Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-06-20 / 136. szám
2 ZALAI KÖZLÖNY s az első lajt vizzel megkezdték az oltást. Közben az épület hátsó részében, 2 szoba, konyhás lakásban lakó Németh István volt rendőrnek ösz- szes holmiját a szomszédok segítségével kimentették. A hajléktalanná vált családnak a környékbeli ismerőseik adtak szállást. Mikor a tűzoltókkal együtt érkezett két lajt viz kifogyott a tűzoltóság jó ideig üres csövekkel, tehetetlenül volt kénytelen nézni, hogy pillanatok alatt hogyan borul lángba az egész tető s válik menthetetlenül a tűz martalékává az egész épület. Hiába volt kinn a teljes rendőr tisztikar nagyszámú legénységgel, hiába vonult ki segítségül a katonaság is, — a Petőfi-utcán csak húzós kutak vannak, azok is csak minden negyedik, ötödik háznál s a tűzoltóknak nem állott elegendő ló rendelkezésre, hogy a hatalmas lángtengerrel szembeszállhassanak. A két sugár, amivel oltottak, a jókora épületen, mely teljes egészében égett, különben is kevésnek bizonyult s csak nagy nehezen, mikor már féligmeddig későn volt, lehetett elegendő lovat szerezni a vízszolgáltatás biztosítására. Ekkor azonban az épület már menthetetlen volt s a tetőszerkezet hosszú izzó gerendasora is leszakadt. Ezután a tűz már sötétedni kezdett. Ekkor, fél 10 előtt 5 perccel érkezett meg a tűzoltóság motoros fecskendője, mely a Teleky-utcai tűzcsapról lajtokon hordott vizzel munkába kezdett s a még lappangó tüzet teljesen ártalmatlanná tette. Mig a motoros fecskendő meg nem érkezett, a tűzoltók két sugárral dolgoztak. A gépjavító műhelyből kimenteni semmit sem sikerült. A város tulajdonát képező épület teljesen leégett. A tűznek óriási nézőközönsége volt. A környék lakói nagy félelemben voltak, mert a pernye elárasztotta a füst-szállás irányában a tetőket és udvarokat, a szél is kezdett feltámadni. A két sugár és ki- kimaradozó vízszolgáltatás mellett elképzelni is borzasztó, mi történt volna, ha a tűz valamelyik másik épületbe is belekapott volna. A hivatalos tüzvizsgálat holnap, szombaton délután lesz s az lesz hivatva megállapítani a tűz eddig ismeretlen keletkezési okát. Keszthelyi gazdászok „sárgulása“ A sárgulók táviratilag üdvözölték a kormányzót az őt ért támadások kapcsán — A Zalai Közlöny saját tudósítójától — Keszthely, junlus 19 (K. J. dr.) Ősi hagyományos ünnepségek között folyt le a gazdászok „sárgulása“, mely a múltakhoz képest nagy arányokban és pompában gyönyörködtette Keszthely város társadalmát és az ország minden tájáról, sőt a megcsonkított részekből idesereglett szülők és rokonok lelkét. Az utolsó órákat tartó tanároktól a hagyományokhoz híven búcsúbeszéddel búcsúztak el, átnyújtva mindegyiknek egy-egy hatalmas csokrot. Már kora reggel nagy sürgés-forgás a városban, pántlikás és virágbokré- tás öreg praxik láthatók az utcán a szokásos borospalackokkal, feldíszített praxibotokkal, hatalmas csokrokkal, — Az ünnepség délelőtt V2IO órakor vette kezdetét, mikor is ősi szokás szerint a praxi-banda „Sej haj, sárgul már a kukorica levelea praxi-csárdással a tantermekben levő hallgatóságot figyelmeztette a sárgu- lás kezdetére. A banda hangjai mellett az aulába vonultak, ott félkörben felállva várták Sztankovics János igazgatóval az élén a tanári kart, hogy azoktól búcsút vegyenek. Eitner Sándor III. éves sárguló, lelépő ifjúsági elnök köszönetét mondott az igazgatónak és tanári karnak. Avisszamaradókhoz fordulva, azoknak is búcsút mondott, figyelmükbe ajánlotta, hogy ragaszkodjanak az Alma Materhez, sárguló társainak pedig feltárta a jövő küzdelmeit és őket kitartásra hívta fel. Átnyújtotta ezután a „sárgulók“ hatalmas csokrát, melyet Sztankovics igazgató meghatóban megköszönve vett át, búcsút vévén a maga és a tanári kar nevében a sárgulóktól, három dolgot ajánlva útra valóul figyelmükbe : „1Legyenek igaz, törhetetlen magyarok, legyenek jó keresztények és szeressék, ápolják a becsületes munkátli. Hatalmas tapsvihar és éljenzés követte az elhangzott szavakat. Segesváry György uj ifjúsági elnök a maga és visszamaradó társai nevében búcsúzik a sárgulóktól. A gaz- dász himnusz hangjaival, a szemekben könnyökkel lépnek ki ezután az aula előtt felsorakozott, sok virággal díszített négyes ökrös fogútokhoz, hogy végig járva a várost, mindenkinek búcsút mondjanak. Festői menetüket kiséri az egész város, virágot hintve a sárgulók útjára. Festetics György gróf szobra előtt Sándor István III. éves hallgató mondott beszédet, elbúcsúzva Keszthely társadalmától, a hatóságoktól, keszthelyi leányoktól. Reischl Imreváros- biró a város nevében búcsúzik a sárgulóktól. Ezután Sándor István megkoszorúzta a szobrot. Innen a menet a majorba vonult, hogy búcsút mondjon Kesztyűs Lajos tanárnak, a gazdaság vezetőjének és Biró Gyula dr. tanársegédnek, továbbá elbúcsúzzék a majortól. A felvonulás a sörkertben ért véget. Este a Hullám szálló termeiben folyt le a sárguló bankett, vendégül látva a tanári kart. Az első felköszöntőt Sztankovics János igazgató mondotta a kormányzóra. Lázi Lajos III. éves hallgató foglalkozik a kormányzó személyét ért támadásokkal és indítványozza, hogy a sárgulók táviratilag üdvözöljék. Utána Rajczy Géza az alsódunán- tuli kamara titkára a kamara nevében búcsúzott el a sárgulóktól. Hültl Tihamér, a MEFHOSz kiküldöttje felhívja az ifjakat, tiszteljék a tanári kart, mely ma a magyar mezőgazdaságnak oly nagy értékű tényezője. Sándor István a kamarának mond köszönetét és felhívja sárguló társait, hogy legyenek mindig igazhivü keresztények, felekezeti különbség nélkül és csak a haza talpraállitása lebegjen szemük előtt. Az asztalbontón Sztankovics János igazgató mégegy- szer búcsút mondott az életbe kimenő gazdászoknak. Ezután a sárgulási bál következett, melyet még a meg-megujuló zivatarok sem tudtak megakasztani. Ott volt Keszthely és a környék minden leánya. A bálon a putnoki háztartási iskola tanulmányúton lévő III. éves leánynövendékei egyenruhájukban teljes számban vettek részt a késő reggelig tartó táncmulatságon. 1925 junius 20. Évzáró vizsgálatok sorrendig I. A nagykanizsai I. körzeti állami elemi népiskolában Junius 22. Délelőtt 8—9 órakor: Közp. II. fiúosztály; délelőtt 9—10 órakor: Közp. 1. vegyesosztály; délelőtt 10—11 órakor: Közp. 11. leányosztály ; délután 2—4 órakor Közp. IV. leányosztály. Junius 23. Délelőtt 8—10órakor: Közp. 111.leányosztály; délelőtt 10—12 órakor: Közp. 111. fiúosztály. Junius 24. Délelőtt 8—9 órakor: Teleki-utcai 1. vegyesosztály; délelőtt 9—10 órakor: Huszti-téri 11. vegyes* osztály; délelőtt 10—12 órakor: Huszti-téri 111. fiúosztály; délután 2—4 órakor: Huszti-téri IV. fiúosztály. Junius 25. Délelőtt 8—10órakor: Teleki-utcai 111» leányosztály; délelőtt 10—12 órakor IV. leányosztály; délután 2—5 órakor: Teleki-utcai V. leányosztály. Junius 26. Délelőtt 8—10órakor: Fémipari IV. fiúosztály; délelőtt 10—1 órakor: Fémipari V. fiúosztály. Junius 27. Délelőtt 8—9 órakor: Barakk 1—11. vegyesosztály; délelőtt 9—11 órakor: Barakk 111—IV. vegyesosztály. [gfuza jegyzeteli Olaszországi l Útközben Fiúmétól Rómáig, junius hava Kétségtelenül jól esik idegenben, távol szükebb hazánktól magyar szót hallani. Hiszen oly kevesen vagyunk e kerek világon, hogy ünnepszámba megy, ha idegen nemzetek földjén, más nyelvű és érzésű népek között, fajtestvérre akadunk. Érthető tehát az ujjongásom, amikor Rómában, az olasz viszonyoknak megfelelően hajnali órában, (délelőtt 8 órakor) félálomban magyarul hallottam beszélgetni a szállodám folyósóján. Kitekintettem a folyosóra, ahol egy fiatalember a világ legmélyebb közömbösségével éppen porszívó seprűvel buzgólkodott. Ugyanaz volt, akivel tegnap este olasz-latin nyelven a reggeli felkelés felől tárgyaltam. Hosszas erőlködés után megértettem vele, hogy az iránt érdeklődöm, ki beszélt a folyosón magyarul. Öt perccel később már a szobámban volt és elmesélte élete folyását. Elmondotta, hogy W. F.-nek hívják, budapesti banktisztviselő s a III.-ik kerületiek játékosa. A bank csődbe jutott, az izzólámpa- gyár dettó, ahová később elsodorta az élet és reményvesztetten neki indult az idegenbe. — Olasz nyelvkönyvvel és tízezer koronával léptem át a határt, — mondja — és ma már féléve olasz lakos vagyok. Vasárnaponként egy római footballcsapatban játszom, szerdán tréningre járok és a többi napon szállodai mindenes a foglalkozásom napi tiz líráért és ellátásért. Este átvedlett a banktisztviselő mindenes kalauzzá és nekiindultunk a városnak magyarokat keresni. * Róma egyik legelegánsabb szállodája mellett vitt el utunk. Könnyű, karcsú gépkocsik siklottak bejárata elé és puhakezü, kesztyűs portások nyitottak ajtót. Belülről a foyer halk hűvössége úri kényelemről és csin- ről beszélt. Magyar tulajdonosa van. Egy volt gentry főhadnagy a bérlője, aki egyúttal vezetője egy nagy olasz filmgyárnak is. A Bombonierben találtunk ismét magyarokra. Hárman voltak testvérek a női nemből és excentrikus keleti táncokat lejtettek. Ők voltak a műsor fénypontjai. Az Umberto Corso jobboldalán kis mellékutca nyílik, a Via Croce. Sarkán kávéház van, belsejéből halk mandolinzene szürem- lett ki az utcára. Német és olasz dalokat pengetett valaki tele szívvel és érzéssel. A sarokban bánatos bajorok itták a Pavkovszki-sört. Az egyik asztalnál egy fiatalember kávét vacsorázott. A „Goldkneip“ egyetlen magyar vendége volt. A San Silvestre téren levő „Ca- novera“-ba és a közelében fekvő Aranyoba járnak leginkább a parányi magyar kolónia tagjai. A Frak- nói-intézet történészeiből, diákokból, elhelyezkedni kívánó, sorsüldözte állásnélküliekből toborzódik össze a magyar közönség és utazókból, akik az örök városban magyar szót szomjaznak. Éjfél körül járt az idő, amikorra megint kivetődtünk a Corso Umbertora. A „Giornale d’Italia“ szerkesztőségének kirakatában a Budai Dalárda tagjairól készült fény- képfelvétel vonta magára figyelmünket. * Veneziai és nápolyi vendégszereplés után meleg, szerető érdeklődés fogadta a nemzetközi relációkban is számottevő Budai Dalárdát Rómában, ahol egyetlen egy hangverseny keretében mutatkoztak be, a hatalmas Augusteumban. Kodályt, Bartókot és néhány magyar népdalt énekeltek, Szeghő Sándor kitűnő dirigálása mellett. A magyar számokat a római közönség lelkesen meg- ujrázta és a hangverseny végén percekig ünnepelte a kórust, amelynek összetanultsága egyenesen utolérhetetlen. * A Via Nazionalen nemrégiben nyílt meg a nemzetközi képkiállitás, amelynek termeit állandóan nagyszámú érdeklődő keresi fel. Olaszországon kívül Németország, Ausztria, Franciaország, Lengyelország és Magyarország állított ki. A németek főleg ultramoderneket küldtek, a magyarok mérsékelt irányzatokkal szerepelnek, egyebek közölt számos jelentős alkotásssal. A négy magyar teremben Szigethi, Rudnay, Bors, Szőnyi, Hubay, Fényes, Iskovics, Varga, Márton, Hegedűs, és Végh müvei vonzottak nagyobb érdeklődést. * A zöldbe borult Pincio völgyében a Valle di Giulia ölén fekszik a modern szépművészeti muzeum, amely hatalmas értékei mellett két magyar és jugoszláv művész alkotásait is őrzi. Csók István és Molnár örökbecsű alkotásai szereznek újabb dicsőséget a magyar névnek és szomszédságunkban Mestrovity csodás alkotása hirdeti a délszláv állam fejlett képzőművészetét. A Donna Vec- chia“ bucsujáró helye a muzeum látogatóinak. Müértők órákig elmerülnek a mestermü szemlélésébe. Néhány napja nyílt meg a Teatro Nazionale helyiségeiben egy fiatal magyar festőmüvésznő, Korb Erzsébet képkiállitása. A két sikerültebb-
