes külügyminiszter, Samal kancellár és Cecek tábornok voltak jelen. Az amerikai magyar kereskedelmi egyezmény. Washingtoni jelentések szerint a magyar és amerikai kormányok képviselői tegnap aláírták az amerikai magyar kereskedelmi egyezményt. Az egyezmény a kereskedelmi, letelepülési és hajózási kérdéseket szabályozza, nem érinti azonban a Magyarországból az Egyesült Államokba bevándorlók jogérvényes kontingensét. Köztisztviselők elbocsátása Csehszlovákiában. Prágából jelentik: A csehszlovák kormány törvény- javaslatot készített, mely szerint 33.627 tisztviselőt fog elbocsátani az állami szolgálatból. A javaslat szerint a tisztviselő elbocsátások, mint már egyszer jelentettük, két kategóriában fognak történni: elsősorban elbocsáttatnak azok az állami alkalmazottak, akik elbocsátásukat önként kérték ; azután a „leépítési“ törvény által sújtottak elbocsátására kerül a sor. A szovjet a Népszövetségben. Baldwin angol miniszterelnök a szak- szervezeti kongresszus képviselőinek kijelentette, hogy Oroszország visszatérése a világkereskedelemhez Anglia számára igen értékes volna s igy az angol kormány örömmel üdvözölné Oroszország belépését a Népszö vétségbe. Kenedi Imre dr. búcsúztatója Negyven év a bírói pályán Nagykanizsa, junius 25 Őszinte és meleg ünnepeltetés színhelye volt ma délben a nagykanizsai törvényszéknek emeleti végtárgyalási terme. A kir. törvényszék bírói kara, a nagykanizsai királyi ügyészség s a helybeli ügyvédi kar tagjai gyűltek össze, hogy elbucsuz- tassák dr. Kenedi Imre törvényszéki elnökhelyettes, főtárgyalási elnök, itélőtáblabirót nyugalomba vonulása alkalmával. Régen láttunk már a szeretetnek és tiszteletnek oly igaz megnyilatkozását, mint ma s a bu- csuzásnak annyira közvetlen és benső kifejezését, mint Kenedi táblabiró utolsó elnöki szereplése után. ' Az ünnepelt mint főtárgyalási elnök egy bűnügyet tárgyalt, melynek délben 12 órakor történt felfüggesztése után bevonultak a terembe a törvényszék bírái, a kir. ügyészség tagjai, a kir. járásbíróság vezetője, a kir. közjegyző s teljes számmal a nagykanizsai ügyvédek, hogy búcsút vegyenek Kenedi Imre dr. táblabiró- tól nyugalomba vonulása alkalmából. Elsőnek dr. Szabó Lajos, a kir. ügyészség elnöke búcsúztatta el a táblabirót. Nagyon szép szavakban ecsetelte a tanácselnököt, mint a bírót s mint embert. Kiemelte nagy jogi tudását, higgadt bölcsességét s azt a szellemet, mely a tárgyalások vezetésében szemei előtt lebeget, melyről valóban el lehet mondani hogy a tő ^ ’ etüje öl, de szel- iCíiíc. CilCt. x.diCOi tábla, hó Hiiíiücíí.- koi hozzá tudta igazítani a törvény riueg paragrafusait a való‘élethez. ' Utána dr. Fried Ödön ügyvéd az ügyvédi kar nevében búcsúzott el Keneditől, kiemelve azt az érdemét is, hogy a védelmet az igazság keresésében mindenkor egyenlő tényezőnek ismerte el a vád képviseletével. Azt a reményét fejezte ki, hogy utódja meg fogja őrizni azt a szellemet, melyet a nyugalomba vonuló elnök eddig képviselt s szelleme továbbra is őrködni fog felettök. Birótársai nevében dr. Fischer Ödön tanácselnök búcsúztatta el. Kenedi Imre dr. meghatva válaszolt az elhangzott üdvözlő beszédekre. Elhárított magától minden érdemet, mert — mondotta — a kötelesség teljesítése nem érdem, ő pedig mindenkor csak kötelességét igyekezett teljesíteni. Az ügyészséggel s a védő ügyvédekkel együtt mindig csak az igazságot kereste; hogy mennyiben sikerült ez ? — ennek megállapítása már másokra tartozik. ígéri, hogy nyugalombavonu- lása után is megmarad a közélet terén s kéri birótársainak s az ügyvédeknek további barátságát és sze- retetét. A jelen voltak lelkesen megéljenezték beszédét, majd egyenként minden jót kívántak neki a jövőre. Ezzel a lélekemelő bucsuzás véget ért. Legényvirtus Irta: G. E. A s—i falucskába rendelt csendőrök már egészen kimerültek a nyomozásban és lassankint letettek arról a reményükről, hogy Káliói Bandit, a falu leghetykébb legényét, a mese táncost és a még híresebb verekedőt rövidesen előkeritsék. Úgy eltűnt, hogy nem maradt utána egy parányi nyom sem, ami útbaigazította volna őket. Fölhajszolták már érte az egész határt, felkutatták a Mecsek minden bokrát, ahol elbújhatott vagy rneglapulhatott volna, de sehol sem tudtak a nyomára akadni. A tanúvallomások is nemhogy j megvilágították volna, sőt még job- | ban homályba burkolták az esetet. Először még csak meg lehetett állapítani annyit, hogy az üldözött a Mecseken át Pécs felé menekült, de másnap, harmadnap ez is kétségessé vált. A tanuk kezdtek nem emlékezni semmire sem. Aki tegnap még tudott valamit, az ma már azt is letagadta, hogy ott volt, amikor az a fatális eset történt. Egyszóval feltámadt a parasztokban a bizalmatlanság, mint mindig, amikor az urakkal vagy a hatóság embereivel van dolguk. No szidta is őket eleget Horváth Boldizsár szakaszvezetö uram. Ahányszor csak megpihent fáradtan, mindig kitört belőle a harag: „Hogy az Isten verné meg ezt a sok parasztot! Olyan ártatlan képpel hazudik ez mind, mintha az Ur imádságát mormolná“. No, de most veszem csak észre, hogy még egy szót sem szóltam arról, hogy miért is volt ez a nagy hajsza. Maga az eset egészen közönséges. Hisz’ olyan mindennapi dolog, hogy két legény egypár ragyogó szemért vagy egy szép leány mosolya miatt összezördül, ökölre megy és ... no de menjünk csak sorjába. Künn a kiserdőben történt. Farkas Tóni ott húzta már déli harangszó óta, hol vígan, hol keservesen. A prímet némelykor egészen elnyomta az ócska cimbalom panaszos zörgése, amikor a kis szurtos cigány- gyerek vad kedvvel vágott bele a rozsdásodó hurokba. Leányok, legények lassan gyülekeztek. A tér mindinkább virágos lett a sok tarka viganótól, színes selyem kendőtől. Egy-két legény jókedvűen ütögette már a csizmája sarkát, a leányok pajkos nevetésébe pedig belevegyült egy-egy kellemes falusi dudolgató bariton is. A cigány el-elkapta a nóta elejét s aztán folytatta arra felé nézve, vigyorogva, integetve. A cigány köré gyülekezett gyűrű egyszerre szét vált, félre csapott kalappal, táncoló lépésekkel közeledett a falu legszebb legénye: Káliói Bandi, gyönyörű, barna arcú férfi, fekete szeméből a hetykeség és örökös jókedv csillogott. A cigányhoz érve, lekapta a fejéről piros rózsás kalapját, majd két kezébe fogta göndör hajú ffjét és úgy énekelte elbusultan, de érzelemteljesen: Úgy elmegyek, olyan messzi bujdosom, Hirt sem hallasz esztendőkig felőlem, Nem talál rám senki, csak a bánatom Nemsokára az is elszáll éntőlem Hirt megy vinni a babámnak felőlem. Nóta után egy nagyot rikkant, kirúgja maga alól a lócát, oda ugrik az egyik leányhoz és megforgatja, megpörgeti amúgy Isten igazában. A cigány nagy gyorsan belekezd egy csárdásba, mire lassanként táncra perdül mindenki s járják úgy, ahogy Isten engedte tudniok. Ki pajkosan, fura ugrásokat téve, ki meg lassan, deli mozdulatokkal, úgy elmélázik a szem rajtuk. De a legszebb pár mégis csak Horvát Péter uram leánya Zsuzsika és Káliói Bandi. A szép Zsuzsika karcsú dereka úgy ringott, hajladozott táncközben, mint a szellő himbálta mezei virág. Két gyönyörű kék szeme belenézett a fiú csillogó fekete szemébe. Az arcukról le lehetett olvasni, hogy nagyon megértik egymást. Egyik sem szól, nézik egymást forró bámulással. Addig nézte Bandi a leányt, addig simogatta a szemével, mig annak arca lángbaborult. Annyira el voltak merülve, hogy észre sem vették Varga Palit, ki már jó ideje ott állt mellettük. Csak akkor riadtak fel, amikor ez megszólalt: — Ejnye, de egymás mellé húzódtatok ! Tán adnál a jóból másnak is, komám 1 A leány ijedten, kérő tekintettel nézett a párjára, szeme mintha csak ezt mondta volna: „ne engedj I“ Az megértette ebből, mit kell felelnie: — Nem lehet, Pali. Majd talán később, amikor mi már bevégeztük a táncot. Azonban Varga Pali sem az a legény, aki egykönnyen le hagyja magát rázni, pláne ha Zsuzsiról volt szó. Most már egyenesen a leányhoz fordult, kihívóan,, szemében féktelen gyűlölet és féltékenység lobogott: — Zsuzsikám, galambom, gyere fordulj egyet-kettőt. Káliói Bandi odalépett erre a legény elé és egy pillanatig farkasszemet nézett vele. Majd elfúló hangon, minden szót külön megnyomva, mondta neki: — Ne akaszkodj belém, Pali, mert megjárod. Azt se próbáld meg mégegyszer, hogy úgy szólítsd Zsuzsit, mint az elébb. Hát csak ennyit szólok, nó! — Talán te tőled ijedek meg, te nyim-nyám lélek? — felelte szemtelenül Varga Pali. — A leány meg nem tudom, hogy kid, mid, hogy úgy rám ripakodsz érte?! Csak ennyit mondott, egy szóval sem többet. És ami ezután történt, az rémülettel tölté el a jelenlevőket. (Vége köv.)
