Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-06-13 / 130. szám

1925 junius 13. ZALAI KÖZLŐN? 3 Űrnapja Nagykanizsa, junius 12 Fényes egyházi, polgári és katonai dísszel ünnepelte meg tegnap, csü­törtökön délelőtt a váios Űrnapját. Már a kora reggeli órákban valósá­gos emberáradat hömpölygőit azokon az útvonalakon; melyeken a körme­net később elvonult s délig talpon volt az egész város apraja-nagyja, hogy részt vegyen az Ur nevenapjá- nak ünneplésében. Az egyházi szertartás a plébánia­templomból indult ki, ahol az ünnepi nagymisét reggel 9 órakor dr. P. Vargha Theodorich ferencrendi ház- főnök-plébános mondta fényes papi segédlettel. A misén résztvettek a vá­rosi hatóság, a helyőrség, az összes hivatalok, egyesületek, intézmények, iskolák s igen sokan a nagyközön­ségből. A menetnek, melyet disz-század vezetett be, se vége, se hossza nem volt. A baldachin előtt fehérruhás leánykák haladtak liliommal a ke­zükben; utána dr. Sabján Gyula polgármester, jobbján vitéz Horváth Gyula ezredes, állomásparancsnok és dr. Kálnay Gyula rendőr főtanácsos, d nagykanizsai államrendőrség ve­zetője, balján pedig dr. Kenedi Imre törvényszéki elnökhelyettes és dr. Szabó Lajos ügyészségi elnök. Utá­nuk a helyőrség tisztikara teljes számban. Az útvonalon felállított oltárok előtt megállt a menet s már közel járt az idő délhez, mikorra a templomba visszatért. Az idő kedvezett a körmenetnek, melyben ezrével vettek részt a város katolikus hívei. Somogyi sírjánál szétoszlatták a szociálistákat. Űrnapján, a kor­mányzó mellett rendezett tüntetés idején a szociálisták Somogyi és Bacsó sírja körül gyülekeztek, azon­ban a rendőrség szétoszlatta a cso­portosulást. karjaiba zárva ölelte, csókolta. Bálint ezután Vicát óhajtá keblére ölelni, de Vica e szóval: „Nem érdemiem meg az ölelést“, magától elhárította ; „Nem méltó az a Duruzslay Bálint ölelésére, aki őt megcsalta. Igaz, hogy fiad életéért követtem el a bűnt“ — s ennek történetét Bálint­nak röviden elmondta. — Ezután a kis leányt, aki háta mögött félénken meghúzódva állott, kezénél megfogta és az ágy elé állította: „Ez itt Noémi, a kis : bünvirága ! — Most taszíts el magadtól, Bálint, de fiadért bocsáss meg és, ha lehet, meg ne vess. Én pedig ez ártatlan kis leánnyal visszamegyek a fehérre meszelt régi, kicsi házba, hogy legyen annak újra muskátli öntöző árva virágszála. * * * Bálint fölocsudott s mint aki álom­ból a valóra ébred, Vica kezét meg­fogva, mondotta: — Vica! az én sokat szenvedett lelkem elkészül innét és nem lenne méltó Isten kegyelmére, ha én neked, fiam élete megmentéséért elkövetett hűtlenségedért az örök válás pilla­natában meg nem bocsátanék. — Megbocsájtok tehát szivemből s lel- kemből. Szent Atyám előtt pedig kijelentem, hogy a kis bünvirágát, ez ártatlan gyermeket, fiam mellé leányomul fogadom s azt óhajtom, hogy a keresztség szentségében: Bálint és Mária nevet nyerjenek. Ezzel Duruzslay Bálint megfogta A gimnázium torna­versenye Nagykanizsa junius 12 Gyönyörű, verőfényes nap kedve­zett ma délután a nagykanizsai ke­gyesrendi reálgimnázium tornaverse­nyének. Már jóval 5 óra előtt zsú­folásig megtelt a sporttelep nagy tribünje érdeklődő közönséggel, mely­nek soraiban ott láttuk társadalmunk minden számottevő tényezőjét. A versenyt a diákok felvonulása vezette be, mely után kezdetét vette a tulajdonképeni verseny. A tanulók kiváló sportkészségüknek adták tanú- jelét; a szabadgyakorlatok pontosak és precízek voltak, a szergyakorla­tok pedig nagy testi ügyességről tettek tanúságot. Különösen érdeke­sek voltak a magasugrás, melynek 170 cm. eredménye külön felemlitést érdemel; a rúdugrás 270 cm. magas teljesítménye; a gerelyvetés (35.75 méter); a nyújtón és korláton való gyakorlatok; stb. Valamennyi igazolja Iváncsics Já­nos tornatanárnak nemes ambícióját és szakavatott vezetését. A szabadgyakorlatok után az I.— IV. osztály tanulóinak zenés boígya- korlata következett, amelynek végez­tével kezdődött a tulajdonképeni verseny. — Részletes eredményei a következők: 50 m. síkfutás. I. a. 1. Deutsch 9.7”, 2. Herzmann K. I. b. 1. Pollák E. 8.1”, 2. Kocséber L. II. o. 1. Vilde I. 8.1”, 2. Bartal B. 80 m. síkfutás. III. o. 1. Sulcz K. 12”, 2. Urnicsek, IV. o. Gaál J. 10.9”, 2. Vass J. 100 m. síkfutás. 1. Molvarecz J. VII. 13”, 2. Baksa I. VI. kis fia és leánya kezét és megvi­gasztalódott lelke mosolyogva szállt el az örökkévalóságba. A mélységes bánat és hirtelen öröm megölte szivét. Duruzslay Bálint holttestét Bihar- ország közönségének igaz részvéte és mélységes gyászától kisérve he­lyezték el Váradbukkösdön, a családi kriptában, az ős Duruzslayak mellé, ahol együtt álmodnak egy boldo­gabb magyar hazáról. * * * Váradon a püspöki székesegyház­ban keresztelőre készülnek. A várad- bükkösdi országúton két gyászba- öltözött nő, két gyermekkel, négyes fogaton, Várad felé robog. A templom zsúfolásig telve sze­génnyel, gazdaggal és sok úri néppel. Mindenki látni akarja a Duruzslay Bálint sokat szenvedett özvegyét és két pogány gyermekét. Egy kis fiú és egy kis leány, Borcsa nagyasszonyom és Duruzslay Bálintné között, mély gyászban, a főoltárnál térdel. A keresztelő szertartást a püspök végzi, amelyben a fiú: „Bálint“, a kis leány: „Mária“ nevet nyert. A püspök a szertartás után megható beszédben méltatta a gyermekeiért oly sokat szenvedett önfeláldozó anyát. Szavai azonban megcsuklot- tak és zokogásban vesztek el s erre fölbugott a székesegyház nagy orgo­nája és fölcsendült az ajkakon az!: „Áve Mária“. (Vége) Magasugrás. 1. Molvarecz J VII. 170 cm. 2. Hegedűs B. Főverseny nyújtón és korláton. 1. Füredy D. VIII. 2. Antalits A. VII. Sulydobás. 1. Berger L. VII. 9.48 m. 2. Godina J. VII. Rúdugrás. 1. Molvarecz J. VII. 270 cm. 2. Hegedűs B. VII. Gerely vetés. 1. Bagyari B. VIII. 35.75 m. 2. Szigeti K. VII. Diszkoszvetés. 1. Berger L. VII. 25.80 m. 2. Kéri J. VII. Távolugrás. 1. Molvarecz J. VII. 6.13 m. 2. Godina J. VII. A szép ünnepély a Szózat eléneklé- sével ért véget. Az országos ipar- kiállítás Sopron, junius 12 Sopron város Erzsébet-parkja tel­jes pompájában készül magába fo­gadni a jubileumi iparkiállitás remek­be készült drágaságokat szem elé táró fapalotáit. Az 1000 négyzetméternyi területet záró nagyobbik csarnok épí­tési munkálatai serényen folynak és ezekkel párhuzamosan indul meg legközelebb a második csarnok épí­tése is, hogy mindkettő julius köze­pére készen álljon a kiállítók rendel­kezésére. A nagyobbik csarnok felét a vas-, fém- és gépipar foglalja le, a csar­nok másik felében pedig a fa-, ve­gyészeti, élvezeti stb. cikkeket elő­állító iparok fognak elhelyezkedni. A kisebbik csarnok kizárólag a szövő-, ruházati és lakásberendező-iparok részére épül és ékesen szóló tanú­ságot fog tenni 1—2 évtized előtt még szegényes szövőiparunk arány­lag erős fejlődéséről és készítményei változatosságáról. Az 1600 négyzetméternyi födött helyet nyújtó két nagy csarnokon kívül lesznek magánpavillonok is, melyek részben kiállítási, részben árusítási céloknak szolgálnak és nagy mértékben élénkítik majd a kiállítás szinhelyéül szolgáló parkrészletet. A park külterületén a gépgyárak, harang-, tégla-, műkőgyárak, kőfara­gók mutatják be az időjárás szeszé­lyeivel dacoló kiállítási tárgyakat. A kiállításra bejelentett tárgyaknak a csarnokban való elhelyezési terve rövidesen elkészül és erről minden kiállítót oly fölhívás kapcsán fognak értesíteni, hogy a beosztási tervezetet mindenki megtekintheti és megokolt módosítását kérheti. A második érte­sítést a kiállítók julius hó első felé­ben fogják megkapni arról, hogy mily időpontig szállitandók be és helyezendők el a csarnokokban a kiállítási tárgyak. Az iparkiáliitással egyidőben a Soproni Képzőművészeti Kör művé­szeti és iparművészeti kiállítást is rendez, még pedig nemcsak soproni, hanem általában nyugatmagyaror­szági származású művészek munkái­ból. A kiállítás színhelye a városi színházi festőterem lesz. Kultúrpalota Szepetneken Nagykanizsa, junius 12 A fenti határozottan merész cim méltán ejtheti gondolkodóba Nagy­kanizsa közönségét. Valószínű, hogy aki eme sorok felett álló két szót elolvassa, az elő­ször is visszafordítja az újságot, hogy megnézze, ugyanazt a Zalai Közlönyt olvassa-e, amelyik Nagy­kanizsán jelenik meg s nem a kép­zelet játszik-e vele s álomszárnyon elvitte talán oda, ahol a jövő század regénye valóra vált. Ezt teszi először e sorok olvasója. Másodszor meg felkacag s most már csak azért is tovább olvassa azokat. Már pedig igaz, ami igaz, Szepet­neken megkezdték s rövidesen be is fejezik a kulturház építését. Amit Nagykanizsa nem tudott megvalósí­tani, azt Szepetnek, a nagykanizsai járás 2442 lakosú, mindössze 5340 katasztrális holdon fekvő községe megcselekedte: a magyar falu népe hajlékot épített a magyar kultúra ápo­lásának, müvelődésbeli igényeinek befogadására és kielégítésére. Nagyon sokan még megyénkben sem tudják, hogy létezik ez a kis község, amely ma, ha nem is épen palotát, de a község erejéhez és nagy­ságához méltó házat emelt a maga kultúrájának. Szerényen, egyszerűen húzódik meg Szepetnek a nagykanizsai járás többi községe között. Ugyanolyan egyszerű, szerény annak dolgos népe is. És ez a nép, ez a kétezer és néhányszáz ember érzi, hogy nem­csak magáért, de sok másokért, ez­után jövőkért is kell dolgoznia. Jelszavuk a munka, két karral, pihenéstelen. És az akarat. És na­gyon szeretik a kultúrát és befogad­ják azt maguk közé. így született meg a kulturház terve Szepetneken. S mert érezték, hogy falusi kultúrá­juk megadott kereteit tartalommal kell kitölteni s ezzel az életüket, a munkájukat céltudatosabbá, embe­ribbé tenni, — nem sokat tanácskoz­tak, hanem hangya-szorgalommal és áldozatra kész elhatározó gesztussal összeadták, amit lehetett, összehord- ták a téglát és lerakták a szepetneki kulturház alapjait. A falak már készen állnak. A munka szünet nélkül folyik. A még csonka épület a csonka hazára emlé­kezteti őket. S ők építenek. Nemso­kára be is fejezik. Augusztusra készen lesz a szepet­neki kultúrpalota. * Mindezekhez kommentárt fűznünk teljesen felesleges lenne. Nagykanizsán minden megjegyzé­sünk csak üresen elibénk meredő kérdőjellé válna. (bl) A görög kormány lemondott. Athénből jelentik: A görög kormány pénteken beadta lemondását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom