Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-05-29 / 119. szám

* WM Közlöm 1^5 május 2§. miniszter meleg köszönetét mondott a párt tagjainak azért a támogatásért, melyben részesítik. Dr. ÉhnésBarla Szabó József párttagokat szívélyesen üdvözlik egészségügyi főtanácso­sokká való kineveztetésük alkalmá­val. Majd a különböző bizottságokba delegáltak egy-egy tagot. Bethlen István gróf miniszterelnök bejelen­tette, hogy Búd pénzügyminiszterrel együtt szombaton Genf be utazik, hol igen fontos kérdések kerülnek napirendre. Búd János pénzügymi­nisztert 45 éves születésnapja alkal­mából számosán üdvözlik. A párt­értekezlet után vacsora volt, melyen felköszöntők hagzottak el. BELFÖLDI HÍREK Gróf Apponyi Albert 79 éves. Gróf Apponyi Albert ma, pénteken tölti be életének 79-ik évét. Nagy­számú tisztelői ebből az alkalomból ma reggel hálaadó szentmisét mon­datnak érte a budavári koronázó Mátyás templomban. A Márfy-ügy a Táblán. A Tábla tegnap délben hirdette ki határozatát a Márfi-ügyben a vádlottak jelenlé­tében. A Tábla elrendelte a bizonyí­tás kiegészítését. így elrendelték a védelem által kért további tanúkihall­gatásokat is. Béniczky Ödön kihallgatása a Somogyi-gyilkosság ügyében. — Béniczky Ödön, volt belügyminisz­tert junius 6-ára kihallgatás céljából megidézték a honvédelmi ügyész­ségre a Somogyi-gyilkosság ügyében. Megalakult a Községi Polgári Párt. A Ripka körül csoportosuló pártok tagjai tegnap este az egysé­gespárt klubhelyiségében összejöttek és megalakították az Egységes Köz­ségi Polgári Pártot. Elnök lett dr. ■Kozma Jenő. Az Akadémia nagy jutalma. A Tudományos Akadémia nagygyűlé­sén az ez évi nagy jutalmat Berze- viczy Albert bárónak ajánlotta föl. Berzeviczy Albert báró elnök értesí­tette az Akadémiát, hogy a nagy­jutalom összegét, ötmilló koronát az Akadémia szabad rendelkezésére visszaajándékozza. Huszár Károly főpolgármester­sége. Az egyik fővárosi lap értesü­lése szerint Huszár Károly, a nem­zetgyűlés alelnöke kijelentette, hogy hajlandó a főpolgármesterséget el­vállalni. Egyes lapok értesülései sze­rint Huszár Károly főpolgármester­sége befejezett tény. Huszár Károly vállalja a megbízatást és lemond a képviselőségről. A Keresztény Nem­zeti Gazdasági Párt a sárvári kerü­letben Huszár Károly utódjául Túri Bélát jelölte. külföldi hírek A csíki szenátorválasztás a bíróság előtt. A csikmegyei vá­lasztópolgárok a Csíkszeredái szená­torválasztások alkalmából elkövetett visszaéléseket a biróság elé viszik. Balogh Géza a magyar párt csíki tagozatának elnöke terjedelmes bűn­vádi feljelentést nyújtott be a Csík­szeredái ügyészségen. Amundsen-expedició. A Framm kisérő-hajó személyzete változatlanul bizakodik abban, hogy a repülők minden percben visszaérkezhetnek és hosszabb távollétüket azzal ma­gyarázzák, hogy az északi sarkon vagy annak közelében kedvező idő­járás mellett kikötőhelyre találtak. Amundsen már felszállása előtt meg­mondotta, hogy kedvező körülmé­nyek között nem éri be a sarkon való átrepüléssel, hanem leszáll és méréseket és megfigyeléseket végez. Éjszakai r i'l a pékmtíheí} ben Nagyi: f? ;'ii zßf». , rr íjus 28 A nagykanizsai re phány ság e hó 26-ról 27-r virradó északa razziát tartott a város te ■i i tén a pék-mühelyekben. „Az ember nem tudja, hogy mitől hízik“ — közmondás nagykanizsai pékek nagy részének olyannyira el­vévé vált, hogy az edzett rendőrségi embereket is meglepték a razzián szerzett tapasztalatok. Az egyik pékmester műhelyében a detektiveket ünnepies fogadtatásban részesítette a tücskök kara, melyek a kemence meleg téglái közt minden ideget próbára tevő hangversenyt j rendeztek. Ezt a fogadtatást „diszfel­vonulás“ követte. A kemence tetején 8—10 zsákban száradt prézlinek való péksüteményt találtak. Ez a zsákhal­maz is csupa por és egyéb tisztáta­lan ság voit. Egy óra múlva már a város egy másik részében jártak a detektívek. | Ott meg az éjszakai munka-tilalmat szegték meg, amennyiben éjfélutáni 1 órától már 14 hosszú deszkát meg­töltő süteményt készítettek két alkal­mazottal. Egy másik péknél, ki a kapun való iegerélyesebb döngetésre is igye- jj kezett nagyot hallani, hajnali 3 óra- ; kor nagyban folyt a munka. 60 ke­nyér, 150 sütemény készült ezideig. A két inasgyereket hamarjában azon lisztesen, kovászosán bedugták a mosókonyhában lévő ágyaikba. A tisztátalanságnak leírását, amit itt is találtak, meg sem kíséreljük. Az elmondottak csak egy-két sze­melvény a razzia eredményeiről szóló jegyzőkönyvekből. Nem is az a cé­lunk, hogy hátborzongató leírásokkal elvegyük bárki kedvét a stitemény­és pékkenyér fogyasztástól, de szó nélkül sem lehet tűrni azt a botrá­nyos állapotot, ami minden tisztasági és egészségügyi követelmény figyel­men kívül hagyásával s a fennálló rendelkezések felrúgásával uralkodik a nagykanizsai pékmühelyek egy részében. A fennálló rendelkezések értelmé­ben pékmühelyben aludni, lakni, mo­sakodni, fésülködni stb. nem szabad. A munkásoknak külön mosdóhelyük, mindegyiknek külön törülközője kell] hogy legyen hetenként kétszeri vál­tással. A műhelyt évente kell me­szelni, naponta többször szellőztetni, szerszámokat kifogástalan tisztán tar­tani. Este 9 órától reggeli 4 óráig a pékmühelyekben dolgozni nem sza­bad. Kovászkeverés, begyújtás 3 óra­kor kezdődhetik. A 18-évesnél fia­talabb alkalmazott napi 8, az ennél idősebb napi 10 óránál többet nem dolgozhatik. Az utcán árusított süteményt tiszta takaróval kell leteriteni. A rendőrség mindezeknek betar­tását ellenőrzendő s a jelenleg ta­pasztalt tisztasági és rendészeti sú­lyos mulasztások, "valamint a mun­kaidővel való visszaélések radikális megszüntetése végett ezentúl gyakran fogja a hasonló razziákat megismé­telni. A mulasztásban talált pékek ellen természetesen máris a legszi­gorúbb eljárást indították. Jelentkezzék ma lapzártáig, aki a szerb, orosz helyesírást ismeri s hajlandó egy órát hősi-sirakciónk céljaira feláldozni, hogy együttesen megállapíthassuk a bevéséshez az idegen hősök nevének helyes Írását. Az uj belga kormány. Brüsszel­ből táviratozzak: Max megalakította kormányát és kihallgatáson jelent meg a király előtt. Erzsébet tragédiája Irta: ifj. Sperg Lajos (2) — Aztán kibe, hiszen tudtommal sohase járt nálunk fiatal ember. — A faluban láttam őt legelőször, mikor vasárnaponkint a templomba mentem. És annyira elhatalmasodott szivemben ezen érzés, hogy nem tudtam onnét kiirtani. — Szegény lánykám, azért volt oly különös viselkedésed már hosszú idő óta. — Igen, mert gyötrött a bizony­talanság, — mondá reszkető hang­hordozással. — Most már hadd halljam, ki légyen azon ifjú, kit szeretsz? — Úgy hiszem a falu segédjegy­zője. — Segédjegyző! Szerencsétlen! Hiszen annak már felesége van. — Igaz volna ez atyám? — Minden bizonnyal... — Akkor az én életem véget ért. Megöl a bánat. Nincs többé cél, amiért éljek. — Mondá bus szomo­rúsággal. — Azt hittem vége lesz sivár nap­jaimnak. Vége lesz szomorúságom­nak, mely édes anyám halála óta folyton kisért. De keserűn csalód­tam. E szerelmet nem tudom kiir­tani szivemből. Meglásd atyám ez lesz végzetem, úgy érzem, érzem... — Édes lányom, ne keserítsd el atyádat, ki annyira szeret téged. Ha­nem ebbe az esetben nem tehetek semmit. Annak már felesége van... Szegény Erzsikéin, pedig mily szí­vesen megtettem volna mindent bol­dogságodért. Ne szornorits el, hiszen ! van még cél, miért élned kell. Mivé I lennék én nélküled. Élned kell, Er- i zsikém, hogy öregségem napjait meg­édesítsd. Aztán hátha elenyészik szi­vedből a szerelem — az idő kitűnő orvosság — és akad csak valaki, kinek oldalán megtalálod boldogságodat. — Bár teljesülne mind az, amit mondtál! De én érzem előre, mint köszönt majd rá szivemre a hervadó ősz s utána nemsokára a tél is be­havazza azt és a hideg takaró alatt nem bir többé dobogni. Szomorú könnyek csordultak ki szeméből. Atyja keblére hajtotta fejét és sokáig sirt. Mintha a kifolyt köny- nyek megkönyitették volna lelkét a fájdalmak terhétől. — Nem vagyok gyáva, atyám, megpróbálom elviselni az életet. — Úgy, lányom, úgy... s meg­csókolta lázas homlokát. Az öreg Csajághy tántorogva hagyá el a verandát. Megtörte őt ez a szo­morú esemény. Hangja elvesztette érdességét. A legutolsó béressel is gyengéden bánt. Azok észrevették a hirtelen változást és mondogatták egymás között: — Hogy megváltozott a mi urunk. Milyen más volt azelőtt, szinte ke­gyetlen, most pedig mindenkihez jó. Erzsébet mind szomorúbbá lett. Naprói-napra hervadt, fonnyadt. De nem panaszkodott... * Eljött az ősz, a lombhuliatás ősze. Hervadásnak indult minden. A fák hullatták leveleiket; a dalos madár­kák mind eltávoztak. A nyár vidám életzaja elnémult... Leszállt az őszi alkony némán, csendesen a vadóci pusztára. És csillagfény rezgé át a íeketéllő ho­mályt. A kastély is csendes és ko­mor méltósággal bámult bele a sö­tétbe... Egyszer csak megnyílik egy ajtója s kilép rajta Erzsébet. Fehér ruhába van öltözve. Kibontott haja ruhájára omlik és meg-megmozdul az esti szellő ölelésére... Gyorsan tova surran és rátér a vadóci pusz­táról kivezető útra. Léptei alatt meg­mozdul egy-egy rögöcske, ilyenkor ijedve áll meg. Majd hirtelen futás­nak ered könnyedén, mint valami éjjeli kisértet. A vadóci puszta határában volt egy ingoványos terület, melyet min­denki félve ftrült el. Erzsébet ide tartott. Szegény leány. Feljött a hold is szomorún. Fénye oly kényszeredetten játszadozott ma a fák leveleivel. Erzsébet pedig rohant ész nélkül a vesztébe, a halálba. Lábacskái sü- i lyedeznek már az iszapban, de ő | csak megy beljebb. Egyszerre meg­áll, nem tud odébb menni. Lassan sülyed... lassan megy a — halálba. Éehér ruháját megezüstözi a hold sugára. Haja közé pedig ezüst ko­szorút fon... összekulcsolja kezét s imádkozik. Talán bocsánatért esedezik. Mind mélyebbre sülyed. Hófehér keblét már ellepé a fekete iszap... Ő nyugodt, mint aki rendes, megszokott dolgát végzi. Könnycsepp jelenik meg orcáján, mely mint gyémánt ragyog a hold­fényben. Az iszap már fejéig ér és ekkor szóra nyílnak a vértelen ajkak: — Isten veled szomorú élet; sze­relmem; édes jó atyám... bocsáss meg lányodnak... És a kegyetlen iszap összecsap gyönyörű fejecskéje fölött. A holdat fekete felhő takará el, mintha gyászolni akarná a kiszenve­dett Csajághy Erzsébetet... ...Sohase tudta meg senki, hogy hová lett Erzsébet. Keresték, de hasztalan... Csak a hold tudná meg­mondani, de ő nem beszélhet föl­diekkel. A szellő sem mondja meg soha, mely Erzsébet sírja felett oly­kor elsuhan szomorú gyászmelódiát dúdolva. (Vége.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom