Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-05-12 / 105. szám

ZALAI KÖZLÖNY polgármester felszólalásaikban na­gyon csekélynek találják ezt az ösz- szeget a fenti célra. Bödy alispán hivatkozik a mai helyzetre, de belemegy abba, hogy öt millió koronát szavazzanak meg a Kulturház és Muzeum céljaira. A közgyűlés erre az évre megsza­vazza az ötmillió koronát. A többi években évről-évre fogják megálla­pítani az összeget. Szalay Gyula tb. főjegyző ezután felsorolja azokat az okokat, melyek miatt az alsólendvai járás székhelyét Zalabaksáról Lentibe kellett áthe­lyezni. A Magyar Nemzeti Szövetség is­meretes átiratát a békerevizió és a felszabadult magyar irredentizmus ügyében a törvényhatóság a legna­gyobb lelkesedéssel tette magáévá. A közgyűlés hosszasan, melegen tün­tetett a Magyar Nemzeti Szövetség mellett. Szabó Károly indítványozza, hogy a közmunka-váltságot törölje a me- gyegyülés. Miután felvilágositották, hogy ebben csak a miniszter hatá­rozhat, a közgyűlés végül is úgy határozott, hogy a törvény módosí­tását kérik a kereskedelmi minisz­tertől. A közgyűlés a legnagyobb elis­merését fejezte ki Jermy Sánor mű­szaki főtanácsnoknak, aki ritka szak­értelemmel és példás buzgalommal vezette hivatalát. Tetszéssel vették tudomásul, hogy a Vármegyei Bank és Takarékpénz­tár Rt. 30 milliót osztott szét a jó­tékonysági célokra. A Falu Szövetség zalaegerszegi kiállításának 5 millió koronát sza­vaztak meg állafdijazásra. A Balatoni Gőzhajózási Társasá­got 5000 aranykoronával szubven­cionálják. A novai kerületben megejtett tör­vényhatósági tagválasztás megsem­misítése miatt az uj választást jú­nius 15-re tűzik ki. Elnöklő főispán 1 óra után a köz­gyűlést másnap délelőtt 9 órára ha­lasztja el. A kisantant együttes Jegyzéke a Bethlen-koesnányEioz a magyar irredentizmus miatt A kisantant konferenciája a magyar kérdést tárgyalta „A trianoni béke re^iziójának gondolata veszélyezteti a békét“ — Rlagyarország „hatalmas“ hadügyi költség­vetése — „Titkos magyar fegyverkezés“ — Bulgária kérését, hogy sorozhasson s elutasították Bukarest, május 11 A konferencia ma a bolgár kér­déssel foglalkozott és elutasította a bolgár kormánynak azt a kérését, hogy sorozás utján állíthassa össze, hadseregét. A konferencián a kisan­tant külügyminiszterei azt a határo­zatot hozták, hogy Bulgáriának szo­rosan ragaszkodnia kell a neuillyi békeszerződés szakaszaihoz és a meg­szabott határidőre vissza kell térnie a szerződésben megállapított lét­számra. Nincsics kijelentette, hogy a bol­gár kérdésben teljes megállapodásra jutott Dúca román külügyminiszterrel. A tanácskozás legfontosabb tárgya a magyar kérdés volt, amit Benes cseh külügyminiszter beszéde veze­tett be. Bratiami és Dúca a Romániát kü­lönösen érdeklő kérdésekkel foglal­kozott. Szóba került, hogy Magyar- ország a német birodalom példájára nem tudja magát rászánni arra, hogy teljesítse elvállalt kötelezettségét és minden alkalommal megkísérli, hogy a külföldi közvéleményt a trianon^ békerevizió gondolatának megnyerje. Ezáltal Magyarország veszélyezteti a békét és a békeszerződések által elő­állott helyzetet. Magyarország hatalmas hadügyi költségvetése, amelynek tételei a ro­mánok által előirányzott költségeket is elérik, másrészt a magyar költség* vetés pazarló összeállítása (!), amely mögött a magyar jóvátétel megfize­tésének lehetetlenné tétele keresendő, olyan bajok, amelyek magukért be­szélnek és amelyektől a konferencia levonja a következtetéseit. A bulgár érdekeket a kisantant konferenciáján megfigyelőként részt­vevő Gregor Vasziliev képviselte, de mert Magyarország nem küldött megfigyelőt, senkisem világosította fel a konferencia tagjait arról, hogy Magyarországtól távol áll minden háborús szándék vagy olyan törek­vés mely a vállalt kötelezettségek kijátszására irányulna. A kisantant végre is hosszas ta­nácskozás után döntött a magyar kérdésben. Bratianu miniszterelnök várakozó álláspontot ajánlott, vele szemben Benes, Nincsics és Dúca azonban egyértelműig azon az állásponton voltak, hogy a „kisantantnak tisz­táznia kell“ a magyar irredentizmus és a magyar titkos fegyverkezés ügyét. A konferencia úgy határozott, hogy a kisantant kormányai az irreden­tizmus és a fegyverkezés dolgában együttes jegyzéket intéznek a magyar királyi kormányhoz. A közös demars értesülésünk sze­rint a legközelebbi időben fog meg­történni. HELFÜLOl HÍREK Katasztrófális repülőgép sze­rencsétlenség Mátyásföldön. A mátyásföldi repülőtéren katasztrófális repülőgép szerencsétlenség történt tegnap délután. A Francia-Román repülőgéptársaságnak Bukarest felől jövő egyik repülőgépe a mátyásföldi repülőtértől néhány száz méternyi távolságban az országút mentén több gyárépület közelében lezuhant és teljesen összeroncsolódott. A pi­lóta a géptől hat méternyire feküdt teljesen összezúzva, holtan. Hogy hány utas volt a repülőgépen, azt még nem lehetett megállapítani, de ha voltak utasai "a repülőgépnek, úgy azok is mindegy szállig a piló­tával együtt elpusztultak. Szeged tanácsa az egyetem ér­dekében. Szeged város tanácsa teg­nap sürgönyt küldött Klebelsberg Kunó gróf és Búd János miniszte­rekhez, amelyben kifejtik, hogy meg­döbbenéssel értesültek a szegedi egyetem tervbevett leépitéséről és arra kérik a minisztereket, hogy te­kintsenek el ettől. Leirer Lőrinc 20 milliója. Leirer Lőrinc nem akarja kiadatni Sagulyék- nak az általa annak idején a győztes nyomravezetőjének kitűzött 20 millió korona prémiumot. A járásbíróság a mai tárgyaláson sem hozott még érdemleges Ítéletet, mert Leirer Lő- rincet holnap mégegyszer ki fogja hallgatni. A Léderer bünpör. Léderer Gu. > táv rablógyilkossági bünpöre holnap, kedden veszi kezdetét a honvédtör­vényszéken. A tárgyalás valószínűleg öt napig fog tartani. A tárgyalás so­rán Lédererrel szembesíteni fogják feleségét is. Szerencsés játékos. A lipótvárosi kaszinóban Szemző Elemér alezredes 404 millió koronát nyert kártya­játékon. Schioppa nuncius bucsuláto- gatásai. Schioppa Lőrinc pápai nuncius bucsulátogatásai során Kle­belsberg Kunó gróf kultuszminisz­ternek átadta a pápa dedikált fény­képét, amelyet őszentsége áldásával küldött a grófi párnak. A budapesti egyházközség vasárnap búcsúzott a távozó nunciustól. Az üdvözlő be­szédekre a nuncius meghatottan válaszolt és kijelentette, hogy* hol­landiai állomáshelyén, ha tehet va­lamit a magyar ügyért, azt mindig szívesen fogja megtenni. A nuncius a szegény lelkészek számára 16 millió stipendiumot adott. Ugyancsak vasárnap a nuncius 110 szegényt áldoztatott meg az angyalföldi me­nedékhelyen. A menedékhely lakói meghatottan búcsúztak a nunciustól. Hősi halottak emléktáblája a győri főreáliskolában. A győri ál­lami főreáliskola vasárnap leplezte le fényes ünnepség keretében a hősi haiált halt öt tanár és negyvenöt növendék emléktábláját. Az emlék­tábla Sányi Pál iparművész müve. A munkapiac állása. Az állami munkaközvetítő hivatalnak az ipari és kereskedelmi munkapiacról a ke­reskedelemügyi miniszterhez tett je­lentés szerint május 6 án a főbb foglalkozási ágak szerint tekintve a munkapiac csak a tanoncoknál volt kedvező, a többi foglalkozási ágak­nál pedig igen ked/ezőtlen. Intéze­tek szerint tekintve a munkapiac mindenütt, de különösen a buda­pesti, miskolci és szegedi intézetek körzetében igen kedvezőtlen. _________________1925 május 12. A puszta vadrózsája Irta: középgulácsi Péczely László (3) Az országút kanyarulatánál, a kis utkotró'üáznál eltűnt a szekér. Évi pedig bement a szobába és sírva borult a tulipántos ládára. E válás után egy évre rá mozgó­sítás van. Kitört az 1859-iki háború. A 11-es huszárok is a talliánok ellen mennek. Mantova, a hason­nevű tartomány fővárosába kerül­tek. A véletlen úgy hozta magával, hogy egy gyalogezreddel ide került Szakajtó Ábris is, az az egyik legény, aki a hídvégi pusztából azon a bi­zonyos kocsin Árva Bandival együtt rukkolt be. Ez a Szakajtó Ábris is titkon szerette Évit, de ahhoz toprongyos volt és reménytelen, hogy Bandival felvegye a versenyt, ezért szerelmé­ről, mint a Zala folyó csukája, hallgatott. Most azonban elérkezett­nek látta az időt, hogy poltron, féltékeny lelke munkához lásson. A mantovai kórházból egy B. Hid- véghez közel eső komárvárosi rok­kant katonát bocsátottak el. Erre bízta Szakajtó Ábris a következő levelet, hogy Bedő Istók bácsi kezé­hez juttassa el: ,jTisztölt Bedő Istók bácsi! Árva Bandi meghalt, elesett a hazáért: Mellette voltam. — Utolsó szava Évike volt. Engem bízott meg, hogy adjam át tisztöletét és üze­netét Évinek és Istók bácsiéknak. Évit arra kérte, hogy menjen férj­hez és legyen oly boldog, mint amilyen ő lett volna Évivel. Aztán felejtse el, — nehogy a holt hábor­gassa az élők örömét." E levél vétele után Évi, Bedőék és az egész puszta népe elsiratta Árva Bandit. Csak Kurta András, Bandi nevelő atyja nem nyugodott meg a halálhírben. Egy benső su­gallat folytán a hir valódiságában kételkedni kezdett. Egy alkalommal ugyanis, szénagyüjtéskor meghal­lotta, amint Szakajtó Ábris egyik pajtásának bizalmas beszélgetés köz­ben azt mondotla, hogy majd teszek róla, hogyha Évi az enyém nem lehet, úgy Árva Bandié se legyen. Ezért egy napon elhatározta, hogy levelei ir Szombathelyre a 11-es huszárokhoz, gondolván, hogy ott valaki csak átveszi azt. Ebben a levélben tisztességgel kérte Kurta András, tudassák vele, ha Áron Bandi, aki a 6-ik század 4-ik sza­kaszában szolgált, a harctéren el­esett. Ha pedig halála hire nem volna bizonyos, úgy küldjék el utánna a zárt borítékban idemellé­kelt levelet. A levél Szombathelyre meg is érkezett s mivel Árva Bandi halála híréről ott mit sem tudtak, továbbították Olaszország felé a címzett borítékot. Ekkor már a 11-es huszáiok ha­zatérőben voltak Magyarországba. Útközben kézbesítették Bandinak a levelet. E sorokból Bandi mindent megtudott és midőn elolvasta, harc­edzett orcáján két forró könnycsepp gördült le. Május 13-án érkezett vissza ál­lomásuk helyére. Árva Bandi rög­tön kihallgatáson jelentkezett. Sza­badságot kért és kapott. Komárváros vasut-állomásra ér­kezve, a községben fuvarost fogadott, hogy az őt Balatonhidvégre vigye. De hogy ne egyedül érkezzen, a kocsira négy szál muzsikus cigányt is ültetett. A hidvégi búcsú napjának évfor­dulója van. Bedő Istók bácsiéknál ma lakodalom lesz Szekrény Ferenc a b. magyarodi urodplom fiatal gé­pésze és Bedőék fogadott leánya, Évi esküvőjét tartják. Temérdek ven­dég érkezik. Az esketési szertartás a pusztai kis kápolnában történik. A násznagyi tisztet a gazdaság ke­zelő kasznárja és a b. magyarodi 6000 holdas birtok bérlő urasága tölti be. Déli 12 óra. Az eskü holtomiglan- holtodiglan szava elhangzott és az ünneplő menet Bedő Istvánék la­kása felé ballagott. Mennyegzői ebédnél ült már a lakodalmas népség a földiszitett lá­bas pajta alatt. Az idő délután ket­tőre jáit. A hangulat emelkedni kez­dett, mert közben a pohár is fürgén járta, a cigány pedig a lábas pajta sarkában a szívhez szóló nótát ugyancsak szívesen játszotta. Egy­szer gyermekek szaladnak be a méhház felől s azt a hirt hozzák, hogy egy huszár négy szál cigány­nyal a Zala hídja felől a virágos réten fölvezető kis ösvényen a ház felé tart. Bura, bura, bubánatra születtem. Ki tudná leírni a meglepetést, amit a holtnak hitt Árva Bandi vá­ratlan megérkezése keltett. A cigány­banda hirtelen elhallgatott és a la­kodalmas nép zűrzavaros lármája hallatszott. Évi sirva fakadt és mel­lette az öreg Bedő házaspár meg­görnyedve állt, amint a szép daliás huszárőrmester nevelő szüleinek a hosszú cselédház déli végén levő lakásába befordult. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom