Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)
1925-04-05 / 77. szám
im április 5. ZALÁI KÖZI,ÖNV* Az első magyar római zarándok ut Nagykanizsától—Rómáig ■— Velence-Padua—Róma - fáson a Szentatyánál — A zarándoklat dióhéjbani ismertetése KihallgaNagykanizsa, április 4 Mint jeleztük, az első magyar római zarándokúinak egyetlen nagy- kanizsai részvevője volt Vida Endre. Hogy csak egyetlen egy ember indult Nagykanizsáról, abban leli magyarázatát, hogy a nagykanizsai katolikus- ság a megyespüspök vezetése alatt induló zarándoklattal óhajt Rómába utazni. Erre a zarándoklatra már most folynak az előkészületek és a jelek szerint ítélve, még az elsőnél is nagyobbszabásu lesz. Miután a nagykanizsai nagyközönséget érdekli az első római zarándokút lefolyása, felkerestük Vida Endrét otthonában, aki kérdésünkre részletesen elmondotta nekünk a rendkívül tanulságos és élvezetes ut lefolyását, epizódjait, benyomásait, melyből dióhéjban a következőket ragadunk ki: — Az első magyar zarándoklat március 23-án este fél 9 órakor indult a nagykanizsai állomásról. Nagykanizsán találkoztak a budapesti és szombathelyi csoportok, akik itt egyesülve indultak magasztos célúkhoz. Az összes résztvevők 635-en voltak, köztük arisztokraták, földbirtokosok, papok és szerzetesek, magánosok, apácák és az angolkisasszonyok intézetének növendékei.. A kocsik betűjelzéssel voltak ellátva, úgy, hogy senki se tudja a maga kocsiját eltéveszteni. Vida az „M“ jelzésű kocsiban kapott helyet. A zarándoklat tulajdonképeni vezetője és lelke Mikes János gróf szombathelyi püspök, rendezői Fekete I. az Országos Katolikus Szövetség irodaigazgatója és Bohle Kornél domonkosrendü atya. — A hosszú különvonat Jugoszlávia területén a legkisebb incidens és minden zavaró momentum nélkül robogott végig. Sehol semmi vizsgálat, vegzálás vagy molesztálás. A vasúti személyzet előzékeny és udvarias. A zarándokok — akik azelőtt sohsem látták egymást — hamar összebarátkoztak, testvéri kapocs fűzte őket egymáshoz. Az első izgalmak és utazási láz után mindenki elővette a kis párnáját és pokrócát — már akinél volt — és álomba igyekezte magát ringatni, noha az utasokkal tömött kocsikban kissé nehezen ment. De végre is Morpheus karjaiba dőltek a legtöbben. — Reggel 9 órakor Triesztbe érkezett a vonat. Mig a mozdonyt kicserélték, a zarándokok megreggeliztek. A legtöbben hamarjában néhány levelezőlapot Írtak meg. Az első üdvözlet az otthoniakhoz. És ment, robogott a vonat tovább a magyar csoporttal. 2 órakor Velencében voltak. — Velencében az utasok zömét az „Itália“ szállodába szállásolták el, majd több kisebb szállodába. Az elszállásolás futó izgalmai uián — 4 órakor ebéd. Az étkezés az egész olaszországi ut alatt kifogástalan volt, noha minden olasz módra, olajosán történik. A kényes magyar gyomor nem talált semmi kifogásolni valót. Menyiség — bőséges. — Majd csoportonként gőzhajókra szálltak és a Grande-canaleon végig hajóztak a Lidóra. A nagy csatornán mindenki csodálattal nézte Velence pazar szépségeit, a sok száz és száz gondolát, amelyben nem egy fiatal nászutaspár boldog önfeledíségge! búgó gerlepárként bujt össze. A Doge-palotát, a Szent Márk-templo- mot és terét. Amikor kikötöttek, a kegyszerárusok raja rohanta meg őket, a legkülönbözőbb emléktárgyakkal megrakodva és olaszosan „olcsó János“-t kiabálva feléjük. Jellemző reájuk, hogy a 10 lírás emléktárgyakat 5 és 4 liráig le lehet náluk alkudni. Az árak még a magyar pénzérték szerint átszámítva, olcsóknak mondhatók. A kellemes hajózás után este 9 órakor vacsorához ültek, — Másnap reggel istentisztelet volt a Szent Márk-templomban, ahol a zarándoklat minden papja misét mondott. Utána csoportokba verődve, egy-egy régi magyar vezetővel megtekintették a várost részint gyalogosan, részint autókon, úgy ahogy a szükség megkívánta. Első ütjük a Doge- palotába vezette őket, ahol annak felbecsülhetetlen értékű műkincseit, fegyvergyűjteményeit, freskóit, szobrait, majd földalatti helyiségeit (börtöneit, ahol még most is láthatók a nekéz vasak, melyekhez a foglyokat kötötték), a sóhajok hidját megtekintették. A város telve idegenekkel. Láttak egy kínai házaspárt, a nő gazdag párisi íoiletteben, csak szeme árulta el a kínait. Mindenütt páratlan udvariasság, előzékenység, ahol csak megfordultak. Az utcákon az emberek tétlenül lézengenek. Egész Olaszországon meglátszik az idegenforgalomra való bazirozása. — Vasárnap villamosvasuton kirándultak Pdduába. A gyönyörű Szent Antal bazilikában Mikes János gróf püspök szentmisét mondott, majd megtekintették a nagy csodatevő Szent Antal még meglévő nyelvét és állkapcsát. Pádua nevezetességeinek megtekintése után részint villamosvasuton, részint hajón visszautaztak Velencébe, ahol még egy utolsó körút után este tovább utaztak Riminin—Ferrarán—Bolognán keresztül az örök városba. — Rómába április 27-én reggel futott be a zarándokok különvonata. Itt az állomásról autók szállították az utasokat a különböző szállodákba. A nőket zárdákban, intézetekben helyezték el. Azok, akik a legolcsóbb (III. b) osztályon utaztak (és akik maguk élelmezték magukat) a zarándokházban nyertek elhelyezést. Miután ez az első nap pihenő nap volt, minden program nélkül, az időt arra használták fel, hogy megtekintsék az örök várost. — Másnap reggel a magyar csoport a Szent Péter templom előtti téren gyülekezett, honnan, hangos énekszóval vonultak be a hatalmas templomba, ahol Mikes püspök szentmisét celebrált. Annak végeztével megtekintették a templomot és nevezetességeit. Rómában hat napig tartózkodtak, mely idő programszerűen folyt le, végigjárták az egész várost és megnézték az összes nevezetességeit. A lateráni Bazilikát, Szent Pál templomát, a kapucinus atyák templomát, ahol Mikes gróf — IV. Károly király halálának évfordulója lévén — nagy requiemeí tartott, amelyen Albrecht főherceg és a magyar követség tagjai is részt vettek. Utána megnézték a kapucinusok 5 szobából álló hires temetkezési kamráit, melyek az elhunyt szerzetesek csontjaival és koponyáival vannak kirakva. Megtekintették a Pantheont, a Forum Romanumot, a CapitoJiumot, az Angyalvárt, Rafael-mester sírját, a katakombákat stb. — Vasárnap mindenki meggyónt, hétfőn közös szentáldozás volt a Szent Péter templomban. Itt 30—40 gyóntatószék van felállítva, mindegyiken jelezve, hogy milyen nyelve0 gyóntatnak. Lélekemelő volt, amikor Krisztus keresztjének egy darabját magába záró nagy keresztet körülhordozták a hatalmas templomban és ötven nemzet zászlója meghajolt a megváltás jelvénye előtt, a templom és tere pedig akkora tömeggel telve, amelyről a Rómát nem járt ember fogalmat sem alkothat magának. Utánna megnézték a Vatikánt, melyet leírni kötetek kellenének. ~ Kedden déli 1 órakor kihallgatásra mentek a Szentatyához. Mindenki külön belépti jegyet kapott arra. A magyarok két külön teremben állottak fel. Külön a nők, külön a férfiak. A leányok fehér, az asz- szonyok sötét ruhában, fekete fátyollal fejükön. — XI. Pins pápa egyszerű fehér talárban bibornokoktól és a svájci gárdistáktól körülvéve jelent meg a magyar zarándokok között. A Szentatya láttán mindenki letérdelt. A jóságos tekiutetü aggastyán ekkor végigment a felállított körön, mindenkihez hozzáment és jubileumi (szent év) érmet adott át minden zarándoknak. Majd átvonult az egész csoport egy másik terembe, ahol Mikes János gróf püspök tolmácsolta a ha- záíveszíett, porig lealázott katolikus magyarság gyermeki hódolatát, tiszteletét és ragaszkodását az anya- szentegyház látható feje iránt. XI. Plus atyai szeretettel válaszolt Mikes püspök szavaira, hangsúlyozva a magyarok mindenkori hűségét Krisztus földi helytartója iránt. Aáajd megáldotta a zarándokokat, hitvesüket, gyermeküket, egyéb hozzátartozóit és betegeit és megszentelte az elhozott kegyszereket. A Szentatyái végül élénken megéljenezték. Audiencia után felmentek a Szent Péter templom kupolájába, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik egész Rómára. — Szerdán este 11 órakor indultak vissza, persze most már más irányban. Vagy hatvan alaguton mentek keresztül. Firenzén át. Sehol semmi zavar. Végre április 2-án, csütörtök reggel befutott a vonat a nagykanizsai állomásra. — Eltekintve az egyházi és vallási vonatkozástól — érdemes volt elmenni Rómába? kérdeztük Nagykanizsa egyetlen utasát. — Hogy érdemes volt-e? — mondja, még teljesen a látottak hatása alatt. Gyönyörű valami, felséges volt ez az ut, amely felejthetetlen lesz számomra, amig csak élek és amelynek elbeszéléséhez nem az én szavaim, de az ön tolla kellene. Búcsúztunk. Azzal az eltökélt szándékkal, hogy a veszprémi megyéspüspök vezetésével induló zarándokcsoporttal mi is kimegyünk. Akkor, mikor a nagykanizsai ka- toiikusság számos tagja is részt fog venni. Mert tényleg — felejthetetlen egy ilyen római ut, amelyet nem leírni, de végigjárni és végigélvezni kell, hogy szépségeiről magunknak fogalmat alkossunk. (*) A francia kormány kérdése a német kormányhoz. Herriot tegnap aláirta azt kérdőivet, amelyben a francia kormány a következő kérdésekre kér felvilágosítást Németországtól: 1. Németország belépése a Nemzetek Szövetségébe. 2. A belga határok garantálása. 3. A lengyel határok biztosítása és 4. a német kormány állásfoglalása Ausztriának Németországhoz való csatlakozása ügyében. & napi hírek NAPflREND ÄpsriSis 5, vasárnap kóma! katolikus: Palmar. Protestáns: Vince. Izraelita: Nlzan hó 11. Nap kei reggel 5 óra 33 perckor, nyug- SEÍk délután 6 óra 34 perckor. A Meteorológiai Intézet Jelenít*« szerint változatlan felhős Idő várható, lényegtelen hőváltozás és esetleg csapadékkal. * A Nagykanizsa! Ref. Egyházközség Jókai-ünnepélye a Városház dísztermében délelőtt V212 órakor. A Nagykanizsai Önkéntes Tűzoltó- testület közgyűlése a Városház tanácstermében délután 3 órakor. * Kulturelőadás Kiskanizsán a tems plomtéri iskolában délután Va4 órakor i Kovács Illés: Védekezés a tüdővész ellen. I A Szanatórim-Egyesület évi köz- I gyűlése a Városház nagytermében dél- X után 4 órakor. 5 Cercle de Danse a Központ souter- I rain helyiségében délután 5 órakor. Április hétfő ? Római katolikus: Cölesztin. Protestáns: X Cölesztin. Izraelita: Nizan hó 12. I Nap kel reggel 5 óra 31 perckor, nyug- * szik délután 6 óra 36 perckor. VI RÁ GVA SÁRNAP Amikor a jeruzsálemi nép legjobbjainak tudomására jött, hogy a Megváltó Jeruzsálem felé veszi útját, elhatározták, hogy eléje mennek és üdvözlik őt, a — Messiást. Persze ők azt hitték, hogy husvétot jött tartani Jeruzsálembe. Nem tudták — — hogy ez a nap a golgotái világdráma első jelenése. Elébe mentek tehát és pálmákkal üdvözöltök őt és ruhát terítettek az útra, amerre elhaladt. És mondották és kiáltották feléje: Hozsánna — Dávid fiának ! És az anyák karjain a gyermekek pufók kezecskéikkel intettek a Megváltó felé. .. És ez a nép — amely ma Hozsannán kiáltott feléje — néhány nap múlva ökleit rázta azt ordította felé: Crucifique! És halálát követelte a római helytartótól.. . Ma — Hozsánna ! Holnap — Crucifique! Ma — Üdv néked! holnap — feszítsd meg! A nép, az ember pszichéje. Akárcsak manapság, amikor látszik, hogy ép azok üvöltik legjobban a Cruci- fiquet — akik nemrégen még Hozsannát kiáltottak. Azok kiáltják legerősebben a feszítsd meg-et, akik leginkább tartoznak Neki hálával. Azok illetik a legnagyobb bántalmakkal — akik egészen közel állanak Hozzá. Azok tagadják meg, akik nemrégen még téglákkal verték a mellüket. De nyíltan nem mernek szint vallani Mellette, mert esetleg klerikálisnak, vagy pláne reakciósoknak, tartanák és akkor — akkor előmenetelükre is kihatással lenne... Ezeknek köszönhető — hogy a kereszténység tanai a nyilvános életben elhalványultak és a templomba és családi életbe szorultak. Oly kevés — aki meggyőződésből, igaz szívből mondja a Hozsannát a bevonuló Megváltó felé. És ha mondja is — oly hamar tagadja meg a legkisebb anyagi előnyért. Ajkán ott van mindenkor készen az iskárióti Crucifique! Ez a mai kor jellegzetessége: ma Hozsánna! — holnap Crucifique!
