Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-06-23 / 138. szám
ZALAI KÖZLÖN? 1925 junius 2j a Az esküszakaszt Apponyi módosításával fogadják el. A 12. és 13. szakasz letárgyalása után a gazdasági bizottság tett jelentést a költségvetésről s ezzel 6 óra után az ülés véget ért. A pénzügyi bizottság a parlamentben délután tartott ülésén általánosságban és részleteiben elfogadta az indemnitási javaslatot, melyre kérni fogja a sürgősséget. BELFÖLDI HÍREK A törvényhatóságok hódoló küldöttsége a kormányzó előtt. Vasárnap délután jelent meg Horthy Miklós kormányzó előtt a főváros s a törvényhatóságok 500 tagú küldöttsége, hogy hódolatuknak kifejezést adjanak. A kormányzót a küldöttség nevében I Pálóczi Horváth István üdvözölte. A kormányzó válaszát a jelenvoltak lelkesen megéljenezték. Országos legitimista szervezkedés. Vasárnap délelőtt a magyar legitimizmus érdekében nagygyűlés volt Körmenden herceg Batthyány- Strattmann László dr. parkjában. A gyűlésen mintegy 1000 főnyi közönség vett részt, közte gróf Apponyi Albert, gróf Arídrássy Gyula, gróf Károlyi József, gróf Zichy Aladár, stb. Gróf Sigray Antal kezdte meg beszámoló beszédét, melynek során kijelentette, hogy elő kell készíteni a magyar trónt Szent István koronájának örököse számára (Felkiáltások: Éljen Ottó király!) s a magyar nemzetnek mindent el kell követnie, hogy minél előbb hazahozhassa és megkoronázhassa az ifjú királyt, Gróf Apponyi Albert hangsúlyozta, hogy a legitimizmus nem egyoldalú királykultusz, hanem1 az ősi alkotmány kultusza. A törvényes királyság helyreállítása — mondta — a magyar demokrácia legjobb, sőt állítom : egyetlen komoly esélye. Beszéltek még gróf Andrássy Gyula, Friedrich István, Farkas Tibor s Haller István. A nagygyűlés után a herceg diszebédet adott a politikusok tiszteletére, melyen minden egyes vendég mögött egy Mária Terézia-korabeli diszöltönyben pompázó huszár állt feszes haptákban, mialatt 25 livrés lakáj szolgálta fel az ételeket. Vitézzéavatás a Margitszigeten. Horthy Miklós kormányzó vasárnap délelőtt impozáns ünnepség keretében avatta föl a vitézi rend uj tagjait. A fölavatandók között voltak: Kozma Miklós miniszteri tanácsos, az „MTI“ vezetője, Löfler-Szakváry Emil ny. tábornok, Garamszeghy Sándor, a Nemzeti Szinház tagja, dr. Zsilinszky Endre nemzetgyűlési képviselő, Nemes László Miklós tábornok és mások. Pontban 9 órakor a kormányzó Magasházy László alezredes, első szárnysegéd, vitéz Nagy Pál gyalogsági tábornok, a honvédség főparancsnoka s Nádossy Imre országos főkapitány társaságában érkezett meg és miután József főherceg és a honvédség főparancsnoka között elfoglalta helyét, harsona jelezte az ünnepély kezdetét. Zadra- vecz István tábori püspök a római katolikus egyház nevében megáldotta a fölavatandó vitézeket. Az áldóimák végeztével a kormányzó beszédet intézett a vitézekhez. A beszéd után felolvasták a fölavatandó vitézek statisztikáját, mely szerint 305 tiszt, 1353 legénység, 21 várományos és 54 hősi halott kerül avatásra. Ezután a főszéktaríó Üdvözölte a kormányzót, majd a főkapitányi disz- karddal három ütést mért a a disz- pajzsra a következő szavak kíséretében: „Tisztelet adassák az igaz Istennek, akit a mi őseink Hadúrnak neveztek!" Vitéz Nagy Pál, a vitézek főkapitányának helyettese, átvette a diszkardot s magasan tartva a kormányzó elé ment, őt a vitézi asztal elé vezette s ott átadta neki a kardot, majd megkezdődött az avatási szertartás. A vitézek ötös csoportokban á kormányzó elé járultak s előtte az emelvény lépcsőjén féltérdre ereszkedtek s a vitézek első főkapitánya a diszkarddal vál- lukat megérintve „a Hadúr nevében vitézzé avatlak“ szavakkal vitézzé ütötte őket. A miniszterelnök állapota. Gróf Bethlen István miniszterelnök a mai éjszakát láztalanul jól töltötte, étvágya is volt. A nemzetközi vasúti kongresz- szust ma délelőtt nyitotta meg a Vigadóban Walkó Lajos kereskedelemügyi miniszter. A kongresszuson 16 állam 359 kiküldöttje ült össze. A miniszter beszéde után Spaengler János, az osztrák villamos vasutak vezérigazgatója, Tóbiás Károly, a pesti villamos vasutak igazgatója és Verebélyi László tanácsos szólaltak fel. A Frohreich-ügy tárgyalása — A Zalai Közlöny tudósitójától — Sopron, junius 22 Ma kezdte meg a soproni kir. törvényszék Frohreich Ernő bünpö- rének tárgyalását. A közönség körében nagy érdeklődés nyilvánult meg a mai tárgyalás iránt, úgy, hogy az érdeklődők nagy része a folyosóra szorult. 9 óra előtt 10 perccel vezette be két fogház-őr Fohreich Ernőt, akit hátul még egy harmadik fogházőr is támogatott. Frohreich Ernő láthatóan teljesen össze van törve, megőszült, arca sárga. A tárgyalás alatt nagyon izgatottan viselkedik. 9 órakor nyitotta meg Pentelényi János tanácselnök a tárgyalást. Figyelmezteti a vádlottat, hogy saját érdekében viselkedjék nyugodtan, hogy minél előbb befejezhessék a kihallgatását. A tanácselnök felolvassa a vádiratot, amely Frohreich Ernőt a büntetőkönyv 378. § a alapján vádolja gyilkossággal és felszólítja, hogy a kérdésekre a valóságnak megfelelően válaszoljon. Ezután megkezdik Frohreich Ernő kihallgatását. Frohreich elmondja, hogy vasárnap érkezett Egyedre, hétfőn beszélt apósával gazdasági dolgokról. Apósa azt akarta, hogy egyik leányát Erzsébetet ő tartsa el és ezért egy millió korona tartásdijat ajánlott fel neki. Este 11 órakor, mikor egyik leánya kijött tőle, ő ment be hozzá. Apósával több mindenről beszélt és ekkor az öreg ur nyugodt volt. Később, amire már nem emlékszik, ösz- szekülönbözíek és ekkor történhetett, hogy apósát megfojtotta. Hogy azután felakasztotta, azt bizonyára ijedtségből tette. Elnök figyelmezteti, hogy saját érdekében őszinte vallomást tegyen és ne hallgasson el semmit Hiszen azt is mondják, hogy ön éjfél után ment be apósához. Az öreg ur aludt és ön álmában gyilkolta meg. Frohreich ezt tagadja. Elnök: Vannak vallomások arra nézve is, hogy ön éjjeli ruhában és nem felöltözve ment be apósához. Frohreich úgy emlékszik, hogy felöltözve ment be. Elnök: Az orvosszakértők megállapítása szerint a gyilkosság Egyedit álmában érte, mert élő emberrel nehéz lett volna ilyen könnyen elbánni. Frohreich nem tudja, hogy történt. Azt mondja, úgy fogta meg apósa torkát, hogy a fulladás azonnal bekövetkezett. Elnök: Erős ember volt-e az apósa ? Frohreich: Igen, elég erős ember volt. Elnök: Az öreg ur arca véresre volt mázolva, a földön fekvő két vánkos is véres volt. Frohreich: Nem emlékszik. Lehet. FILM Irta: Péchy-Horváth Rezső 1. A katonafegyverek szárazán, tompán fölcsattanó durrogását zengve, harsonázva, följajdulva adta vissza a völgyfenék fölött összeborult smaragdzöld lombóceán. Mintha fenséges morajlásu, rohamozó égzengés lehelete zudult volna a fák falank- szának, sustorgó zengéssel, harsogó zúgással tombolt végig az erdőn a puskalövések mennydörgő lármája. A siketitő lárma százszorosán meg- fiadzva, sokszorosan elszélesbülve, zengve nyomult a fák sötét, tökéletes, dómos boltozata alá és rikol- tozva pofozta szét a hüs csöndet, a halk áhítatot, a nyirkos mélyek imádságos hangulatát. A völgy fenekén mélységesen zöld, sürü és tömött havasi pázsit szőnyegesedett a nap lehulló aranyfolyama elé. Illatos, virághimes pázsit színesedett a pazar színjátékkal szórakozó napsugárban, amely tékozló kedvvel aranyport szitált, aranyesőt csurgatott, aranyhasábokat hajigáit a rét eleven, kurtára nyirt bársonyára. Hüs, ózonos, nehezen szippantható, édeses levegő úszott lassudan a völgyfenéken, mint őszi alkony rőtre sáppadó, bágyadt napsugarában a méltóságteljesen imbolygó ökörnyál-foszlányok. A virágtarkázta réten itt-ott söté- tebb foltok simultak a smaragdzöld lepedőre. Sötétkék egyenruhák, fényes lakkcsákók, piros parasztarcok tarkája vált ki a fenséges, egyhangú zöldből. Az apró emberfigurák mereven és elnyujtózva feküdtek, mint keményre kitömött, hosszú zsákok és a vállukba görcsös ránditással kapták be időnként a csattogva fölugató, barnaagyu katonapuskát. A lövőtéren csodálatos pontossággal futottak célba a hegyes kis acélgolyók. Csattanva, koppanó ütődés- sel vágódtak be a célba, a földsárga ruhás gépfigura testébe és a következő pillanatban a villamoscsengő jelezte, egy mutatógépkar pedig megjelölte a találat helyét. A katonák a lakkcsákók alatt mereven figyelték a golyók lecsapódását. Ifjú és biztos szemük, amely a kantom falusi lőtereken már tizenkét éves koruktól hozzászokott a katonafegyver hatásához, babonázó, szúró nézéssel akarta látni a téren átröppenő acélmadarak kecses, szárnyaló ívelését, mialatt a kezük gépiesen kapott a závárzat fafogantyujához, hogy megrántsa s a szerkezet a fűre köpje ki a még forró, füstölgő, pillanatra megcsillámló sáégaréz töltényhüvelyt. Hirtelen széles, fölragyogó, eleven szőnyeg hullott végig a mező fü- óceánján. Ragyogó, viliózva csillámló napsugár aranyfolyama hömpölygőt el a rét fölött és a pompás, kacagós fény üdére, ifjúra, mosolygósra csókolt egy pillanat alatt mindent. Ragyogva nőttek a langyos napsugár cirógatásaira a selyemfü szálai, a furcsa és idegen virágok sokszínű, tökéletes szépségű bugái és kápráztató csillogással játszott hivalkodást a katonák sok-sok rézgombja. A havasi lóhere kármin virága bódi- tóan piroslott ki a mélyzöld alapszínből, a törpére nőtt gyermekláncfű kénsárga csillagtányérjai aranyra sápadtan kacagtak szembe az áldott fénnyel. Az apró, sűrűn sorakozó, gazdagtermésü havasi harangvirágok erőteljes lilája méla kékre fakult, a bőrszerüen durva szirmú alpesi zsályák sötétkékje meleg szint kapott, ahogy végigömlött rajtok a friss tavaszi napsugárkéve. Aztán nemsokára szikrázva, konok csökönyösséggel kezdett tűzni a nap. Hirtelen kánikula termett a mély völgyfenéken, ahol megszorult és fölforrt a mozdulatlan levegő. A katonák arcára apró vizgyöngyök tolakodtak ki, a homlokukon vékony patakokban kanyargóit lefelé, az arc piros mezői felé, a verejték hüs leve, a nehéz, átfült lakkcsákók alól. A hőség minden átmenet nélkül fokozódott, a nap rideg kegyetlenséggel perzselte a völgymélyet. És az altisztek rohamlépésekkel igyekeztek a kellékek raktárába, hatalmas gombafejhez hasonló ernyőket keresgéltek elő és a színes vásznakat a fűben fekvő, célbalövő katonák feje fölé feszítették. A napsugár tüznyilai megtörtén pattantak vissza a napernyők vásznáról, langyos hűvösség kezdett terjengeni a védő vásznak alatt, aztán a puskalövések, amelyek pedig kezdtek már ellanyhulni, elbágyadni, megritkulni, megint frissen, hetykén és sűrűén csattantak föl. Megint dördült a száraz pattogások fölvágódó hangja a sötét erdőmélyen és megint suhogott, zúgott, zengett, morajlott az álmodásos szépségű fenyves a lövések visszhangjaitól. (Vége köv>)
