Zalai Közlöny, 1925. április-május (64. évfolyam, 73-143. szám)

1925-05-05 / 99. szám

1926 május 5. ZALAI KÖZLÖNY látványt nyújtottak, aminőt csak An­dersen meséi után tudunk elképzelni. Mindez Takách Olga tanárnő finom ízlését tanúsítja. A helyzethez illő, alkalomszerű énekeket Mantuano Mária tanárnő tanította be. A hazafias érzés az egész ünne­pélyen elomlott s különösen az utolsónak előadott színdarab : „Hun­gária a magyar tündérek között“ cimü voit az előadások fénypontja. A darab főszereplői Hencsics Krisz­tina (tündérkirálynő) Buckler Edith (törpekirály), Ágh Erzsi (Hungária), Pauk Erzsi (főtündér) voltak, kik bá­jos közvetlenséggel és színes játé­kukkal feleltek meg nehéz feladata­iknak. Rajtuk kívül még egy egész csomó törpe és tündér vitte diadalra a szép, hazafias darabot. A műsor többi számaiból kiemel­jük Sió Anna III. oszt. tanulónak „Prolog“-ját, utána Szattler Irma II. oszt. tanuló „Jancsika álma“ cimü kis történetet mesélte el, majd „Ra­chel siralma“ következett, melyet Heimer Erzsi III. oszt. tanuló erős drámai erővel adott elő. Péterke meséjét ügyesen mondta el Németh J. III. oszt. tanuló, majd a „A kis Demeter Rózsikáról“ sza­valta nemes hévvel Dornány III. o. tanuló. „Harmadik temetés“ Rákócziról emlékezik meg s Lidiit I. III. oszt. tanuló adta elő hazafias mély érzés­sel és kiváló szavalóképességgel. Utána „Földrajz“ következett, majd Faludi E. III. o. tanuló oktatta a kicsi elsőosztályu Martincsevicset, hogy: „határunk a tenger, határunk a Kárpát.“ Bár úgy lenne, hogy mire ezek a szereplő kis lánykák felnőnek, újra a régi határok között teljesíthessék majd magyar honleányi kötelessé­güket. H. C. Házakat rombolt a vasárnapi szélvihar A katonaréten történt a legtöbb pusztítás — Az egész Dunántúlon végigsöpört az orkán Hat halász a Balatonba fűlt Nagykanizsa, május 4 Szép április — csúnya május. így tartja ezt a szólás-mondás, mely tapasztalati tények, évszázados meg­figyelések eredményeiből szűrődött le s tartja magát ma is népünk köz- tudatában. Az idei május beköszöntése az ennek a mondásnak érvényességébe vetett hitet nagyban erősíteni fogja, mert az elmúlt napokhoz hasonló május-kezdetre nem igen voit példa a közeli esztendőkben. A szél óriási erővel zudult a vá­rosra majdnem két napon át percnyi szünet nélkül s az ólmosra borult ég szakadatlanul ontotta az esőt. Városunkban a két napos orkán legnagyobb pusztítást a katonaréten végzett. Mikor ma délelőtt, már mo­solygósra derült ég alatt, már csak gyenge szélben kimentünk oda. si­ralmas látvány tárult szemünk elé. A tömésből felépült, több esetben még nem is egészen kész házak ki­vétel nélkül áldozatául estek a szél­vésznek. Az eső kimosta, megla­zította a döngölt agyagból készült falakat s a szél nekirugaszkodva ki­döntötte azokat. Csupán a tégla épületekben nem történt kár, ámbár itt-ott azoknál is igyekezett a vihar a tetőket megbontani. Vasárnapra virradó éjszaka nem aludtak a katonaréti házak lakói. Iszonyú félelemben hallgatták az or­kán tombolását, házaik falának, aj- tainak, ablakainak recsegését. A rombolás képe legtökéletesebb Tóth József kályhásmester nagy tö­méshazánál, melynek egyik 2 szobás szárnya teljesen összeomlott. Az épületben szerencsére még nem lak­tak, mert a másik szárny s a tűzfal egy része még építés alatt állott. Mittermayer pék, ki már régóta lakik családjával* a kis katonaréti, sajátkezüleg tömött házban, mely sok hányattatás után részükre mégis csak megnyugvást jelentett, szintén igen nagy kárt szenvedett. Házának tűz- és oromfala kidőlt, a falak meg­repedeztek s a család kezdheti elöl­ről a fészekrakó keserves munkát. Dómján János hivatalszolga há­zának tűzfala ma reggel 8 óra táj­ban omlott le. Ebben a házban is már hosszabb ideje lakik a kis csa­lád egyszobás lakásukban. Ugyancsak ma reggel dőlt ki a Mikó-ház tűzfala is. Ezekben a már beköltözött házakban szerencsére sem emberéletben, sem berendezés­ben kár nem történt a beázáson és ijedségen kívül. A még épülő és készen álló, de be nem költözött házakban hasonló a pusztulás. Özvegy Károlyi Jánosné házának hátsó téglafala mintegy 20 méter hosszúságban kidőlt. A tulaj­donosok pár napon belül épen a beköltözködésre készültek. Özvegy Horváthné épülő házának tégla- tüzfalát is teljesen összedöntötte a szél. Ezeken kívül is majd minden tömés-ház falai annyira átáztak, hogy megrepedeztek, kihajoltak, tető­iket megbolygatta az óriási erejű orkán. A városban is majdnem minden utcában történt kisebb-nagyobb rombolás. A József főherceg utcában egy tűzfal és egy tetőzet dőlt be. A Zrínyi Miklós utcában egy ledőlt kémény össze­döntötte a háztetőt. A Huszti-tér egyik házának két kéménye zuhant a tetőre s nagy kárt okozott abban. A Hajcsár-utca és Csengery-utca keresztezésénél kidöntött a szél egy hatalmas nyárfát s az keresztül fe­küdt az utón, miután a villanyosz­lopot kettétörte s a vezetékeket el­szakította. A város munkásai s a tűzoltók szétfürészelték s eltávolí­tották a közlekedési akadályt képező hatalmas fatörzset. Ugyanitt kivág­tak ma reggel egy veszélyesen meg­ingott másik nyárfát is. A Vágóhídi utón öt méter hosszú szakasz félméteres viz alatt áll. Fel sem sorolhatjuk ehelyütt a kisebb-nagyobb hasonló kártételeket. Különösen kerítésekben, kapukban és ablakokban történt nagyon sok kár. A reáliskolai laktanya hátsó deszkakerítései majdnem mind a földön hevernek. Itt egy íejesasszonyt kannáival együtt földhöz vágott a szélvihar. Az Eötvös-téren a város­gazdaság majorjának kerítését, a Teleky-utcai kerteknek a katonarétre néző deszkapalánkjait is kidöntötte a szél. A Centrál nagy üveg cégtábláit, a Tulipán-üzlet kirakatát és kirakat­ajtaját, a Kohn L. Lajos cég mind­három kirakatelőtíi viilanylámpa-go- lyóját összetörte a szél. A telefonhuzalokban is nagy károkat okozott a vasárnap éjszakai orkán. Vasárnap 40 állo­más nem működött a vezetékekben előállott hibák miatt. Ugyanez volt a helyzet természetesen a távirda és villany-vezetékekkel is. Mindezeket a zavarokat azonban még ma sike­rült rendbehozni. Mint értesülünk, a Balaton kör­nyékén mindenütt nagy pusztításo­kat okozott a vasárnapi éjszaka. A partra épített deszkakabinok sok helyen teljesen eltűntek. Balatonszentgyörgyiéi Aligáig ret­tenetes károkat okozott a vihar, mely villák teteit szaggatta le. Tapolca melleit, Gyulakesziben több ház esett a szélvész áldozatául. Zánká- nál halászokat ért az orkán a Bala­tonon, a bárka felborult és hat ha­lász a Balatonba fűlt. Szombathelyen a délivasuti fütő- ház tetejét szakította le a szél, mig a pályaudvaron egy szénrakomány a szélben kipattant mozdony-szik­rától meggyulladt. Békéscsabán vasárnap délután egy óráig tartó jégeső volt diónyi jégszemekkel. A naptári időjóslás május 8 utánra jósolja csak az idő jórafor- dulását. Az elmúlt napokban Ma­gyarország évi csapadékszükségleté­nek egyharmad része leesett. A me­zőgazdaságban a csapadékos május jó termést igér, de a gyümölcs kul­túra nagy kárát fogja látni a dü­höngő orkánnak. A világháború kul­turális és gazdasági következményei Irta: KELEMEN FERENC (8) Mindenhol bizonyos eltolódások állottak elő a gazdasági erők között, minden nemzet megérezte, hogy a gazdasági energiák régi működési rendszerében zavar állott be. De természetesen ezt leginkább a küzdő csoportok érezték meg. A győztesen maradt ántánt gazda­sági élete épp úgy nehézségekkel küzd, mint a levert központi hatal­mak. A pénzérték sülyedése, a gazda­sági válság, a termelés nehézségei ott éppúgy megvannak, mint nálunk, csakhogy minden itt fokozottabb mértékben. A legnagyobb csapás azonban szegény országunkat érte. Mert nem elég, hogy a háború alatt ez az ország feláldozta szövetségesei ré­szére minden készletét s igy teljesen leszegényedett, nem elég, hogy fiai a csatamezők hősi mérkőzéseiben elpusztultak, a megmaradottak szer­vezetei tönkrementek, hanem a tria- nonnak nevezett végzet ezt az ezer­éves országot, mely e büszke idő alatt egységes gazdasági szervezetté forrt össze, szétdarabolta, megcson­kította, legértékesebb részeitől meg­fosztotta. A megcsonkult, anyagi vérveszte­séget szenvedett ország, természete­sen a bajok egész légióit vök kény­telen elszenvedni s csak az ezeréves múlt hitetadó biztatásai űzték el fejünk felől a teljes kétségbeesést s az ország végső összeomlását. Még a háború közepe felé, ami­kor még a Höfer jelentések győzel­mei nyomán egyesek a végső győ­zelemben is reménykedtek, meg­kezdődtek a gazdasági egyensúly felbomlásából származó aggasztó bajok. Mindenekelőtt érezhető volt a nyersanyagok utánpótlásának hiánya. A nagy fogyasztás rohamosan csök­kentette készleteinket, mig elzárkó- zottságunk miatt újabb cikkek csak jelentéktelen mennyiségben érkeztek. A fogyasztás címén egyre nagyobb összegek kerültek forgalomba, az első komoly simptoma éppen ez volt. Az árukészletek rohamos apa­dása, a pénzforgalom megnöveke­dése. A nagy háború hatalmas kiadásai­hoz az államnak folyton újabb pénz- mennyiségre volt szüksége. Megkez­Ha némelyik asszony tudná, hogy néha mennyire nem praktikusan vásárol, ak­kor sok pénzt megspórol­hatna. Ne hagyja magát félrevezetni s ne tartson más kávépótlékot épen olyan előnyösnek, mint a „Fran ck“-ot. * — Az igazi olcsóság éppen abban az utólérhetetlen kiadósságban rejlik, amely a régen bevált „Franck kávépótlék“ -nak speci­fikus tulajdonsága. *A kávédarálóval mint védjegy. 1231 dödött a fedezetlen bankjegyek nyo­mása, mely aláásta a pénz tekinté­lyét és megingatta a bankjegyekbe vetett hitet. Lassan-lassan egyre szé­lesebb rétegekben érezhető lett az a bizalmatlanság a bankjegyekkel szem­ben, melynek következménye volt az­után az ércpénznek, az árucikkek é* termények tezaurálása. A pénz, a gazdasági életnek ez a vérkeringése megbetegedett s ezzel sorvadásnak indult az egész gazdasági élet. Min­den, ami azután bekövetkezett, ebből a forrásból származott. A kommunizmus, majd a román invázió azután megfosztották ezt az országot utolsó megmentett értékei­től. S ezekután már elkerülhetetlen volt a pusztulás, melynek kétségbe­ejtő következményeit immár évek óta érezzük valamennyien. A korona teljes lezüllése, a tőzsdébe fektetett értékek szomorú pusztulása, az élet­nívó sülyedése, a középosztály, a fixfizetésüek nyomora, vagyonok ösz- szeomlása, termelési, fogyasztási vál­ság, betétválság, fizetésképtelenségek, csődök, mind-mind az emberiség nagy mérkőzésének, a borzalmas vi­lágháborúnak kegyetlen következ­ményei. De nézzük, mik voltak e nagy háború következményei az emberi­ségre s e borzalmas idők névtelen szereplőjére: az emberre. A nagy világégés megperzselte-e az ember lelkét, a szenvedések kál­váriája megnemesitette-e szivét, a borzalmas órák tanulsága megvál­toztatta-e világfelfogását, tökéletesi- tette-e gondolatvilágát, szélesitette-e ismeretkörét? A háború milliók uj népvándor­lása volt. A hatalmas szervezet ösz- szevissza dobálta a népek százezreit. A távol kelet vad tatárai, a Volga- folyó ábrándos orosza, Kaukázus vi­téz kozákja, Szibéria elszánt fia, Af­rika színes gurkája össze-vissza ti- potrák vén Európa testét s öntözték a csaták gránátturta mezőit. A hadi­fogság megismertette a karcagi késői kun leszármazottat Vladivosztok hadi­kikötőjével, a somogyi 44-es bakát Sicilia kéklő egével; a távoli Szibé­ria fia szántott-vetett a Nagy-Magyar- alföld hires búzatermő földjén, ma­gyar tüzérek csizmája a Szentföld homokját taposta! A hadi szerencse szeszélyes humorral cserélgette a népek tömegét egymással s dobálta a frontok hős katonáit sok-sok ezer­nyi kilométerre legszűkebb hazájától. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom