Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-06-13 / 130. szám
1925 junius 13. ZALAI KÖZLŐN? 3 Űrnapja Nagykanizsa, junius 12 Fényes egyházi, polgári és katonai dísszel ünnepelte meg tegnap, csütörtökön délelőtt a váios Űrnapját. Már a kora reggeli órákban valóságos emberáradat hömpölygőit azokon az útvonalakon; melyeken a körmenet később elvonult s délig talpon volt az egész város apraja-nagyja, hogy részt vegyen az Ur nevenapjá- nak ünneplésében. Az egyházi szertartás a plébániatemplomból indult ki, ahol az ünnepi nagymisét reggel 9 órakor dr. P. Vargha Theodorich ferencrendi ház- főnök-plébános mondta fényes papi segédlettel. A misén résztvettek a városi hatóság, a helyőrség, az összes hivatalok, egyesületek, intézmények, iskolák s igen sokan a nagyközönségből. A menetnek, melyet disz-század vezetett be, se vége, se hossza nem volt. A baldachin előtt fehérruhás leánykák haladtak liliommal a kezükben; utána dr. Sabján Gyula polgármester, jobbján vitéz Horváth Gyula ezredes, állomásparancsnok és dr. Kálnay Gyula rendőr főtanácsos, d nagykanizsai államrendőrség vezetője, balján pedig dr. Kenedi Imre törvényszéki elnökhelyettes és dr. Szabó Lajos ügyészségi elnök. Utánuk a helyőrség tisztikara teljes számban. Az útvonalon felállított oltárok előtt megállt a menet s már közel járt az idő délhez, mikorra a templomba visszatért. Az idő kedvezett a körmenetnek, melyben ezrével vettek részt a város katolikus hívei. Somogyi sírjánál szétoszlatták a szociálistákat. Űrnapján, a kormányzó mellett rendezett tüntetés idején a szociálisták Somogyi és Bacsó sírja körül gyülekeztek, azonban a rendőrség szétoszlatta a csoportosulást. karjaiba zárva ölelte, csókolta. Bálint ezután Vicát óhajtá keblére ölelni, de Vica e szóval: „Nem érdemiem meg az ölelést“, magától elhárította ; „Nem méltó az a Duruzslay Bálint ölelésére, aki őt megcsalta. Igaz, hogy fiad életéért követtem el a bűnt“ — s ennek történetét Bálintnak röviden elmondta. — Ezután a kis leányt, aki háta mögött félénken meghúzódva állott, kezénél megfogta és az ágy elé állította: „Ez itt Noémi, a kis : bünvirága ! — Most taszíts el magadtól, Bálint, de fiadért bocsáss meg és, ha lehet, meg ne vess. Én pedig ez ártatlan kis leánnyal visszamegyek a fehérre meszelt régi, kicsi házba, hogy legyen annak újra muskátli öntöző árva virágszála. * * * Bálint fölocsudott s mint aki álomból a valóra ébred, Vica kezét megfogva, mondotta: — Vica! az én sokat szenvedett lelkem elkészül innét és nem lenne méltó Isten kegyelmére, ha én neked, fiam élete megmentéséért elkövetett hűtlenségedért az örök válás pillanatában meg nem bocsátanék. — Megbocsájtok tehát szivemből s lel- kemből. Szent Atyám előtt pedig kijelentem, hogy a kis bünvirágát, ez ártatlan gyermeket, fiam mellé leányomul fogadom s azt óhajtom, hogy a keresztség szentségében: Bálint és Mária nevet nyerjenek. Ezzel Duruzslay Bálint megfogta A gimnázium tornaversenye Nagykanizsa junius 12 Gyönyörű, verőfényes nap kedvezett ma délután a nagykanizsai kegyesrendi reálgimnázium tornaversenyének. Már jóval 5 óra előtt zsúfolásig megtelt a sporttelep nagy tribünje érdeklődő közönséggel, melynek soraiban ott láttuk társadalmunk minden számottevő tényezőjét. A versenyt a diákok felvonulása vezette be, mely után kezdetét vette a tulajdonképeni verseny. A tanulók kiváló sportkészségüknek adták tanú- jelét; a szabadgyakorlatok pontosak és precízek voltak, a szergyakorlatok pedig nagy testi ügyességről tettek tanúságot. Különösen érdekesek voltak a magasugrás, melynek 170 cm. eredménye külön felemlitést érdemel; a rúdugrás 270 cm. magas teljesítménye; a gerelyvetés (35.75 méter); a nyújtón és korláton való gyakorlatok; stb. Valamennyi igazolja Iváncsics János tornatanárnak nemes ambícióját és szakavatott vezetését. A szabadgyakorlatok után az I.— IV. osztály tanulóinak zenés boígya- korlata következett, amelynek végeztével kezdődött a tulajdonképeni verseny. — Részletes eredményei a következők: 50 m. síkfutás. I. a. 1. Deutsch 9.7”, 2. Herzmann K. I. b. 1. Pollák E. 8.1”, 2. Kocséber L. II. o. 1. Vilde I. 8.1”, 2. Bartal B. 80 m. síkfutás. III. o. 1. Sulcz K. 12”, 2. Urnicsek, IV. o. Gaál J. 10.9”, 2. Vass J. 100 m. síkfutás. 1. Molvarecz J. VII. 13”, 2. Baksa I. VI. kis fia és leánya kezét és megvigasztalódott lelke mosolyogva szállt el az örökkévalóságba. A mélységes bánat és hirtelen öröm megölte szivét. Duruzslay Bálint holttestét Bihar- ország közönségének igaz részvéte és mélységes gyászától kisérve helyezték el Váradbukkösdön, a családi kriptában, az ős Duruzslayak mellé, ahol együtt álmodnak egy boldogabb magyar hazáról. * * * Váradon a püspöki székesegyházban keresztelőre készülnek. A várad- bükkösdi országúton két gyászba- öltözött nő, két gyermekkel, négyes fogaton, Várad felé robog. A templom zsúfolásig telve szegénnyel, gazdaggal és sok úri néppel. Mindenki látni akarja a Duruzslay Bálint sokat szenvedett özvegyét és két pogány gyermekét. Egy kis fiú és egy kis leány, Borcsa nagyasszonyom és Duruzslay Bálintné között, mély gyászban, a főoltárnál térdel. A keresztelő szertartást a püspök végzi, amelyben a fiú: „Bálint“, a kis leány: „Mária“ nevet nyert. A püspök a szertartás után megható beszédben méltatta a gyermekeiért oly sokat szenvedett önfeláldozó anyát. Szavai azonban megcsuklot- tak és zokogásban vesztek el s erre fölbugott a székesegyház nagy orgonája és fölcsendült az ajkakon az!: „Áve Mária“. (Vége) Magasugrás. 1. Molvarecz J VII. 170 cm. 2. Hegedűs B. Főverseny nyújtón és korláton. 1. Füredy D. VIII. 2. Antalits A. VII. Sulydobás. 1. Berger L. VII. 9.48 m. 2. Godina J. VII. Rúdugrás. 1. Molvarecz J. VII. 270 cm. 2. Hegedűs B. VII. Gerely vetés. 1. Bagyari B. VIII. 35.75 m. 2. Szigeti K. VII. Diszkoszvetés. 1. Berger L. VII. 25.80 m. 2. Kéri J. VII. Távolugrás. 1. Molvarecz J. VII. 6.13 m. 2. Godina J. VII. A szép ünnepély a Szózat eléneklé- sével ért véget. Az országos ipar- kiállítás Sopron, junius 12 Sopron város Erzsébet-parkja teljes pompájában készül magába fogadni a jubileumi iparkiállitás remekbe készült drágaságokat szem elé táró fapalotáit. Az 1000 négyzetméternyi területet záró nagyobbik csarnok építési munkálatai serényen folynak és ezekkel párhuzamosan indul meg legközelebb a második csarnok építése is, hogy mindkettő julius közepére készen álljon a kiállítók rendelkezésére. A nagyobbik csarnok felét a vas-, fém- és gépipar foglalja le, a csarnok másik felében pedig a fa-, vegyészeti, élvezeti stb. cikkeket előállító iparok fognak elhelyezkedni. A kisebbik csarnok kizárólag a szövő-, ruházati és lakásberendező-iparok részére épül és ékesen szóló tanúságot fog tenni 1—2 évtized előtt még szegényes szövőiparunk aránylag erős fejlődéséről és készítményei változatosságáról. Az 1600 négyzetméternyi födött helyet nyújtó két nagy csarnokon kívül lesznek magánpavillonok is, melyek részben kiállítási, részben árusítási céloknak szolgálnak és nagy mértékben élénkítik majd a kiállítás szinhelyéül szolgáló parkrészletet. A park külterületén a gépgyárak, harang-, tégla-, műkőgyárak, kőfaragók mutatják be az időjárás szeszélyeivel dacoló kiállítási tárgyakat. A kiállításra bejelentett tárgyaknak a csarnokban való elhelyezési terve rövidesen elkészül és erről minden kiállítót oly fölhívás kapcsán fognak értesíteni, hogy a beosztási tervezetet mindenki megtekintheti és megokolt módosítását kérheti. A második értesítést a kiállítók julius hó első felében fogják megkapni arról, hogy mily időpontig szállitandók be és helyezendők el a csarnokokban a kiállítási tárgyak. Az iparkiáliitással egyidőben a Soproni Képzőművészeti Kör művészeti és iparművészeti kiállítást is rendez, még pedig nemcsak soproni, hanem általában nyugatmagyarországi származású művészek munkáiból. A kiállítás színhelye a városi színházi festőterem lesz. Kultúrpalota Szepetneken Nagykanizsa, junius 12 A fenti határozottan merész cim méltán ejtheti gondolkodóba Nagykanizsa közönségét. Valószínű, hogy aki eme sorok felett álló két szót elolvassa, az először is visszafordítja az újságot, hogy megnézze, ugyanazt a Zalai Közlönyt olvassa-e, amelyik Nagykanizsán jelenik meg s nem a képzelet játszik-e vele s álomszárnyon elvitte talán oda, ahol a jövő század regénye valóra vált. Ezt teszi először e sorok olvasója. Másodszor meg felkacag s most már csak azért is tovább olvassa azokat. Már pedig igaz, ami igaz, Szepetneken megkezdték s rövidesen be is fejezik a kulturház építését. Amit Nagykanizsa nem tudott megvalósítani, azt Szepetnek, a nagykanizsai járás 2442 lakosú, mindössze 5340 katasztrális holdon fekvő községe megcselekedte: a magyar falu népe hajlékot épített a magyar kultúra ápolásának, müvelődésbeli igényeinek befogadására és kielégítésére. Nagyon sokan még megyénkben sem tudják, hogy létezik ez a kis község, amely ma, ha nem is épen palotát, de a község erejéhez és nagyságához méltó házat emelt a maga kultúrájának. Szerényen, egyszerűen húzódik meg Szepetnek a nagykanizsai járás többi községe között. Ugyanolyan egyszerű, szerény annak dolgos népe is. És ez a nép, ez a kétezer és néhányszáz ember érzi, hogy nemcsak magáért, de sok másokért, ezután jövőkért is kell dolgoznia. Jelszavuk a munka, két karral, pihenéstelen. És az akarat. És nagyon szeretik a kultúrát és befogadják azt maguk közé. így született meg a kulturház terve Szepetneken. S mert érezték, hogy falusi kultúrájuk megadott kereteit tartalommal kell kitölteni s ezzel az életüket, a munkájukat céltudatosabbá, emberibbé tenni, — nem sokat tanácskoztak, hanem hangya-szorgalommal és áldozatra kész elhatározó gesztussal összeadták, amit lehetett, összehord- ták a téglát és lerakták a szepetneki kulturház alapjait. A falak már készen állnak. A munka szünet nélkül folyik. A még csonka épület a csonka hazára emlékezteti őket. S ők építenek. Nemsokára be is fejezik. Augusztusra készen lesz a szepetneki kultúrpalota. * Mindezekhez kommentárt fűznünk teljesen felesleges lenne. Nagykanizsán minden megjegyzésünk csak üresen elibénk meredő kérdőjellé válna. (bl) A görög kormány lemondott. Athénből jelentik: A görög kormány pénteken beadta lemondását.
