Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-06-14 / 131. szám
3 ZALA! KÖZLÖNY sága Fáy Gyula elnökletével ma déli 12 órakor ülést tartott és Rubi- nek István előadása mellett letárgyalta Nagy Vince és Propper Sándor nemzetgyűlési képviselők mentelmi ügyét. Nagy Vince esetében tekintettel arra, hogy ő már a nemzetgyűléstől magatartása miatt bocsánatot kért, a bizottság javasolta a nemzetgyűlésnek, hogy az eset felett térjen napirendre. Propper Sándor nemzetgyűlési képviselő esetében, tekintettel a sértés súlyosságára, arra, hogy a nemzetgyűlés elnöke Propper Sándor rendzavarása miatt kénytelen volt az ülést felfüggeszteni és továbbá, hogy Propper Sándort már egyizben a nemzetgyűlés rendzavarás miatt a a bizottság elé utasította, javasolja a bizottság, hogy a nemzetgyűlés Nagykanizsa junius 13 Ismeretesek azok a napról-napra mind érezhetőbben megnyilvánuló hiányok, melyeknek legalább részbeni kielégítésére a város megfelelő feltételű kölcsön felvételét határozta el. Ebből a kölcsönből a helyi pénzintézetek garanciája mellett a Pénzintézeti Központ másfél milliárdot nyújt a városnak, ellenben a még hiányzó összeg a legutolsó időkig még nem volt megszerezhető. Végre a Nagykanizsai Néptakar rékpénztár agilis vezetősége, élén dr. Kreisler József alelnökkel, felajánlott a városnak 1 milliárd korona kölcsönt és pedig ugyanazon, feltételek alatt, mint a másfél mil- liárdot a Pénzintézeti Központ folyósítja s az ebben a kérdésben megindított tárgyalások a közelmúlt naPropper Sándort jegyzőkönyvileg rója meg. Ezután a bizottság áttér annak az átiratnak tárgyalására, amelyet a nemzetgyűlés elnöke intézett a bizottsághoz, hogy a mentelmi bizottság elnöke indítson vizsgálatot a titoktartás megsértése miatt. Tekintettel arra, hogy nem lehet megállapítani azt, hogy a titoktartás megsértése a bizottság melyik tagja által történt, javasolja a bizottság, hogy a nemzetgyűlés az ügy felett térjen napirendre. A belügyminiszter nyilatkozata Rakovszky Iván belügyminiszter kijelentette a kerepesi úti incidensről, hogy azt sajnálatosnak tartja, de nyugodtan állíthatja, hogy a szociáldemokrata képviselők ezt kiprovokálták. | pókban teljes eredménnyel végződtek is. Ugyanis dr. Kreisler József és dr. Sabján Gyula polgármester a Nép- takarékpénztár által folyósítandó kölcsön ügyét Budapesten letárgyalták Cotirád Ottóval, a Pesti Magyar kereskedelmi Bank igazgatójával, a Nagykanizsai Népíakarékpénztárnak is alelnökével s a kölcsönt Nagykanizsa városa résí.ére biztosították. A midőn örömmel adunk hirt arról, hogy városunk egyik pénzintézete, saját tőkéjével a város segítségére siet s a lehető legelőnyösebb feltételű kölcsönnyújtással lehetővé teszi számára kulturfeladatainak teljesítését s ezzel a tényével tanujelét adta a város érdekei iránti érzékének, azon reményünknek adunk kifejezést, hogy ezen ujabbi kölcsön U£ 14, .‘gstrgÖ- ára og ok közül elöl bre- j háznak 'onával i hely- yet ott az intézet i szerelte helyiség- Röntgen- térhetünk ki azon feladat alól, hogy a sorházat megfelelő számú férőhellyel bővítsük s a betegeknek - .oy. zésüket lehetővé tegyük £* o az a beruházás, mely legnagyobb részben rövid időn belül vissza is térül. A Nagykanizsai Néptakar ékpénz- tár mindenesetre példát mutatott a maga loyális eljárásával arra, hogy hogyan kell bankérdekeit összeegyeztetnie a városfejlődés követelményeivel és örülünk, hogy e tekintetben elsőnek lépett fel az összes helybeli intézetek között. De figyelemreméltó ez a kölcsön azért is, mert nagykanizsa az első város, mely helybeli pénzintézettől szerzett kölcsönt s az említett takarékpénztár az első intézet, mely ilyen kölcsönt egy városnak folyósított. Soproni főiskolások a kormányzó mellett. A Soproni Tudomány Egyetem, a soproni evangélikus teológia, valamint az erdészeti, bányászati főiskolák küldöttsége megjelent Timon Elemér főispánnál azzal a kérelemmel, hogy a nevezett főiskolák ifjúságainak elhatározása szerint, illetékes helyen tolmácsolja az államfő iránti tántoríthatatlan hűségűket, ragaszkodásukat és szere- tetüket a méltatlanul megtámadott álamfő iránt. 1£ felhasználása valói sebb feladatok n e fordittatni. Mi ezen egyet sem tartunk valónak, mint . vt legalább egy fél való kibővítését, n zet az a tulzsuí tapasztalunk & épen a legutóbb fel egy leheteti ben legújabb szt. készülékét np Az egymilliárdos városi kölcsön nemcsak, hogy nem csinál forradalmat, hanem épen annak a legjobb ellenszere. Peyer Károly a következő szónok. A négy elemi osztály követelését nevetségesnek tartja és azt mondja, hogy ezen javaslat alapján Munkácsy Mihálynak nem lenne választójoga, mert nem volt négy elemi iskolai végzettsége. Propper Sándor elegendőnek tartja az irni-olvasni tudást a választójog kritériumául. Szünet után Baross János azt fejtegeti, hogy az első és második nemzetgyűlés női tagjai szereplésükkel azt bizonyították, mennyire jó hatással volt személyes jelenlétük és részvételük a politikai durvaságaival szemben. Semmi ok sincs tehát a nők politikai jogainak megszorítására. Szakács Andor, Hegymegi-Kiss Pál, nem fogadják el a javaslatot. Több lényegtelen felszólalás után Szilágyi Lajos beszédét az elnök megszakítja és napirendi indítványt tesz. A Somogyi—Bacsó-ügyet ez- alkalommal, hatalmas viharokat idézve elő, Propper Sándor vetette fel, természetesen eredménytelenül. A zajos napirendi vita közben Vass József dr. is felszólalt. Nem érti azt a szenvedélyességet, mivel a szo- ciálisták e kérdést kezelik. A kormány a kivánt intézkedéseket folyamatba tette. Akik hangoskodnak, mtért nem állnak elő a bizonyítékokkal ? Személyes kérdésben történt felszólalások után Rothenstein Mór a bécsi Arbeiterzeitung kitiltásának hatálytalanítását kéri. Rakovszky Iván tagadó válasza után a gyűlés este 8 órakor ért véget. Mentelmi ügyek A nemzetgyűlés mentelmi bízottA SORS Irta: Böhm Margit Egy jól öltözött fiatal nő ült édesanyjával a meráni gyorsvonat már zsúfolásig megtelt étkezőjében az egyik asztalnál. Mindkettőjükön fekete ruha volt s arcuk fájdalmas gyászt mutatott. Csendben fogyasztották el vacsorájukat s már a feketénél tartottak. Margit a fiatal leány elmerült gondolataiba. Nagyon félt attól a gondolattól, hogy tán három hét múlva egyedül jön vissza s akkor mit csinál majd, ki becézi, ki gondozza őt ? Sietett is szabadulni tőlük s visszagondolt a sebes folyású Etschre és Meránra; eszébe jutottak tavalyi szép emlékei; amíg édes anyja betegen feküdt egy nyugágyon a napon, addig ő és néhány vidám fiatalember minő kellemesen mulattak. Vájjon az idén is igy lesz-e? Nyílt az ajtó s belépett egy fess férfi. Már megjelenése elárulta, hogy gazdag. Margit feledve minden szép emléket, tekintetét reá fordította a belépőre, ő pedig midőn észrevette, hogy csupán a két nő mellett van még hely, egyenesen odairányitotta lépteit, engedelmet kért tolakodásáért megindokolva, hogy messziről jön s eddig még nem volt alkalma éhségét csillapítania.! A hölgyek az engedelmet megadták, a férfi pedig bemutatkozott. Margit szeme felragyogott, hogy úti társa nem más, mint Meyer Egon, Wien leggazdagabb gyárosa. Lassan megbarátkoztak. Kiderült, hogy egy cél felé vezet az ütjük. Egon elmondta, hogy milyen szép villája van Meránban, az Etsch partján, hogy milyen szép ott az élet; Margit viszont tudtára adta, hogy ők is az Etsch partjára mennek Meránba, de csak egy kis parasztházban. Csupán csak az vigasztalja, hogy a tulajdonos ad neki bérbe egy lovat s a tennisz pálya sincs tőlük messze. Eszre sem vették, hogy már Brixent is elhagyták s egyszerre csak megállt a vonat. A nagy zür-zavarban alig lehetett hallani a kalauznak a hangját, ki bemondta az állomás nevét. Rettenetes káosz, nagy tömeg, egy ember a másikat harsogja túl, itt hordárt hívnak, amott kocsiért kiáltanak s végül valamennyien egyszerre akarnak a kijárathoz jutni. Itt nincs udvariasság, fiatal nincs tekintettel az öregre, férfi, ki előbb a vonatban minden figyelmét egy hölgyre pazarolta, most megfeledkezik, hogy mellette áll s mindenkinek csupán csak egy célja van: minél előbb kijutni. Egon engedelmet kért, hogy a barátságot továbbra is fenntarthassa. A napok gyorsan teltek. Margit anyjának mellbaja láthatólag enyhült s ö maga szemlátomást erősödött, Margitnak pedig vidáman teltek a napjai. Reggel korán kelt és Egonnal kilovagolt; délután együtt teniszeztek, fürödtek. De legszebbek az esték voltak ott lenn az Etsch partján. A férfi ilyenkor mindig az életről beszélt, elmondta, hogy már mennyit szenvedett, mig eddig fel- küzdte magát, hogy legtöbb emberben csalódott pedig nyitott szemekkel járt. Midőn észrevette, hogy társnőjét lehangolta, vidám történetekre tért át; a gyermekkoráról mesélt, mikor még a cigányoktól is félt. Margitnak szomorúsága oly hamar vált vigságra, mint a minő észrevétlenül gyülekeznek nyáron az égen a felhők, mialatt süt a nap, de egyszerre hirtelen csak elsötétedik s már is dörög és villámlik s nagy cseppekben hull alá az eső, hol néhány perccel előbb még a Nap sugarai csókolgatták a földet. Múlt az idő. A nagy barátság már bontakozó szerelemmé változott. Az öregasszony örömmel látta őket együtt, kedvére volt, hogy leánya felhagy a kacérsággal s áttér a komoly szerelemre. Ismerte leányát és tudta, hogy alapjában véve nála kevesebb nemesebb lelkű, jobb érzésű nő van, de tudta azt is, hogy néha eszébe jut első csalódása s akkor ördöggé lesz s nem törődik azzal, hogy ártatlanokon bosszulja meg, amiért egyszer nagyon, de nagyon szenvedett. Félt az öregasszony hátha Egon is György sorsára jut. Már az utolsó napjukat töltötték Meránban. Jött az este, a megértés ideje. Nagyobb a szerelem a szomorú Hold, mint az örökké játszi Nap alatt. . . Egon már türelmetlenül várta a hölgyeket. Az öregasszonyt elvezették szokott társaságába, ott leültették, betakarták és ők ketten elmentek a folyó partjára sétálni. Egon engedelmet kért a leánytól, hogy egy vallomást tehessen. Bevallotta, hogy felesége s gyermekei vannak, de elválik s mindenről lemond és csak néki él majd. A leány meglepődött, de nem érzett fájdalmat. Megmondta, hogy viszonozza érzelmeit. Margit mindent elfelejtett s újra hinni kezdett. Ismét múlt az idő. Wienből jött a levél. Válásom kész. Szeretem. Holnap magánál vagyok. Az eljegyzés megtörtént. Boldog-' ságukban ábrándoztak Meránról s tervbe vették, hogy házasságuk után odamennek az Etsch parti villába, ahol édesanyjuk majd ismét vidám lesz. Már az esküvő napját is kitűzték. Fordult a kocka illetve beállt a tőzsdei krach. Meyer napról-napra szegényebb lett. Mint apnyi ember,
