Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-04-08 / 79. szám
64. évfolyam, 79. szám Nagykanizsa» 1925 április 8, szerda Ára I8S0 korona POLITIKAI liPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal Fő út 5 laterurhan-Teíefon 78, nyomda 157. száss Felelős szerkesztő: SCgmpelen Béla Eíőüzctési. ára: Egy hóra 30.000 korom Három hóra .................. ... 90.000 korona NAGYHETI GONDOLATOK Irta: Kempelen Béla A világ legfenségesebb tragédiájának időszakában, nagyhétben vagyunk. Lelkünket komor hangulat tölti be, méltóan ahhoz a világtörténeti eseményhez, melynek emlékét ünnepeljük. Az emberi nem megváltásának tragikus fenségessége felszabadítja lelkünket a mindennapi gondok nyomasztó terhe alól s magába szállt elmélyedéssel sorakoztatja egymás mellé a nagyhét szomorú, de eredményében örvendetes eseményeinek láncszemeit. Ennek a hangulatnak nyomása alatt szemlélünk mindent, mi körülvesz bennünket, ezek között első sorban szerencsétlen Hazánk állapotát, melynek sivár jelene még szomorúbbá teszi a múltra való visszaemlékezés érzetét és sürü szövésű fátyolt von szemeink elé, melyen át tekintetünk kevés reménysugarat lát a jövőt illetőleg. A politikában teljes csend uralkodik. Egy pillanatra elfeledteti velünk az ország Kálvária-járását, melyet végzetünk reánk hozott. A tengeren is elfeledjük egy-kéí percre az átélt szenvedéseket, mikor fejünk fölött a ragyogó Nap csendre parancsolja az előbb még titáni küzdelemben tobzódott hullámokat. A nagyhétnek is csak az eleje fekete; a feltámadás fenséges tényét harangzúgás közepette ünnepeljük. Vájjon, mikor virrad reánk Nagy-Magyarország feltámadásának. hajnalhasadása is ? Keresztre feszítették a mi országunkat is s kezei és lábai véreinek a rajtuk keresztül ütött szögeknek sebeiből. S aztán a versaillesi parkban emelt „béke- palotában“ begyömöszölték egy gyermek-koporsóba az osztozkodás után még megmaradt roncsait. Mikor fognak újra életre kelni a megcsonkított törzs s a vérveszteségében beteggé nyomorított tartozékai? A csüggedésnek még sem szabad erőt vennie rajtunk. Bizalommal kell néznünk a jövőbe s a feltámadáshoz szükséges hatalmas, nagy tragikai erőt meg kell találnunk önmagunkban. A testvéri szeretet, a kölcsönös megbecsülés s a tekintélyek megalapozásában rejlő erő öntudatos fejlesztésében. A.testvért testvértől az önszeretet tátongó szaka- dékai választják el egymástól; embertársainknak megbecsülése helyett a gyalázkodások ülnek orgiákat s a lejáratott tekintélyeket sokszor épen azok fröcs- csentik sárral be, kiknek első sorban lenne kötelességük a leg- éberebben gondoskodni arról, hogy leheltet se homályositsa el patinájukat. Mindenfelé, amerre csak nézünk, még mindig csak széthúzást, áskálódást, piszkolődást, tekintély rombolást, az emberek lelkének nyugtalanul forrongó hevületével fűtött lelki tömeg- mérgezést látunk. A gyiltvusäci- gok szinte napról-napra ijesztő módon szaporodnak s az emberek vad barbársággal kéjelegnek a fertők szemléletében. Egyeseknek perverzitása még odáig is fajul, hogy beteges fantáziájukkal önmaguk sietnek a szenzációhajhászásban az élet segítségére, ha ez pillanatra megtorpan a sok aljasság láttára. Beteg a társadalom. Már pedig, ha csak egészséges testben lakozhatik ép lélek, csodálkoz- hatunk-e rajta, hogy ebben a kóros társadalmi állapotban any- nyi a szánalomra méltó egyén?! Csodálkozhatunk-e rajta, hogy a felebaráti szeretet kialudt a minden ténykedést csali önzés- sugallta mohóság kapzsiságában; mások megbecsülését felváltotta a tudatos és tervszerű rágalom-hadjárat s hivatott vezéreinket és hivatott prófétáinkat magunk ráncigáljuk le arról a magaslatról, melyen állniok kell, hogy vezethessenek bennünket. Valóban itt az ideje, hogy felgyújtsuk sziveinkben a testvéri szeretet lángját azok iránt, kik érdemesek a szeretetünkre; pusztítsuk el azokat, kik mint ( méregkeverök megnehezítik f ! becsületes érvényesülés lehető- ! ségét; vesszözzük meg azokat, | kik tekintélyt rombolnak vagy saját méltóságukat kisebbítik, csorbítják és végül: higyjük, fanatikus meggyőződéssel valljuk, hogy a gonoszságnak csak múló élete van s az igazság annál hamarább győzedelmeskedik efemer diadalittasságán, mennél általánosabban és mélyebben gyökeredzik a lelkekben. Holnap elnémulnak a templomokban a harangok, a csengetyük, az orgona s a nagyszombati mise Glóriájáig helyüket a kereplő foglalja el. Némuljon el ezekben a napokban a templomokon kivül is minden olyan emberi cselekedet, mely kihívó ellentétben áll a riagyhét magasztos fenségességével s akadályozzák Hazánkat abban, hogy reménykedve várjuk mielőbbi — feltámadását. ÍSlegfÉiorfflIstt a ssesiéSdemokrata- párt egysége ^ sspassskásság saseics res©gellégj©d!w<e a pártwezetőség működésébe! — H radikális csoport-uj pártot alakított M Oemskrcätikijs Blokk feSíöosralása várható Budapest, április 7 A szociáldemokrata pártban az úgynevezett Vági-csoport és a párt- vezetőség között éles ellentétek mutatkoztak, amelyek az éjszaka immár nyílt szakadásra vezettek. A szociáldemokrata párt vezetősége megpróbálta irgyair, nogy a ?mauasr elhárítsa és hétfőn éjszaka megtartóit értekezletén foglalkozott a radikális csoport szecessziójával, azonban tulajdonképpen már csak befejezett tényekről tárgyalhattak, mert Vágiék szombat estétől vasárnap reggelig tartó hosszú és izgalmas tanácskozáson kimondották, hogy megalapítják a Magyarországi Szocialista Munkáspártot. Ez az uj munkáspárt — a szociáldemokrata pártvezetőség szerint — a pártvezetőség háta mögött többiz- ben tárgyait az úgynevezett Kossuth- párttaí is, különösen abban az irányban, hogy a Kossuth-párt hagyja ott a demokratikus blokkot és velük közös listán küzdje végig a fővárosi választásokat. .Ugyanezt követelték állítólag Vágiék a szociáldemokrata párt vezetőségétől is és csak miután mindkét párttól elutasító választ kaptak, határozták el magukat arra, hogy önálló pártot alapítanak és meg is választották a saját párívezeíősé- güket. Az az egészségtelen szövetkezés tehát, amely egyes polgári pártokat összefűzett a szocialista párttal, megtermetté a maga keserű gyümölcsét. Az úgynevezett demokratikus blokk polgári pártjai magukra maradnak a szocialista párívezeiőséggel, ffiig a munkásság jelentékeny része Vágiék felé hajlik, mert a munkásság túlnyomó része egyáltalában nincs megelégedve a szocialista pártvezetőség eddigi működésével és különösen az erőszakolt passzivitás eredményeivel. A szociáldemokrata párt részéről !e akarják kicsinyelni Vágiék párt- aiakitásáí, de bármikép álljon a dolog, a tényekből kétségtelen az, hogy a szociáldemokrata párt egysége megbomlott s a vezetőség elvesztette befolyását és hatalmát a munkástöme- gek felett. A ____!_______ x____I^JL-Í t___~—i_y - 1? — sz oc alisía muukásíömegekre alapították választási spekulációikat, magukra marodnak a pártvezetőséggel, míg a tömegek most már vagy nem vesznek részt egyáltalában i választásokon, vagy pedig az újonnan alakultmunkáspártotfogjáktámogatni.' Mindezt azok, akik a viszonyokkal ismerősök voltak, előre látták, csupán Vázsonyiék és Ruperték hitték azt, hogy a szocialista párttal való szövetkezés fogja meghozni részükre a városi választásoknál a győzelmet. A polgári pártoknak — az uj helyzet folytán — ha csak nem akarnak teljesen összemorzsolódni, a Ripka és a Wolff-párt, valamint a radikális munkásság között, ott kell hagyniok az úgynevezett demokratikus ellenzéki blokkot. Minden jel arra is mutat, hogy ez meg fog történni és az a természetellenes szövetkezés, amelyet demokratikus ellenzéki blokk néven ismerünk, ugyancsak fel fog bomlani már a legközelebbi napokban. Bekövetkezik az azért is, mert eddig is — Vágiék akciójától függetlenül — olyan éles ellentétek merültek fel a demokratikus blokk polgári és szociálista csoportjai között, amelyek áthidalhatatlanoknak bizonyultak. Ezek az ellentétek nemcsak tárgyi okokból fakadtak, hanem közrejátszottak a személyi kérdések is, mert hiszen köztudomású, hogy a szociáldemokraták elégedetlenül vették tudomásul az egykori városi törzsfőnöknek, Ehrlich G. Gusztávnak a blokkhoz való csatlakozását és magának Ehrlichnek semmiesefre sem akarlak helyet adni a demokratikus ellenzéki blokk listáján. .
