Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-06-21 / 137. szám
Vagy ott van például épen Japán, melynek dobozai világcikket képeznek az egész földkerekségen s felülmúlhatatlan művésziesek. Hivatkozhatnánk még Nürnbergnek szintén világhírű fafaragó iparára, a cseh gyermekek készítette gyermekjátékokra s még igen sok olyan iparcikkre, melyek valósággal monopolizálni tudták az egész világon az illető ipari készítményeket. Svájcban, Németországban, Ausztriában stb. ezrével vannak családok, melyekben évszázadok óta átöröklődik egy-egy foglalkozási kör s egész dinasztiák vannak egyes ipari tevékenységben. A magyar iparnak legnagyobb fogyatkozása volt már a múltban is, hogy nem tudott eléggé hozzá simulni nemzeti karakterünkhöz. Voltak ugyan egyes iparágaink, mint a selmeci pipa, a debreceni szűr, a háziipar keretében a matyók- vagy hunyadmegyei varrottasok stb., melyek a maguk magyar motívumaikkal egyedül állók a világpiacon, de a legtöbb ipar nélkülözi ezt a speciális jellegzetességet és csak sablónra törekszik. Nem állítjuk, hogy valamennyi ipari tevékenységben megvalósítható ennek a nemzeti jellegzetességnek kidom- boritása, de azokban az iparágakban is, melyeknek csaknem lényegét kellene képeznie a magyar jelleg érvényesülésének, még azokban is kevés nyomát találjuk meg a nemzeti karakternek s ha egészen magyar érzésből és magyar felfogásból is táplálkozik, hiányzik az értékesítés szervezettsége s világpiaci márkájának patinája. Újabb időben főleg egynémely háziiparnál szép eredményeket értünk ugyan el, de még mindig igen mesz- sze vagyunk attól, hogy számottevő tényezői lennének nemzetvagyonoso- dásunknak. És ha már szóvá tettük a háziipart, nem hagyhatjuk megemlítés nélkül azt a körülményt, hogy épen ezen a téren lehetne nagy eredményeket elérni, ha kellő szerveink és szervezettségünk lenne azok előállítására és értékesítésére. Azonban e téren is még a kezdet kezdetén vagyunk. A magyar ipar tehát igen sok oknál fogva súlyos nehézségekkel küzd. Nem beszélünk épen a jelenlegi viszonyokról, mikor minden ipari és gyári tevékenység isten tudja, hogy hány százalékkal esett vissza a háború előtti teljesítményével szemben, hanem csak egész általánosságban óhajtunk reá mutatni azokra a legszembeötlőbb akadályokra, melyek fellendülésének legkirívóbb akadályai. És ennél a kérdésnél megint csak utalnunk kell a kisiparosnak magára- utaltságára, elszigeteltségére, tőke- szegénységére, az összetartás hiányára, a nehezebb értékesités-okozta ambíció alacsony színvonalára s az együttes munkában megnyilatkozó lelkesültebb verseny nem-létére. A kisiparosokat meglévő szerveztük nem képes egy olyan érdek- t i§25 junius 21. ZALAI KÖZIOHT i közösségbe tömöríteni, mely szoros értelemben vett ipari érdekeiket karolná fel s az értékesítés szervezettsége révén egy-egy iparágnak is bizonyos egységet kölcsönözne. Az ipartestületek — minden nagy előnyük és fontos ténykedésük mellett — még sem mondhatók olyan szervnek, mely a kisiparosnak úgy a hónuk alá nyúlna, mint amennyire nekik nagy nemzeti vonatkozásukban szükségük lenne. E mellett a hitel- viszonyok ziláltsága is nagy akadálya a kézműipari termelésnek s mint már többször említettük: az értékesítés szervezetlensége is nagy befolyást gyakorol az egyes iparágak szétesésére. MM millió Ima kórt okozott csak mM a tűz Délelőtt újra kivonultak a tűzoltók Nagykanizsa, junius 20 Megírtuk tegnapi számunkban, hogy a Petöfi-utcai régi kaszárnya, jelenleg városi bérház, mely Sinko- vics Sándor gépjavító-műhelyéül szolgált, pénteken este teljesen leégett. Éjfélkor már csak fáklyákkal járták körül a romokat, hogy meggyőződjenek a még lappangó veszedelem elfojtásáról is. Kevéssel éjfél után a ház ingadozó elülső tűzfalát ledöntötték s az óriási robajjal az úttestre, részint az árokba dűlt. A tűzoltók ezután őrszemet hagyva hátra bevonultak. Ma, szombaton délelőtt az egymásra dobált, elfeketült gerendák közt valami lappangó zsarátnok ismét lángra lobbantotta a tüzet, úgy, hogy a tűzoltóknak újból ki kellett vonulniuk, azonban a velük vitt egy lajt viz elegendő volt az újraéledő tűz oltásához. A hivatalos tüzvizsgdlatot ma délután 3 órakor tartották meg Knortzer György tüzoltó-főparancs- nok, Király Sándor műszaki tanácsos és Nagy Jenő dr. rendőrségi segédfogalmazó. Az üszkös romhalmaz még késő délután is füstölgőit. A tűz okát a vizsgálat abban véli megállapíthatónak, hogy a műhelyben volt egy kovács-munkákhoz használatos tábori kohó, mely este a munka befejeztéig használatban volt s valószínűleg egy ebből kipattant szikra lobbantotta lángra az ott szétszórt gyaluforgácsot. A kár-megállapiíás még nem történt meg, Szinkovics Sándornak, a gépjavító-műhely tulajdonosának saját tulajdonát képező 5 cséplőgép- garnitúra, malomberendezési tárgyak, gázgenerátor, gőzlokomobil- fecskendő, sok gépszij, gépolaj, gép- zsir, szerszámok stb. voltak olyan mennyiségben, hogy a nagy helyiséget szinte zsúfoltságig megtöltötték. Szerencsére a 80 kilogramm benzin-tartályos traktort előző nap elszállították, mert ha ez felrobbant volna, óriási szerencsétlenséget okozott volna. Hasznavehető darab egyetlenegy sem maradt a műhelyben, kivéve az ott dolgozó asztalos szerszámait, amit idejekorán kimentettek. A gépekben történt kárt, ezidősze- rint még csak hozzávetőlegesen, 600 millióra becsülik. A kár egy része biztosítás utján megtérül. * Tudósításaink nem lennének teljesek, ha nem emlékeznénk meg a rendőrségről, mely a tűzvész egész ideje alatt a legnagyobb rendet tartotta fenn az óriási embertömegben s mindenben kezére járt a derekasan dolgozó tűzoltóknak, kik igazán nem tehettek róla, hogy sokszor [a legveszedelmesebb pillanatokban lovak hiányában percekig kellett vízre várva üres csövekkel nézniük a lángok pusztítását. Az oltás és rendfenntartás munkájában a katonaság nyújtott nagyon hatékony segítséget. A nagy tömeg, igen kevés kivétellel (ezek is jobbára apró gyerekek voltak) bámulatos, közönnyel szemlélte a veszedelmet s a rendőrségnek és katonaságnak csak a legérelyesebb fellépéssel sikerült némi segítséget kikényszeríteni. Hét pár lovat a környéken még csak mozgósítottak, de a házakból való vizhordásra senki sem vállalkozott. A messze utcákból néhány önzetlen leány és asszony fogta csak meg a vödröket és ruháik feláldozásával, csűrön vizesen hordták szakadatlanul a vizet éjfélig, mig a környékbeli, tehát veszélyeztetett lakosság csak a tűz látványosságában gyönyörködött. Kovács Rózsi (Kinizsy-u. 49), Hágner Erzsébet és Katalin (Kinizsy-u. 43), Ungár Teréz (Kinizsy-u. 33), özv. Pallérné (Hon- véd-u. 2) és Tdnczos Bözsi (Rákóczi- utca 52) jártak elől valóban nemes példával a fáradhatatlan s önfeláldozó munkában. E nevek megemlítésével tartozunk a szomorú ténnyel szemben, hogy az erős férfiak tömege állt a rendőr és katona-kordonon kívül, sokszor azon belül is anélkül, hogy —- ha csak kényszerítve nem — a legcsekélyebb részt vettek volna annak a tűznek az oltásában, mely egy esetleg feltámadó szél esetén néhány utcát menthetetlenül végigpusztitott volna. = Ma este 9 órakor tartja a budapesti Terézköruti Színpad egyetlen estélyét a Polgári Egylet kerthelyiségében. Nem kell bővebb kommentárt fűznünk sem az estélyhez, sem a fellépő művészekhez, hiszen nem igen akad városunkban ember, aki Salamon Bélának legalább nevét ne hallotta volna és aki a maga nemében egészen páratlanul áll. De nem marad el mögötte többi tagja sem. Szenes Ernő, Herceg Jenő, Berczelly Magda, Keglevich Marietta, Tihanyi Juci és Mester Ilona a mai kabaré művészetének legkiválóbb képviselői. Tekintettel a nagy érdeklődésre, a jegyekről ajánlatos elővételben gondoskodni. Azt jegyezzük még csak meg, hogy rossz idő esetén az előadás a nagyteremben lesz. Zürichi zárlat Párt* 2432*50, London 2503 —, Newyork 515’—, Brüssel 2418—, Mailand 1950*—, Holland 206 60. Berlin 122 6/8, Wien 72-55 Sofia 375-—. Praga 1525 —. Budapest 72*50« Varsó 98*90. Bukarest 237*50, Befgrád 897 50, Hetvenötmilliókorona a Kultúrpalotára A Nagykanizsai Takarékpénztár jubiláris jótékonycélu adományai A Nagykanizsai Takarékpénztár fennállásának 80-ik évfordulójából kifolyólag elhatározta, hogy 100 millió koronát jótékony célokra fog fordítani. Az intézet igazgatósága legutóbb tartott ülésében ezen ösz- szeget a következő intézmények között osztotta fel: 1. Keresztény háziszegényeknek 1.000.000, 2. Izraelita házi szegényeknek 1.000.000, 3. Állami elemi iskola szegénysorsu növendékeinek 600.000, 4. Izraelita iskola szegénysorsu növendékeinek 600.000, 5. Főgimn. szegénysorsu növ. ruházatára 600.000, 6. Izraelita iskola céljaira 360.000, 7. Kereskedelmi iskola segélyezésére 600.000, 8. Önkéntes tűzoltó egyesületnek 600.000, 9. Vörös kereszt egyesületnek 300.000, 10. Izraelita Jótékony Nőegyletnek 600.000, 11. Izraelita kórház javára 600.000, 12. Keresztény Jótékony Nőegyletnek 600.000,13 Főgimnáziumi múzeumnak 300.000, 14. Városi szegényház céljaira a Kér, Jótékony Nőegyletnek 600.000, 15. Nagykanizsai Evang. Nőegylet- nek 300.000, 16. Elaggott iparosok menházára 600.000, 17. Úrasszonyok kongregációjának 300.000, 18. Reform. Nőegyletnek 300.000, 19. József főherceg szanatóriumnak 500.000 20. Nagykanizsai Tornaegyletnek 200.000, 21. OMKE helyi fiókjának 150.000, 22. Soproni Iparkamara kiállítására 3.000.000, 23. Öt katona sírkő árának kiegészítésére 257.500, 24. Keszthelyi balatoni muzeum céljaira 3.000.000, 25. 74. számú „Törekvés“ cserkész csapatnak táborozására 100.000, 26. Mentőknek 300.000, 27. Szépítő egyesületnek 300.000, 28. Városi színház, vagy kulturház céljaira, alapitó levéllel, takarékbetéti könyvecskében 75.000.000, ősz* szesen 91.567.500 korona. A Nagykanizsai Takarékpénztár igazgatósága ezúton is felkéri az érdekelt intézményeket, hogy a fenti összegeket az intézet pénztáránál vegyék fel. Amidőn örömmel közöljük a régi nagynevű intézetnek a kultúra és jótékonyság érdekében tett adományinak névjegyzékét, nem hallgathatjuk el ujnépi Elek Ernőnek, a Taka* rékpénztár elnökének az adományok elosztása körüli érdemeit s általában azt a meleg szeretetét, mellyel főleg a kultúrintézmények támogatását előmozdította. A kultúrpalota létesítésére adományozott 75 millió korona mindenesetre nagyban hozzájárul annak mielőbbi megvalósításához s a többi pénzintézetek példát meríthetnének a Takarékpénztárnak áldozatkészségéből hasonló adományokra. Ha valamennyi intézet ily áldozatkészséggel támogatná a kultúrpalota mielőbbi létesítését, mint azt épen ujnépi Elek Ernő indítványára a Nagykanizsai Takarékpénztár tette, hamarosan tető alá kerülhetne a régen nélkülözött kulturház,
