Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-06-14 / 131. szám

3 ZALA! KÖZLÖNY sága Fáy Gyula elnökletével ma déli 12 órakor ülést tartott és Rubi- nek István előadása mellett letár­gyalta Nagy Vince és Propper Sán­dor nemzetgyűlési képviselők men­telmi ügyét. Nagy Vince esetében tekintettel arra, hogy ő már a nemzetgyűléstől magatartása miatt bocsánatot kért, a bizottság javasolta a nemzetgyűlés­nek, hogy az eset felett térjen napi­rendre. Propper Sándor nemzetgyűlési képviselő esetében, tekintettel a sér­tés súlyosságára, arra, hogy a nem­zetgyűlés elnöke Propper Sándor rendzavarása miatt kénytelen volt az ülést felfüggeszteni és továbbá, hogy Propper Sándort már egyizben a nemzetgyűlés rendzavarás miatt a a bizottság elé utasította, javasolja a bizottság, hogy a nemzetgyűlés Nagykanizsa junius 13 Ismeretesek azok a napról-napra mind érezhetőbben megnyilvánuló hiányok, melyeknek legalább rész­beni kielégítésére a város megfelelő feltételű kölcsön felvételét határozta el. Ebből a kölcsönből a helyi pénz­intézetek garanciája mellett a Pénz­intézeti Központ másfél milliárdot nyújt a városnak, ellenben a még hiányzó összeg a legutolsó időkig még nem volt megszerezhető. Végre a Nagykanizsai Néptakar rékpénztár agilis vezetősége, élén dr. Kreisler József alelnökkel, fel­ajánlott a városnak 1 milliárd ko­rona kölcsönt és pedig ugyanazon, feltételek alatt, mint a másfél mil- liárdot a Pénzintézeti Központ folyó­sítja s az ebben a kérdésben meg­indított tárgyalások a közelmúlt na­Propper Sándort jegyzőkönyvileg rója meg. Ezután a bizottság áttér annak az átiratnak tárgyalására, amelyet a nemzetgyűlés elnöke intézett a bi­zottsághoz, hogy a mentelmi bizott­ság elnöke indítson vizsgálatot a titoktartás megsértése miatt. Tekin­tettel arra, hogy nem lehet megálla­pítani azt, hogy a titoktartás meg­sértése a bizottság melyik tagja ál­tal történt, javasolja a bizottság, hogy a nemzetgyűlés az ügy felett térjen napirendre. A belügyminiszter nyilatkozata Rakovszky Iván belügyminiszter kijelentette a kerepesi úti incidens­ről, hogy azt sajnálatosnak tartja, de nyugodtan állíthatja, hogy a szo­ciáldemokrata képviselők ezt kipro­vokálták. | pókban teljes eredménnyel végződ­tek is. Ugyanis dr. Kreisler József és dr. Sabján Gyula polgármester a Nép- takarékpénztár által folyósítandó köl­csön ügyét Budapesten letárgyalták Cotirád Ottóval, a Pesti Magyar ke­reskedelmi Bank igazgatójával, a Nagykanizsai Népíakarékpénztárnak is alelnökével s a kölcsönt Nagy­kanizsa városa résí.ére biztosították. A midőn örömmel adunk hirt ar­ról, hogy városunk egyik pénzinté­zete, saját tőkéjével a város segít­ségére siet s a lehető legelőnyösebb feltételű kölcsönnyújtással lehetővé teszi számára kulturfeladatainak tel­jesítését s ezzel a tényével tanujelét adta a város érdekei iránti érzéké­nek, azon reményünknek adunk ki­fejezést, hogy ezen ujabbi kölcsön U£ 14, .‘gstrgÖ- ára og ok közül elöl bre- j háznak 'onával i hely- yet ott az intézet i szerelte helyiség- Röntgen- térhetünk ki azon feladat alól, hogy a sorházat meg­felelő számú férőhellyel bővítsük s a betegeknek - .oy. zésüket le­hetővé tegyük £* o az a beruhá­zás, mely legnagyobb részben rövid időn belül vissza is térül. A Nagykanizsai Néptakar ékpénz- tár mindenesetre példát mutatott a maga loyális eljárásával arra, hogy hogyan kell bankérdekeit összeegyez­tetnie a városfejlődés követelményei­vel és örülünk, hogy e tekintetben elsőnek lépett fel az összes helybeli intézetek között. De figyelemreméltó ez a kölcsön azért is, mert nagykanizsa az első város, mely helybeli pénzintézettől szerzett kölcsönt s az említett taka­rékpénztár az első intézet, mely ilyen kölcsönt egy városnak folyósított. Soproni főiskolások a kor­mányzó mellett. A Soproni Tudo­mány Egyetem, a soproni evangé­likus teológia, valamint az erdészeti, bányászati főiskolák küldöttsége meg­jelent Timon Elemér főispánnál az­zal a kérelemmel, hogy a nevezett főiskolák ifjúságainak elhatározása szerint, illetékes helyen tolmácsolja az államfő iránti tántoríthatatlan hű­ségűket, ragaszkodásukat és szere- tetüket a méltatlanul megtámadott álamfő iránt. 1£ felhasználása valói sebb feladatok n e fordittatni. Mi ezen egyet sem tartunk valónak, mint . vt legalább egy fél való kibővítését, n zet az a tulzsuí tapasztalunk & épen a legutóbb fel egy leheteti ben legújabb szt. készülékét np Az egymilliárdos városi kölcsön nemcsak, hogy nem csinál forradal­mat, hanem épen annak a legjobb ellenszere. Peyer Károly a következő szónok. A négy elemi osztály követelését nevetségesnek tartja és azt mondja, hogy ezen javaslat alapján Munkácsy Mihálynak nem lenne választójoga, mert nem volt négy elemi iskolai végzettsége. Propper Sándor elegendőnek tartja az irni-olvasni tudást a választójog kritériumául. Szünet után Baross János azt fejtegeti, hogy az első és második nemzetgyűlés női tagjai szereplésükkel azt bizo­nyították, mennyire jó hatással volt személyes jelenlétük és részvételük a politikai durvaságaival szemben. Semmi ok sincs tehát a nők poli­tikai jogainak megszorítására. Szakács Andor, Hegymegi-Kiss Pál, nem fogadják el a javaslatot. Több lényegtelen felszólalás után Szilágyi Lajos beszédét az elnök megszakítja és napirendi indítványt tesz. A Somogyi—Bacsó-ügyet ez- alkalommal, hatalmas viharokat idéz­ve elő, Propper Sándor vetette fel, természetesen eredménytelenül. A zajos napirendi vita közben Vass József dr. is felszólalt. Nem érti azt a szenvedélyességet, mivel a szo- ciálisták e kérdést kezelik. A kor­mány a kivánt intézkedéseket folya­matba tette. Akik hangoskodnak, mtért nem állnak elő a bizonyíté­kokkal ? Személyes kérdésben történt fel­szólalások után Rothenstein Mór a bécsi Arbeiterzeitung kitiltásának hatálytalanítását kéri. Rakovszky Iván tagadó válasza után a gyűlés este 8 órakor ért véget. Mentelmi ügyek A nemzetgyűlés mentelmi bízott­A SORS Irta: Böhm Margit Egy jól öltözött fiatal nő ült édes­anyjával a meráni gyorsvonat már zsúfolásig megtelt étkezőjében az egyik asztalnál. Mindkettőjükön fe­kete ruha volt s arcuk fájdalmas gyászt mutatott. Csendben fogyasz­tották el vacsorájukat s már a fe­keténél tartottak. Margit a fiatal leány elmerült gondolataiba. Nagyon félt attól a gondolattól, hogy tán három hét múlva egyedül jön vissza s akkor mit csinál majd, ki becézi, ki gondozza őt ? Sietett is szabadulni tőlük s visszagondolt a sebes folyású Etschre és Meránra; eszébe jutottak tavalyi szép emlékei; amíg édes anyja betegen feküdt egy nyugágyon a napon, addig ő és néhány vidám fiatalember minő kellemesen mulat­tak. Vájjon az idén is igy lesz-e? Nyílt az ajtó s belépett egy fess férfi. Már megjelenése elárulta, hogy gazdag. Margit feledve minden szép emléket, tekintetét reá fordította a belépőre, ő pedig midőn észrevette, hogy csupán a két nő mellett van még hely, egyenesen odairányitotta lépteit, engedelmet kért tolakodásáért megindokolva, hogy messziről jön s eddig még nem volt alkalma éhsé­gét csillapítania.! A hölgyek az engedelmet meg­adták, a férfi pedig bemutatkozott. Margit szeme felragyogott, hogy úti társa nem más, mint Meyer Egon, Wien leggazdagabb gyárosa. Lassan megbarátkoztak. Kiderült, hogy egy cél felé vezet az ütjük. Egon elmondta, hogy milyen szép villája van Meránban, az Etsch partján, hogy milyen szép ott az élet; Margit viszont tudtára adta, hogy ők is az Etsch partjára men­nek Meránba, de csak egy kis pa­rasztházban. Csupán csak az vigasz­talja, hogy a tulajdonos ad neki bérbe egy lovat s a tennisz pálya sincs tőlük messze. Eszre sem vették, hogy már Brixent is elhagyták s egyszerre csak megállt a vonat. A nagy zür-zavarban alig lehetett hallani a kalauznak a hangját, ki bemondta az állomás nevét. Rette­netes káosz, nagy tömeg, egy ember a másikat harsogja túl, itt hordárt hívnak, amott kocsiért kiáltanak s végül valamennyien egyszerre akar­nak a kijárathoz jutni. Itt nincs ud­variasság, fiatal nincs tekintettel az öregre, férfi, ki előbb a vonatban minden figyelmét egy hölgyre paza­rolta, most megfeledkezik, hogy mellette áll s mindenkinek csupán csak egy célja van: minél előbb kijutni. Egon engedelmet kért, hogy a barátságot továbbra is fenntarthassa. A napok gyorsan teltek. Margit anyjának mellbaja láthatólag enyhült s ö maga szemlátomást erősödött, Margitnak pedig vidáman teltek a napjai. Reggel korán kelt és Egonnal kilovagolt; délután együtt teniszez­tek, fürödtek. De legszebbek az esték voltak ott lenn az Etsch part­ján. A férfi ilyenkor mindig az élet­ről beszélt, elmondta, hogy már mennyit szenvedett, mig eddig fel- küzdte magát, hogy legtöbb ember­ben csalódott pedig nyitott szemek­kel járt. Midőn észrevette, hogy társ­nőjét lehangolta, vidám történetekre tért át; a gyermekkoráról mesélt, mikor még a cigányoktól is félt. Margitnak szomorúsága oly hamar vált vigságra, mint a minő észrevét­lenül gyülekeznek nyáron az égen a felhők, mialatt süt a nap, de egy­szerre hirtelen csak elsötétedik s már is dörög és villámlik s nagy cseppekben hull alá az eső, hol néhány perccel előbb még a Nap sugarai csókolgatták a földet. Múlt az idő. A nagy barátság már bontakozó szerelemmé változott. Az öregasszony örömmel látta őket együtt, kedvére volt, hogy leánya felhagy a kacérsággal s áttér a komoly sze­relemre. Ismerte leányát és tudta, hogy alapjában véve nála kevesebb nemesebb lelkű, jobb érzésű nő van, de tudta azt is, hogy néha eszébe jut első csalódása s akkor ördöggé lesz s nem törődik azzal, hogy ár­tatlanokon bosszulja meg, amiért egyszer nagyon, de nagyon szenve­dett. Félt az öregasszony hátha Egon is György sorsára jut. Már az utolsó napjukat töltötték Meránban. Jött az este, a megértés ideje. Nagyobb a szerelem a szo­morú Hold, mint az örökké játszi Nap alatt. . . Egon már türelmetlenül várta a hölgyeket. Az öregasszonyt elvezet­ték szokott társaságába, ott leültették, betakarták és ők ketten elmentek a folyó partjára sétálni. Egon engedel­met kért a leánytól, hogy egy val­lomást tehessen. Bevallotta, hogy felesége s gyermekei vannak, de elválik s mindenről lemond és csak néki él majd. A leány meglepődött, de nem érzett fájdalmat. Megmondta, hogy viszonozza érzelmeit. Margit mindent elfelejtett s újra hinni kezdett. Ismét múlt az idő. Wienből jött a levél. Válásom kész. Szeretem. Holnap magánál vagyok. Az eljegyzés megtörtént. Boldog-' ságukban ábrándoztak Meránról s tervbe vették, hogy házasságuk után odamennek az Etsch parti villába, ahol édesanyjuk majd ismét vidám lesz. Már az esküvő napját is ki­tűzték. Fordult a kocka illetve beállt a tőzsdei krach. Meyer napról-napra szegényebb lett. Mint apnyi ember,

Next

/
Oldalképek
Tartalom