Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-05-23 / 114. szám

% BELFÖLDI HÍREK A székesfővárosi választások. A budapesti községi választások első napján 133 587jszavazatot adtak le. A szavazás — néhány kisebb incidenstől eltekintve — a főváros egész területén teljesen rendben folytak le. Az ország lakossága a legnagyobb izgalommal várja a vá­lasztás eredményét. Miután a két napos szavazás eredményét csak lapunk zárta után hirdették ki Buda­pesten, azt nem volt már módunk­ban közölni. Hogy azonban olvasó- közönségünket még a fővárosi lapok megjelenése előtt tájékoztassuk, a hivatalos jelentést a délelőtt folyamán kifüggesztjük a Centrál kirakatába. A Ripka Ferencnek küldött po­kolgép ügyében őrizetbe vettek egy Kemény Imre nevű magántisztviselőt, kinek kezeirása a pokolgépen talált levél írásával megegyezik. Egyébként ez a fiatalember tagja volt a Márffy- féle vérbiróságnak. Erősen tagadja, hogy ő küldte volna a bombát. Zita királyné nem jön Gödöl­lőre. Rakovszky István ma kijelen­tette, hogy teljesen alaptalan kitalá­lás az a hír, mintha Zita királyné engedélyt kért volna arra, hogy Gö­döllőre jöhessen. A Klebelsberg—Pethő-ügy. A bíróság ma hirdette ki az Ítéletet a Klebelsberg és Pethő Sándor-féle sajtóperben. A bíróság Pethő Sán­dort egy havi fogházra és 5 millió korona pénzbüntetésre ítélte. — Eladó Deák Ferenc egykori birtoka. Deák Ferenc egyik kehidai 4000 holdas birtoka, mely Károlyi Imre gróf tulajdona, eladó. A középiskolai tanulók dalos­versenye. A Magyar Jövő negyedik országos középiskolai diákdalosver-. senyét holnap és holnapután tartják meg a fővárosi Vigadóban. A hang­verseny fővédnöke Horthy Miklós kormányzó, védnökei Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter, Prohászka Ottokár, Pintér Jenő és Vass József. A dijakat Horthy Miklósné osztja ki. A szerelem bosszúja Irta: Koch Jenő T... Katica a falu legszegényebb, de egyszersmind a legszebb leánya volt. Még a szomszéd községbelie­ket is bámulatba ejtette szépségével. Özvegy édesapjával kettecskén mun­kálták kis földecskéjüket, amely csak éppen, hogy a mindennapi kenye­rüket biztosította részükre. így éltek évről-évre, apa és leánya szegényen, de boldogan. A férjhez- menésről Katica persze még hallani sem akart, pedig az udvarlói méhek módjára zsongták körül házukat. Ő azonban tudomást sem vett róluk, mert tudta, hogy amig gazdag lányok vannak a faluban, addig ő pártában marad. Szegényhez nem akart menni, gazdag legény pedig nem vesz el szegény lányt, még akkor sem, ha szép, mert annak nem a szép fele­ségre, hanem csak szép birtokára van szüksége. Az asszonyt csak azért viszi a házhoz, hogy egy munkaerő­vel szaporodjék a család. Egy napon Katica a házuk előtt levő pádon üldögélt és annyira el­merült gondolataiba, hogy nem vette észre a feléje közeledő fiatal embert. Mikor feltekintett, szinte megijedt, miért aki előtt állt, nem volt más, 2ALAI KÖZLÖNY A katonatemetőért ’ Az exhumáláshoz szükséges 30 koporsó faanyagát kiutalta az államépitéozeti hívatbl Nagykanizsa, május 22 Vitéz Tóth Béla régebbi két sirkő adományát 103.000 koroná­val kiegészítette. Hisszük, hogy még számosán akadnak, kik e nemes példát követni fogják. * Kelemen Ferenc takarékpénztári igazgatónak „A világháború kulturá­lis és gazdasági következményei“ címen megjelent értekezése, melynek teljes vételára a hősi sirkő-akció cél­jait szolgálja, kapható a szerzőnél (Nagykanizsai Takarékpénztár). * Megírtuk annak idején, hogy szer­kesztőségünk kérelemmel fordult Nagy kanizsa város tanácsához s kérte, hogy azt a mintegy 30 katonasirt. melyeket a város úgyis exhumáltatni szándékozott a temetőrendezés során, még a sírkövek lerakása előtt exhu- máltassa. Ez a két sir-sor ugyanis beleesik a temető fő-uívonalába s a hősi temetők előirt bekerítésének ki­vitelezésében is esztétikailag, vala­mint célszerűségi szempontból aka­dályul szolgálna s a temető egysé­ges képét zavarná. A város készséggel honorálta szer­kesztőségünk kívánságát s megtette ezügyben a lépéseket. A napokban érkezett meg a zala­egerszegi államépitészeti hivatal érte­sítése, mely szerint az exhumálás alkalmával felszínre kerülő hősi ham­vak uj koporsóba tételéhez szüksé­ges 30 koporsóra való faanyagot fz államépitészeti hivatal kiutalta. Ezek után újból kérni fogjuk a várost, hogy most már mielőbb kezdje meg a munkálatokat, mert a sírkö­vek már készülnek s azok felállítása 150 darabonként 2 hetenként törté­nik, igy a felállításban is hátráltatja a vállalkozókat az exhumálás és uj elrendezés hosszú ideig való elhu* zódása. Hisszük, hogy a város vezetősége módot talál ennek a kérdésnek sürgős megoldására s mint eddig is minden tekintetben, ezalkalommal is támo­gatásában részesíti akciónkat, mely voltaképen az egész város nagy kö­telességének lerovása. Az Irodalmi és Művészeti Kör Zrinyi- ünnepélye Nagykanizsa, május 22 A nagykanizsai Zrinyi Miklós Iro­dalmi és Művészeti Kör az előző évekhez híven az idén is május hó­napban, áldozócsütörtök délelőttjén rendezte meg Zrinyi emlékünnepélyét. Nagykanizsa hazafias közönsége, mely büszkén vallja városát a Zrí­nyiek városának, ezalkalommal. is nagy számban kereste fel az ünne­pély színhelyét, a városháza díszes közgyűlési termét. Az ünnepély 11 órakor a Magyar Hiszekegy-gyei kezdődött, melyet Kerkay József dr. kegyesrendi tanár vezetésével az Irodalmi és Művészeti Kör vegyeskara énekelt. Utána Bar- barits Lajos lapunk helyettes szer­kesztője szavalta el ezalkalomra irt „Hitet tesznek Zrinyi unokái“ cimü költeményét, meiynek a múltak di­csősége és szenvedései, a jelen szo­morúsága s a jövő törhetetlen remé­nye adta meg alapgondolatát. A postatisztviselők dalárdája Büch- ler Mór karnagy vezetésével Czuczor Riadóját énekelte. A közönség hatal­mas tapssal jutalmazta az énekszá­mot, mely után Surányi Gyula ke­reskedelmi iskolai tanár, a Kör társ­elnöke mondotta el ünnepi beszédét, visszaidézve Zrinyi Miklós hazafisá- gát s azt odaállította példának, jó tanácsnak sok kemény igazság és összehasonlításból származó szomorú megállapítás formájában a mai ma­gyarság elé. A percekig tomboló tapsvihar bizonyitotta, hogy szavai nem hullottak terméketlen talajra s legalább pillanatokra eszünkbe jut­tatták, hogy mivel tartozunk a ma­gyar múlt után a magyar jövőnek. Az Irodalmi Kör zenekara Ketting Ferenc karnagy vezénylete mellett Egmont nyitányát és Suppe „Költő és paraszt“-ját játszotta kifogástalan precizitással. Özvegy Kumpert Ar- thurné szinte drámai erővel szavalta el dr. Krüger Aladárnak „A kászoni fiú“ cimü költeményét, mely köny- nyet fakasztott nem egy, különösen Erdélyből száműzött hallgatója sze­mébe. Az ünnepély a vegyeskar által énekelt Szózattal ért véget. Zrinyi Miklós városában igy folyt le az 1925. évi Zrinyi-ünnepély. — Bárha annak hangulatát hétköznap­jainkra is megőrizné az ünnepély lelkes közönsége s a Zrinyi-kultusz necsak szalmaláng lenne, hanem erő­teljes hitvallása a tettekben is meg­nyilvánuló magyar hazafiságnak. Ma délután lesz a vagyonmentővásár s a képaukció Két héten át tartott gondos előkészítés után ma délután 4 órakor megkezdődik az árverés a vagyonmentővásárra beérkezett tárgyak felett. Ugyanezzel kap­csolatosan tartják meg a Buda­pesti Müvészház képaukcióját is. A már teljesen összeállított leltár szerint 291 tárgy kerül árverésm összesen több mint 250 millió korona értékben. A kikiáltási árak 25 ezer koroná­nál kezdődnek és van tárgy, mely 12 millió koronával sze­repel a leltárban. Az árverés iránt nemcsak Nagy­kanizsán, hanem az egész kör­nyéken is élénk érdeklődés mu­tatkozik. A kiállítást főleg csü­törtökön igen sokan látogatták s egyes tárgyakra máris előjegy­zések történtek. Amennyiben az árverés ma este 7-ig befejezhető nem lesz, holnap délelőtt 10 órakor folytatódik. 1925 május 23. mint M... Bandi, a falu legtekinté­lyesebb polgárának daliás fia, ki már régebben szemet vetett Katicára. — Néhány szavam volna hozzád Katica, ha ugyan van kedved, hogy meghallgass. — Már miért ne volna, Bandi, hiszen tudod, hogy mindig szívesen hallgattam szavaidat, ha némelykor annyira leereszkedtél, hogy velem í szóba állj. — Ne beszélj úgy Katica, mert ma nagyon komoly mondani valóm van és nem szeretném, ha gúnyt űznél velem. — No, no, nem is gondoltam, de mi is jutott eszedbe, hogy engem felkerestél. Még soha sem tetted. Kiváncsivá teszel. — Tudod lelkem, nem szeretem a sok fölösleges beszédet, tehát kur- tárafogom mondókámat. Csakaztaka- rom mondani, hogy szeretlek Katica és ha néked nincs kifogásod ellenem, hát légy a feleségem. — Ezt ugyancsak kurtára fogtad Bandi, de tudod-e, hogy szegény leány létemre nem lehetek ilyen gazdag legény felesége, azután meg biztos vagyok benne, hogy édes apád nem szívesen látna házában. — Ne törődj apámmal, nem ő hozzá mégy feleségül, a többit pedig csak bizd reám. — Tudod Bandi, nekem egy öz­vegy édes apám is van, anélkül pedig e házat el nem hagyom... Különben még meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. Eddig tartott a beszélgetés. Katica fölkelt és szó nélkül távozott. Arról azonban egyiknek sem volt sejtelme, hogy beszélgetésüket egy harmadik személy is végighallgassa, ki Katicát árnyékként, állandóan követte. Ez a harmadik személy, Katicának egy titkos imádója volt, a község fiatal erdőkerülője. Tudva azonban azt, hogy Katica szegény emberhez nem akar feleségül menni, szerelmét nem merte neki megvallani, pedig szor­galmas és becsületes ember volt, amit Katica is tudott. Tehát mint mondám, az erdő­kerülő fültanuja volt a beszélgetés­nek, a legelső kínálkozó alkalmat fölhasználta, hogy Katica édes apjá­nak mindent elmondjon. Ismerve Bandi csapodárságát félt, hogy nem jó vége lessz ennek a szerelemnek. Az apa, habár inkább az erdőkerülő pártján volt, nem akarta leánya bol- l dogságának útját állni, hallgatott. Alig múlott el néhány hónap, amikor a falusi asszonyok egymás között azt kezdték suttogni, hogy Bandi nem veszi el Katicát, hanem a szomszéd községből hoz magának egy gazdag leányt. Azt mondanom sem kell, hogy faluhelyen egy ilyen hírek csakhamar szárnyra kelnek, igy tehát ez is futó'.üzként terjedt el a faluban. Amikor Katica is meg­hallotta a hirt, nem akart hinni fü­leinek, rögtön Bandihoz rohant, hogy megtudja a valót. Bandi nem lévén otthon, az öreg, Bandi apja fogadta a leányt. — No mi szél hoz erre húgom? — Nagyon jól tudja kend, hogy mi járatban vagyok, meg akarom tudni, hogy mi igaz abból, amit a faluban beszélnek. — Ha csak azt akarod megtudni, én is megmondhatom. Fiam megnő­sül és egy gazdag leányt hoz a ház­hoz. Soha sem engedtem volna meg, hogy Bandi ilyen koldustarisznyát vegyen el, inkább kitagadtam volna... Az öreg még beszélt valamit, de ezt már Katica nem hallotta, mert magánkívül rohant haza, hogy ször­nyű boldogtalanságában apjánál ke­ressen vigaszt. Két hét múlva meg kellett lenni Bandi esküvőjének és már nagyban folytak a készülődések. Katica ezen idő alatt ki sem moz­dult a házból, szivszorongva várta a napot, amelyen az ő jegyese más leányt vezet az oltár elé. Egy szörnyű terve volt e napra, amit nagy titok­ban rejtegetett szive mélyén. Végre elérkezett a várva-várt nap. Az egész falu népe Bandiék háza körül gyíl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom